BH 2022.5.138 A vállalkozás a kellékszavatosságra vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállásáról a kellékszavatosság fogalmának pontos és megfelelő használatával köteles a fogyasztót tájékoztatni olyan módon, hogy a fogyasztó számára világos és egyértelmű legyen a kellékszavatosság, a termékszavatosság és a jótállás jelentése közötti különbség. A kellékszavatosság fogalmának pontos használata magában foglalja a fogyasztót megillető szavatossági jogokról való teljes körű és a jogszabályi előírásnak megfelelő tájékoztatást [2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 6-7. §; 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 9. § (1), (3) bek.; 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 47. § (1), (5) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (5) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes 2020. december 2-án - az Innovációs és Technológiai Minisztérium "a szavatossági és jótállási igények intézésének átfogó ellenőrzése a hagyományos és az online kereskedelmi forgalomban" tárgyú témavizsgálata keretében - próbavásárlást tartott a felperes Gy., K. út 1. szám alatti "Cipőbolt" elnevezésű kereskedelmi egységében, melynek során az alperes munkatársai egy pár női cipőt vásároltak. A hatósági ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv szerint a termék vételárának kifizetése közben a pénztáros elmondta, hogy a cipő méretprobléma miatt 100 napig vihető vissza hordatlan állapotban. A próbavásárlást végzők kérdésére a pénztáros azt a választ adta, hogy minőségi hiba esetén 2 évig lehet a lábbelit visszavinni, amelyet ilyenkor bevizsgálnak. Amennyiben a hiba a rendeltetésszerű használatból ered, azt kijavítják, ha gyártási eredetű, akkor kicserélik a terméket. A pénztáros munkatárs elmondását a fizetéskor a pultnál tartózkodó üzletvezető-helyettes megerősítette és megismételte akként, hogy gyártási hiba esetén javítás vagy csere lehetséges első körben, és ezután van lehetősége a fogyasztónak az elállásra. Ezt követően a pénztáros a nyugtához hozzátűzte a "Vásárlói tájékoztatót", és felhívta a figyelmet arra, hogy a szavatosságról a részletes leírást a tájékoztatóban találják.

[2] Miután az alperes munkatársai felfedték magukat, a felperes jelen lévő munkatársa a helyszínen akként nyilatkozott, hogy szóban nem kötelesek minden részletre kiterjedően tájékoztatni a vásárlót. A "Vásárlói tájékoztatót" a vásárló részére átadták, és - az erre vonatkozó részek bekarikázása mellett - fel is hívták a figyelmet, hogy abban minden szavatossági információ megtalálható.

[3] Az alperes a helyszíni ellenőrzést követően hivatalból eljárást indított a felperessel szemben, és a 2020. december 30. napján kelt, BE/37/1168-4/2020. számú határozatával kötelezte a felperest, hogy az általa működtetett kereskedelmi egység(ek)ben a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő szóbeli, teljes körű, a valóságnak megfelelő, részletes és időszerű tájékoztatást adjon a fogyasztóknak az őket megillető szavatossági jogokról, valamint 100 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.

[4] Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a szóbeli tájékoztatás során a szavatossági igény vonatkozásában nem biztosította az egyes jótállási, szavatossági jogokat (árleszállítás, a hiba kijavítása vagy kijavíttatása a kötelezett költségére), csupán a termék javítását, cseréjét és az elállást tette lehetővé, így a felperes megtévesztő tájékoztatást adott a fogyasztói jogok érvényesíthetőségéről. Hivatkozott továbbá arra, hogy a "Vásárlói tájékoztató" hiányos, megtévesztésre alkalmas, ugyanis a kellékszavatossági jogok második lépcsőjében érvényesíthető javítás vagy javíttatás tekintetében nem tartalmazza azt a lényeges információt, hogy mindezt a fogyasztó a kereskedő költségén teheti meg. Nem tartalmaz továbbá információt arra nézve, hogy mit jelent a tájékoztatóban rögzített "nem megfelelő határidőn belül" történő vállalás.

[5] Határozatában megsértett jogszabályként hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:159. § (2) bekezdésére, illetve a 6:157. § (2) bekezdésére, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 2. § h) pontjára, a 3. § (1) és (3) bekezdésére, a 6. § (1) bekezdés i) pontjára és a 7. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, valamint a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 9. § (1) bekezdés e) pontjára és (3) bekezdésére. Határozatában rögzítette, hogy a fogyasztók szavatossági jogai alapvető fogyasztói jogosultságnak tekinthetők. Hibás teljesítés esetén a fogyasztó választhat a Ptk. által biztosított szavatossági jogosultságok közül. Azzal a magatartással, hogy a felperes a szóbeli tájékoztatása során kizárólag a hibás termék javítását, cseréjét és az elállást tette lehetővé, írásban pedig nem nyújtott tájékoztatást arról, hogy a fogyasztó a kereskedő költségén javíthat vagy javíttathat, illetve, hogy mit jelent a "megfelelő határidő", hátrányosan befolyásolja a fogyasztó ügyleti döntését, sérti a fogyasztó tájékoztatáshoz és jogérvényesítéshez fűződő érdekét. Amennyiben szóbeli tájékoztatás hangzik el, annak pontosnak kell lennie, és nem tartalmazhat olyan utalásokat, amelyek megtéveszthetik a fogyasztókat a vállalkozással szemben érvényesíthető jogok tekintetében. Kiemelte, hogy a jogsértés már a szóbeli tájékoztatással megvalósult, e jogsértést az utólagos tájékozódási lehetőség nem szünteti meg.

[6] A határozatban foglaltak szerint az alperes a jogkövetkezményeket a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (1) bekezdés b) és i) pontja alapján alkalmazta. A bírság összegének megállapításánál figyelembe vette a jogsértéssel érintett áru értékét, az érintett fogyasztók számát, azt, hogy a jogsértés próbavásárlás során valósult meg. Enyhítő körülményként nem vette figyelembe az eset "egyedi előfordulását", mert a jogsértés egyetlen kereskedelmi egységben történt megvalósítása a jogsértés alapesetét jelenti. Bírságnövelő tényezőként értékelte, hogy a felperes tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti, és a fogyasztóvédelmi referens kötelező foglalkoztatása miatt fokozottabban elvárható tőle a jogszabályi előírások ismerete és alkalmazása. A jogsértő magatartás folytatásának megtiltását arra tekintettel tartotta indokoltnak, hogy a felperes a jövőben jogkövető magatartást tanúsítson.

A felperes keresete és az alperes védekezése

[7] A felperes az alperes határozata ellen keresettel élt, melyben annak megsemmisítését kérte. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (1) bekezdésének és (2) bekezdése a) pontjának, a 6. § (1) bekezdésének, a 62. § (1) bekezdésének, a 81. § (1) bekezdésének, az Fttv. 2. § h) pontjának, a 3. § (1) bekezdésének, a 6. § (1) bekezdés i) pontjának, a 7. § (1) bekezdés a) és b) pontjának, az Fgytv. 47. § (1) és (5) bekezdésének, a Korm. rendelet 9. § (1) bekezdés e) pontjának és (3) bekezdésének, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének és XXIV. cikk (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes hatáskör nélkül állapította meg a Ptk. megsértését, valamint nem tett eleget tényállástisztázási kötelezettségének. Hivatkozott az elmúlt időszakban lefolytatott ellenőrzésekre, melyek hiányosságot nem tártak fel. Sérelmezte, hogy a határozatból nem állapítható meg, hogy az alperes pontosan mely jogsértést rója a terhére, nem tűnnek ki az Fttv. és a Korm. rendelet vonatkozásában a mérlegelés szempontjai, ennek folytán a kiszabott bírság összege is jogszabálysértő. Hangsúlyozta, hogy az Fttv. két megjelölt rendelkezésének ugyanazon magatartással történő egyidejű megsértése kizárt. Kifogásolta, hogy a határozat rendelkező része és indokolása nincs összhangban. Hivatkozott továbbá eljárási jogainak (védekezéshez való jog, tisztességes eljáráshoz való jog) az ügy érdemére kiható sérelmére.