3168/2017. (VII. 6.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.056/2016/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Kovács Arthur; 6724 Szeged, Csongrádi sgt. 106.) útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amit az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített.
[2] Az indítványozó kérelmében a Kúria Mfv.I.10.056/2016/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben megállapított tényállás szerint az indítványozó (az alapper felperese) 2013. november 18-a óta fennálló munkaviszonyát munkáltatója (az alapper alperese) azonnali hatályú felmondással megszüntette. A felmondás indokolásában a munkáltató rögzítette, hogy az indítványozó 2014. április 17-e és április 20-a között a munkáltató által előírt helyen és időben munkaképes állapotban nem jelent meg, a munkaideje alatt nem állt a munkáltató rendelkezésére és nem végzett munkát, ezen mulasztását pedig a munkáltató felhívása ellenére sem igazolta, amivel megszegte a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét.
[4] Az indítványozó keresetében a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte, illetve 2014. március hónaptól az elmaradt béren kívüli juttatás (8 000 Ft/hó Erzsébet utalvány) megfizetésére is kérte kötelezni a munkáltatót.
[5] Az első fokon eljáró Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.255/2014/32. számú ítéletével kötelezte a munkáltatót 8 000 Ft béren kívüli juttatás megfizetésére, ezt meghaladóan az indítványozó keresetét elutasította.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.647/2015/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének meg nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett rendelkezéséit pedig helybenhagyta.
[7] A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[8] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt alapvető jogait, illetve az Alaptörvény 28. cikkét.
[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. §-ok szerinti feltételeket.
[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[11] A Kúria ítélete ellen nincs helye további jogorvoslatnak, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[12] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát.
[13] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[14] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogai [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései] sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, illetve tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[15] 3. Az indítványozó állítása szerint az Alaptörvény 28. cikke alapjogot is biztosít számára arra nézve, hogy a bíróság az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezést adjon. A 28. cikk megsértését abban látja, hogy "az eljárt bíróságok kicsavart módon, akként értelmezték az irányadó jogszabályt, hogy az indítványozó keresetét el lehessen utasítani."
[16] Az Alaptörvény 28. cikke azonban a bíróságok számára ír elő jogszabály-értelmezési kötelezettséget, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani nem lehet, ezért az indítványnak ez a része nem felel meg az Abtv. 27. §-ában előírt törvényi feltételnek.
[17] 4. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[18] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek egyikének sem.
[19] Az indítványozó által állított alapjogi sérelmekkel összefüggésben előadott érvek valójában az ügyben meghozott, az indítványozó számára sérelmes bírósági döntés megállapításainak tartalmi, és nem alkotmányossági kritikáján alapulnak.
[20] 4.1. Az indítványozó szerint azért sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, mert a Kúria "érdemi vizsgálat nélkül, a jogerős határozatra visszahivatkozó indokolás mentén bírálta el számára sérelmes eredménnyel" a felülvizsgálati kérelmet, továbbá a javára szolgáló körülményeket figyelmen kívül hagyta vagy jelentéktelennek állította be.
[21] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben arra mutat rá, hogy a felülvizsgálati bíróságnak az a feladata, hogy a felülvizsgálati kérelem keretei között a jogerős ítéletet felülvizsgálja. Ennek során a kérelmező által hivatkozott jogszabálysértéssel összefüggésben megvizsgálja a jogerős ítélet indokolásának a vonatkozó részét, majd az alapján dönt a kérelemről. A felülvizsgálati kérelem elbírálásának tehát szükségszerűen része a jogerős ítéletre való visszahivatkozás, függetlenül attól, hogy a felülvizsgálati bíróság milyen eredményre jut.
[22] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány valójában nem a sérelmezett ítélet alkotmányossági vizsgálatát kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tényállás megállapítása, valamint a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság viszont a bírói döntéseket kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja, az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza (lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[23] 4.2. Az indítványozó hivatkozott jogorvoslathoz való jogának sérelmére is. Előadta, hogy sem a Kúria, sem a másodfokú bíróság nem orvosolta az elsőfokú döntés jogi és indokolási hiányosságait, kiüresítve ezáltal a jogorvoslathoz való jogát.
[24] A jogorvoslathoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint kizárólag a rendes jogorvoslati lehetőségekre terjed ki (lásd legutóbb: 3035/2017. (III. 7.) AB végzés, Indokolás [6]). Jelen ügy indítványozója élt is a jogorvoslathoz való jogával, miután az elsőfokú döntés ellen fellebbezést nyújtott be és a másodfokú bíróság azt elbírálta. A felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslati lehetőség - azonban az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe, mert az nem része az alkotmányos jogorvoslathoz való jognak.
[25] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján nem észlelt olyan értelmezési hibát, amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet valószínűsítene, továbbá az indítványozó állításai nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[26] Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2017. június 27.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/557/2017.