BH 1985.3.100 I. Önmagában a szabadalmas vállalat felügyeleti szervének az értékesített szabadalom licenciadíja módosítására és a feltalálók díjazásának felülvizsgálatára vonatkozó állásfoglalása a felek szerződéses kapcsolatának hatályát, a díjfizetési kötelezettség mértékét nem érinti [Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 17. §].

II. A találmányi díj fizetésének módjára és mértékére vonatkozó szerződés időszakos szolgáltatásra irányul, a felek közötti jogviszony tartós, ezért - a törvényben előírt feltételek megléte esetén - a bíróság által módosítható [1969. évi II. tv. 17. §, Ptk. 241. §].

A felperes 40%-ban feltalálója, az alperes szabadalmasa az "Eljárás és berendezés híg istállótrágya sűrítésére és komposztálására" című 175 638 lajstromszámú szabadalomnak. Az alperes a szabadalom hasznosítását ellenérték fejében termelőszövetkezetek és más hasznosítók részére engedélyezte. Egyebek között engedélyezte a hasznosítást a m.-i Vörös Hajnal Mgtsz és a sz.-i Állatforgalmi és Húsipari Vállalat (ÁHV) részére, mindkét esetben a hasznosítókkal kötött szerződésben 144 000 Ft szabadalom hasznosítási (licencia) díjat kötöttek ki.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium utasítására az alperes felülvizsgálta a hasznosítókkal kötött licenciaszerződéseket és a feltalálók díjazását. A perbeli szabadalommal kapcsolatban 1981. január 1-ig visszamenőleges hatállyal a licenciadíjat - a telepnagyságtól függetlenül -telepenként 50 000 Ft-ban határozta meg, és a hasznosítókkal szemben - az érvényes licenciaszerződésben kikötött összeggel szemben - csak 50 000 Ft licenciadíjat érvényesített. Ennek az összegnek 50%-át fizette ki a feltalálók részére.

A felperes keresetében telepenként 144 000 Ft, összesen 288 000 Ft licenciadíj alapulvételével terjesztette elő kereseti igényét. Előadta, hogy szerzőségi arányában őt ennek az összegnek 20%-a illeti meg, tehát 57 600 Ft, de csak 100 000 Ft díjalap után kapott 20%-ot (20 000 Ft-ot, illetve a levonások után 9340+9340 = 18 680 Ft-ot). A különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal védekezett, hogy a feltalálókkal díj szerződést nem kötött, és a ténylegesen kapott szabadalomhasznosítási díj 50%-át kifizette a feltalálók részére.

Az első fokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Ítéletének az indokolásában megállapította, hogy a felek között találmányi díj szerződés nem jött létre. Szerződés hiányában a 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (R) 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a feltalálót megillető díjat az értékesítésből származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani. A R. 2. §-ának (2) bekezdése folytán a szabadalmas akkor is köteles feltalálói díjat fizetni, ha a hasznosítás átengedése ellenérték nélkül vagy részben ingyenesen történt. Az első fokú bíróság ezért vizsgálta azt, hogy az alperes részben ingyenesen hasznosította-e a találmányt. Álláspontja szerint a részbeni ingyenes hasznosítás nem állapítható meg, mert az alperes a reálisan felszámítható licenciadíjon értékesítette a szabadalmat. Az alperes ezért a ténylegesen befolyt haszon útján tartozik a felperesnek találmányi díjat fizetni. Az általánosan követett gyakorlat szerinti - a licenciadíj 50%-át kitevő - találmányi díjat az alperes kifizette a feltalálóknak, nincsen tehát alapja az ezt az összeget meghaladó kereseti igénynek.

Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte az első fokú ítélet megváltoztatását, az alperes marasztalását. A felperes érvelése szerint az alperes értéken alul értékesítette a szabadalmat, megalapozatlan az első fokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az eredetileg kikötött licenciadíj leszállítását a szabadalom megvalósításával kapcsolatos tapasztalatok vagy a piaci viszonyok indokolttá tették volna.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú bíróság ítéletének helyben hagyását kérte.

A fellebbezés alapos.