BH+ 2013.2.57 I. A keresetváltoztatás tilalma a házastársi közös vagyon megosztása iránt folyó perben nem jelenti azt, hogy fellebbezésében a fél az egységes vagyoni rendezés kereteink belül újabb vagyontárgyak bevonását nem kérheti, állítására, illetve új bizonyíték előadására ebben a körben is érvényesül.

II. A szülő gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége nem korlátlan, az nem vezethet a megélhetésének teljes ellehetetlenülésére akkor sem, ha a gyermek tényleges szükséglete magasabb összeget indokolna [Pp. 246. §, 247. §, 235. §, Csjt. 69/A. §, 69/C. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 2007. március 24. napján kötöttek házasságot, melyből 2008. június 24. napján M. J. utónevű gyermekük született. Az életközösségük 2008. október 16. napján végleg megszakadt, amikor is az I. r. alperes a felek közös tulajdonát képező B., B. u. 45. szám alatti ingatlanból elköltözött.

A felperes az életközösség megszűnése óta a H. Kft. l.-i üzemében dolgozik szakmájában, hentesként, 6 órás részmunkaidőben. A munkáltatója nem tud biztosítani a részére túlóra lehetőséget és útiköltség-térítést sem. A felperes az életközösség megszakadását követően minden hónapban 10 000 forint gyermektartásdíjat fizetett meg az I. r. alperes részére

A B., B. u. 45. szám alatti ingatlant a felperes a házasságkötést megelőzően, 2000. évben vásárolta meg, majd tervrajzot készíttetett, 2002-re elkészíttette az alapot és téglát, valamint cserepet vásárolt, 2003-ban megvette a faanyagot, illetve kifizette az ácsmunkákat 1 000 000 forint értékben. 2003-ban a ház tető alá került, elkészültek a villanyszerelési munkák, a külső és belső vakolás, az év végére a nyílászárók beépítésére, valamint a csatornázásra is sor került, majd bekötötték a kéményt. 2004-ben a felperes belső nyílászárókat vásárolt, elvégeztette azok beszerelési munkálatait elvégeztette, és kifizette a kőműves munkákat is. Így a házasság megkötésekor az épület tető alatt állt, nyílászárókkal volt ellátva, aljzatbetonozással és szigeteléssel rendelkezett.

A házasságkötést követően a volt házasfelek 2 400 000 forint szociálpolitikai kedvezményben részesültek, amelyen felül az építkezésre fordították az 1 350 000 forint összegű menyasszonytáncpénzt, a részükre nyújtott 200 000 forint első lakáshoz jutást segítő önkormányzati támogatást, valamint a B. Takarékszövetkezettől általuk közösen felvett 600 000 forint hitelt. Az említett tételekből álló összesen 4 550 000 forintot azonban nem teljes egészében fordították az ingatlanra, hanem abból értékes ingóságokat is vásároltak, amelyek az életközösségük megszakadásakor nyilvánvalóan rendelkezésükre álltak.

Az együttélés alatta volt házasfelek új kerítést csináltattak, aminek faanyaga már a felperes rendelkezésére állt, majd a felperes az édesapjával együtt a közösen vásárolt anyagból a kerítést megépítette.

2007. április 2-án annak reményében, hogy a felek házassága végérvényes lesz és hosszú időn át együtt fognak élni, a felperes az I. r. alperesnek ajándékozta az ingatlan 2/5 tulajdoni hányadát, de jogi képviselő tanácsára a felek adásvételi szerződést kötöttek. Az I. r. alperes elismerte, hogy a tulajdonváltozás során vételár megfizetésére nem került sor.

A házastársak között az életközösség alatt az alábbi vagyonközösség keletkezett:

A felperes különvagyonához tartozott a I./1. tételtő 7. tétellel bezárólag felvett összesen 176 000 forint értékű ingóság, valamint a 7. tételben felvett B., B. út 45/2. szám alatti 1100 m2 területű "lakóház és udvar" elnevezésű ingatlan 88/100 tulajdoni hányada, míg a II. r. különvagyonához tartozott a II./8. tételtől 14/a-14/f. tétellel bezárólag felvett összesen 91 000 forint értékű ingóság.

A volt házasfelek közös vagyonához tartozott a III./15. tételben felvett B., B. út 45/2. szám alatti ingatlan 12/100 tulajdoni hányada 3 401 400 forint értékben, valamint a III./16. tételtől 27. tétellel bezárólag felvett ingóságok összesen 715 800 forint értékben.

A közös adósságukat képezte ugyanakkor a IV./1. tételében felvett, Takarékszövetkezettel szemben 600 000 forint építési hitelből fennálló tartozás, amelyből a felperes 270 15 forintot, az I. r. alperes 235 600 forintot, míg a volt házasfelek közösen 173 600 forintot fizettek vissza. A 2. tételben felvett 2 400 000 forint megelőlegezett kölcsönnek a már törölt 900 000 forint levonása után még fennálló (1 500 000 + 396 226 =) 1 896 226 forintos része, a 3. tételben felvett és a felperes által viselt 56 598 forint rezsiköltség, valamint a 4. tételben felvett és az I. r. alperes által viselt 18 753 forint biztosítási díj.

A volt házasfelek a közös tulajdonú ingatlanon végzett beruházás folytán előállott értékemelkedés összege 2010. évben 3 401 400 forint volt, és ezt az értéket az elvégzéséhez felhasznált 2 400 000 forint szociálpolitikai kedvezményből 2010. december 31-én még fennálló 1 896 226 forint tartozás terhelte, amelyet az elsőfokú bíróság a felperes, mint tulajdonos terhére számolt el, és őt kötelezte annak visszafizetésére. A közös beruházás tiszta értéke tehát 1 505 174 forint, amelynek a fele, tehát 752 897 forint érték a közös tulajdon megszüntetése folytán az I. r. alperest illeti meg.

Az életközösség ideje alatt a volt házasfelek összesen 715 800 forint értékű közös ingó vagyont szereztek, amelyből az egy főre jutó érték 357 900 forint. Miután a felperes birtokában 615 800 forint értékű ingóság maradt, az I. r. alperest 257 900 forint értékkülönbözet illeti meg, amelyből az elsőfokú bíróság levonta az I. r. alperes által elismert 22 397 forint összegű rezsiköltség összegét, az így fennmaradó 235 503 forintot pedig további 34 515 forinttal csökkentette, azért, mert a felperes a B. Takarékszövetkezettel szemben fennálló közös hiteltartozásból az I. r. alperesnél ilyen összeggel többet fizetett vissza. Mindezekre figyelemmel az I. r. alperessel szemben a felperest terhelő értékkiegyenlítés összegét 200 988 forintban határozta meg.

Az I. r. alperes azonban 18 753 forint biztosítási díjat fizetett meg a perbeli ingatlanra 2 éven át, amelynek felét, tehát 9377 forintot tartozik a felperes kiegyenlíteni, így a fenti elszámolás eredményeként ingóérték és rezsielszámolás fejében az említett összegeket tartozik megfizetni, valamint köteles kiadni az I. r. alperes különvagyoni ingóságait, ami a vagyonmérlegben rögzítést nyert.

A felperes a 2008 decemberében előterjesztett és a per során módosított keresetében a házasság felbontását, a kiskorú gyermek I. r. alperesi anyánál történő elhelyezését, valamint gyermekkel való kapcsolattartási jogának a szabályozását kérte, egyben vállalta havi 10 000 forint fix összegű gyermektartásdíj megfizetését. A házastársi közös vagyon megosztása körében ajándék visszakövetelésének a jogcímén a saját tulajdonába kérte adni a volt házasfelek között 2007. évben létrejött szerződés alapján az I. r. alperes által megszerzett ingatlanhányadot arra való hivatkozással, hogy a szerződés valójában nem adásvételi, hanem ajándékozási szerződés volt, hiszen az I. r. alperes a megállapodásuk alapján vételárat nem fizetett. Vállalta azonban a közös beruházások szakértő által meghatározott nettó értéke fele részének az I. r. alperesnek 60 napon belül történő megfizetését, valamint az ingóságok túlnyomó részének a magához váltását.