3468/2021. (XI. 12.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 26. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Bodrogi Bea ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv. vhr.) 26. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás során megállapított tényállás szerint az indítványozó 2015. szeptember 17-től 2018. június 30-ig teljes munkaidős munkaviszonyban állt, majd 2018. július 13-tól 2018. július 26-ig álláskeresési járadékban részesült. Budapest Főváros Kormányhivatala XIII. Kerületi Hivatala az indítványozó részére 2018. szeptember 20-án kelt, BP-13/304/15539-3/2018. számú határozatával 2018. augusztus 25-én született gyermekére, valamint az általa igénybe vett álláskeresési járadék naptári napi összegére tekintettel a 2018. július 27-től 2019. január 10-ig terjedő időszakra bruttó 3 220 forint naptári napi összegben csecsemőgondozási díjat állapított meg.

[3] Az indítványozó fellebbezést terjesztett elő a határozattal szemben, melyben előadta, hogy az elsőfokú hatóság helytelenül nem a munkaviszonyból származó jövedelme, hanem a részére folyósított álláskeresési járadék alapján, az indokoltnál alacsonyabb összegben állapította meg a csecsemőgondozási díjat, mellyel számára jogsérelmet okozott. A fellebbezés nyomán másodfokon eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala az elsőfokú határozatot helybenhagyta, tekintettel arra, hogy az indítványozó csecsemőgondozási díjra való jogosultsága az álláskeresési járadék folyósításának idejében nyílt meg, így annak összegét az Ebtv. vhr. 26. §-a alapján, a minimálbér alapulvételével kellett megállapítani, a megszűnt jogviszonyból származó jövedelem pedig az Ebtv. 39/A. §-a alapján nem vehető figyelembe. A másodfokon eljáró Kormányhivatal határozatában azt is rögzítette, hogy az indítványozó állításával ellentétben az Ebtv. vhr. 26. §-a nem alaptörvény-ellenes, az ugyanis nem ellentétes az Ebtv. rendelkezéseivel, hanem kiegészíti azokat.

[4] 1.2. Az indítványozó ezt követően keresetet terjesztett elő a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt, melyben azt kérte, hogy a bíróság a másodfokú határozatot semmisítse meg és utasítsa arra az alperes kormányhivatalt, hogy az indítványozó részére járó csecsemőgondozási díj összegének megállapítása során az Ebtv., és ne pedig az Ebtv. vhr. rendelkezéseinek alapulvételével járjon el. Keresetében azt is kérte, hogy az eljáró bíróság kezdeményezze a törvénnyel ellentétes végrehajtási rendelet alkotmánybírósági vizsgálatát. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 72.K.33.049/2019/4. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Az ítélet szerint a másodfokú hatóság jogszerűen alkalmazta az indítványozó esetében az Ebtv. vhr. 26. §-a szerinti számítási módot, tekintettel arra, hogy a csecsemőgondozási díj igénylésekor az indítványozó álláskeresési támogatásban részesülő személynek minősült. A bíróság megítélése szerint pedig az Ebtv. vhr. 26. §-a sem az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdésébe, sem pedig a XV. cikk (2) bekezdésébe nem ütközik, részben azért, mert az Ebtv. vhr. nem ellentétes az Ebtv.-vel, hanem kiegészíti azt, részben pedig azért, mert az a különbségtétel, mely azon alapul, hogy az ellátásra jogosultak munkaviszonyban állnak vagy pedig álláskeresési támogatásban részesülnek, nem tekinthető önkényesnek. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt sem látta indokoltnak, hogy az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezze.

[5] 1.3. A jogerős ítélet ellen az indítványozó élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy "a megismételt döntésében hagyja figyelmen kívül az alaptörvény-ellenes rendeleti szabályt", valamint kérte a Kúriától a megítélése szerint alaptörvény-ellenes Ebtv. vhr. 26. §-a alkotmánybírósági normakontrolljának kezdeményezését is. Az indítványozó az indokolási kötelezettség polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdésében foglalt követelményének sérelmére hivatkozott, sérelmezve, hogy a bíróság ítéletében nem tért ki az indítványozó alaptörvény-ellenes diszkriminációra és normahierarchia sérelmére vonatkozó érvelésére, továbbá jelezte, hogy "valamennyi korábban előadott érvét változatlanul fenntartja, és a felülvizsgálati eljárás során azok figyelembevételét kéri". A Kúria Kfv.VII.37.230/2020/4. számú ítéletével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletében mindenekelőtt azt rögzítette, hogy a következetes bírósági gyakorlat szerint a jogerős ítélet felülvizsgálata kizárólag a korábbi eljárásokban előterjesztett beadványokra utalás alapján nem kérhető, ekként a Kúria a felülvizsgálati kérelmet csak a Pp. 346. § (5) bekezdése állított sérelme körében értékelhette. A Kúria megítélése szerint az indítványozó állításával ellentétben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete megfelelő indokolást tartalmazott: tartalmazta az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és azok értelmezését, továbbá annak indokát, hogy a bíróság miért nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását. A Kúria ítéletében külön is kiemelte, hogy a bíróságnak nincs arra jogszabályi lehetősége, hogy egy rendeleti szabály törvénybe ütközése esetén a rendeletet mellőzze és helyette a törvényi szabályt alkalmazza, ilyen esetekben a bíróságnak az Alkotmánybíróság eljárását kell kezdeményeznie.

[6] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdése, B) cikk (1) bekezdése, XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (2) bekezdése, XIX. cikk (1) bekezdése sérelmét állította, az alábbiak szerint.

[7] Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése sérelmét az alkotmányjogi panasz azért állítja, mert a jogalkotó önkényesen, észszerű indok nélkül helyezte hátrányosabb helyzetbe azon csecsemőgondozási díjra jogosultakat, akik álláskeresési támogatásban részesültek, azokhoz képest, akik munkaviszonyban vagy más foglalkoztatási jogviszonyban álltak.

[8] A támadott szabályozás az alkotmányjogi panasz szerint a XIX. cikk (1) bekezdésével is ellentétes, ugyanis egy, az indítványozó számára törvényben biztosított, az anyaság alapján járó ellátást "ront le" az Ebtv. vhr. 26. §-a akkor, amikor az Ebtv. rendelkezéseivel ellentétesen határozza meg az álláskeresési támogatásban részesülők csecsemőgondozási díjának összegét.

[9] Az indítványozó a XIII. cikk (1) bekezdése sérelmét azért állítja, mert azáltal, hogy bármilyen magas munkajövedelem után akár egyetlen nap álláskeresési támogatás is radikálisan (a minimálbér alapján számítandóra) csökkenti a csecsemőgondozási díj megállapításának alapját, sérti a megszerzett, kiszámítható támogatáshoz, azaz a tulajdonhoz való jogot.

[10] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdése, és ennek következményeként a B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elve sérelmét is állítja, ugyanis megítélése szerint az Ebtv. vhr. 26. §-a valójában nem kiegészíti az Ebtv. rendelkezéseit, hanem annak ellentmondó szabályt tartalmaz.

[11] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása előtt az Ügyrend 36. § (3) bekezdése alapján beszerezte a Miniszterelnökség családokért felelős stratégiai államtitkára álláspontját.

[12] 4. Az Ebtv. vhr. 26. §-a az indítványozó csecsemőgondozási díjának megállapítását követően több alkalommal módosult, azonban az Ebtv. vhr. 26. §-ának az indítvány elbírálásakor hatályos szövege abban az elemében, amelyet az alkotmányjogi panasz sérelmez (a csecsemőgondozási díj összegének meghatározása az álláskeresési támogatásban részesülő személyek esetén), tartalmában nem változott. Az Alkotmánybíróság ezért jelen eljárásában az Ebtv. vhr. 26. §-a indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezésének alaptörvény-ellenességét vizsgálta.

II.

[13] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."

"XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."

"XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja."

"XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult."

"18. cikk (3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes."

[14] 2. Az Ebtv. vhr. indítvánnyal érintett, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:

"26. § Ha a csecsemőgondozási díjat, az örökbefogadói díjat, illetve az Ebtv. 42/A. § (1) bekezdése és 42/G. § (1) bekezdése alapján a gyermekgondozási díjat a Tbj. 6. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott biztosított részére állapítják meg, az ellátás összegét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapján kell kiszámítani, azonban az ellátás naptári napi alapja nem haladhatja meg az álláskeresési támogatás alapját képező összeg harmincad részét."

III.

[15] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt.

[16] 1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2020. szeptember 7. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2020. október 9. napján, határidőben érkeztette az elsőfokú bíróság. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó jogi képviselője meghatalmazását csatolta. Az Ebtv. vhr. 26. §-a az ügyben alkalmazott szabálynak minősül.

[17] 2. Az Abtv. 31. § (1) bekezdése szerinti res iudicata lehetősége akkor vethető fel, "[h]a az alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött". Az Alkotmánybíróság a 414/B/2005. AB határozatában [azaz, szemben az Abtv. 31. § (1) bekezdésének megfogalmazásával, még az Alaptörvény hatálybalépését megelőzően] vizsgálta az Ebtv. vhr. 26. §-a alkotmányosságát, azonban az Alkotmánybíróságnak jelen esetben már csak azért sem kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a 414/B/2005. AB határozat megállapításai az Alaptörvény hatálybalépését követően mennyiben vehetőek figyelembe, mert az Ebtv. vhr. 26. §-a az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását követően tartalmában teljesen megváltozott, és ezen, tartalmában új rendelkezés alkotmányosságát az Alkotmánybíróság sem az Alaptörvény hatálybalépését megelőzően, sem pedig azt követően nem vizsgálta.

[18] 3. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszok benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó valamely Alaptörvényben biztosított joga sérelmére hivatkozzon. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panasz csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a kellő felkészülési idő hiánya esetén alapítható (lásd például: 3371/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [15]). Az indítványozó ugyanakkor az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét nem a visszaható hatály tilalmával, illetőleg a kellő felkészülési idő követelményével összefüggésben, hanem a jogállamiság részét képező normahierarchia követelményével összefüggésben állította, mely az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak. Az Alkotmánybíróság gyakorlata abban is következetes, hogy alkotmányjogi panasz az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdésére nem alapítható, az ugyanis szintén nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot (lásd például: 3029/2021. (II. 2.) AB végzés, Indokolás [17]). Az alkotmányjogi panasz ezért ezen indítványi elemek tekintetében nem teljesíti az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeket.

[19] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadható-sági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).

[20] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint csak érdemi alkotmányossági vizsgálat eredményeként állapítható meg, hogy ellentétes-e az Alaptörvény XV. cikkével az Ebtv. vhr. 26. §-a azáltal, hogy a csecsemőgondozási díj összegét eltérően határozza meg a munkaviszonyban vagy más foglalkoztatási jogviszonyban állók, valamint az álláskeresési támogatásban részesülők esetén.

[21] Érdemi alkotmányossági vizsgálatot igényel továbbá annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy az Ebtv. vhr. 26. §-a az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésével ellentétesen valóban megfosztotta-e az indítványozót az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésének megfelelően egy, számára anyaság esetére törvény alapján járó ellátástól.

[22] Ugyancsak érdemi alkotmányossági vizsgálatot igényel végezetül annak a kérdésnek az elbírálása is, hogy sérti-e az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogot az a szabályozás, amely a csecsemőgondozási díj összegét az álláskeresési támogatás folyósítása esetén jelentős mértékben csökkenti.

[23] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével, érdemben bírálta el.

IV.

[24] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[25] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Alaptörvény XV. cikke állított sérelmével kapcsolatos indítványi elemet bírálta el.

[26] 1.1. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, a (2) bekezdés értelmében pedig Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

[27] Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az indítványozó által állított hátrányos megkülönböztetés a XV. cikk (1) vagy (2) bekezdése hatálya alá tartozik-e. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a XV. cikk (2) bekezdése megsértését hívta fel, azt állítva, hogy az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése szerinti, anyaság esetére számára törvényben meghatározott támogatással összefüggésben érte hátrányos megkülönböztetés. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában nem jelölt meg kifejezetten védett tulajdonságot, az indítványozó által hivatkozott különbségtétel (munkaviszonyban vagy más foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban állás, illetőleg álláskeresési támogatásban részesülés) pedig nem az indítványozó személyes tulajdonsága. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt a XV. cikk (1) bekezdése keretei között értékelte (hasonlóan például: 33/2019. (XI. 27.) AB határozat, Indokolás [72]).

[28] 1.2. A jelenlegi elnevezése szerint 2015. január 1. napja óta létező (korábban terhességi gyermekágyi segélynek nevezett) csecsemőgondozási díj a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra járó, biztosítási jogviszonyhoz kötött (tehát nem alanyi jogon járó) pénzbeli egészségbiztosítási ellátás, mely a gyermek születésével összefüggésben kieső jövedelmet pótolja. Az indítványozó gyermekének születésére és biztosítási jogviszonyára tekintettel maga is jogosulttá vált csecsemőgondozási díjra, ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szempontjából a biztosítási jogviszonyuk és gyermekük születése alapján csecsemőgondozási díjra jogosultak egymással összehasonlítható helyzetben vannak.

[29] 1.3. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése alapján valamely megkülönböztetés alaptörvény-ellenessége akkor állapítható meg, ha a jogszabály vagy az eljáró bíróság alkotmányos indok nélkül tesz különbséget a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között. Alkotmányjogi szempontból a különbségtétel akkor aggályos, ha a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka, vagyis az önkényes (lásd például: 33/2019. (XI. 27.) AB határozat, Indokolás [73]). Az Alkotmánybíróságnak ezért vizsgálata következő lépéseként azt kellett értékelnie, hogy alkotmányosan indokolható-e az a különbségtétel, mely eltérő szabályok szerint rendeli meghatározni az álláskeresési támogatásban részesülő, illetőleg a munkaviszonyból vagy más foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelemben rendelkező ellátásra jogosultak csecsemőgondozási díjának összegét.

[30] Az álláskeresési támogatásban részesülő személyek mind a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: régi Tbj.) 5. § (1) bekezdés d) pontja, mind pedig az ezt a törvényt 2020. július 1. napjától felváltó, a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 6. § (1) bekezdés c) pontja alapján biztosítottnak minősülnek, ekként az álláskeresési támogatás folyósítása az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira, így jelen esetben a csecsemőgondozási díjra való jogosultságukat is megalapozza az Ebtv. 1. § (1) bekezdésének megfelelően.

[31] Az Ebtv. 2020. június 30. napjáig (azaz az indítványozó csecsemőgondozási díj iránti kérelme elbírálásakor) hatályos 5/C. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, így a csecsemőgondozási díj összegének kiszámításánál az állami adóhatóságnál bevallott, pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot (2020. július 1. napjától kezdődően társadalombiztosítási járulékalapot) képező jövedelem. Az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése valamennyi biztosított esetében úgy rendelkezik, hogy az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásai, így a csecsemőgondozási díj összegének megállapításánál az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyban személyi jövedelemadó-előleg megállapításához bevallott jövedelmet (azaz azon jövedelmeket, amelyek 2020. június 30. napjáig egészségbiztosítási járulékalapot, 2020. július 1. napjától kezdődően társadalombiztosítási járulékalapot képeznek) kell figyelembe venni.

[32] Az indítványozó csecsemőgondozási díj iránti kérelmének elbírálásakor hatályos régi Tbj. 26. § (2) bekezdése értelmében az álláskeresési támogatásban részesülő személy az ellátás után nyugdíjjárulékot fizet, mellyel teljesen azonosan rendelkezik az indítvány elbírálásakor hatályos Tbj. 37. § (2) bekezdése is. Figyelemmel az Ebtv. 5/C. § (1) bekezdés a) pontjának idézett rendelkezésére, valamint az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdésére, megállapítható, hogy az álláskeresési támogatás, bár biztosítotti jogviszonyt keletkeztet, azonban az álláskeresési támogatás összege (az abból történő, korábban egészségbiztosítási, 2020. július 1. napját követően társadalombiztosítási járulék fizetésének hiányában) nem minősül jövedelemnek az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, így a csecsemőgondozási díj összegének meghatározása szempontjából.

[33] Mindez egyben azt is jelenti, hogy az Ebtv. szerint jövedelemnek nem minősülő álláskeresési támogatásban részesült, csecsemőgondozási díjra jogosult személyek, valamint a munkaviszonyban vagy foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszonyban álló csecsemőgondozási díjra jogosultak csecsemőgondozási díjának meghatározására vonatkozó szabályozás különbözősége alkotmányjogi értelemben észszerű indokon (nevezetesen azon, hogy az ellátásra jogosult rendelkezik-e az Ebtv. szerinti jövedelemmel) alapul, ekként a különbségtétel nem tekinthető önkényesnek és így az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével ellentétesnek.

[34] 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt az indítványi elemet vizsgálta meg, hogy az Ebtv. vhr. 26. §-a ellentétes-e az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésével azáltal, hogy az indítványozót megfosztja egy, az Ebtv. rendelkezései alapján számára járó és ezáltal az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése hatálya alá tartozó ellátástól, illetőleg annak jelentős összegétől.

[35] Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésének második mondata az állampolgárok anyasága, betegsége, rokkantsága, özvegysége, árvasága és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélkülisége esetében garantálja a "törvényben meghatározott támogatásra" való jogosultságot. Az Alaptörvény XIX. cikke két esetben jogosultságról szól: a XIX. cikk (4) bekezdése állami nyugdíjra való jogosultságot említ, melynek feltételeit törvény állapítja meg, míg a XIX. cikk (1) bekezdésének második mondata értelmében egyes speciális élethelyzetek fennállása esetén törvényben alanyi jogon járó juttatásokat kell bevezetni, illetve fenntartani. A törvényi feltételek részletei vagy a jogosultság feltételei, mint konkrét részletszabályok nem az Alaptörvényből következnek, az alaptörvényi háttér csak azt jelenti, hogy az elvont jogosultság magából az Alaptörvényből ered (28/2015. (IX. 24.) AB határozat, Indokolás [34]).

[36] Mindez azt jelenti, hogy az állampolgárok még az Alaptörvényben nevesített speciális élethelyzetek fennállása esetén is csak törvényben meghatározott mértékű támogatásra jogosultak, az egyes támogatások konkrét formáját és mértékét a törvényhozó szabadon határozza meg (3217/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [24]).

[37] Ahogyan arra az Alkotmánybíróság a jelen határozat IV/1. pontjában (Indokolás [25]) (a XV. cikkel kapcsolatos indítványi elem elbírálása során) már rámutatott, az álláskeresési támogatásban részesülő személyek, így az indítványozó is, nem rendelkeznek az Ebtv. szerinti jövedelemmel, ekként az Ebtv. rendelkezései alapján az indítványozónak járó csecsemőgondozási díj összege egyáltalán nem határozható meg. Az Ebtv. vhr. 26. §-a éppen ezért az indítványozó állításával ellentétben nem fosztotta meg az indítványozót a számára az Ebtv. rendelkezései alapján járó csecsemőgondozási díj összegétől, hanem ezzel ellenkezőleg, az Ebtv. indítványozó ügyében (az Ebtv. szerinti jövedelem hiányában) nem alkalmazható rendelkezéseire tekintettel éppen az Ebtv. vhr. 26. §-a teremtette meg annak a lehetőségét, hogy az indítványozó fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel, azonban az Ebtv. szerinti jövedelem hiányában is jogosulttá váljon csecsemőgondozási díjra.

[38] Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Ebtv. vhr. 26. §-a az alkotmányjogi panaszban megjelölt okból nem ellentétes az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésével sem.

[39] 3. Az Alkotmánybíróság végezetül az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével kapcsolatos indítványi elemet vizsgálta meg, és az alábbi következtetésekre jutott. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási ellátások alkotmányos tulajdonvédelmével összefüggésben korábban már megállapította, hogy a biztosítási elemet tartalmazó ellátások kapcsán a biztosított várománnyal rendelkezik, melyet nem lehet alkotmányosan megfelelő indok nélkül, szükségtelenül és aránytalanul csorbítani (3238/2017. (X. 10.) AB határozat, Indokolás [62]). Az Alkotmánybíróság ugyanebben a határozatában azt is megállapította, hogy a társadalombiztosításban (annak sajátos jellegéből adódóan) a befizetések és az ellátások pontos egyezőségére nem terjed ki az Alaptörvény védelme (Indokolás [63]). A csecsemőgondozási díj biztosítási jogviszonyhoz kötött (tehát nem alanyi jogon járó) pénzbeli egészségbiztosítási ellátás, ennek megfelelően arra a 3238/2017. (X. 10.) AB határozatban tett megállapítások megfelelően irányadóak.

[40] Az indítványozó 2015. szeptember 17. napjától 2018. június 30. napjáig teljes munkaidős munkaviszonyban állt, ezt követően pedig 2018. július 13. és 2018. július 26. napja között álláskeresési járadékban részesült. Az indítványozó gyermeke 2018. augusztus 25. napján született meg, az elsőfokú egészségbiztosítási szerv határozata szerint pedig 2018. július 27. napjától kezdődően vált jogosulttá csecsemőgondozási díjra. Jelen esetben megállapítható, sem az Ebtv., sem az Ebtv. vhr. vonatkozó rendelkezései nem változtak meg azon időszak alatt, amelyet a biztosítási jogviszony fennállása (azaz az ellátásra való jogosultság feltételeinek vizsgálata), valamint a csecsemőgondozási díj összegének meghatározása során figyelembe kell venni.

[41] Az indítványozó csecsemőgondozási díjának megállapítása szempontjából releváns időszakban ugyancsak változatlan tartalommal hatályban lévő Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése értelmében az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai (így a csecsemőgondozási díj) és a baleseti táppénz összegének megállapításánál az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyban személyi jövedelemadó-előleg megállapításához bevallott jövedelmet kell figyelembe venni. Ahogyan arra a Miniszterelnökség családokért felelős stratégiai államtitkára is rámutatott az Alkotmánybíróság megkeresésére adott állásfoglalásában, ennek oka az, hogy a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások (így a csecsemőgondozási díj) alapvető funkciója kifejezetten az, hogy azt a jövedelmet pótolja, amelyet az ellátásra jogosult Ebtv. szerinti körülmények bekövetkezésekor megkeres, vagy megkereshetne.

[42] Jelen esetben az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy az indítványozó csecsemőgondozási díját a kérelem benyújtásakor hatályos szabályok alapján állapították meg (melyet maga az indítványozó sem vitatott).

[43] Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozónak az (alkotmány)jog által védett tulajdoni várománya legfeljebb akkora összegű ellátásra lehetett, amelyet a kérelem benyújtása idején hatályos (és a csecsemőgondozási díjra való jogosultság szempontjából figyelembe vehető időszakban változatlan tartalmú) jogszabályok előírtak, mely ellátás az indítványozó számára folyósításra is került. Önmagában az a tény, hogy az indítványozó vitatja azt a számítási módot, amely alapján a jogalkotó meghatározta az álláskeresési támogatásban részesülők számára folyósításra kerülő csecsemőgondozási díj összegét, figyelemmel a 3238/2017. (X. 10.) AB határozat megállapításaira is, még nem eredményezi a szabályozás Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe ütközését.

[44] 4. Mindezen szempontokra tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.

Budapest, 2021. október 26.

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1910/2020.