A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21082/2016/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 195. §, 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 355. §] Bírók: Lesenyei Terézia, Mózsik Tímea, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf....../2016/12.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Kelemen László András ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve Kft. (....) I. rendű, II.rendű felperes neve (....) II. rendű, III.rendű felperes neve (....) III. rendű, F. W. Sz. Sz. Kft. "f.a." (....) IV. rendű, P. V. P. A. Ü.Kft. (....) V. rendű, N. A. Sz. Sz. Kft. "f.a." (....) VI. rendű, E. V. Sz. Sz.Kft. "f.a." (..) VII. rendű és L. E.. Kft. (.) VIII. rendű felpereseknek, a Nagy & Trócsányi Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Bogdán Tibor ügyvéd) által képviselt alperes neve (képviseli: dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter .....) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. május 3. napján kelt, 2.P....../2015/31. számú ítélete ellen a felperesek 35. és 38. sorszámú, az alperes 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezései folytán meghozta az alábbi

r é s z - é s k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Az I., III-VIII. rendű felperesek és az alperes másodfokú eljárással felmerült költségét személyenként 500.000 (Ötszázezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjban, míg a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték összegét 2.500.000 (Kétmillió-ötszázezer) forintban állapítja meg.

A rész- és közbenső ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével az I., IV., V., VI. és VII. rendű felperes 2011. évi CXXV. törvény 27. §-ára, 2011. évi CLVI. törvény 393. § (14) bekezdésére, és a 2011. évi CLXVI. törvény 30. § (13) bekezdés 6. pontjára alapított keresetét elutasította.

Megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik:

- az I. rendű felperessel szemben a kivezetett pénznyerő automaták és a bezárt játéktermeken végzett beruházások értékvesztése,

- a III. rendű felperessel szemben a kivezetett pénznyerő automaták és a bezárt játéktermeken végzett beruházások értékvesztése,

- a IV. rendű felperessel szemben 2012. december 31-éig a kivezetett pénznyerő automaták felmerült elmaradt haszna,

- az V. rendű felperessel szemben a kivezetett pénznyerő automaták és a bezárt játéktermen végzett beruházások értékvesztése és a 2012. december 31-éig a kivezetett pénznyerő automaták felmerült elmaradt haszna,

- a VI. rendű felperessel szemben a kivezetett pénznyerő automaták és a bezárt játéktermen végzett beruházások értékvesztése és a 2012. december 31-éig a kivezetett pénznyerő automaták felmerült elmaradt haszna,

- a VII. rendű felperessel szemben a kivezetett pénznyerő automaták és a 2012. december 31-éig a kivezetett pénznyerő automaták felmerült elmaradt haszna,

- a VIII. rendű felperessel szemben a kivezetett pénznyerő automaták és a bezárt játéktermen végzett beruházások értékvesztése címén felmerült kára megtérítéséért.

Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan az I., III-VIII. rendű felperes 2012. évi CXLIV. törvény 5. és 8. §-ára alapított keresetét elutasította.

A II. rendű felperes 2012. évi CXLIV. törvény 5. és 8. §-ára alapított keresetét elutasította. Kötelezte a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.905.000 forint perköltséget.

Az ítélet tényállása szerint az I-VIII. rendű felperesek egy cégcsoportba tartozó gazdasági társaságok, amelyek a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) alapján 2000. és 2012. október 11-e között pénznyerő automatákat működtettek I. kategóriájú játéktermekben.

Az I. rendű felperes a pénznyerő automaták és egyéb tárgyi eszközök hasznosítását végezte, beszerezte a játéktermek üzemeltetéséhez szükséges pénznyerő automatákat és eszközöket és azokat bérbe adta a felperesi cégcsoportba tartozó szerencsejáték szervezésére engedéllyel rendelkező vállalkozások - a IV-VII. rendű felperesek - részére. Emellett ingatlanberuházásokat végzett, kialakított I. kategóriás játéktermeket, majd bérbe adta azokat a szerencsejáték szervezésére engedéllyel rendelkező felperesek részére.

A II. és III. rendű felperes az I. rendű felperes 100%-os, illetve 50%-os tulajdonában álló gazdasági társaságok, akik a cégcsoportba tartozó szerencsejáték szervezéssel engedéllyel rendelkező cégcsoport tagok részére megvásárolták és/vagy bérelték a pénznyerő automatákat, azokat bérbe, illetve albérletbe adták, valamint tulajdonjoguk vagy bérleti joguk alapján bérbe és/vagy albérletbe adták az I. kategóriás játéktermeket, ahol a pénznyerő automaták működtek.

A IV-V-VI-VII. rendű felperes I. kategóriás játéktermekben pénznyerő automatákat működtetett Budapesten, Győrben, Szeged, Miskolcon és Pécsett.

A VIII. rendű felperes az E. B.-ban végezte el az I. kategóriás játékterem kialakítását.

Ismertette a tényállás a szerencsejátékok közül a pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó törvényi szabályozást és annak módosításait, különös részletességgel a 2011. évi CXXV. törvény 27. §-át, a 2011. évi CLVI. törvény 393. § (14) bekezdését, valamint a 2011. évi CLXVI. törvény 30. § (13) bekezdésének 6. pontját, amelyek a játékadó emelésről rendelkeztek, továbbá a 2012. évi CXLIV. törvénynek a pénznyerő automatáknak a játékkaszinókon kívüli üzemeltetését megtiltó 5. és 8. §-ait.

Kitért arra is, hogy az Alkotmánybíróság 26/2013. (X.4.) számú határozatával a 2012. évi CXLIV. törvénnyel módosított Szjtv. 26. § (3) bekezdés első mondatának és a 40/A. § (1) bekezdésének alkotmányosságát érdemben elbírálta és az alkotmányjogi panaszokat elutasította.

A felperesek keresetüket az Szjtv-t 2011. évben módosító törvények és a 2012. évi módosító törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazása következtében elszenvedett, megjelölt káruk megtérítése iránt terjesztették elő a alperes neve szemben. Az alperes deliktuális felelősségét az EU joga és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítélkezési gyakorlata alapján megállapíthatónak látták, az elszenvedett károk fajtáit és összegét illetően a Ptk. 355. § (1)-(2) és (4) bekezdésére hivatkoztak. Érvelésük szerint a 2011. évi CXXV. törvény 27. §-án, a 2011. évi CLVI. törvény 393. § (14) bekezdésén, valamint a 2011. évi CLXVI. törvény 30. § (13) bekezdésének 6. pontján alapuló játékadó-emelés, valamint a 2012. évi CXLIV. törvény 5. és 8. §-ai - melyek folytán a pénznyerő automata üzemeltetésére 2011. október 11. napjától a játékkaszinók kizárólagosságot kaptak - az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 34. és 56. cikkeit sértő tagállami rendelkezést tartalmaznak, mert az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának jogát sértik.