BH 2017.7.240 A fél rehabilitációs ellátás megszüntetése után rokkantsági ellátás megállapítása iránti kérelme elbírálásakor tisztázni kell az egészségi állapotának mértékét és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülményt [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 7. §].

A tényállás

[1] A felperes 2012. július 1. napjától 2015. június 30. napjáig rehabilitációs ellátásban részesült, mivel 50%-os egészségi állapota alapján C1 minősítési kategóriába tartozott.

[2] A Megyei Kormányhivatal a 2015. július 16. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította, megállapítva, hogy egészségi állapotának mértéke 60%-os 2015. június 16. napjától, állapota alapján B1 minősítési csoportba tartozik, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.

[3] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. november 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 60%-os, B1 minősítési csoportba tartozik 2015. május 13. napjától véleményezhetően, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a rehabilitáció időtartama 36 hónap. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. §-a, 3. §-a és 7. § (1) és (6) bekezdése rendelkezéseire alapították azzal, hogy a komplex minősítési bizottsági vélemények szerint felperes egészségi állapotában a korábbi komplex minősítést követően nem következett újabb egészségkárosodás, így a rehabilitációs ellátás ismételt megállapítására nincs lehetőség.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, mivel álláspontja szerint egészségi állapota nem helytállóan került meghatározásra, a 2012. évi vizsgálata óta tovább romlott az állapota, nem vették kellő súllyal figyelembe egészségi problémáit, a bal szemére egyáltalán nem lát, e tekintetben állapota végleges, a jobb szeme állapota pedig tovább romlott. Hivatkozott arra is, hogy munkát végezni nem tud, illetve nem tudnak részére olyan munkát felajánlani, amely az egészségi állapotának megfeleltethető lenne, ezért rehabilitálhatónak nem tekinthető.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.

Az elsőfokú ítélet

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy ugyan a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő a felperes egészségi állapotának mértékét az első- és másodfokú orvosi bizottság által megállapított 60%-os mértéktől eltérően 50%-ban határozta meg folyamatosan az első- és másodfokú orvosi bizottság vizsgálatának időpontjában is fennállóként, a felperes állapotában javulás nem következett be, a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett új egészségkárosodása nincs, így a rehabilitációs ellátást ismételten megalapozó jogosultsági feltétel nem állapítható meg. A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 7. § (1), (5) és (6) bekezdései rendelkezését és megállapította, hogy az igazságügyi orvos szakértő által véleményezett 50%-os egészségi állapotmérték irreleváns, mivel a szakértő véleménye szerint a felperesnél a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett új egészségkárosodás nincs, így az Mmtv. 7. § (6) bekezdése alapján a rehabilitációs ellátás ismételt megállapítására nincs lehetőség.

[7] Rögzítette a bíróság, hogy a társadalombiztosítási szervek nem a komplex minősítés során megállapított körülmények felülvizsgálatát végezték az Mmtv. 19. § (1) bekezdése alapján, hanem új komplex minősítési eljárást folytattak le, ezért az Mmtv. 19. § (3) bekezdése sem alkalmazható jelen eljárásban.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak a társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérve a Pp. 339. § (1) bekezdése, Ket. 1. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 50. §-a, valamint az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 15. § (1) bekezdése sérelmét állítva.

[9] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek "jogszabálysértően" jártak el az egészségi állapota mértékének, illetve a minősítési kategória meghatározása során, amely miatt a bíróságnak a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül kellett volna helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján.

[10] Vitatta a felperes a bíróság megállapításait, mely szerint az igazságügyi szakértő által véleményezett és a közigazgatási eljárásban megállapított egészségi állapot mértéke közötti eltérés irreleváns lenne. A felperes hivatkozott arra, hogy a per tárgya nem a 2012. évi egészségi állapotának felülvizsgálata, hanem a 2015. évben benyújtott megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmének elbírálása során hozott társadalombiztosítási határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata volt, azonban a bíróság a megállapított tényállásból és a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen jogi következtetéseket vont le, az alkalmazott jogszabályokat helytelenül értelmezte. A kereset jogsértő elbírálása miatt a pártfogó ügyvéd díjának viseléséről is jogszabályokba ütközően döntött a bíróság.

[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.

[13] A Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét az eljárásjogi és az anyagi jogi szabályok betartásával hozta-e meg, mindezt abban a körben, amelyben a felperes a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályok megsértését állította.

[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében - többek között - a társadalombiztosítási határozatok Ket. 1. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése rendelkezéseibe ütközését állította, azonban ezen jogszabályhelyek megsértésére az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott. A Kúria - a Pp. 270. és 275. §-a értelmezése során - számos határozatában (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4. stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely a korábbi eljárásban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróság - erre irányuló kérelem hiányában - nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el.