BH 2023.7.186 I. A követelés bírósági úton való érvényesítése mint elévülést megszakító jogi tény annak a követelésnek a vonatkozásában érvényesül, amely a keresetlevél kötelező tartalmi elemei közül a kereseti kérelem, az érvényesíteni kívánt jog és az annak alapjául szolgáló tények alapján beazonosítható. Kárkötelem esetében ez azt jelenti, hogy az abból fakadó különböző kártérítési követelések közül csak a keresetben az említett módon meghatározott követelésekre nézve szakad meg az elévülés.

II. A követelés összegére vonatkozóan folytatott eljárásban a közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás sem zárja ki, hogy a bíróság állást foglaljon abban a kérdésben: a keresetben megtéríteni kért kiadások közül melyek azok, amelyek megfeleltethetőek az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét megalapozó, vagyis a gyermek egészségkárosodottan történt megszületéséből eredő károknak [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 326. § (1) bek., 327. § (1) bek., 355. § (4) bek., 360. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A II. rendű felperes a családjában korábban előfordult genetikai rendellenességre tekintettel 1995. június 27-én felkereste az alperes genetikai tanácsadását, ahol azt állapították meg, hogy 50%-os valószínűséggel az adott betegséget genetikai állományában hordozza, és a terhességvállalást nem javasolták. További vizsgálatokat végeztek, amelynek eredményéről a II. rendű felperest első terhessége alatt nem tájékoztatták. 1996. október 15-én egészségesen született meg a II. és III. rendű felperes első gyermeke, a IV. rendű felperes.

[2] 1998-ban a III. rendű felperes megkeresése alapján közölték, hogy a II. rendű felperes 95%-os biztonsággal nem hordozója a kérdéses genetikai betegségnek.

[3] 2000. január 18-án megszületett a II. és III. rendű felperes második fiúgyermeke, az I. rendű felperes, akiről 2007 márciusában derült ki, hogy az adott genetikai betegségben szenved.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Az I. rendű felperes a keresetétől elállt, vonatkozásában az elsőfokú bíróság a pert megszüntette.

[5] Az alperes - elévülési kifogást is tartalmazó - érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította az alperes kártérítő felelősségét a II-IV. rendű felperesek abból eredő káráért, hogy kiskorú K. K. egészségkárosodottan megszületett.

[7] A II-IV. rendű felperesek az összegszerűség tárgyában folytatódó eljárásban keresetükben mindhármuk részére nem vagyoni kártérítés, valamint a II-III. rendű felperesek részére egyrészt a gyermek alap-nevelési költségeiből, másrészt a gyermek egészségkárosodásából adódó speciális többletköltségekből álló vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a II-III. rendű felperesek részére személyenként 6 000 000 forint, a IV. rendű felperes részére 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai, továbbá a II-III. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak javára 25 769 837 forint és abból különböző részösszegek után különböző időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamat, 2017. július 1-jétől pedig havi 308 336 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[9] A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a II-III. rendű felpereseket megillető nem vagyoni kártérítés, illetőleg a speciális többletköltségek megtérítésére irányuló keresetet elbíráló rendelkezéseit - a lakásvásárlás költsége címén érvényesített igényt elutasító rendelkezés kivételével - helybenhagyta; az alap-nevelési költségeket és a lakásvásárlás költségét elutasító, valamint a perköltség, az illeték és az állam által előlegezett szakértői költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

[10] A Kúria a Pfv.III.20.780/2018/5-II. számú részítéletével a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta.

[11] A II-III. rendű felperesek a hatályon kívül helyezést követően megismételt eljárásban módosított keresetükben lakáscsere költsége, akadálymentesítés költsége és babaholmik költsége jogcímén egyösszegű vagyoni kártérítés, míg háztartás-fenntartási humánerő-ráfordítás költsége, rezsiköltség, iskolai étkeztetés költsége, a beteg gyermek ruháztatásával kapcsolatban felmerült költség, tisztító és tisztálkodási szerek költsége, játékok és gyermekholmik költsége, otthoni étkeztetés költsége, valamint gyermekgondozási és nevelési humánerő-ráfordítás költsége jogcímén járadék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

[12] Az alperes az elévülési kifogását fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a jogerős közbenső ítélet szerint a károkozás időpontja 2003. január 18., a gyermek születésének napja, és mivel a genetikai ártalom 2007. április 24-én derült ki, az elévülés eddig nyugodott. Előadta, hogy a 2008. február 13-án előterjesztett keresetlevélben érvényesített jogcímeken alapuló igényekre terjed ki a jogerős közbenső ítélet hatálya, de ezek az igények mind a gyermek betegsége miatt felmerült többletköltségek, amelyek nem illeszthetőek be a teljes felnevelés költségeinek körébe. Álláspontja szerint ezért a 2013. október 2-án előterjesztett keresetpontosításban megjelölt alap-felnevelési költségekkel, valamint a lakásvásárlás és az akadálymentesítés költségével kapcsolatos követelések elévültek. Ellenkérelmében érdemben is vitatta a kereset megalapozottságát.

Az első- és a másodfokú ítélet

[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[14] Elsődlegesen az alperes elévülési kifogásának megalapozottságát vizsgálta. Abból indult ki, hogy a felperesek kára a gyermek megszületésekor következett be, azonban a betegség felismeréséig nyilvánvalóan nem voltak abban a helyzetben, hogy igényüket érvényesítsék, az elévülés ezért 2007. április 24-ig nyugodott, és a követelést - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 326. § (2) bekezdése alapján - további egy évig, 2008. április 24-ig érvényesíthették. Ehhez képest figyelemmel volt arra, hogy a felperesek a keresetlevelet 2008. február 13-án terjesztették elő, az elévülés ezért ekkor még nem következett be. Kiemelte ugyanakkor, hogy a felperesek a keresetlevélben a nem vagyoni kártérítési igényen felül a gyógytorna, uszoda, gyógyászati segédeszközök, utazás, rezsi, élelemfeljavítás és háztartási kisegítő többletköltségéből álló vagyoni kártérítési igényt érvényesítettek, és csak a 2013. október 2-án előterjesztett keresetpontosításban választották szét egymástól a gyermek felnevelésének a betegségtől független költségeit azoktól a költségektől, amelyek a betegség miatt merültek fel. Emiatt arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindazon követelés, amelyet 2008. április 24-ig nem érvényesítettek, elévült. Ennek megfelelően megállapította a gyermek betegségétől független, alap-nevelési költségek közül babaholmik, ruháztatás, tisztálkodás, játékok, otthoni étkezés, iskolai étkezés költsége, valamint a gyermekgondozási és nevelési humánerő költség megtérítése iránti követelés elévülését.