EH 2006.1440 A rendkívüli felmondás indoka - általában - lehet több azonos jellegű kötelezettségszegés sorozatosnak minősülő elkövetése, azonban ha a munkáltató a magatartásokat korábban már külön, írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre a bírói gyakorlat értelmében ismételten a rendkívüli felmondás indokaként nem, csupán a magatartás súlyát alátámasztandóan hivatkozhat [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a keresetének megfelelő határozat meghozatalát kérte.

Álláspontja szerint a bíróságok jogszabálysértően és megalapozatlanul mellőzték az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását.

A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére hivatkozással a bírói gyakorlattal ellentétesnek minősítette azt az ítéletekbe foglalt jogi álláspontot, miszerint írásbeli figyelmeztetéssel értékelt magatartás miatt lehetséges ugyanezen magatartásra hivatkozással a munkáltató jognyilatkozata jogszerűségének megállapítása.

A bizonyítékok alapján a felperes álláspontja szerint a rendkívüli felmondásnak az intézmények ellenőrzésére vonatkozó indoka nem valós, az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a T. utcai és az A. utcai intézményeket 2003. október 24-én ellenőrizte, ezért az alperes nem hivatkozhat arra, hogy ezen a napon nem végzett munkát. A másodfokú bíróság továbbá jogszabálysértően a rendkívüli felmondásban nem szereplő indokot (nem megfelelő munkavégzés) is a terhére értékelt. A felperes sérelmezte továbbá O. B. tanú vallomásának a logika szabályaival ellentétes értékelését. Álláspontja szerint az alperes nem tudta sikerrel bizonyítani a 2003. augusztus 2-ai és 30-ai írásbeli figyelmeztetéseket, ezek közlését, és nem bizonyította a korábbi vétkes magatartását sem.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a helyes tényállás alapján helytálló jogi következtetéseket vont le.

Az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.

A felperes takarítási csoportvezető munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél, a feladata három intézmény takarítási munkáinak ellenőrzése volt. A felperes jelen volt azon az értekezleten, ahol a munkarendről, ezen belül a 2003. október 24-ei munkavégzési kötelezettségről a munkavállalókat tájékoztatták. A felperes 2003. október 24-én a munkavégzést csak a csoportvezető telefonhívását követően, 11 óra 30 perckor kezdte meg, a munkáját nem végezte el, a X. utcai intézményt nem ellenőrizte. A felperes továbbá a hétvégi ellenőrzések jegyzőkönyveit szabálytalanul, előre aláíratta a munkavállalókkal. Az alperes a 2003. október 24-ei magatartás miatt írásbeli figyelmeztetést hozott, amelyet a felperes nem vett át. 2004. november 4-én az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Indokolásként a 2003. október 24-ei munkavégzés elmulasztását jelölte meg azzal, hogy ezt megelőzően a felperes már kétszer elmulasztotta a takarítási munkák ellenőrzését.

A felperes keresete a rendkívüli felmondás jogellenessége miatt a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével.

A munkaügyi bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes 2003. október 24-én munkavégzésre kötelezett volt, és e kötelezettségének nem tett eleget. O. B. tanú vallomásából, miszerint 2003. október 24-én őt a felperes nem ellenőrizte, a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy a felperes a további két intézményben sem végzett munkát, az ellenőrzési jegyzőkönyvek nem vehetők figyelembe. A munkaügyi bíróság a felperes aláírása miatt bizonyítottnak találta, hogy a 2003. augusztus 2-ai és a 30-ai mulasztásokra vonatkozó írásbeli figyelmeztetéseket kézhez vette. A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a felperes 2003. október 24-én 8-11 óra 30 percig igazolatlanul volt távol a munkahelyéről. Az igazolatlan mulasztás alapján a munkaügyi bíróság az alperes rendkívüli felmondása jogszerűségére következtetett, figyelembe véve a felperes többszöri korábbi lényeges kötelezettségszegéseit. Ezért az ítéletével a keresetet elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 254. § (3) bekezdés, 253. § (2) bekezdés].

A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperesnek a 2003. október 24-ére vonatkozóan fennállt munkavégzési kötelezettsége, mind pedig a munkaidőkeret törvényes alkalmazása bizonyítást nyert.

A megyei bíróság helyesnek találta az elsőfokú bíróságnak O. B. tanúvallomásából levont következtetéseit. Kifejtette, hogy a 2003. október 24-ei magatartással kapcsolatos írásbeli figyelmeztetésnek a november 4-én kelt rendkívüli felmondással együttes közlése nem jelenti kétszeres joghátrány alkalmazását. A munkavállaló sorozatos mulasztásaira alapozott rendkívüli felmondás továbbá a törvénynek megfelel (BH 2004/256.).

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

Az Mt. 96. § (1) bekezdésén alapuló rendkívüli felmondás indokait az egységes ítélkezési gyakorlat értelmében a munkaszerződésben nem lehet szűkíteni, vagy bővíteni, ezért a felek megállapodása csak példálózó jelleggel jelölheti meg a jognyilatkozat alapját képezhető kötelezettségszegéseket. Ezért a felperes munkaszerződésének a három írásbeli figyelmeztetéssel kapcsolatos részét csak az említetteknek megfelelően lehet értékelni.

A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy az adott esetben a rendkívüli felmondás indoka kettős volt, részben a felperes 2003. október 24-ei kötelezettségszegése, részben pedig a korábban írásbeli figyelmeztetéssel értékelt sorozatos (két) mulasztása. A rendkívüli felmondás indoka - általában - lehet több azonos jellegű kötelezettségszegés sorozatosnak minősülő elkövetése, azonban ha a munkáltató a magatartásokat korábban már külön, írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre a bírói gyakorlat értelmében ismételten a rendkívüli felmondás indokaként nem, csupán a magatartás súlyát alátámasztandóan hivatkozhat.

A felperes 2003. október 24-én megvalósított kötelezettségszegését az alperes a 2003. október 27-én kelt írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, egyben felhívta a felperest, hogy a jövőben az ilyen jellegű magatartásoktól tartózkodjon. Az írásbeli figyelmeztetés átvételének megtagadását követően (amelynek tényét a felperes nem vitatta) a felperes a munkáltatói jogkörgyakorló tanúvallomásából kitűnően még egy hétig tovább dolgozott, illetve november 3-án a helyére belépő munkavállalót betanította.

A fentiek miatt a felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott jogszabálysértésre a BH 2005/6. számú eseti döntésben tükröződő bírói gyakorlatot figyelembe véve. Eszerint ha az alperes a felperes korábbi igazolatlan mulasztásai miatt írásbeli figyelmeztetést alkalmazott, és ugyanezt az intézkedést hozta meg a 2003. október 24-ei igazolatlan mulasztás miatt is, ugyanezen cselekmények miatt (újabb szankcióként) nem alkalmazhat rendkívüli felmondást. Rendkívüli felmondást olyan kötelezettségszegés alapozhat meg, amely az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában szerepel, továbbá e jognyilatkozattal a munkaviszony azonnali hatállyal megszűnik. A kötelezettségszegés súlyát csökkentheti, ha a munkáltató a munkavállalót tovább foglalkoztatja, a helyére belépő személy betanítását rá bízza. Az adott esetben továbbá az alperes a felperes részére egy hét után a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló ajánlata visszautasítását követően élt a rendkívüli felmondás jogával. Ez a körülmény az eset előbbiekben kifejtett egyedi sajátosságaival együtt értékelve is azt bizonyítja, hogy az alperes a felperes 2003. október 24-ei magatartását írásbeli figyelmeztetéssel, és nem rendkívüli felmondást megalapozóként kívánta értékelni. Mindezek miatt a felperes a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre helytállóan hivat-kozott.

A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét (közbenső ítéletnek tekintve) megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes a 2003. november 4-én kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. A követelés összege tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 213. § (2) bekezdés].

(Legf. Bír. Mfv. I. 10.615/2005. sz.)