62002CJ0103_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2004. október 7-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - 75/442/EGK és 91/689/EGK irányelv - A hulladékmennyiség fogalma - Az engedélyeztetési kötelezettség alóli mentesség. C-103/02. sz. ügy

C-103/02. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Olasz Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - 75/442/EGK és 91/689/EGK irányelv - A hulladékmennyiség fogalma - Az engedélyeztetési kötelezettség alóli mentesség"

Az ítélet összefoglalása

1. Környezet - Hulladékok - A hulladékokról szóló 75/442 irányelv - A hulladékok hasznosítása - Engedélyeztetés alóli mentesség - Feltételek - A hulladékfajták és hulladékmennyiségek rögzítése - A hulladékmennyiség fogalma - Értelmezés - Az egyes hulladékfajták tekintetében alkalmazandó felső határértékekre történő utalás

(75/442 tanácsi irányelv, 9., 10. cikk és 11. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2. Intézmények jogi aktusai - Irányelvek - A tagállamok általi végrehajtás - A teljes átültetés szükségessége - A kifejezett törvényi vagy rendeleti intézkedések útján történő átültetést feleslegessé tevő nemzeti szabályok fennállása - Megengedhetőség - Feltételek

3. Környezet - Hulladékok - A hulladékokról szóló 75/442 irányelv - II. A. és II. B. mellékletek - Ártalmatlanítási és hasznosítási műveletek közötti különbségtétel - Hasznosítási műveletként történő minősítés - Feltételek - Veszélyes hulladékok - Nem releváns szempont

(75/442 tanácsi irányelv, 1. cikk, f) pont)

1. A 91/156 irányelv által módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének - a nem veszélyes hulladékok hasznosításának engedélyeztetés alóli mentesítése lehetőségét biztosító - második albekezdése szerinti hulladékmennyiség fogalmát akként kell értelmezni, hogy - habár a "számszerűen meghatározott maximális mennyiség" kifejezés nem szerepel kifejezetten az említett rendelkezésben - a mennyiség fogalma az egyes hulladéktípusra vonatkozó azon felső értékre utal, amely felett a hasznosítási műveletek nem mentesülhetnek az engedélyeztetés alól, tehát engedélyeztetni kell őket.

A 75/442 irányelv szerkezete is ezt az érvelést támasztja alá. Az irányelv ugyanis a 9. és 10. cikkben foglalt engedély beszerzésére irányuló kötelezettséget magában foglaló általános eljárást ír elő. Az irányelv 11. cikke, amely bizonyos feltételek esetén mentességet enged e kötelezettség alól, egyszerűsített eljárást ír elő. Ennek a - mentesítő jellegű - eljárásnak a lehető legegyszerűbben alkalmazandónak és ellenőrizhetőnek kell lennie, ami viszont nem lenne kivitelezhető, ha a hulladék mennyisége létesítményenként változna.

(vö. 30-31. pont)

2. Az irányelv teljes hatályosulának biztosítására vonatkozó kötelezettség - céljának megfelelően - nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamok mentesülnek az átültetéshez szükséges intézkedések elfogadása alól, ha véleményük szerint nemzeti rendelkezéseik jobbak, mint a szóban forgó közösségi szabályok, és ezért jobban is biztosítják az irányelv által elérni kívánt cél megvalósítását. A nemzeti szabályok léte csak akkor teheti feleslegessé a konkrét törvényi vagy rendeleti intézkedések meghozatalát, ha e szabályok hatékonyan biztosítják az irányelvnek a nemzeti szervek által történő maradéktalan végrehajtását.

Ezért tehát nem engedhető meg a tagállamok számára, hogy eltérjenek a 91/156 irányelv által módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv által előírt szabályoktól oly módon, hogy az engedélyeztetés nélkül hasznosítható hulladékok típusonként meghatározott maximális mennyiségét az egyes hasznosítást végző létesítmények egyéni kapacitása szerinti mennyiséggel helyettesítik.

(vö. 33. pont)

3. A hulladékok veszélyes vagy nem veszélyes jellege nem olyan szempont, amely befolyásolná annak eldöntését, hogy a hulladékkezelési művelet a 91/156 irányelv által módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv 1. cikkének f) pontja értelmében vett "hasznosításnak" minősül-e. Ugyanis a hulladékhasznosítási művelet lényeges jellemzője az, hogy elsődleges célja a hulladékok - ugyanazon célra szánt más anyagok helyett való - hasznos felhasználása, ami lehetővé teszi a természetes erőforrások megőrzését.

Önmagában az a tény, hogy a hulladékok nagy mennyiségben tartalmaznak szénhidrogént, gázolajat és kevésbé mérgező olajat, még nem jelenti tehát azt, hogy a hulladékokat ne lehetne hasznosítási célból felhasználni.

(vö. 62-63. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2004. október 7. (*)

"Tagállami kötelezettségszegés - 75/442/EGK és 91/689/EGK irányelv - A hulladékmennyiség fogalma - Az engedélyeztetési kötelezettség alóli mentesség"

A C-103/02. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2002. március 20-án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: R. Wainwright és R. Amorosi, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviseli: I. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Fiorilli avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, A. Rosas, S. von Bahr (előadó), R. Silva de Lapuerta és K. Lenaerts bírák,

főtanácsnok: L. M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a felek által előterjesztett észrevételeket,

a főtanácsnok indítványának a 2004. május 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság - azzal, hogy elfogadta az 1997. február 5-i 22. sz. rendelet 31. és 33. cikkében előírt egyszerűsített hasznosítási eljárás alá tartozó nem veszélyes hulladékok azonosításáról szóló, 1998. február 5-i rendeletet, amely

- az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, a hulladékokról szóló 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o., a továbbiakban: 75/442 irányelv) 10. cikkének és 11. cikke (1) bekezdésének megsértésével a nem veszélyes hulladékokat hasznosító létesítményeket és vállalkozásokat anélkül mentesíti az engedélyeztetési kötelezettség alól, hogy e mentesítést alávetné 1) a maximálisan hasznosítható hulladékmennyiség meghatározásának, illetve 2) a 75/442 irányelv 4. cikkében előírt, az engedélyeztetés alól mentesülő hulladékhasznosítóban feldolgozott hulladék mennyiségére vonatkozó feltételnek;

- a 75/442 irányelv 1. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megsértésével nem határozta meg pontosan az engedélyeztetés alól mentesülő hulladéktípusokat, és bizonyos esetekben megengedi - az 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv (HL L 377., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. kötet, 2. fejezet, 78. o., a továbbiakban: 91/689 irányelv) megsértésével - megengedi, hogy bizonyos fajta veszélyes hulladék hasznosítását végző létesítmények vagy vállalkozások a nem veszélyes hulladékokra vonatkozó kevésbé szigorú előírások alapján mentesüljenek az engedélyeztetési kötelezettség alól, mert az említett rendelet nem volt kellően egyértelmű és pontos;

- az 1996. május 24-i 96/350/EK bizottsági határozattal (HL L 135., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. kötet, 3. fejezet, 59. o.) módosított 75/442 irányelv 1. cikkének e) és f) pontjával összefüggésben értelmezendő 9. és 11. cikkének, illetve II. A. és II. B. mellékletének megsértésével egyes ártalmatlanításnak minősülő műveleteket "környezethasznosítónak" minősített, lehetővé téve ezáltal, hogy a saját maguk által termelt hulladék helyszínen történő ártalmatlanítását saját maguk végző létesítmények és vállalkozások különböző ártalmatlanítási műveleteik során - ugyanúgy, mintha hasznosítást végeznének - mentesüljenek az engedélyeztetési kötelezettség alól -

nem teljesítette a 75/442 irányelv 1., 9., 10. és 11. cikkéből, valamint a 91/689 irányelv 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

A 75/442 irányelv

2 A 75/442 irányelv célja

A 75/442 irányelv célja az, hogy biztosítsa a hulladékok ártalmatlanítását és hasznosítását, valamint elősegítse a hulladéktermelés korlátozását célzó intézkedések elfogadását, különösen a tiszta technológiák, illetve újrafeldolgozható és újrahasznosítható termékek támogatásával.

3 Az említett irányelv 1. cikke pontosan meghatározza, hogy mi értendő a "hulladék", az "ártalmatlanítás" és a "hasznosítás" kifejezésen.

4 Az irányelv 4. cikke értelmében:

"A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre, így különösen:

- ne jelentsen kockázatot a vízre, [a] levegőre, [a] talajra, [a] növény- és állatvilágra,

- ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot,

- ne befolyásolja hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.

A tagállamoknak megteszik a szükséges intézkedéseket azért is, hogy megtiltsák a hulladékok ellenőrizetlen elvezetését vagy lerakását, illetve ellenőrizetlen ártalmatlanítását."

5 A 75/442 irányelv 9-11. cikke felsorolja, hogy a hulladékok ártalmatlanításához és hasznosításához mely esetekben szükséges beszerezni az illetékes hatóság engedélyét. Ezek a műveletek külön-külön az irányelv 96/350 rendelettel módosított változatának II. A. és II. B. mellékletében szerepelnek.

6 A 75/442 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az irányelv 4. cikkének végrehajtása céljából minden olyan létesítménynek vagy vállalkozásnak, amely a II. A. mellékletben meghatározott ártalmatlanítási műveleteket végez, engedélyt kell beszereznie az illetékes hatóságtól.

"Ennek az engedélynek különösen a következőkre kell kiterjednie:

- a hulladék típusára és mennyiségére,

- a műszaki követelményekre,

- a meghozandó biztonsági intézkedésekre,

- a hulladékártalmatlanítás helyére,

- a kezelési módszerre."

7 Az irányelv 9. cikkének (2) bekezdése értelmében:

"Engedély adható egy meghatározott időszakra [helyesen: Az engedély megadható meghatározott időszakra], megújítható, alávethető bizonyos feltételeknek és kötelezettségeknek, vagy ha a tervezett ártalmatlanítási módszer környezetvédelmi szempontból nem elfogadható, akkor megtagadható."

8 Az irányelvnek a II. B. mellékletben meghatározott hasznosítási műveletekkel kapcsolatos 10. cikke értelmében:

"A 4. cikkben szereplő célok végrehajtása érdekében valamennyi olyan létesítménynek vagy vállalkozásnak, amely a II. B. mellékletben meghatározott műveleteket végez, engedélyt kell beszereznie."

9 A 11. cikk biztosítja az összes hulladékra vonatkozó engedélyeztetés alóli mentesség lehetőségét, azon veszélyes hulladékok kivételével, amelyekre különleges rendelkezések vonatkoznak:

"(1) [...] a következők mentesíthetők a 9. vagy 10. cikkekben előírt kötelezettségek alól:

a) olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyek maguk végzik [a] saját maguk által termelt hulladékuk helyszínen történő ártalmatlanítását;

és

b) olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyek hulladékhasznosítást végeznek.

Ezt a mentesítést csak akkor lehet alkalmazni:

- ha az illetékes hatóságok általános szabályokat fogadtak el valamennyi tevékenységtípusra, amelyekben meg vannak jelölve a hulladékok típusai és mennyiségei, valamint azok a feltételek, amelyek mellett a kérdéses tevékenységet mentesíteni lehet az engedélyezési kötelezettség alól,

és

- ha a hulladékok típusa vagy mennyisége és ártalmatlanításuk vagy hasznosításuk módja olyan, hogy az kielégíti a 4. cikkben megszabott feltételeket.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott létesítményeket vagy vállalkozásokat az illetékes hatóságoknak nyilvántartásba kell venniük.

(3) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdés értelmében elfogadott általános szabályokról."

A 91/689 irányelv

10 A veszélyes hulladékokról szóló 91/689 irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

"(1) Az ezen irányelv hatálya alá tartozó veszélyes hulladékok esetében nem alkalmazható a saját hulladékuk ártalmatlanítását végző létesítményekre vagy vállalkozásokra vonatkozóan a 75/442/EGK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított engedélyezési kötelezettségtől való eltérés.

(2) A 75/442/EGK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban bármely tagállam eltekinthet az említett irányelv 10. cikkének alkalmazásától azon létesítmények vagy vállalkozások esetében, amelyek az ezen irányelv hatálya alá eső hulladékot hasznosítanak akkor:

- ha a tagállam általános szabályokat fogad el a hulladék típusának és mennyiségének felsorolására és a speciális feltételekre (a hulladék veszélyes összetevőinek koncentrációjára vonatkozó határértékek, kibocsátási határértékek, a tevékenység típusa) vonatkozóan, továbbá más szükséges követelményeket állapít meg a hasznosítás különböző formáinak megvalósítására, és

- ha a hulladék típusai vagy mennyiségei és a hasznosítás módszerei megfelelnek a 75/442/EGK irányelv 4. cikkében előírt feltételeknek."

A nemzeti szabályozás

11 A 91/156 és 91/689 irányelvet az 1997. február 5-i 22. sz. rendelet 31. és 33. cikke szerinti egyszerűsített hasznosítási eljárás alá tartozó nem veszélyes hulladékok azonosításáról szóló, a Ministerio dell'Ambiente által kibocsátott 1998. február 5-i rendelet (a 88. sz. GURI 72. sz. rendes melléklete, 1998. április 16., a továbbiakban: rendelet) ülteti át a nemzeti jogrendbe.

12 Az említett rendelet 5. cikkének "A környezet hasznosítása" című (1) bekezdése értelmében:

"Az 1. mellékletben meghatározott környezethasznosítási tevékenységek a károsodott területek morfológiai átalakítás útján történő, termelési vagy társadalmi célú rehabilitálására irányulnak".

13 Az említett rendelet "Mennyiségek" című 7. cikke értelmében:

"(1) A mellékletben kifejezetten előírt rendelkezések sérelme nélkül a jelen rendelet által szabályozott hasznosítási tevékenység keretében felhasználható maximális éves hulladékmennyiséget annak a létesítménynek az éves feldolgozóképessége alapján kell meghatározni, amelyben a tevékenységet végzik, a felhasznált nyersanyag mennyiségének levonásával, és ügyelni kell arra, hogy a tevékenység ne jelentsen semmiféle veszélyt az emberi egészségre és a környezetre.

[...]

(2) A 2. mellékletben szabályozott energetikai hasznosítási eljárással kapcsolatban a maximális hulladékmennyiség meghatározására a hulladék fűtőértéke, az energetikai hasznosítást végző létesítmény névleges hőteljesítménye és az egyes hasznosítást végző létesítmények becsült működési időtartama alapján kerül sor.

(3) A felhasználásra szánt éves hulladékmennyiséget a tevékenység megkezdéséről szóló közleményben kell megjelölni, és kell emelni a jelen cikkben meghatározott feltételek tiszteletben tartását."

A pert megelőző eljárás

14 2000. február 28-i felszólító levelében a Bizottság tájékoztatta az olasz hatóságokat, hogy a rendelet elfogadásával az Olasz Köztársaság megszegte a 75/442 irányelv 1., 9., 10. és 11. cikkéből, valamint a 91/689 irányelv 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

15 Az EK 226. cikk alapján a Bizottság felszólította az olasz hatóságokat, hogy a felszólító levél átvételét követő két hónapon belül közöljék az esetleges észrevételeiket.

16 Az olasz hatóságok két, 2000. május 3-án, illetve 26-án kelt levélben válaszoltak.

17 Mivel az olasz hatóságok által adott válaszok bizonyos pontjait a Bizottság nem találta kielégítőnek, 2001. április 11-én indokolással ellátott véleményt küldött az olasz kormánynak, amelyben felszólította, hogy az értesítést követő két hónapon belül hozza meg a véleményben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

18 Az olasz hatóságok 2001. augusztus 17-i levelükben küldték meg a választ.

19 Mivel ez a válasz nem győzte meg a Bizottságot, megindította a jelen keresetet.

Az első, az engedélyeztetési kötelezettség alól mentesíthető hulladékmennyiség meghatározására vonatkozó kifogásról

A felek érvei

20 A Bizottság álláspontja szerint a rendelet 7. cikke sérti a 75/442 irányelv 11. cikkének rendelkezéseit, mivel nem határozza meg az engedélyeztetési kötelezettség alól mentesíthető, hasznosításra szánt hulladék maximális mennyiségét, hanem az egyes létesítmények éves feldolgozóképessége alapján meghatározott, viszonylagos mennyiséget ír elő.

21 Az Olasz Köztársaság értelmezése hátrányosan befolyásolná az emberi egészség és a környezet védelmének a 75/442 irányelv 4. cikkében foglalt célját, ugyanis a hasznosítást végző vállalkozások akkor is mentesülhetnének az engedélyeztetési kötelezettség alól, ha jelentős mennyiségű hulladékot kezelnének. E megközelítés alapján elveszne az általános engedélyeztetési eljárás gyakorlati jelentősége.

22 Az olasz kormány álláspontja szerint a tagállamok nem kötelesek a maximális mennyiséget számszerűen meghatározni. A 75/442 irányelv 11. cikke erre vonatkozóan nem tartalmaz egyetlen konkrét rendelkezést sem.

23 Az olasz kormány arra hivatkozik, hogy a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében a mentesség igénybevételéhez az említett pont két franciabekezdésében foglalt egy-egy feltétel közül elegendő az egyiket teljesíteni. A második feltétel értelmében - az egészség és a környezet védelmére vonatkozó, az irányelv 4. cikkében foglalt előírások teljesítéséhez - a tagállamok vagy az érintett hulladék típusát, vagy annak mennyiségét kötelesek meghatározni. Ezt támasztja alá a "hulladék típusát vagy mennyiségét" fordulatban található "vagy" kifejezés.

24 Amennyiben ez a feltétel teljesül - és az irányelv 4. cikkében foglalt követelményeket is teljesítik -,az első franciabekezdésben előírt feltételt már nem szükséges teljesíteni. E két feltétel tehát két eltérő esetre vonatkozik, amelyek a tagállamok választásától függő vagylagos, nem pedig konjunktív feltételek.

25 Az olasz kormány kiemeli, hogy a rendeletben foglalt rendelkezések célja - összességükben is, illetve a vonatkozó maximális mennyiség meghatározására vonatkozóan is - a környezet magas szintű védelme, amelynek jobban eleget tesznek így, mintha számszerűen meghatároznák a maximális mennyiséget. Az olasz kormány szerint ellentétes volna a 75/442 irányelv általános elveivel, ha a nagy kapacitású létesítményeknek megtiltanák, hogy a hasznosított hulladék mennyisége meghaladjon valamely számszerűen meghatározott értéket, illetve előírnák, hogy a létesítmények kötelesek ártalmatlanítani e hulladékot.

A Bíróság álláspontja

26 Annak megállapítása érdekében, hogy az Olasz Köztársaság megfelelően alkalmazta-e a 75/442 irányelvet, azt kell ellenőrizni, hogy az irányelv előírja-e a tagállamoknak a hasznosításra szánt és az engedélyeztetés alól mentesülő hulladék maximális mennyiségének számszerű meghatározását, vagy a tagállamok e mennyiséget az egyes létesítmények feldolgozóképessége alapján határozhatják meg. E célból meg kell vizsgálni a 75/442 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének b) pontjában lévő kifejezéseket.

27 Először is e rendelkezés megfogalmazásából következik, hogy az engedélyeztetési kötelezettség alóli mentesség csak két feltétel teljesítése esetén lehetséges. Mivel mindkét feltételt egy-egy gondolatjel vezeti be, és a két feltétel az "és" kötőszóval kapcsolódik egymáshoz, ezért semmi kétség nem fér ahhoz, hogy - ellentétben az olasz kormány állításával - a két feltétel konjunktív, és nem vagylagos.

28 Ezt követően meg kell határozni az első feltételben szereplő, a mennyiség meghatározására vonatkozó kötelezettség mértékét, mivel a tagállamok azt ugyanúgy kötelesek teljesíteni, mint a második feltételt.

29 Ezen első feltétel kifejezetten előírja, hogy az illetékes hatóságok valamennyi tevékenységtípusra általános szabályokat kötelesek elfogadni, amelyekben "meg vannak jelölve a hulladékok típusai és mennyiségei, valamint azok a feltételek", amelyek mellett a kérdéses tevékenységet mentesíteni lehet az engedélyezési kötelezettség alól.

30 Bár a "számszerűen meghatározott maximális mennyiség" kifejezés nem szerepel kifejezetten az irányelvben, e rendelkezés szövegéből következik, hogy a mennyiség fogalma az egyes hulladéktípusokra vonatkozó azon felső értékre utal, amely felett a hasznosítási műveletek nem mentesülhetnek az engedélyeztetés alól, tehát engedélyeztetni kell őket.

31 A 75/442 irányelv szerkezete is ezt az érvelést támasztja alá. Az irányelv ugyanis a 9. és 10. cikkben foglalt engedély beszerzésére irányuló kötelezettséget magában foglaló általános eljárást ír elő. Az irányelv 11. cikke, amely bizonyos feltételek esetén mentességet enged e kötelezettség alól, egyszerűsített eljárást ír elő. Ennek a - mentesítő jellegű - eljárásnak a lehető legegyszerűbben alkalmazandónak és ellenőrizhetőnek kell lennie, ami viszont nem lenne kivitelezhető, ha a hulladék mennyisége létesítményenként változna.

32 Nem releváns az olasz kormány azon érvelése, hogy a rendeletben foglalt rendelkezések alkalmasabbak a környezet védelmére, mint a 75/442 irányelvben előírtak.

33 Mint azt a Bíróság korábban is kimondta: az irányelv teljes hatályosulának biztosítására vonatkozó kötelezettség - céljának megfelelően - nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamok mentesülnek az átültetéshez szükséges intézkedések elfogadása alól, ha véleményük szerint nemzeti rendelkezéseik jobbak, mint a szóban forgó közösségi szabályok, és ezért jobban biztosítják az irányelv által elérni kívánt cél megvalósítását. A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a nemzeti szabályok léte csak akkor teheti feleslegessé a konkrét törvényi vagy rendeleti intézkedések meghozatalát, ha e szabályok hatékonyan biztosítják az irányelvnek a nemzeti szervek által történő maradéktalan végrehajtását (lásd különösen a C-194/01. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-0000. o.] 39. pontját). Ezért tehát jelen esetben nem engedhető meg a tagállamok számára, hogy eltérjenek a 75/442 irányelv által előírt szabályoktól oly módon, hogy az engedélyeztetés nélkül hasznosítható hulladékok típusonként meghatározott maximális mennyiségét az egyes hasznosítást végző létesítmények egyéni kapacitása szerinti mennyiséggel helyettesítik.

34 Ezenfelül téves az olasz kormány azon állítása, amelynek értelmében a Bizottság értelmezése ellentétes az irányelv céljával, minthogy az alapján a nagy létesítmények csak csekély mennyiségű, a meghatározott maximális mennyiségen belül eső hulladékot hasznosíthatnának, illetve az ezt meghaladó hulladékot kénytelenek lennének ártalmatlanítani. Valójában semmi sem akadályozza meg e vállalkozásokat abban, hogy a maximális mennyiséget meghaladó hulladékot hasznosítsák, feltéve, hogy van rá engedélyük.

35 Meg kell tehát állapítani, hogy az Olasz Köztársaság - mivel a rendeletben nem az engedélyeztetés nélkül hasznosítható hulladékok típusa alapján határozta meg e hulladékok maximális mennyiségét - nem teljesítette a 75/442 irányelv 10. cikkéből és 11. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A második, az enegélyeztetés alól mentesülő hulladéktípusok pontatlan meghatározására vonatkozó kifogásról

A felek érvei

36 A Bizottság két kifogást hoz fel: elsőként azt, hogy a rendelet I. és II. mellékletében felsorolt műszaki előírások megfogalmazása roppant általánosan határozza meg az egyes hulladéktípusokat; másodsorban pedig azt, hogy az európai hulladékkatalógusban (a továbbiakban: EWC) használt kódot sokszor nem tüntetik fel, illetve még ha feltüntetik is, az nem felel meg a műszaki előírásokban használt meghatározásnak. Mindebből következik, hogy egyes veszélyes hulladékok bekerülhetnek a nem veszélyes hulladékok csoportjába, és így a feldolgozást végző létesítmények és vállalkozások - a nem veszélyes hulladékokra megállapított, kevésbé szigorú feltételekre támaszkodva - mentesülhetnek az engedélyeztetés alól.

37 A Bizottság három konkrét esettel támasztja alá kifogását.

38 Először is azt hozza fel példaként, hogy a rendelet 1. mellékletének a "dielektrikus, féldielektrikus és fémes burkolattal ellátott optikai szálas kábeldarabokra" vonatkozó 5.9. pontja semmilyen EWC-kódot nem említ.

39 A rendelet 1. mellékletében szereplő 7.8. pont, amely "a magas hőmérsékletű égetőkemencéből származó hőálló anyagok hulladékára" vonatkozik, több olyan EWC-kódot is felsorol, amelyek alapján nem állapítható meg, hogy az alumíniumkohászatból származó burkolóanyagok felhasználása ezen előírás hatálya alá tartozik-e, vagy sem, és ezért a veszélyes és nem veszélyes hulladékok összetéveszthetőségéhez vezet.

40 Végül a rendelet 1. mellékletének 3.10. pontjában foglalt, "kimerült ezüst-oxidos elemekkel" kapcsolatos műszaki előírás a 160605-ös EWC-kód alatt szerepel, amely a nem veszélyes hulladékok között szereplő "egyéb elemek és akkumulátorok" pontjába tartozik ahelyett, hogy - figyelembe véve az elemek higanytartalmát - a "higanytartalmú szárazelemekre" vonatkozó, veszélyes hulladéknak minősülő 160603-as EWC-kód alatt szerepelne. A Bizottság ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a 160603-as kódhoz tartozó megnevezést a 2000/532/EK bizottsági határozat (HL L 226., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 151. o.) "higanytartalmú szárazelemekre" módosította.

41 Az olasz kormány arra hivatkozik, hogy a Bizottság által vizsgált három eset egymástól független, és hogy a Bizottság tévesen feltételezte ezekből azt, hogy az engedélyeztetés alól mentesülő hulladéktípusokat nem határozták meg, illetve hogy e meghatározás hibás.

42 A 3.10. pontban foglalt, kimerült ezüst-oxidos elemekre vonatkozó műszaki előírással kapcsolatban az olasz kormány kifejti, hogy az EWC-kódhoz tartozó normát és meghatározást a hulladékok eredetének, illetve kémiai és fizikai jellemzőinek vizsgálatával egyidejűleg kell értelmezni. E konkrét esetben a nem veszélyes hulladékokhoz tartozó EWC-kódnak a szóban forgó hulladékokhoz való hozzárendelése teljesen megfelel a rendeletben előírt kémiai és fizikai jellemzőknek, amelyek a "legalább 1%-nyi ezüst-oxidokat és/vagy ezüstsókat, valamint legfeljebb 9%-nyi cinket és 55%-nyi nikkelt tartalmazó acélborításra" vonatkoznak.

A Bíróság álláspontja

43 Második kifogásában a Bizottság általánosságban azt rója fel az Olasz Köztársaságnak, hogy nem határozta meg pontosan az egyszerűsített eljárás alapján hasznosításra szánt nem veszélyes hulladékok típusát. Az e típusokra vonatkozó műszaki előírásokat az Olasz Köztársaság roppant általánosan határozza meg, az EWC-kódot pedig vagy nem tünteti fel, vagy helytelenül hivatkozik rá. A Bizottság három műszaki előírással támasztja alá kifogását.

44 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Bizottság csak három konkrét esetet hoz fel, és egyáltalán nem jelöl meg olyan bizonyítékot, amely alapján a Bíróság ellenőrizhetné, hogy a kifogás a rendeletben foglalt valamennyi műszaki előírás megsértésére vonatkozóan megalapozott. A kifogás vizsgálatát tehát az említett három esetre kell korlátozni.

45 Az 5.9. pontban szereplő műszaki előírással kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az olasz kormány a Bizottság felszólító levelére és indokolással ellátott véleményére adott válaszában először kifejtette, hogy tervezte az EWC-kódok feltüntetését, majd ellenkérelmében jelezte, hogy a 2000/532/EK határozat alapján elfogadta az EWC-kódokat.

46 Bár az olasz kormány azt állítja, hogy az általa elfogadott EWC-kódok megegyeznek a tagállamok által a kifogásolt tényállásnál későbbi időpontig, 2002. január 1-jéig átültetendő 2000/532/EK határozatban előírt kódokkal, meg kell állapítani, hogy az olasz kormány nem tagadta, hogy a 75/442 irányelv rendelkezéseivel összhangban a szóban forgó hulladékokra vonatkozóan még ezen időpont előtt el kellett fogadnia az EWC-kódot.

47 Meg kell tehát állapítani, hogy - mivel az Olasz Köztársaság az indokolással ellátott véleményben előírt határidő leteltekor az 5.9. pontban szereplő műszaki előíráshoz nem határozott meg EWC-kódot - az előírásra vonatkozó bizottsági kifogás megalapozott.

48 A 7.8. pontban szereplő műszaki előírásra vonatkozó bizottsági kifogással kapcsolatban elegendő azt megállapítani, hogy az olasz kormány ellenkérelmében már jelezte, hogy az alkalmazott EWC-kódokat a lehető leghamarabb módosítani kell. Ebből következően tehát az olasz kormány nem vitatta, hogy az alkalmazott kódok nem feleltek meg a 75/442 irányelv rendelkezéseinek, ezért meg kell állapítani, hogy a Bizottság által kifogásolt kötelezettségszegés erre az előírásra vonatkozóan fennáll.

49 A harmadik eset a 3.10. pontban szereplő műszaki előírásra vonatkozott. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az olasz kormány nem válaszolt a Bizottság felvetésére, miszerint az említett szárazelemek higanyt tartalmaztak. Az olasz kormány csak arra hivatkozott, hogy a termék jellemzőinek a rendeletben foglalt leírása nem tesz említést higanyról, ami szerinte indokolta a nem veszélyes hulladékra vontkozó EWC-kód használatát.

50 Meg kell tehát állapítani, hogy amennyiben az említett szárazelemek higanyt tartalmaztak, a Bizottság úgy vélhette, hogy veszélyes hulladékról van szó, és hogy a higanytartalmú szárazelemekre vonatkozó 160603-as kód lett volna a megfelelő EWC-kód, nem pedig a nem veszélyes hulladékokat jelölő, szárazelemekre és akkumulátorokra vonatkozó 160605-as kód. Ugyanakkor a Bizottság feladata lett volna bizonyítani, hogy az említett szárazelemek higanyt tartalmaztak, azonban ez a Bírósághoz benyújtott iratokból nem állapítható meg. Bizonyítékok hiányában a 3.10. pontban szereplő előírásra vonatkozó bizottsági kifogást tehát el kell utasítani.

51 A fenti megállapításokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság - mivel a rendelet 1. mellékletének 5.9. és 7.8. pontjában szereplő műszaki előírásoknak megfelelő hulladéktípusokat nem határozta meg pontosan - nem teljesítette a 75/442 irányelv 11. cikkének (1) bekezdéséből, valamint 91/689 irányelv 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A harmadik, az egyes ártalmatlanítási tevékenységek hasznosítási tevékenységként való meghatározására vonatkozó kifogásról

A felek érvei

52 A Bizottság azt rója fel Olaszországnak, hogy ártalmatlanítási műveleteket hasznosítási műveletként tüntetett fel, és ezzel megsértette a 75/442 irányelv engedélyeztetési rendszerre vonatkozó 9. és 11. cikkét, amelyeket az ugyanezen irányelv 1. cikkének e) és f) pontjával, illetve az e műveletek meghatározását tartalmazó II. A. és II. B. mellékletével összefüggésben kell értelmezni.

53 Az említett műveleteket az irányelv 5. cikke sorolja fel. Ezek célja a károsodott területek morfológiai átalakítással való termelési vagy társadalmi célú rehabilitálása, beleértve a hulladéklerakók befedését is.

54 A Bizottság álláspontja szerint a károsodott területek termelési vagy társadalmi célú rehabilitálásával kapcsolatos műveleteket a morfológiai átalakításra vonatkozó intézkedések miatt tévesen sorolták a 75/442 irányelv II. B. mellékletének R 10. pontja alá. Ez a pont a hulladék talajon történő mezőgazdasági vagy ökológiai célú szétterítésre, illetve - a Bizottság szerint - az iszap mezőgazdasági felhasználására vonatkozik.

55 A hulladéklerakók befedésére vonatkozó műveletekkel kapcsolatban - a befedés tulajdonképpen a hulladék már meglévő hulladékokra történő lerakását jelenti - a Bizottság kijelenti, hogy ez nem minősül olyan újrahasznosítási vagy hasznosítási tevékenységnek, amely a 75/442 irányelv II. B. mellékletének R 5. pontjában szerepelhetne, vagyis ahova Olaszország tévesen besorolta. A szemétlerakók befedése a Bizottság szerint a 75/442 irányelv II. A. mellékletének az ártalmatlanítási műveletekre vonatkozó, "Lerakás a talaj felszínére vagy a talajba (pl. hulladéklerakóban stb.)" című D 1. pontja alá tartozik.

56 Az Olasz Köztársaság ellenben fenntartja, hogy a "környezet helyreállítását célzó" műveleteknek a "Szétterítés a talajon mezőgazdasági vagy ökológiai feljavítás céljából" című R 10. pont alá való besorolása helyes. Ez utóbbiak célja a környezet rehabilitációja, ezért helyesen kerültek e pont alá. A környezet rehabilitációja azonban nem keverendő össze az ártalmatlanítással.

57 A "hulladékok befedését" illetően az olasz kormány kiemeli, hogy ez a művelet - hasonlóan "a környezet helyreállításához" - nem ártalmatlanítási, hanem a szó szoros értelmében vett rehabilitációs műveletet jelent.

58 Válaszában a Bizottság kifejti, hogy - a Bíróságnak a "hasznosítás" és az "ártalmatlanítás" közötti különbségre vonatkozó ítélkezési gyakorlata alapján - a rendelet 5. cikkében előírt egyes morfológiai átalakítási műveletek az R 10. pontba tartozónak minősülhetnek.

59 A Bizottság ugyanakkor fenntartja, hogy, a legfeljebb 50 kg/t szénhidrogént és 300 kg/t kevésbé mérgező dízelolajat/olajat tartalmazó fúrási iszap és hulladékok felhasználására vonatkozó, a 7.14. és a 7.15. pontban szereplő műszaki előírások nem tekinthetők a környezet hasznosításának.

A Bíróság álláspontja

60 Meg kell állapítani, hogy - mint az a Bizottság válaszából következik - a Bizottság már csak a rendelet 7.14. és 7.15. pontjában szereplő, a hulladékok hasznosítására és a fúrási iszap felhasználására vonatkozó műszaki előírásokkal kapcsolatos kifogásait tartja fenn. E hulladékok felhasználása a Bizottság szerint nem hasznosításnak, hanem ártalmatlanításnak minősül.

61 A Bizottság nem említi, hogy e hulladékokkal kapcsolatban miért tartja fenn kifogását, és csupán azt hozza fel, hogy azok túlságosan sok szénhidrogént, illetve gázolajat és kevésbé mérgező olajat tartalmaznak. A Bizottság tehát úgy véli, hogy az említett hulladékok veszélyes összetevőket tartalmaznak, amelyek miatt nem lehet őket hasznosítani.

62 A Bíróság ugyanakkor kimondta, hogy a hulladékok veszélyes vagy nem veszélyes jellege nem olyan szempont, amely befolyásolná annak eldöntését, hogy a hulladékkezelési művelet az irányelv 1. cikkének f) pontja értelmében vett "hasznosításnak" minősül-e. A hulladékhasznosítási művelet lényeges jellemzője az, hogy elsődleges célja a hulladékok - ugyanazon célra szánt más anyagok helyett való - hasznos felhasználása, ami lehetővé teszi a természetes erőforrások megőrzését (a C-6/00. sz. ASA-ügyben 2002. február 27-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-1961. o.] 68. és 69. pontja).

63 Mindebből következően önmagában az a tény, hogy az említett hulladékok nagy mennyiségben tartalmaznak szénhidrogént, gázolajat és kevésbé mérgező olajat, még nem jelenti azt, hogy e hulladékokat ne lehetne hasznosítási célból felhasználni.

64 Mint azt a főtanácsnok indítványának 36. pontjában is megállapította, a Bizottság elismerte, hogy a környezet rehabilitációjára és a hulladékok befedésére irányuló egyes műveleteket a 4.4. pontban szereplő műszaki előírás alapján hasznosítási műveletnek lehet tekinteni. A 7.14. és a 7.15. pontban szereplő műszaki előírásokban szereplő tevékenységek leírása azonos, illetve szinte megegyezik e műveletekkel.

65 Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság nem támasztotta alá, hogy Olaszország hulladékártalmatlanítási műveleteket tévesen hasznosítási műveletként minősített volna, ezért a Bizottság harmadik kifogását teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

66 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Azonban ugyanezen szabályzat 69. cikkének 3. §-a értelmében részleges pernyertesség esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. Jelen esetben - mivel mindegyik fél részben pervesztes lett - a felek maguk viselik saját költségeiket.

A fentiek alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság - mivel az 1997. február 5-i 22. sz. rendelet 31. és 33. cikkében előírt egyszerűsített hasznosítási eljárás alá tartozó nem veszélyes hulladékok azonosításáról szóló, 1998. február 5-i rendeletben nem határozta meg hulladéktípusonként a hulladékoknak az engedélyeztetés alóli mentesítés rendszerében maximálisan hasznosítható mennyiségét - nem teljesítette az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv 10. cikke és 11. cikke (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) Az Olasz Köztársaság - mivel nem határozta meg pontosan az említett rendelet 1. mellékletének 5.9. és 7.8. pontjában előírt műszaki előírásoknak megfelelő hulladéktípusokat- nem teljesítette a módosított 75/442 irányelv 11. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

3) A keresetet ezt meghaladóan elutasítja.

4) A felek maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.