BH 1998.11.547 A kezesi szerződésben a felek megállapodhatnak abban, hogy a készfizető kezes csak az adós kötelezettségének egy részéért vállal felelősséget. Ilyen korlátozott felelősséget jogszabály is meghatározhat. A kötelezetti egyetemlegesség ebben az esetben csak a vállalt - a jogszabály által meghatározott - kötelezettség erejéig áll fenn [Ptk. 337. § (1) bek., 1990. évi VII. tv. 12. § (3) bek., Pp. 121. § (1) bek., 233. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt egyetemlegesen 200.000.000,-Ft tőkét, 70.000.000,-Ft ügyleti kamatot, továbbá ezeknek az összegeknek 1991. november 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 6% kamatát, valamint 1.000.000,-Ft perköltséget.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a perben nem álló G. és M. Ipari Kft. (a továbbiakban: GMI Kft.) 200.000.000,-Ft összegű hitelt kívánt felvenni gépjárműalkatrészek kereskedelmi céllal történő vásárlásához. A kft. nem volt elég tőkeerős, ezért alapítója, az I. r. alperes vette fel részére az említett összeget a felperes jogelődjétől, a K. Vállalkozási és Kereskedelemfejlesztő Kft-től (a továbbiakban: a felperes) az 1990. december 29-én kötött kölcsönszerződéssel. Ebben az I. r. alperes a GMI Kft. B. Bank Rt.-nél vezetett számlájának számát jelölte meg olyanként, amelyre a felvett összeget át kell utalni. A kölcsön visszafizetéséért a II. r. alperes 1990. november 5-én írásban készfizető kezességet vállalt. A kölcsön biztosítékaként a perben nem álló GMI Kft. 4 db - összesen 216.000.000,-Ft követelést tartalmazó - váltót állított ki az I. r. alperes mint rendelvényes javára. Ezeket a váltókat az I. r. alperes a II. r. alperesre forgatta.

A felperes és az I. r. alperes később a kölcsönszerződést akként módosították, hogy a tartozást az I. r. alperes 1991. december 6-ig 4 részletben köteles visszafizetni, az ügyleti kamat mértékét pedig évi 45%-ra emelték fel.

Az I. r. alperes az 1991. június 28-án kötött megállapodásban a kezességvállalás fejében a II. r. alperesnek árubiztosítékot nyújtott. II. r. alperes vállalta, hogy a kölcsönből vásárolt áruféleségek értékesítésében részt vesz és a befolyó vételárból rendezi a felperes követelését. A II. r. alperes közreműködése nem érintette a GMI Kft-nek az áruk feletti tulajdonjogát.

1991. június 28-án a felperes és a GMI Kft. is megállapodtak. Rögzítették, hogy az I. r. alperes a felvett kölcsönt a GMI Kft. részére átadta. A kft. a kölcsönből vásárolt árukészletre zálogjogot biztosított a felperes javára. A kölcsönből vásárolt alkatrészeket jórészt nem sikerült értékesíteni.

A hitelből a GMI Kft. 20.000.000,-Ft-ot kifizetett, amit a kamatok törlesztésére fordítottak, a további tartozás rendezetlen maradt.

A II. r. alperes a GMI Kft. által kiállított és rá forgatott váltókat lejáratkor fizetés végett a telepesnek bemutatta, azok kifizetésére fedezet hiányában nem került sor.

A felperes a keresetében az I. r. alperest mint kölcsönadóst, a II. r. alperes mint készfizető kezest, a III. r. alperest pedig kezesként, mint az I. r. alperes alapítóját egyetemlegesen kérte kötelezni 200.000.000,-Ft kölcsöntőke, 70.000,-Ft ügyleti kamat, valamint ezek késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére. Előadta, hogy az ÁVÜ IV. r. alperes 1991 márciusában a II. r. alperes Budapest, B. út 57. szám alatti székházát elvonta, ezért az 1990. évi VII. törvény 12. §-ának (3) bekezdése alapján a IV. r. alperest is kezesként kérte a többiekkel egyetemlegesen marasztalni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a kölcsönügylet színlelt jogviszony volt, valójában a kölcsönt a perben nem álló GMI Kft. vette és használta fel, ezért az I. r. alperes azt visszafizetni sem tartozik. Később a felszámoló a követelést elismerte. A II.. alperes előadta, hogy a kezességet az I. r. alperesért vállalta. Az I. r. alperes részére a felperes kölcsönt nem folyósított, a perbeli összeget a GMI Kft-nek utalta át, akiért a II. r. alperes kezességet nem vállalt, ezért e címen nem marasztalható. A III. r. alperes ugyancsak azzal védekezett, hogy a kölcsönügylet a GMI Kft. és a felperes között jött létre. Arra az esetre, ha ezzel az álláspontjával a bíróság nem értene egyet, előadta, hogy az 1991. június 28-án a GMI Kft. és a felperes között létrejött megállapodás szerint a kft. a kölcsönvevő pozíciójába lépett, ezért a III. r. alperest, mint az I. r. alperes alapítóját fizetési kötelezettség nem terheli.

A IV. r. alperes nem vitatta, hogy a II. r. alperes kezelésében lévő székházat az alperestől elvonta. Az elvonás időpontjában - 1991. március 6-án - viszont a felperes követelése még nem járt le, így a II. r. alperesnek mint kezesnek a felperessel szemben nem állt fenn olyan tartozása, amiért a székházelvonás miatt, az 1990. évi VII. törvény 12. §-ának (3) bekezdése alapján a IV. r. alperest fizetési kötelezettség terhelné. A IV. r. alperes ezen túl sortartási kifogást is előterjesztett.

Az elsőfokú bíróság a keresetet valamennyi alperessel szemben alaposnak találta. Megállapította, hogy a kölcsönszerződés kétséget kizáróan a felperes és az I. r. alperes között jött létre, ezért a felvett kölcsön visszafizetésére a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerint az I. r. alperes köteles. A II. r. alperes a kölcsön visszafizetéséért készfizető kezességet vállalt, mégpedig annak tudatában, hogy a felvett kölcsönt a GMI Kft. fogja felhasználni, ezért a Ptk. 274. §-a szerint köteles az I. r. alperessel egyetemlegesen helytállni a fennálló tartozásért. A III. r. alperes mint alapító a Gt. 121. §-ának (1) bekezdése alapján kezesként felel az I. r. alperes tartozásáért.

A IV. r. alperest az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az 1990. évi VII. törvény 12. §-ának (3) bekezdése szerint terheli kezesi felelősség. Nem fogadta el a IV. r. alperes védekezését a vonatkozásban, hogy a tartozás a vagyon elvonása időpontjában nem állt fenn, és nem fogadta el a IV. r. alperes sortartási kifogását sem. Úgy ítélte meg, hogy a kölcsönszerződés 1990. december 29-én jött létre, a II. r. alperes mint kezes helytállási kötelezettsége ezért ettől az időponttól állt fenn, tekintet nélkül arra, hogy a tényleges fizetési kötelezettsége csak később, a kölcsön lejártának időpontjában állt be. A sortartási kifogást pedig azért nem fogadta el, mert bizonyított, hogy a felszámolás alá került alperesek vagyonából a követelés kiegyenlítésére kellő fedezet nem áll rendelkezésre. Mindezekre tekintettel az alpereseket a felperes követelésében egyetemlegesen marasztalta.

A késedelmi kamat mértékét évi 6%-ban, annak végső időpontját az I. r.-III. r. alperesekkel szemben a felszámolási eljárás közzétételének napjában állapította meg.

A II. r. és a IV. r. alperesek fellebbezése folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a IV. r. alperest egyetemlegesen terhelő marasztalás összegét 23.580.000,-Ft tőkére, 8.253.000,-Ft ügyleti kamatra és ezek késedelmi kamataira, az őt az egyetemleges kötelezettség folytán terhelő perköltséget pedig 100.000,-Ft-ra szállította le. Az ítélet egyéb fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. A II. r. alperest a felperes javára 500.000,-Ft perköltség és az államnak 750.000,-Ft fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. Kötelezte a felperest a IV. r. alperes javára 380.000,-Ft másodfokú részperköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a kölcsönszerződés színleltsége kérdésében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nem fogadta el a II. r. alperes jogi álláspontját. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A színlelés azonban mindig tudatos és kétoldalú magatartás. A színlelt szerződésnél a felek közös akarata arra irányul, hogy azt a szerződést, ami nyilatkozataik alapján keletkezne, ne kössék meg, illetőleg helyette más szerződést kössenek. A perbeli esetben a kölcsönszerződés írásban a felperes és az I. r. alperes között jött létre. A perben nem merült fel arra nézve értékelhető adat, hogy a kölcsönszerződést a felperes is színlelte, azaz hogy a szerződéssel nem az I. r. alperest kívánta volna kölcsönhöz juttatni. Nem állapítható meg, hogy a szerződést mindkét szerződő fél olyan módon színlelte volna, hogy a kölcsönnek a GMI Kft. legyen az adósa. Az I. r. alperes titkos fenntartásának pedig a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdése szerint nincs jelentősége.