A Szolnoki Járásbíróság P.20372/2017/71. számú határozata házasság tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 233. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:37. §, 4:38. §, 4:40. §, 4:45. §, 4:46. §, 4:47. §, 4:52. §, 4:58. §, 4:60. §, 6:532. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Pálinkás Kornélia Anikó

Szolnoki Járásbíróság

7.P.20.372/2017/71. szám

A városi Járásbíróság M és B Ügyvédi Iroda által (5000 Szolnok, Szabadság tér 2. I/8., eljáró ügyvéd: dr. Molnár Iván) képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Erdei Zoltán Ügyvédi Iroda által (5000 Szolnok, Szántó krt. 52., A/II. fszt. 1., eljáró ügyvéd: dr. Erdei Zoltán) képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen házassági vagyonjog iránt indult perében meghozta és kihirdette az alábbi

ÍTÉLETET:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9.000.000,- Ft-ot (Kilencmillió forintot), valamint ezen összeg után 2016. szeptember 17. napjától a kifizetés napjáig járó, évi a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 593.616,- Ft. (Ötszázkilencvenháromezer-hatszáztizenhat forint) perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az államnak 540.000,- Ft. (Ötszáznegyvenezer forint) illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet a városi Járásbíróságnál kell 3 példányban benyújtani, de a városi Törvényszékhez címezni.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, azonban a fellebbező fél fellebbezésében, az ellenérdekű fél pedig a fellebbezés kézhezvételétől számított 8 napon belül kérheti a tárgyalás megtartását.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha ezt a felek közösen kérték.

INDOKOLÁS

A bíróság a becsatolt iratok, a felek nyilatkozata, a meghallgatott tanú nyilatkozata, valamint a kirendelt szakértő szakvéleménye alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felek 1994. június 04. napján kötöttek házasságot, amely házasságukat a bíróság 2016. június 30. napján kelt 6. sorszámú jogerős ítéletével felbontotta. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek házassági életközössége 2015. október 05. napján szakadt meg.

Az alperes, mint vevő a felek házassági életközösségének időtartama alatt, 2010. június 30. napján a Kft1 Kft-vel, mint eladóval ingatlan adásvételi szerződést írt alá a város1 belterület hrsz1. helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben a város1, cím1 szám alatti társasházi közös lakóingatlanra vonatkozóan a közös tulajdonban hozzátartozó 168/10.000 tulajdoni hányaddal együtt. A szerződés szerint az ingatlan vételára 13.573.810,- Ft. volt, amelyből 1.357.381,- Ft. foglaló esedékességének napja a szerződés aláírásának napja. A vevő 2010. szeptember 30. napjáig volt köteles a foglalón túlmenően a következő vételárrészletet, 6.301.143,- Ft-t megfizetni, valamint 2010. október 31. napjáig további 3.472.000,- Ft. vételárrészletet megfizetni. A szerződő felek a vételár kifizetésének részbeni forrásaként a Fundamenta-Lakáskassza Zrt-től felvételre kerülő 4.340.000,- Ft. kölcsönt jelölték meg. Az alperes a Fundamenta-Lakáskassza Zrt-vel a tényleges kölcsönszerződést 2010. szeptember 10. napján kötötte meg. Az alperes továbbá 2010. október 7. napján 6.000.000,- Ft. összegű munkáltatói kölcsönt vett fel a Kft2 Kft-től a perbeli ingatlan megvásárlása céljából. Az alperes 1/1 tulajdoni hányada 2010. július 5. napján került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Az alperes által megkötött kölcsönszerződés teljesítése, a törlesztőrészletek megfizetése részben a perbeli ingatlan bérbeadásából befolyó bérleti díjból történt, részben a Bt1 Bt-től 2011. október 28. napján a peres felek tulajdonába került Cím2 szám alatti telephelynek és Bt1 Bt. gépeinek a Kft2 Kft. részére történő bérbeadásából származó bérleti díjakból történt. A peres felek 2011. május 11. napján az ingatlanhoz kapcsolódóan parkolóhely használatára vonatkozóan használati szerződést kötöttek. A felek házassági életközösségének megszakadását követően a házassági közös vagyonukat a mai napig nem osztották meg. Az alperes 2016. június 19. napján kelt ajándékozási szerződéssel a felek 1997. május 11. napján született felperes neve gyermek1 nevű gyermekének ajándékozta a perbeli ingatlant, amelyhez a felperes hozzájárulását nem szerezte be. Az ajándékozási szerződés szerint az ajándék értékét 16 millió forintban határozták meg. Az ajándékozási szerződés 3. pontja szerint az ajándékozó kijelentette, hogy a jelen szerződés tárgyát képező ingatlan rész, per, teher és igénymentes, és adók módjára behajtható köztartozások és közüzemi díjtartozások nem terhelik, valamint harmadik személynek az ingatlanon nincs olyan joga vagy követelése, amely a megajándékozott tulajdonszerzését akadályozná vagy korlátozná. Ezt követően felperes neve gyermek1 2016. augusztus 31. napján kelt adásvételi szerződéssel eladta a perbeli ingatlant vevő1 és vevő2 vevők részére, 16 millió forint vételárért. Ezt követően felperes neve gyermek1 megvásárolta a cím3 szám alatti ingatlant, az alperes is ezen ingatlanba költözött, és a mai napig is ezen ingatlanban él életvitelszerűen.

A felperes keresetében kérte az alperest 9 millió forint kártérítés jogcímén történő megfizetésére, valamint ezen összeg után 2016. szeptember 17. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, és perköltsége megfizetésére kötelezni.

A felperes keresetében előadta, hogy bár a felek házasságának felbontása közös megegyezéssel történt meg, a vagyonközösség megszüntetésére azonban a mai napig nem került sor. A felek házasságuk alatt vásárolták meg közös vagyonukból 2010. július 05. napján a perbeli ingatlant. A felperes utalt arra, hogy bár - jogi képviselőkön keresztül - a felek peren kívül egyeztettek egymással a házassági vagyonközösség megszüntetése érdekében, ez a megállapodás azonban nem született meg. Mindazonáltal a felperes jogi képviselője útján többször felhívta az alperes figyelmét, hogy ne rendelkezzen egyedül a perbeli ingatlanról. Ennek ellenére az alperes 2016. július 15. napján a perbeli ingatlant közös gyermeküknek, felperes neve gyermek1nak ajándékozta, aki pedig 2016. szeptember 16. napján azt értékesítette vevő1 és vevő2 részére. A felperes utalt a Ptk. 4:47. §-ának (1) bekezdés a)-d) pontjára, amely a házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a közös vagyonnal való rendelkezésről szól. E körben kiemelte, hogy csak azokkal a vagyontárgyakkal lehet a másik házastárs hozzájárulása nélkül is rendelkezni, rendes gazdálkodás szabályai szerint, amelyek itt fel vannak sorolva. Ebből azonban az is következik, hogy a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban is a házastársak csak együttesen vagy a másik hozzájárulásával tehetnek nyilatkozatot, de az életközösség megszűnését követően a másik házastárs hozzájárulása már alakszerűséghez kötött, az nem vélelmezhető. Egyebekben azok a vagyontárgyak, amelyekkel rendelkezhet a házastárs, ezek tekintetében is később megtérítési kötelezettség keletkezik. A felperes álláspontja szerint ebből következik, hogy a 4:45. § (2) bekezdése és a 4:46. § kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakra vonatkozóan, mert ezek a szabályok csak a vagyonközösség fennállása alatt alkalmazhatók. Egyebekben az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak bármelyikének az egyedüli ügyletéhez a másik házastárs részéről megkívánt hozzájárulásra, alakiságára, a harmadik személlyel megkötendő szerződésre, vagy annak megszüntetésére, felbontására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E körben a felperes hivatkozott a 4:49. §, 4:50.§, 4:52. §-ra. Az alperesnek tehát a felperes írásbeli hozzájárulására lett volna szüksége ahhoz, hogy ezt az ingatlant elidegenítse. A felperes hozzájárulása tekintetében vélelmet felállítani nem lehet. Felperes utalt arra, hogy az alperes jogi képviselője is elismerte a peren kívüli levelezés során, hogy a felek közösen fizették meg a perbeli ingatlan vételárát. Továbbá tehát a felperes jogi képviselőjén keresztül kifejezetten felhívta az alperest, hogy ne rendelkezzen egyedül a perbeli ingatlanról. Ennek ellenére az alperes ezt még is elidegenítette a felperes kifejezett hozzájárulása nélkül, amellyel pedig kárt okozott a felperesnek. A felperes kereseti követelésének jogalapjaként a 4:52. §-át határozta meg.