BH 2018.7.189 Ha a kifogásolt közlés belül marad a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tágabban értelmezett keretein, és a szövegkörnyezetből kitűnően valóban véleményről van szó - amely ugyanakkor kifejezésmódjában indokolatlanul nem bántó, sértő vagy megalázó -, nincs helye jóhírnévhez való jog megsértése megállapításának [Alaptörvény I. cikk (1)-(2) bek., VI. cikk, IX. cikk, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 75. § (1) bek., 78. § (1)-(2) bek.]

A kereseti kérelem és az alperes(ek) védekezése

[1] A felperes egyesületi elnök keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes által közzétett elektronikus levél rá vonatkozó azon kitétele, mely szerint "elnökének botrányaitól volt hangos eddig a sajtó" megsértette a jóhírnevét. A felperes jogkövetkezményként kérte az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, a jogsértéstől való eltiltásra és elégtétel nyújtására kötelezését igényelte.

[2] A felperes álláspontja szerint a kifogásolt kitétel egy valótlan tényállítás, mert ő maga semmilyen botránynak nem volt részese sem magánszemélyként, sem pedig egyesületi elnökként. Az alperes a sérelmezett állítás kifejezésmódját is sértőnek, lealacsonyítónak nevezte. Kifogásolta, hogy az állítólagos botrányokat nem nevezték meg, ebből az következik, hogy az alperes célja egyedül a hatáskeltés és a felperes lejáratása volt. A felperes kihangsúlyozta, hogy az általa folytatott tevékenység az alperes által hivatkozott újságcikkek alapján sem tekinthető botrányosnak. A felperes álláspontja szerint az alperesi közlés olyan objektíve valótlan tényállítás, amely alkalmas volt a felperes társadalmi és szakmai megítélésének negatív irányú befolyásolására.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes által kifogásolt közlés nem tényállítás, hanem a véleményének kifejezése volt, amelyet a megfogalmazás módja is alátámaszt. Az alperes szerint nem alap nélküli véleményt formált és a közéleti vita keretében fejtette ki saját álláspontját.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a vitatott kitétel nem értékelhető tényállításként, hanem a nyilatkozat alapjául szolgáló újságcikkekből a felperessel kapcsolatban levont következtetésnek, ezáltal véleménynyilvánításnak minősül, amely a hivatkozott cikkek tartalmára figyelemmel okszerű és helytálló volt. Miután a felperes álláspontjának igazolására az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa által készített szakvéleményt csatolt (amely a kitételt tényállításnak minősítette), az elsőfokú bíróság külön kifejtette, hogy az legfeljebb azt bizonyítja, hogy az alperesi kijelentés hétköznapi értelemben véve tényállításnak minősül, ez azonban nem azonos a tényállítás jogi fogalmával. Az elsőfokú bíróság szerint tehát nem tényállításról és nem is tényállítás híreszteléséről van szó, így nincs jelentősége annak, hogy az alapul szolgáló újságcikkek való tartalmat hordoznak-e.

[5] Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a konkrét kitétel kifejezésmódjában nem volt indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó. Az elsőfokú bíróság szerint az alperes helyesen értékelte a perbeli kijelentés alapjául szolgáló újságcikkeket, azokból okszerű következtetést vont le. Mindezen álláspontjára figyelemmel az elsőfokú bíróság mellőzte a szakvéleményt adó személy tanúkénti meghallgatását.

[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest kötelezte a perköltség megfizetésére. A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a közleményt a maga egészében, összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni. Ennek körében megállapította, hogy a levél egésze a felperes elnökségével működő egyesület tevékenységének értékelését, bírálatát, kritikáját hordozta. Ebből következően teljesen egyértelműen bírálatot, értékítéletet, véleményt hordozó levél egy mondatának a része a felperes által kifogásolt kijelentés, vagyis a levél egésze teljesen egyértelműen véleménynyilvánítást tartalmaz. A kifogásolt közlés értékelésénél a tényállítás vagy véleménynyilvánítás körében nem lehet eltekinteni attól, hogy a sérelmezett kifejezés egy véleménynyilvánítást tartalmazó közlésen belül jelent meg.

[7] A jogerős ítélet összességében egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a sérelmezett közlés nem tényállítás, hanem véleménynyilvánítás. Annak eldöntése, hogy jogi szempontból tényállításról vagy véleménynyilvánításról van szó, egyértelműen jogi-szakmai kérdés, nem pedig nyelvészeti szakkérdés. Külön kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint a jóhírnév sérelme szempontjából tényállításnak csak a múltban vagy a jelenben történt konkrét cselekményre, vagy eseményre vonatkozó közlés minősül. A tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása az ún. bizonyíthatósági teszt alapján történik, és az a közlés, amelynek valósága, vagy valótlansága bizonyítható az tény; amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az pedig vélemény. Ehhez képest a pontos állítások nélküli, általános jellegű, konkrétumokat nélkülöző megfogalmazás csak azt az alperesi értékítéletet juttathatja kifejezésre, hogy a felperessel összefüggésbe hozható sajtócikkek botrányosak, és alkalmasak az egész szervezet megítélésének rontására. A jogerős ítélet álláspontja szerint a "botrány" valamint a "hangos a sajtó" kitételek semmilyen konkrétumot nem tartalmaznak, konkrétan nem is bizonyíthatóak.

[8] A jogerős ítélet egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy a véleménynyilvánítás nem nélkülözte a valóságalapot, vagyis a felperes és a felperes személyéhez köthető gazdasági társaság tevékenységével kapcsolatosan az évek folyamán több újságcikk is megjelent. Összességében az alperes értékítéletét juttatta kifejezésre oly módon, hogy a felperes és a hozzá köthető gazdasági társaság tevékenysége botrányosnak minősíthető és ez az alperes véleménye.

[9] A jogerős ítélet szerint a vélemény-nyilvánítás megítélése szempontjából jelentőséggel bír, hogy a felperes maga egy érdekképviseleti szerv vezetője, az alperest pedig megilleti az a jog, hogy amennyiben az őt is képviselő szerv, illetve annak vezetője tevékenységét nem tartja megfelelőnek, azt kritikával illethesse. A felperes az ily módon megvalósuló véleménynyilvánítást mindaddig köteles tűrni, amíg nem minden ténybeli alapot nélkülöző elmarasztaló értékítélet vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő formájú véleménynyilvánítás történt. Egyetértett a jogerős ítélet az elsőfokú bírósággal abban, hogy a konkrétan kifejtett vélemény kifejezésmódjában nem volt indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó, nem nélkülözött minden valóságalapot sem. Önmagában nem teszi sértővé a véleményt az sem, ha maga a vélemény a felperesre nézve negatív értékítéletet tartalmaz. Mindezen körülmények között a jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresettel egyező tartalmú ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet többszörösen megsértette az Alaptörvény, valamint a régi Ptk. vonatkozó rendelkezéseit a jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékokat jogszabályt sértő módon mérlegelte és nem tett eleget indokolási kötelezettségének sem. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a csatolt szakvéleményre is figyelemmel a kérdéses kitétel egyértelműen tényállításnak minősül, célja egyértelműen a felperes jóhírnevének rombolása, szakmai lejáratása volt. A közlés egyébként megjelenési formájában is indokolatlanul bántó, sértő, megalázó volt.