BH 1990.9.362 A munkaügyi bíróságot az egészségügyi szervnek a munkaköri alkalmasság kérdésében adott orvosi szakvéleménye nem köti. Az e véleményen alapuló munkáltatói intézkedés (felmondás, munkaszerződés módosítása stb.) ellen indított munkaügyi vitában helye lehet orvosszakértő kirendelésének. Az egészségügyi szerv véleményén alapuló munkaszerződés-módosítás miatt bekövetkezett keresetveszteségért azonban a munkáltató nem tehető felelőssé [Mt. 24. § (1) bek., Pp. 6. § (1) bek., 182. § (4) bek., 4/1981. (III. 31.) EüM r. 20. § (2) bek., 22/1979. (Eü. K. 15.) EüM ut. 1. § (1) bek.].

A felperes 1987. március 30. napjától csillés az alperes bányaüzemben. A felvételét megelőzően végzett munkaalkalmassági vizsgálatok során az üzemorvosi szolgálat - magas vérnyomás megbetegedése miatt - alkalmatlannak találta a föld alatti bányamunkára. Az 1987. március 12-én kiállított felvételi jegyre vezetett "alkalmatlan" minősítés mellé később azonban "munkába léphet, alkalmas" megállapítás került az előző bejegyzés javítására utaló megjegyzéssel.

A felperes 1988. január 11-én csípőtáji panaszokkal jelentkezett az üzemorvosnál, aki a panaszokat a csípőizület elfajulásos megbetegedésére vezette vissza, és táppénzes állományba vette. 1988. január 26-án pedig közölte a munkáltatóval, hogy a dolgozó föld alatti bányamunkára - a jobb csípőizület elfajulása és az időközben megállapított I. keresztcsonti csigolyaív hasadtsága miatt - alkalmatlan.

A felperes, mivel fájdalmai az alkalmazott kezelés hatására nem szűntek meg, felkereste a klinikát, ahol megállapították, hogy a panaszait a szeméremcsont csonthártyagyulladása okozta. Az alkalmazott kezelésre 1988. február 24. napjáig teljesen meggyógyult. A klinikán készített röntgenfelvételen - az üzemorvosi lelettel ellentétben - a jobb csípő meszesedésére utaló jeleket nem találtak. A klinika igazolása szerint következmény nélkül végezhet nehéz fizikai munkát is. A másodfokú munkaalkalmassági vizsgálat 1988. február 26-án - a klinikai megállapítások ellenére - a felperest továbbra is alkalmatlannak minősítette a föld alatti bányamunkára.

Az alperes az egészségügyi alkalmatlanságra tekintettel a föld alatti csillés munkakörből külszíni segédmunkás munkakörbe kívánta áthelyezni a felperest. A munkaszerződés módosításáról elkészített okiratot 1988. február 29-én a felperes aláírta, még ugyanezen a napon azonban a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A szakorvosi vélemény alapján vitatta, hogy a föld alatti bányamunkára alkalmatlan, és csillés munkakörbe való visszahelyezését kérte.

A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmét.

A felperes a határozat ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és föld alatti csillés munkakörbe történő visszahelyezését kérte annak megállapítása mellett, hogy erre a munkakörre egészségileg alkalmas. Igényelte az áthelyezésből eredő keresetveszteségének megtérítését is.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. A perben beszerzett orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes 1988. február 28-án nem volt alkalmatlan a föld alatti bányamunkára, a munkaköri alkalmatlanságra vonatkozó orvosi véleményt azonban a munkáltató köteles a foglalkoztatás során figyelembe venni. Az üzemorvosi véleményre alapozott munkaszerződés-módosítás a felek közös megegyezése alapján történt, ezért az annak hatályon kívül helyezésére előterjesztett kereset alaptalan. A felperes külszínre helyezését megalapozó természetes megbetegedésért a munkáltató anyagi felelősséggel nem tatozik. Az alperest nem terheli vétkesség az egészségügyi helyzet kialakulásáért.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A felperes a döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében és a keresetében is a csillés munkakörbe való visszahelyezését kérte. Vitatta a munkaköri alkalmatlanságát megállapító orvosi vélemények helyességét és egyben az áthelyezés jogszerűségét is.

Miután a felperes a munkaszerződés módosítására vonatkozó okiratot aláírta, a bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felek között a munkaszerződés módosításához szükséges közös megegyezés létrejött-e.

Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdés szerint a munkáltató és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. A közös megegyezés létrejöttének megállapításához azonban mindkét fél feltétel nélküli, végleges akaratelhatározása és ennek egyértelmű, félreérthetetlen kifejezésre juttatása szükséges. Ezért a bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a felperes fenntartás nélkül hozzájárult-e a munkaszerződés módosításához, küszíni munkakörbe helyezéséhez.