BH 2017.3.100 Az adóhatóságnak biztosítania kell, hogy az ügyfél nyilatkozattételi jogát a szakértői bizonyítással összefüggésben is gyakorolhassa. A bíróság a megállapított jogsértéssel kapcsolatban további - a keresetlevélben nem említett - jogszabályhelyet is megjelölhet [2004. évi CXL. tv. (Ket.) 58. § , 59. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 3. §, 215. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A mérnöki tevékenységgel és műszaki tanácsadással foglalkozó felperesi társaságnál (a továbbiakban: adózó) az elsőfokú adóhatóság 2012. április-május-június időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le általános forgalmi adó adónemben. A vizsgált időszakban az adózó egy 2 000 025 forint áfatartalmú számlát fogadott be az U. Kft. "k.t.a." (a továbbiakban: számlakibocsátó) cégtől.

[2] A számlában foglalt gazdasági esemény szakértői vizsgálatára az elsőfokú adóhatóság 2014. február 26. napján dr. B. P. szakértőt rendelte ki, ezen tényről március 17-én az adózót értesítette, majd május 9. napján értesítette őt a szakértői vélemény beérkezéséről is. A revízió során készült ellenőrzési jegyzőkönyvet az elsőfokú adóhatóság az adózó részére 2014. június 23-án megküldte, de a szakértő kirendelő végzést és a szakvéleményt nem.

[3] A gazdasági eseményt vizsgálva a szakértői vélemény alapján az elsőfokú adóhatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az nem volt megalapozott, nélkülözte az életszerűséget. Adózó eljárásával megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, az ügylet valódi célja jogosulatlan adóelőny elérése a számlakibocsátó által kibocsátott, túlzott értéket tartalmazó reklámszolgáltatásról befogadott számlán szereplő általános forgalmi adó levonásba helyezésével és visszaigénylésével. Ezért az adólevonási jog iránti kérelmet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdés, 2. § (1) bekezdés alapján elutasította és az adózó terhére 2 000 025 Ft. adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, emellett 1 012 000 forint adóbírságot szabott ki.

[4] Az adózó fellebbezése folytán eljáró alperes 2015. június 11. napján kelt 3144758778. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a tényállást a kellő mértékben felderítette, valamennyi releváns bizonyítékot beszerezte és azokat megfelelően értékelte. Az elsőfokú adóhatóság által felhívott jogi indokokon túlmenően hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontjában és 127. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 15. § (3) bekezdése, valamint 165. és 166. §-aiban foglaltakra is.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A másodfokú határozat ellen a felperes terjesztett elő keresetet, melyben kérte az alperesi határozat jogszabálysértő voltának megállapítását és hatályon kívül helyezését. Keresetében bizonyítási indítványokat is előterjesztett, emellett kérte az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését is. Hivatkozott arra, hogy a szakértői bizonyítás lefolytatása során az adóhatóságok eljárásjogi szabálysértést követtek el, ennek kapcsán arra, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 49. §-a alapján a szakértő meghallgatásának időpontjáról értesítést kellett volna kapnia, továbbá az 59. § (5) bekezdésének sérelmére, valamint arra, hogy az értesítés elmaradása következtében nem gyakorolhatta a Ket. 62. § (3) bekezdés szerinti eljárási jogait. Állította, hogy az adóhatóságok eljárásaik során a tényállást nem derítették fel teljeskörűen, ezzel megsértették az Art. 97. § (4) bekezdését és a Ket. 50. § (1) bekezdését is.

[6] Alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, elsődlegesen a támadott határozatban felsorolt indokolás alapján. Előadta, hogy a keresetlevélben foglaltakkal ellentétben az igazságügyi szakértő meghallgatására szóban az adóhatósági eljárás során nem került sor, a szakértő véleményét írásban terjesztette elő. Előadta, hogy a szakértő kirendeléséről szóló végzést és az általa előterjesztett szakértői véleményt a felperesnél 2012. II. negyedévre vonatkozó általános forgalmiadó-ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvvel együtt mellékletként megküldte, ezért nem helytálló a felperes azon hivatkozása, miszerint a szakértői véleménnyel kapcsolatos indítványai megtételére ne lett volna módja.

Az elsőfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes támadott határozatát az elsőfokú hatóság döntésére is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

[8] A bíróság indokolásában kifejtette, hogy az alperesi határozatot a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (2) bekezdés a) pontja alapján bírálta felül és elsődlegesen a szakértő kirendelésével kapcsolatos eljárásjogi kérdésekben foglalt állást. Utalt arra, hogy a szakértő meghallgatása nem kötelezettsége a közigazgatási szervnek, amennyiben úgy dönt, hogy a szakértő meghallgatása helyett szakvéleményt kér a szakértőtől, erre is lehetősége van.

[9] A Ket. 51. § (1) bekezdése azonban lehetőséget ad az ügyfélnek, hogy reagálhasson a szakértői bizonyítás teljes folyamatára, az 58. § (5) bekezdése pedig biztosítja a szakértő személyére vonatkozó javaslattétel lehetőségét is. Ezeket a jogait azonban csak akkor tudja gyakorolni, ha a hatóság a szakértő kirendeléséről és személyéről annak megtörténtekor értesíti, a szakvéleményt pedig beérkezésekor kézbesíti számára.

[10] Az elsőfokú adóhatóság csak a szakértő kirendelésére vonatkozó értesítést küldte meg, sem a szakértő személyét tartalmazó kirendelő végzés, sem a szakértői vélemény nem került megküldésre, csupán az adózóval szemben egy más időszakra vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt, így az adózó a Ket. 51. § (1) bekezdésében és 58. § (5) bekezdésében foglalt jogosultságait nem tudta gyakorolni.

[11] A bíróság álláspontja szerint a szakértőt kirendelő végzés és a szakvélemény ilyen módon történő közlése az ügy érdemére kiható olyan súlyos jogszabálysértésnek minősül, mely az eljárás későbbi szakában nem orvosolható. Ezért a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az alperes határozatát az elsőfokú hatóság döntésére is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasította.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[12] A jogerős ítélet ellen alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kérte a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezni és a bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § és 215. §-aiban írtakra figyelemmel túlterjeszkedett a kereseti kérelmen akkor, amikor azt állapította meg, hogy alperes eljárása során megsértette a Ket. 51. § (1) és 58. § (5) bekezdésében foglaltakat, holott e jogszabályhelyekre a felperes sem a keresetlevelében sem a tárgyaláson tett nyilatkozatában nem hivatkozott.