BH 2015.3.55 Pontosan körülírt magatartás hiányában nem tekinthető a becsületsértés vétsége miatt emelt törvényes vádnak az a vád, amely azt tartalmazza, hogy a vádlott az intézkedő rendőröket "szidalmazta, valamint becsület csorbítására alkalmas trágár kifejezésekkel illette" [1978. évi IV. tv. 180. §; Be. 2. § (2) bek.].

[1] A járásbíróság a 2013. augusztus 27. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével - a városi ügyészség vádirata alapján eljárva - a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli becsületsértés vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 180. § (1) bek. a) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 6 hónap - végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

[3] A bíróság az ítéletet a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján rövidített indokolással szerkesztette, így az a vádra utaláson túl a tényállásból és az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből áll, azaz jogi értékelést nem tartalmaz.

[4] mA bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontját, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. c) pontját megjelölve, törvényes vád hiányára hivatkozással, hatályon kívül helyezés, a büntetőeljárás megszüntetése, és az iratok járási ügyészségnek megküldése érdekében.

[5] A felülvizsgálati indítvány indokai szerint a vád nem volt törvényes, mert

[6] - a vádirati tényállás nem felel meg a Be. 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt kritériumoknak,

[7] - ugyanis nem tartalmazza a terhelt által a két rendőr sértetthez intézett, a munkakörük ellátásával összefüggésben használt azon szavakat, kifejezéseket, amelyek alapján azok a felrótt becsületsértésként értékelhetőek lennének, s ekként a vád tartalmilag elégtelen (BH 2011.60.),

[8] - a bíróság pedig a vádbeli tényállást szó szerinti egyezőséggel átvéve, az ítélet történeti tényállásában mindössze azt rögzítette, hogy a terhelt a vele szemben intézkedő két rendőrt "szidalmazta, valamint becsület csorbítására alkalmas trágár kifejezésekkel illette".

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában, indokaival egyetértve és a felrótt cselekmény pontos körülírását hiányolva, a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

[10] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[11] A Kúria megállapította, hogy a bíróság törvényes vád hiányában járt el.

[12] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában , illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott ún. feltétlen (más megjelöléssel: abszolút) eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. c) pontja pedig előírja, hogy hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését vonja maga után, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.

[13] A Be. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság ítélkezése során törvényes vád alapján jár el. A Be. 2. §-a (2) bekezdésének értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A törvényes váddal szemben támasztott feltételek konjunktívek (együtt érvényesülőek), bármelyikük hiányában elesik a vád törvényessége.

[14] A vád törvényessége nem kevesebb, mint amit a Be. 2. §-ának (2) bekezdése megkövetel, de annál nem is több. A vád törvényessége valójában a vádirattal szemben támasztott tartalmi követelmények [Be. 217. § (3) bek.] minimuma.

[15] A bíróság e körben azt vizsgálja, hogy a benyújtott vád alaki és tartalmi szempontból eljárásra alkalmas-e [Be. 267. § (1) bek. j), k) pont, 309. § (1) bek., 332. § (1) bek. d) pont], s ha alkalmasnak találja, ügydöntő határozatában dönt a vádról [Be. 257. § (1) bek. 2. mondat].

[16] A felülvizsgálati indítvány a büntetőtörvénybe ütköző cselekmény pontos körülírásának hiányát állította. A Kúria 1. BKv számú büntető kollégiumi véleményének A.1.2.b. pontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

[17] A korábbi Btk. 180. § (1) bekezdése a) pontjának 1. fordulata szerint, aki a 179. § esetén (rágalmazás) kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, a becsületsértés vétségét valósítja meg.

[18] Nem kétséges, hogy a felrótt 2 rendbeli becsületsértés vétsége csak akkor állapítható meg, ha a vádbeli tényállás tartalmazza azokat a konkrét tényeket, azaz terhelti kifejezéseket, amelyek megvizsgálásával a bíróság a becsület csorbítására alkalmasság megítélhetőségének, végső soron pedig a büntetőjogi felelősség kérdésében való döntés helyzetébe kerül.

[19] A jelen ügyben a városi ügyészség a vádiratában úgy emelt vádat, hogy - miként arra az indítványozó ügyészség és a Legfőbb Ügyészség egyaránt helytállóan hivatkozott - nem jelölte meg az elengedhetetlenül szükséges konkrét tényeket, azaz a terhelt által használt kifejezéseket.

[20] Az adott és a tárgyaló ügyész által sem korrigált vádbeli fogyatékosság a vádat alkalmatlanná tette a jogkövetkeztetések levonására, mert nem igényel különösebb taglalást, hogy a "szidalmazta, valamint becsület csorbítására alkalmas trágár kifejezésekkel illette" körülírás messze nem elegendő, a konkrétumokat közvetlenül fel nem mutató, s ezáltal megengedhetetlenül általános megfogalmazás.

[21] A felrótt cselekmény pontos körülírását kizárólag az adott bűncselekmény törvényi tényállásában elvontan rögzített elkövetési elemeket megalapozó konkrét tények rögzítése jelenti. Pontos körülírás hiányában maga a vád sem lehet törvényes, mert kiiktatja a kellő bírósági kontroll és az azzal szembeni hatékony védekezés lehetőségét.

[22] A törvényes vád hiányának eljárásjogi következményét feltétlenül le kell vonni, ez nem vádirati kellékhiány, amit a bíróság maga pótolhat, avagy az ügyész megkeresésével pótoltathat [Be. 268. § (1) bek. 3. mondat 1. fordulat, Be. 275. § (1) bek., Be. 305. § (2) bek., Be. 309. § (1) bek.].

[23] Ekként a benyújtott és a tárgyaló ügyész által nem korrigált vádirat - a nem vitatott alaki legitimáció és személyre konkretizáltság mellett - tartalmában nem tett eleget a tárgyi és büntetőjogi meghatározottság törvényi követelményének.

[24] Következésképpen - a vádbeli tényállást egy az egyben az ítélet történeti tényállásaként beemelő - bíróság törvényes vád hiányában járt el, s hozott ügydöntő határozatot.

[25] A bíróság végül jelzi, hogy a vád - miként az alapítélet - egyéb fogyatékosságban is szenved: nem utalt a sértettek hivatalos személyi minőségét meghatározó [korábbi Btk. 137. § 1.l) pont], valamint azon törvényhelyekre sem, amelyeken nyugodva az adott eljárás magánindítvány [korábbi Btk. 183. § (1) bek.] mellett közvádra [Be. 52. § (3) bek.] folyt, illetőleg még azt sem tartalmazta, hogy mikor kerültek előterjesztésre a magánindítványok, azaz miáltal tekinthetőek joghatályosan előterjesztetteknek [Be. 173. § (3) bek. 1. mondat].