A Fővárosi Törvényszék Bf.9205/2015/10. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1989. évi III. törvény (Gyt.) 6. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 74. §, 173. §, 265. §, 339. §, 351. §, 352. §, 361. §, 372. §, 386. §, 514. §] Bírók: Bíró Emese, Csekéné dr. Szegedi Mónika, Scholtz Hilda

FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság

20.Bf.9205/2015/10.szám

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. évi február hó 25. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t

A rágalmazás vétsége miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2015. évi május hó 27. napján kihirdetett 13.B.33.717/2013/53. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége (1978. évi IV. törvény 179.§ (1) és (2) bekezdés b) pont és 1978. évi IV. törvény 179.§. (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti.

Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárás során 25.440 (huszonötezer-négyszáznegyven) forint bűnügyi költség merült fel, melyből a magánvádló 440 (négyszáznegyven) forintot az államnak megfizetni, míg 25.000 (huszonötezer) forintot viselni köteles.

A próbára bocsátás megszüntetése miatt vádlott neve ellen indult 20.Beüf.6209/2016. számú ügyet jelen ügytől elkülöníti és a próbára bocsátás megszüntetése iránt indult eljárást megszünteti.

Az ítélet ellen a vádlott a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezéssel élhet.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította vádlott neve vádlott bűnösségét 2 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b/ pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében, ezért őt 2 évi időtartamra próbára bocsátotta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be indokolás nélküli fellebbezést felmentésért.

A nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője kifejtette, hogy a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával lefolytatott bizonyítási eljárást követően helyes tényállást állapított meg, kellő indokát adta annak, hogy a valóság bizonyítása miért nem vezette eredményre. A hibamentes tényállásból helyes következtetést vont a vádlott bűnösségére. Ezért elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyásra, másodlagosan a próbára bocsátás megszüntetése miatt egyesített ügyre figyelemmel pénzbüntetés kiszabására tett indítványt.

A vádlott felmentést célzó fellebbezése alapos.

Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva folytatta le a tárgyalást.

A tényállást az általa feltárt és értékelése körébe vont bizonyítékok alapján, azok okszerű mérlegelésével, nagyrészt megalapozottan állapította meg.

E tényállást a másodfokú bíróság az alábbiak szerint pontosítja, illetve egészíti ki:

- A vádlott személyi körülményei körében a Be. 352.§ (1) bekezdésének a/ pontja értelmében az iratok tartalma alapján feltünteti, hogy vádlott neve vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2015. február 26-án kelt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 22.Bf.7027/2015/5. számú ítélete folytán 2015. július 7. napján jogerőre emelkedett 20.B.30.770/2014/25-II. számú ítéletével a 2013. május 3. napján elkövetett rágalmazás vétsége miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.

 Az I/2 tényállási pont tekintetében mellőzi annak utolsó bekezdését, mert a vádlott büntetőjogi felelősségének megítélése szempontjából irreleváns az, hogy az általa tartott demonstrációról (amelyen elhangzottaknak annak helyszínéből következően nagyobb számú személy észlelésnek reális lehetősége fennállt) mely sajtóorgánumok tudósítottak.

 Az I. tényállási pont utolsó bekezdéseként feltünteti, hogy a magánvádló 2011. október 17. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

 A II. tényállási pont esetében mellőzi annak 6. és 7. bekezdését, mert annak megítélése, hogy adott kijelentés a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas tényállításnak, illetve véleménynek minősül, a jogi indokolás körébe tartozik.

 Kiegészíti ugyanakkor a II. tényállási pontot a Be. 352.§ (1) bekezdésének a/ pontja értelmében az iratok tartalma alapján annak rögzítésével, hogy a magánvádló az ... elnökéhez írt levélről 2012. április 19. napján, míg az ... elnökéhez írt levélről 2012. május 1. napján szerzett tudomást, így 2012. május 14. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

Az I. tényállási pont esetében a magánindítvány előterjesztésének időpontját, míg a II. tényállási pont vonatkozásában a tudomásszerzés és a magánindítvány előterjesztésének időpontját azért kell a tényállásban rögzíteni, mert a rágalmazás vétsége az 1978. évi IV. törvény 183.§ (1) bekezdése értelmében magánindítványra üldözendő, ezért szükséges napra pontosan rögzíteni, hogy a sértett, illetve jelen esetben a sértett képviseletére jogosult mikor élt magánindítvánnyal, mert kizárólag így állapítható meg a büntetőjogi felelősségre vonáshoz nélkülözhetetlen magánindítvány joghatályossága, amely azért releváns, mert a magánindítványt a Be. 173.§ (3) bekezdés alapján attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. A másodfokú bíróság a postai úton előterjesztett magánindítványokról a postai bélyegző alapján állapította meg azok előterjesztésnek időpontját.

E kiegészítésekkel és pontosításokkal a tényállás mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a felülbírálat során is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, amikor kifejtette, hogy a vádlottaknak az I/3 tényállási pont kivételével a sérelmezett kijelentések megtételét ténybelileg beismerő vallomásán túlmenően mely bizonyítékokra - a feljelentésekre, az I/1 tényállási pont esetében a BRFK rendészei helyetteséhez címzett bejelentésre, az I/2 tényállási pont esetében a demonstrációról rendelkezésre álló felvételre, illetve a II. tényállási pont tekintetében az ... és az ... elnökéhez írt levélre - alapozva állapította meg a tényállást. Indokolásában hivatkozott számos további bizonyítékra is, melyek - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - a későbbiekben kifejtendő jogi indokolás miatt szükségtelenek voltak. Az I/3 tényállási pont esetében a vádlott vallomását és az MTI-nek a bíróság megkeresésére adott válaszát a logika szabályainak megfelelően értékelve jutott arra a következtetésre, hogy nem bizonyítható, hogy a közleményt a vádlott juttatta el az MTI-hez, ezért helyesen rögzítette tényállásában, hogy annak az MTI-hez való eljuttatása és ily módon mások tudomására juttatása az eljárás során ismeretlenül maradt személyhez köthető.

A megalapozott tényállásból azonban téves következtetést vont az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére az I/1 és I/2, illetve a II. tényállási pont vonatkozásában.

A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy annak eldöntésénél, hogy valamely kijelentés megvalósítja-e a rágalmazás vétségét az alábbi vizsgálódási sorrendet kell követni: