414/B/2005. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 26. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi miniszter 12968-4/2005-0004JKF számú egyedi ügyben írt levele alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 26. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozó álláspontja szerint az Vhr. támadott rendelkezése - a törvény szabályaival ellentétesen - hátrányosan különbözteti meg a vállalkozókat, akik "akármennyi jövedelem után adóznak, nem kaphatnak magasabb ellátást, mint a minimálbér." Úgy vélte, hogy a kifogásolt szabályozás sérti a jogforrási hierarchia elvét [Alkotmány 35. § (2) bekezdés], továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés], mert az ő esetében - szemben a munkavállalókkal - a terhességi-gyermekágyi segély megállapítása alacsonyabb összegben, csupán a minimálbér figyelembevételével történt.

Indítványa kiegészítésében - saját ügyére hivatkozva - utalt a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhatározatára, valamint az Ifjúsági, Családügyi és Esélyegyenlőségi Minisztérium főosztályvezetőjének levelére. Határozott kérelmet az egészségügyi miniszter 12968-4/2005-0004JKF számú levelével kapcsolatban terjesztett elő. Ebben kérte, hogy az Alkotmánybíróság minősítse alkotmányellenesnek a levelet, mert véleménye szerint az sérti az Alkotmány több rendelkezését, így a 70/A. § (1) bekezdését, a 70/B. § (2) bekezdését, a 70/E. § (1) bekezdését, illetve a 70/I. §-át.

II.

Az alkotmánybírósági eljárásban figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni. "

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "

"70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. "

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. "

"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. "

2. A Vhr. támadott rendelkezése:

"26. § (1) Tényleges jövedelem hiányában az ellátásra való jogosultság kezdő napján érvényes szerződés szerinti jövedelmet kell figyelembe venni. A tényleges, illetőleg a szerződés szerinti jövedelem naptári napi összegét a 31. § (7) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani. Az egyéni és társas vállalkozók ellátását tényleges jövedelem hiányában a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Annak, aki álláskeresési támogatás vagy vállalkozói járadék folyósításának szünetelése alatt, vagy az ellátás megszűnését követő 42 napon belül szül, és tényleges jövedelemmel nem rendelkezik, a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg a gyermekgondozási díj összegét a 42. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani, azonban az ellátás alapja nem haladhatja meg az álláskeresési támogatás vagy vállalkozói járadék alapját képező átlagkereset harmincad részét. "

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványozó formai alkotmányellenességre vonatkozó indítványi kérelmét vizsgálta: sérült-e a jogforrási hierarchia a Vhr. 26. §-a megalkotásával.

Az Országgyűlés és a Kormány normaalkotási viszonyában a rendező elvet az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében írt - a jogforrási hierarchiából következő - azon tilalom jelenti, amely szerint a Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A törvénnyel való ütközést jelenti az is, ha az azonos szabályozási tárgyban a Kormány rendelete túlterjeszkedik a törvény által adott felhatalmazáson. Egy korábbi ügyben az Alkotmánybíróság már megállapította, hogy "[a] felhatalmazás kereteinek túllépése - a jogforrási hierarchia rendjének megsértésén keresztül alkotmányellenességet eredményez. " [19/1993. (III. 27.) AB határozat, ABH 1993, 431, 433.]

A 35. § (2) bekezdése alapján a Kormány rendeleteket bocsáthat ki, ezek a rendeletek azonban törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. A Kormány rendeletalkotási tevékenységének alkotmányos ellenőrzése körében az Alkotmánybíróság vizsgálja, hogy a rendelet meghozatalának időpontjában fennállt-e a felhatalmazás (507/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 527, 528.), illetőleg, hogy a Kormány a rendeletalkotáskor saját feladatkörében járt-e el, nem szabályozott-e olyan életviszonyokat, amelyek törvényhozási tárgyat képeznek (990/B/1995. AB határozat. ABH 1997, 824, 825.) .

A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ebtv. 83. § (2) bekezdés k) pontja alapján a támadott rendelkezés szerinti szabályozás megalkotására vonatkozó felhatalmazás fennállt. A hivatkozott felhatalmazó rendelkezés ugyanis arra jogosítja a Kormányt, hogy a pénzbeli ellátásokra és azok folyósítására vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa. Az Ebtv. 42. § (4) bekezdése külön felhatalmazza a Kormányt, hogy a terhességi-gyermekágyi segély naptári napi összegéről szóló részletes szabályokat megalkossa.

Az Alkotmánybíróság egyidejűleg azt is megállapította, hogy a Vhr. 26. §-a a felhatalmazás kereteit sem lépte túl, mert kizárólag a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj - mint az Ebtv. 40-42/D. §-aiban foglalt egyes pénzbeli ellátási formák - alapjául szolgáló jövedelem megállapításának részletes szabályait tartalmazza.

Az indítványozó a jogforrási hierarchia körében hivatkozott arra is, hogy a Vhr. 26. §-a az Ebtv. 39-42/D. §-ai-val tartalmilag ellentétes. Az indítványozó szerinti ellentét azért nem állapítható meg, mert a törvényi rendelkezések nem is érintik a Vhr. 26. § (1) bekezdés harmadik mondatában szabályozott helyzetet, amikor a jogosultnak egyáltalán nincs tényleges jövedelme.

A fentiekben kifejtetteknek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vhr. 26. §-a nem ütközik az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe, ezért az indítványt e tekintetben elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmi alkotmányellenessége körében azt vizsgálta, hogy a Vhr. 26. §-a ellentétes-e az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezésével.

Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint: "[a]z Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom - amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. " [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.] Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 47, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 303.; stb.]

A jelen ügyben az indítványozó szerint a hátrányos megkülönböztetést az valósítja meg, hogy amíg a munkavállalók terhességi-gyermekágyi segélyét a minimálbér kétszeresének figyelembevételével, addig az egyéni és társas vállalkozókét - a Vhr. 26. §-ában írtaknak megfelelően - a minimálbér alapján állapítják meg.

Az Ebtv. 42. § (3) bekezdése szabályozza a terhességi-gyermekágyi segély naptári napi összege egyik kiszámítási módját. E szerint az összeget a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ugyanezen jogszabályhely egyúttal arról is rendelkezik, hogy ha a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni.

A Vhr. 26. §-a éppen azt az esetet szabályozza, amikor nincs figyelembe vehető tényleges jövedelem. A fő szabály szerint (munkavállalóknál) ilyenkor az ellátásra való jogosultság kezdő napján érvényes szerződés szerinti jövedelmet kell figyelembe venni. Tényleges jövedelem és szerződés hiányában az egyéni és társas vállalkozók ellátása körében - a fő szabályhoz képest - speciális, a sajátos helyzetüket figyelembe vevő, de valamilyen szintű ellátást biztosító megoldást kellett keresni. A jogalkotó ezt (az ellátási összeg alapját) a mindenkori minimálbérben határozta meg.

A vizsgált rendelkezésről - tekintettel a kapcsolódó törvényi szabályozás tartalmára is - az Alkotmánybíróság megállapította, hogy hátrányos megkülönböztetést nem eredményez, ellenkezőleg: egy egészségbiztosítási pénzbeli ellátást olyan speciális helyzetben lévő személyek számára is biztosít, akik egyébként erre az ellátásra nem lennének jogosultak. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Vhr. 26. §-ának az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközését nem állapította meg, s az indítványt e tekintetben is elutasította.

3. Az indítványozó jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása mellett egy miniszteri levélre (egyedi ügyben adott tájékoztatásra vonatkozóan) is előterjesztett kérelmet.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § fej pontja alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) határozza meg a jogszabályokat, valamint az állami irányítás egyéb eszközeit. Az indítvánnyal támadott levél nem minősül a Jat. szerinti jogszabálynak, illetve állami irányítás egyéb jogi eszközének. A jogszabálynak, illetve állami irányítás egyéb jogi eszközének nem minősíthető miniszteri levél alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tehát nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.

Az Alkotmánybíróság - a fentiekre tekintettel - az egészségügyi miniszter 12968-4/2005-0004JKF számú egyedi ügyben írt levele alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § fej pontja alapján, hatásköre hiányában visszautasította.

Budapest, 2007. június 4.

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró