ÍH 2014.49 A KÖZVESZÉLLYEL FENYEGETÉS VÉTSÉGE - A TERRORCSELEKMÉNNYEL FENYEGETÉS BŰNTETTE

A közveszéllyel fenyegetés vétségének elhatárolása a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettétől [1978. évi IV. törvény 270/A. § (1) bekezdés és 261. § (1) bekezdés a) pont, (7) bekezdés].

Az első fokon eljáró törvényszék a más ügyben előzetes fogvatartásban lévő V. ZS. vádlottat bűnösnek mondta ki terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettében, ezért mint visszaesőt, 4 év fegyházra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, a korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, és végrehajtani rendelte a másik korábbi ügyében kiszabott felfüggesztett szabadságvesztést.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott enyhítésért, védője elsődlegesen téves minősítés, közveszéllyel fenyegetés vétségének megállapítása, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ítélőtábla a vádlott és a védő fellebbezését alaposnak ítélte.

Az irányadó tényállás szerint a vádlott korábban többször volt büntetve, jelen ügyben elbírált cselekményét korábban vele szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje, illetőleg a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélésből engedélyezett feltételes szabadság ideje alatt valósította meg. Különböző eljárási szakaszokban jelenleg öt büntetőeljárás folyik ellene.

A vádlottat a járásbíróság súlyos testi sértés bűntette miatt 1 év 6 hónapi börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott fellebbezést jelentett be. A másodfokon eljáró törvényszék a nyilvános ülést 2013. május 30. napjára tűzte ki, azonban a vádlott május 29. napján védőt hatalmazott meg, ezért a bíróság az ülést 2013. június 25. napján 13 óra 30 percre halasztotta.

Azért, hogy a nyilvános ülés ismét elmaradjon, a vádlott - névtelenül - egy nyilvános telefonfülkéből 2013. június 25. napján 13 óra 08 perckor felhívta a megyei rendőr-főkapitányság ügyeletét a 107-es hívószámon, és bejelentést tett, mely szerint, ha fél órán belül nem engedik ki a fiát - akit két napja ítéltek el - a börtönből, felrobbantja a bíróságot. Bejelentése során két alkalommal is megismételte, hogy a követelt intézkedésre fél óra áll rendelkezésre.

Ezt követően a bejelentés alapján eljáró rendőr-főkapitányság a törvényszék, illetőleg a járásbíróság különböző címeken lévő épületeit haladéktalanul kiürítette. A mindkét épületben végzett kutatás során robbanóanyagot vagy robbantószert nem találtak, a vádlott ugyanis ilyet nem helyezett el az épületekben. A bírósági épületek kiürítése a törvényszéken 132, a járásbíróságon 156 dolgozót érintett, és aznap a munkát nem folytatták. A főügyészséget 30 dolgozónak kellett elhagynia.

A vádlott 13 óra 30 perc körüli időben megjelent a törvényszék épületénél, mintha a tárgyalásra menne, és meggyőződött arról, hogy a másodfokú nyilvános ülés elmaradt.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott és abból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére.

A minősítést illetően, az elsőfokú bíróság is vizsgálta a közveszéllyel fenyegetés vétsége megállapításának lehetőségét. E körben kifejtett álláspontja szerint a cselekmény azért minősül terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének, mert e törvényi tényállás valamennyi eleme - állami szervhez címzett fenyegetés abból a célból, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen, és a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel való visszaéléssel elkövetett cselekmény kilátásba helyezése - megvalósult. Kifejtette, nincs jelentősége annak, hogy a vádlott a követelését milyen módon juttatta kifejezésre, hogy a fenyegetését nem gondolta komolyan, nem rendelkezett a robbantáshoz szükséges eszközökkel. Az pedig a szóban forgó két bűncselekménynek közös vonása, hogy mindkettő olyan bűncselekmény elkövetésével fenyeget, mely általában nyugtalanságot kelthet, csak a közveszéllyel fenyegetés kimondottan a közveszéllyel járó esemény bekövetkezését állítja, a terrorcselekmény kilátásba helyezése nem feltétlenül, de elvileg magába foglalhatja a közveszéllyel járó következményeket is.