AVI 2016.10.76 A felfüggesztés ideje alatt az adózónak csak fizetendő áfája lehet [2007. évi CXXVII. tv. 131. § (1) bek.]

Az adóhatóság a 2010. szeptember 10-én jogerőre emelkedett határozatában - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 174/A. §-ára alapítottan - elrendelte a felperes adószáma alkalmazásának felfüggesztését 60 napra.

Az adóhatóság a 2010. augusztus 6-án kézbesített előzetes értesítéssel 2009. december hónapra általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzés kezdett a felperesnél. A felperes 2010. szeptember 16-án önellen­őrzési bevallást nyújtott be, ezzel kívánta módosítani a 2009. december havi áfa bevallását. Az adóhatóság, ezt az önellen­őrzést nem fogadta be, és a revízió során megállapításait 2009. december hónapra az eredeti bevallásához képest tette meg, és a felperes fizetendő adóját 1 032 000 Ft-tal megnövelte.

A felperes 2010. szeptember 16-án önellenőrzési bevallásokat nyújtott be 2008. július - 2009. november hónapokra is, ezeket az adóhatóság befogadta, de 2010. október 21-én módosította a megbízólevelet, és az ellenőrzést kiterjesztette 2008. júliustól 2009. novemberig terjedő hónapokra is, és erre az időszakra megállapításait a felperesi önellen­őrzési bevallásokhoz képest tette meg.

Az adóhatóság elsőfokú határozatában a revízió eredményeként összesen 22 470 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet írt elő, kötelezte a felperest a teljes adóhiány, 5 647 000 Ft adóbírság, 5 231 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. szeptember 11-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 131. § (1) és (2) bekezdéseire, 137. § (1) és (2) bekezdéseire, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (1) és (2) bekezdéseire, 167. § (1) bekezdésére, az Art. 170. § (1) és (2) bekezdéseire, 171. § (1) bekezdésére, 174/A. §-ára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az adószám alkalmazásának felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől a felfüggesztést megszüntető határozat jogerős emelkedéséig nem gyakorolhatta adólevonási jogát, ezért bevallásaiba, ide értve önellenőrzési bevallásait is, nem állíthatott volna be levonható adót és nem szerepeltethetett volna előző időszakról beszámítható csökkentő tételeket sem. Az elsőfokú adóhatóság ezért 2008. július 1. - 2009. november 30-ig megalapozottan és jogszerűen állapította meg az előző időszakról beszámítható csökkentő tétel és a levonható adó összegét 0 Ft-ban. Mivel a felperes adószámának felfüggesztését az adóhatóság az adószám törlése nélkül szüntette meg a felperes levonási joga nem enyészett el, ezt az adószám felfüggesztését megszüntető határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően ismételten végezheti, amennyiben az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételei fennállnak. Rögzítette azt is, hogy jogtalan 2008. augusztus hónapban 996 000 Ft, 2008. október hónapban 191 000 Ft, 2009. január hónapban 1 160 000 Ft, 2009. február hónapban pedig 465 000 Ft áfa levonása, mert a D. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által felperes felé kibocsátott számlák fiktívek. A Kft. bizonylatain szereplő gazdasági események a számlakibocsátó részéről nem igazolhatók, a számlák nem alkalmasak a bennük szereplő termékértékesítések számlákon feltüntetett módon történő megvalósulásának igazolására.

Az alperes a fiktív számlákra alapított jogtalan adólevonásból eredő összesen 2 812 000 Ft adóhiány után 50%-os mértékű, az ezen felüli 18 626 000 Ft adóhiány kapcsán pedig - amely abból adódott, hogy a felperes az adószám felfüggesztés ideje alatt gyakorolta adólevonási jogát és érvényesítette az adó visszaigénylést - 20%-os mértékű adóbírságot szabott ki. A késedelmi pótlék kapcsán mérséklésre okot adó kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem állapított meg.

A felperes keresetében 18 626 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet és az ehhez kapcsolódó adóbírság, továbbá késedelmi pótlék hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az önellenőrzés nem önálló jogintézmény, hanem egy korábbi bevallás módosítása, és a bevallásra, illetve az adólevonási jog gyakorlására még az adószám felfüggesztése előtt került sor. A bevallásokat az önellenőrzés valóban módosította, de ezt nem tiltja az Art. 49. § (1) bekezdése. Sérelmezte azt is, hogy az alperes nem fogadta el valós tartalmúnak a Kft. által kibocsátott számlákat. Kifejtette, hogy a gazdasági események a számlák szerint a valóságban is megtörténtek, erre nézve bizonyítékokat, dokumentumokat csatolt és tanúbizonyítás felvételét kérte.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nagyobb részben alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:

Az adóalany adólevonási jogát bevallás benyújtásával gyakorolja. Az önellenőrzésre is bevallás útján kerül sor, az önellenőrzés az eredeti adóbevallás módosítása, helyesbítése, tehát az eredeti bevallás helyébe lép, ezért önálló bevallásnak tekintendő. Az Áfa. tv. 137. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint az adószám felfüggesztésének időtartama alatt az adózó az adólevonási jogát nem gyakorolhatja, nem azt tiltja, hogy az adózó levonható adót, vagy előző időszakról átvihető csökkentő tételt szerepeltessen az önellenőrzési adóbevallásában, hanem - az Art. 24/A. § (6) bekezdése értelmében - azt jelenti, hogy a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését megelőző időszakra vonatkozó adó visszaigénylési kérelmet az adóhatóság kizárólag a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően teljesítheti. Az önellenőrzés nem tiltott az adószám felfüggesztésének időtartama alatt, szükségessége pedig nem csupán adólevonási joggal kapcsolatban merülhet fel, és teljesen értelmetlen lenne az egyébként szükséges önellenőrzés benyújtása akkor, ha az adózó ebben a valóságtól eltérően csak 0 Ft összegben szerepeltethetné a levonható, vagy az előző időszakról beszámítható adót. Az alperes jogszabálysértően állapított meg áfa adókülönbözetet pusztán amiatt, hogy a felperes a felfüggesztés időszaka alatt a megelőző időszakra vonatkozó önellenőrzési bevallásaiban előző időszakról beszámítható csökkentő tételt és levonható adót szerepeltetett. Az önellenőrzési bevallásokban visszaigényelt áfa kiutalására nem került sor, ezért nincs jogszabályi alapja 22 470 000 Ft megfizetésére való kötelezésnek. Az Art. szerint a visszaigényelt áfa költségvetési támogatásnak minősül, de ezt a felperes önellenőrzési bevallások alapján nem vette igénybe, így a levonás érdemi vizsgálata nélkül - a fiktív számlákkal kapcsolatos megállapítást kivéve - nincs helye adóhiány megállapításának, fizetési kötelezettség előírásának és adóbírság kiszabásának.