EH 2011.2324 Nincs jogi akadálya annak, hogy a károsult az áru elvesztése miatt keletkezett kártérítési igényét a fuvarozó teljesítési segédje ellen a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint érvényesítse, a fuvarozóval szembeni kötelmi jogviszonyon alapuló igényérvényesítés helyett [Ptk. 315. §, 318. §, 339. §].
Egy honkongi cég, feladóként mobil telefonokat adott át légi fuvarozásra az L. AG-nek. Az I. r. alperes, a légi fuvarozó megbízottjaként értesítette a címzett felperest, a küldeménynek - 1 db 25 kg súlyú 113 000 USA dollár ellenértékű mobil telefonokat tartalmazó csomag - Budapestre történt megérkezéséről. A felperes az előzetes bejelentésének megfelelően, 2004. június 1-jén a küldeményt át akarta venni, azt azonban az I. r. alperes a raktárából nem tudta kiadni. Az ezt követően lefolytatott nyomozás, illetve annak eredményeként indult büntetőeljárás során, meghozott jogerős ítélet megállapította, hogy az I. r. alperes által, őrző-védelmi feladatokkal megbízott II. r. alperes egyik alkalmazottja - bűnsegédként - segítette a perbeli küldemény ellopását. A lopás elkövetőjének személye a büntetőeljárás során ismeretlen maradt.
A felperes a módosított keresetében 23 290 665 Ft és az ezután járó törvényes mértékű késedelmi kamatok egyetemleges megfizetésére kérte kötelezi az alpereseket. Az I. r. alperessel szembeni igényét a felelős őrzésre vonatkozó, Ptk. 196. § (1) bekezdésére, illetve a szerződésen kívüli kártérítési felelősségi szabályokat tartalmazó Ptk. 339. §-ára hivatkozással terjesztette elő. A II. r. alperes marasztalását a munkáltatónak, az alkalmazottja által, munkaviszonyával összefüggésben, harmadik személynek okozott kárért való helytállási kötelezettségről rendelkező Ptk. 348. § (1) bekezdése és a megbízottnak ilyen minőségében harmadik személynek okozott kárért a megbízóval való egyetemleges felelősségére vonatkozó, a Ptk. 350. § (1) bekezdése alapján kérte.
Állította, hogy arra vonatkozó kötelező jogszabályi előírás hiányában nincs elzárva attól, hogy a kárának megtérítését ne a fuvarozási szerződésből eredő jogviszony keretében igényelje, hanem a vele szerződéses jogviszonyban nem álló alperesekkel szemben lépjen fel, a szerződésen kívüli kártérítési szabályok alapján. A kamatfizetés kezdő időpontjaként 2004. június 1-jét - mint a kára bekövetkezésének napját - jelölte meg.
Az I. r. alperes elsődlegesen a per megszüntetést kérte a Pp. 157. § a) pontja, és a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján, időelőttiségre hivatkozással. Álláspontja az volt, hogy a felperesnek a fuvarozási szerződésből eredő jogviszonya alapján a fuvarozóval szemben kell elsőként az igényét érvényesíteni. Utalt az 1936. évi XXVIII. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó 1929. évi Varsói Nemzetközi Egyezmény (a továbbiakban: Varsói Egyezmény) 11. cikk (1) bekezdésében foglaltakra, miszerint a légi fuvarlevél - ellenkező bizonyításáig - a fuvarszerződés létrejöttét igazolja. Előadta, hogy a fuvarozás időtartama alatt, - amely a légi fuvarozásra átvett küldeménynek a címzett részére történő kiszolgáltatásáig tart, - a bekövetkezett károkért a fuvarozó felel, a 18. cikkben írtak szerint. Az I. r. alperes hivatkozott a felperes által ellene korábban indított perben, az ítélőtábla által hozott, az elsőfokú bíróság permegszüntető végzését helybenhagyó végzésben foglaltakra.
Érdemben a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli küldemény őrzésére a fuvarozóval kötött megállapodás alapján volt köteles. A felperes a felelős őrzés szabályai szerint ezért vele szemben nem léphet fel. A Varsói Egyezménynek a kártérítés korlátozott mértékére vonatkozó 24. és 25. cikkében írtak alapján, vitatta a kereset összegét is.
A II. r. alperes csatlakozott az I. r. alperes ellenkérelméhez. Hivatkozott arra is, hogy az I. r. alperessel 2003. április 1-jén vállalkozási szerződést kötött az áruk rakodásának őrzésére. A raktár őrzése nem volt feladata. A kamerás megfigyelő rendszert az I. r. alperes építette ki. Annak hiányosságai tették lehetővé a lopást.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alpereseket megillető perköltség és az általa le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a fuvarozási szerződésre vonatkozó Ptk. 488. § (1) bekezdése, valamint a Varsói Egyezmény személyi és tárgyi hatályáról rendelkező 1. cikk (1) bekezdése, a fuvarozót terhelő kártérítési felelősségről szóló, illetve a légi fuvarozás időtartamát meghatározó 18. cikk (2) és (4) bekezdése értelmében a felperes kára a fuvarozási szerződés hatálya alatt keletkezett. A küldemény kiszolgáltatására ugyanis a címzett felperes, illetve az általa megbízott részére nem került sor.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az áru fuvarozása esetén indítható kártérítési per szabályait tartalmazó, a Varsói Egyezmény 24. cikk (2) bekezdése, 25/A. cikk alapján nem volt akadálya az alperesek közvetlen perlésének. Hangsúlyozta azonban, hogy a Ptk. 196. §-a alapján az I. r. alperes marasztalásának jogszabályi feltételei nem álltak fenn. Ő ugyanis a fuvarozóval kötött szerződés értelmében köteles volt a perbeli áru őrzésére. Ezáltal annak a fuvarozási szerződésnek az alanyává vált, amelynek a felperes is alanya volt.
Az elsőfokú bíróság szerint a II. r. alperes az I. r. alperes teljesítési segédje volt, ezért ő ugyancsak a fuvarozási szerződés részesévé vált. Szerződésen kívül okozott kártérítés címén sem a Ptk. 339. §-a, sem a Ptk. 350. §-a alapján marasztalására nincs mód.
Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a Varsói Egyezmény 29. cikk (1) bekezdésében írt, az áru rendeltetési helyre történt megérkezésétől, illetve attól a naptól, amikor annak meg kellett volna érkeznie számított, a kereset indításra nyitva álló 2 éves jogvesztő határidő eltelte miatt a fuvarozási szerződés megsértéséből eredő kártérítési igényként sem volt mód a kereset elbírálására.
A felperes fellebbezése és a II. r. alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte a felperest az I. r. alperesnek járó másodfokú perköltség megfizetésére.
A II. r. alperessel szembeni elsőfokú döntést részben megváltoztatta, és kötelezte a II. r. alperest 113 000 USA dollárnak a teljesítés napján fennálló, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza középárfolyamon számított forint egyenértékének és az ez összeg után 2004. június 1-jétől a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatot 7%-kal meghaladó mértékű kamatának a megfizetésére.
Mentesítette a felperest a II. r. alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség megfizetési kötelezettsége alól, és kötelezte a II. r. alperest, hogy a felperesnek 1 500 000 Ft első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak 900 000 Ft kereseti és 900 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket fizessen meg.
A másodfokú bíróság határozatának indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg. Az I. r. alperes felelősségének kérdésében helyes jogi következtetésre jutott. A másodfokú bíróság egyetértett abban, hogy a fuvarozási szerződés a küldeménynek a címzett részére történt kiszolgáltatásáig tart. Az I. r. alperes a légi fuvarozóval kötött szerződés alapján a fuvarozási szerződés részesévé vált. Feladata a címzett értesítése volt a küldemény megérkezéséről. A küldeményt a fuvarozótól átvette, annak elvesztése a helytállási kötelezettségét megalapozta. Szerződésen kívüli tiltott magatartás hiányában azonban vele szemben kizárólag a fuvarozási szerződésből eredő igények voltak érvényesíthetők. A Varsói Egyezmény 29. cikk (1) bekezdésében előírt jogvesztő határidő elteltére tekintettel viszont a felperesnek a fuvarozási szerződés megsértése miatt keletkezett kártérítési igénye megszűnt.
A II. r. alperes tekintetében a másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy ő nem kizárólag a perbeli szerződés teljesítéséhez igénybevett közreműködő volt. A Ptk. 348. § (1) bekezdése szerint, az alkalmazottja által bűncselekménnyel okozott kárért még akkor is helyt kellett volna állnia a szerződésen kívül okozott kártérítés szabályai szerint, ha a Ptk. 315. §-a szerinti közreműködő - teljesítési segéd - lett volna. A bűncselekmény elkövetőjét ugyanis a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kártérítési felelősség terheli a bűncselekménnyel okozati összefüggésben álló károkért.
A másodfokú bíróság szerint a II. r. alperes alkalmazottjának munkaviszonya adott alkalmat a bűncselekmény elkövetésére. Azzal okozati összefüggésben állónak tartotta a felperes által megjelölt kárt. A felperes dollárban megjelölt kárára tekintettel, a Ptk. 231. § (2) bekezdése alapján kimondta, hogy a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam figyelembevételével kell a II. r. alperesnek teljesítenie.
A jogerős ítélettel szemben kizárólag a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság II. r. alperessel szembeni keresetének elutasításáról szóló döntése helybenhagyását. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy a támadott határozat sérti a Varsói Egyezmény személyi és tárgyi hatályára vonatkozó 1. cikk (1) és (2) bekezdését, az áru elveszésének a fuvarozó általi elismerése esetén a fuvarozóval szembeni, szerződésből eredő igény érvényesítésére vonatkozó 13. cikk (3) bekezdését, a légi fuvarozás alatt, áru elvesztéséből keletkezett fuvarozói felelősségről szóló 18. cikk (2) bekezdését, az áru szállítása esetén a fuvarozó korlátozott mértékű kártérítési kötelezettségét előíró 22. cikk (2) bekezdés b) pontját, 22. cikk (6) bekezdését, 24. cikk (1) és (2) bekezdését. Sérti továbbá a fuvarozó megbízottja elleni perben, a megbízottra vonatkozó felelősségkorlátozó rendelkezések alkalmazásának szabályait tartalmazó 25/A. cikk (1)-(3) bekezdését, a kereset benyújtására nyitva álló, jogvesztő határidőre vonatkozó 29. cikk (1) bekezdését, az áru fuvarozásában részt vevő, több légi fuvarozóval szembeni igényérvényesítés szabályait tartalmazó 30. cikk (3) bekezdését, a kárért felelős személy visszkereseti jogának fennállásával kapcsolatos 30/A. cikkét. Ellentétes a teljesítési segédért való helytállásról rendelkező Ptk. 315. §-ával, a késedelmi kamat mértékére irányadó Ptk. 301. § (1) bekezdésével, a több személy által, közösen okozott kárért való egyetemleges kötelezettséget kimondó Ptk. 344. § (1) bekezdésével, a károsult késedelmes igényérvényesítése esetén az egyetemleges marasztalás mellőzéséről szóló Ptk. 344. § (3) bekezdés b) pontjával. A jogerős ítélet nem felel meg a bizonyítási szabályokat és az arra vonatkozóan a bíróság tájékoztatási kötelezettségét tartalmazó Pp. 3. § (3) bekezdésében, a per vitelére szóló meghatalmazásból eredő képviseleti jogokra vonatkozó Pp. 70. § (2) bekezdésében, a meghatalmazás hatályára vonatkozó Pp. 71. §-ában, a bizonyítási teherre vonatkozó Pp. 164. § (1) bekezdésében, a bizonyítékok mérlegelésére irányadó Pp. 206. § (1) bekezdésében, a határozatok kézbesítésére vonatkozó Pp. 219. § (1) bekezdés b) pontjában írt szabályoknak.
Állította: a peres felek között nem volt vitatott, hogy a perbeli jogvita nemzetközi fuvarozási jogviszony keretében keletkezett. A Varsói Egyezmény szabályai ezért irányadóak a II. r. alperesre is. A másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a II. r. alperessel szembeni kereset elbírálásakor az említett egyezményben foglaltakat miért nem tartotta alkalmazhatónak. Álláspontja szerint, miután a fuvarozó elismerte az áru elvesztését, a felperesnek vele szemben kellett volna fellépnie. Sérelmezte, a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért nem tulajdonított jogi jelentőséget annak, hogy a kár a légi fuvarozás alatt következett be, és miért hagyta figyelmen kívül a korlátozott mértékű helytállásra vonatkozó, megelőzően már említett, az egyezményben rögzített szabályokat. A II. r. alperes előadta azt is, hogy a felperes vele szemben a jogvesztő határidőn belül nem nyújtott be keresetet. Sérelmezte azt a másodfokú bírósági álláspontot, hogy az I. r. alperes a fuvarozási szerződés részese, míg a II. r. alperes azon kívül áll. Tévesnek tartotta azt a ténymegállapítást is, hogy a felperes az I. r. alperessel szemben jogvesztő határidőn belül nem indított pert. Utalt a felperes által korábban indított, de permegszüntetéssel végződött eljárásra. A II. r. alperes előadta azt is, hogy a kár összegét sem vizsgálták az eljárt bíróságok, bizonyítási eljárást nem folytattak le. Nem tisztázták, hogy a felperes kapott-e kártérítést a biztosítójától. Nem folyt bizonyítás az I. r. alperes közrehatásának felderítése érdekében. A II. r. alperes szerint a kamatfizetési kötelezettségének mértékét is helytelenül állapította meg a bíróság. A felperes magánszemély, ezért a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pénztartozásának megfizetésére vonatkozó kamatfizetési szabályok vele szemben nem alkalmazhatók. A II. r. alperes sérelmezte, hogy a jogerős ítélet kézbesítése nem volt szabályszerű, azt a korábban meghatalmazott jogi képviselő részére kézbesítette a bíróság, annak ellenére, hogy a II. r. alperes a jogi képviseleti változást bejelentette.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. Megismételte azt a jogi álláspontját, hogy a perbeli légi fuvarozási jogviszony fennállása ellenére nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a vele jogviszonyban nem állt II. r. alperessel szemben, az annak alkalmazottja által elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt közvetlenül, a szerződésen kívül okozott kártérítésre vonatkozó szabályokra alapítva igényt érvényesítsen.
A Legfelsőbb Bíróság mindenek előtt rögzíti, hogy a felperes, az I. r. alperessel szembeni keresetének jogerős elutasítása miatt felülvizsgálati kérelemmel nem élt. A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme alapján ezért kizárólag a reá vonatkozó jogerős marasztaló rendelkezés volt vizsgálható a jelen eljárás keretében. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott része az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A felülvizsgálati eljárás során már nem volt vitatott, hogy a felperes kára az árunak a részére történt kiszolgáltatását megelőzően, azaz a Ptk. 488. § (1) bekezdése szerint a fuvarozás alatt keletkezett. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi állásponttal, hogy a perben nem állt légi fuvarozó által megbízott I. r. alperes feladatainak ellátásához igénybe vett II. r. alperest is, a Ptk. 315. §-a szerint, a fuvarozási jogviszony keretében teljesítési segédnek kell tekinteni. Ha a felperes a pert a fuvarozóval szemben indította volna meg, a II. r. alperes, illetve annak alkalmazottja által okozott kárért a fuvarozónak a Varsói Egyezmény szabályai szerint helyt kellett volna állnia. Felelősségét kimenteni nem tudta volna azon az alapon, hogy a kárt közvetlenül nem az ő hanem közreműködőinek magatartása idézte elő.
A perben az volt az eldöntendő kérdés, hogy a károsult felperes jogosult-e közvetlenül fellépni a II. r. alperessel szemben, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, arra tekintettel, hogy jogerős büntető bírósági ítélet állapította meg, a II. r. alperes alkalmazottja egy olyan bűncselekmény elkövetésének részese volt, amely folytán a felperest kár érte.
A BH 2004. évi 6. számában megjelent, a bírói jogértelmezési gyakorlatot összegző, a 2004. március 22-23-án tartott Civilisztikai Kollégiumvezetői Tanácskozás Ajánlása szerint, a teljesítési segédért való helytállási kötelezettséggel a jogszabály a károsultat kívánta kedvező helyzetbe juttatni azáltal, hogy nem kényszeríti annak kiderítésére, a szerződésszegés - több közreműködő esetén - kinek a magatartására vezethető vissza. A károsult jogosult azzal szemben rendezni jogvitáját, akivel szerződést kötött. E szabály azonban nem zárja el őt attól, hogy a közvetlen károkozóval szemben fellépjen, amennyiben azt előnyösebbnek ítéli meg. Ilyen esetben azonban az igény-érvényesítésre nem a szerződéses jogviszony keretei között, hanem - a károsult és a károkozó közötti közvetlen jogviszony hiánya miatt, - a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályok szerint kerülhet sor.
A felperes tehát, amint arra a másodfokú bíróság is ítéletében utalt, a Ptk. 339. § (1) bekezdésére, illetve a Ptk. 348. § (1) bekezdésére alapítva, a II. r. alperessel szemben, annak alkalmazottja által, bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség címén az igény-érvényesítéstől nem volt elzárva. Az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja miatt - a II. r. alperes helytállási kötelezettségét azonban e jogcímen nem vizsgálta, a Pp. 3. § (3) bekezdésében írtak szerint a peres feleket az e körben szükséges bizonyításról, illetve a Pp. 164. § (1) bekezdésében írtak szerint fennálló bizonyítási teherről nem tájékoztatta, a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást nem derítette fel. A másodfokú bíróság sem volt ezért abban a helyzetben, hogy a felperes II. r. alperessel szembeni keresetének alaposságát megállapítsa. A megelőzően említett, a felülvizsgálati kérelemben írt eljárási jogszabálysértés ezért e körben az ügy érdemi elbírálására kihatott.
A Legfelsőbb Bíróság emiatt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell a felperest és a II. r. alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján őket terhelő bizonyításról és a II. r. alperest arról, ha a kereset összegét a keresetlevélhez csatolt számlák ellenére vitatja, a felperes kárát, akár részbeni megtérülését, neki kell bizonyítania. Az elsőfokú bíróságnak figyelemmel kell továbbá lennie arra is, hogy a felperes természetes személy, így esetleges marasztalása esetén kamatfizetési kötelezettségére a Ptk. 301. § (1) bekezdése irányadó.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a kártérítési igénynek a szerződésen kívül okozott károkért való helytállási kötelezettségre vonatkozó szabályok alapján történő elbírálása miatt, a Varsói Egyezmény rendelkezései alkalmazásának nincs helye, így a felülvizsgálati kérelemben megjelölt egyezménybeli előírásokat a jogerős ítélet nem sértette. A jogerős ítélet nem szabályszerű kézbesítése az ítélet meghozatalára, tartalmára szintén nem hatott ki.