BH 2019.9.245 A nevezett örökös leszármazója csak akkor minősül helyettes örökösnek (törvényes helyettes öröklés), ha egyben az örökhagyóval is törvényes öröklési kapcsolatban áll [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 640. § (2) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:27. § (2) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Ráckevei Járásbíróság P.21595/2016/30., Budapest Környéki Törvényszék Pf.21289/2017/6., Kúria Pfv.20920/2018/7. (*BH 2019.9.245*), 3182/2023. (IV. 12.) AB végzés

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az örökhagyó a felperes testvére volt. Az alperes az örökhagyó házastársának előző házasságából született gyermeke.

[2] Az örökhagyó az 1987. szeptember 21-én kelt írásbeli magánvégrendeletében általános örököséül a házastársát (a továbbiakban: nevezett örökös) nevezte meg. A végrendelet tartalma szerint a végrendelet készítésekor az örökhagyónak kötelesrészre jogosult leszármazója nincs, amennyiben gyermeke születne, őt a végrendelettel kötelesrészre szorítja. A nevezett örökös az örökhagyóval egyidejűleg ugyancsak végrendeletet készített, amelyben az örökhagyót nevezte meg örököseként, és kizárta az öröklésből a gyermekét, az alperest.

[3] A nevezett örökös 2012. február 17-én, az örökhagyó 2013. augusztus 15-én hunyt el. A közjegyző a hagyatéki eljárásban az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével a nevezett örökös előző házasságából származó gyermeke - a jelen per alperese - részére adta át végrendeleti öröklés címén.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes a módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az örökhagyónak a törvényes öröklés rendje szerint ő az egyetlen örököse.

[5] Kérte továbbá, hogy a bíróság a hagyatékhoz tartozó ingóságok kiadására kötelezze az alperest.

[6] A keresetét a következőkkel indokolta. Az örökhagyónak és a korábban elhunyt házastársának is egyértelműen az volt a végrendeleti szándéka, hogy egymást kívánták örökösükké tenni. A nevezett örökös az örökhagyó előtt elhunyt, a leszármazója, az alperes nem volt törvényes örökös, mivel az alperest a nevezett örökös kötelesrészre szorította. Szerinte ebben az esetben az alperest úgy kell tekinteni, hogy az öröklésből kiesett s emiatt az ő leszármazói sem vehetők figyelembe.

[7] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[8] Előadta, hogy ő helyettes örökösnek minősül. Nem vitatta, hogy az apja, a nevezett örökös után az öröklésből kiesett, mivel az apja kötelesrészre szorítással őt az öröklésből kizárta. A kizárás azonban szerinte a leszármazóira nem hat ki, ezért adott esetben a nevezett örökös leszármazóiként az ő gyermekeit kell figyelembe venni.

[9] További érvelése szerint az örökhagyó szándéka az volt, hogy a férje, a nevezett örökös halálát követően annak gyermeke, vagyis ő örököljön, és abban a tudatban volt, hogy a végrendelete alapján a nevezett örökös halálát követően ő fog örökölni. Egyebekben mind az örökhagyó, mind a nevezett örökös végrendeletét érvényesnek és hatályosnak fogadta el.

[10] A hagyaték tárgyának köre a felek között nem volt vitás.

Az első- és másodfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[12] Rámutatott: a közjegyző a nevezett örökös és az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletét egyaránt érvényesnek tekintette, azokat a felek mind a hagyatéki eljárásban, mind a peres eljárásban érvényesnek ismerték el, a nevezett örökös végrendeletét mindkét fél hatályosnak fogadta el, míg az örökhagyó végrendeletét csak az alperes fogadta el, a felperes úgy nyilatkozott, hogy a hagyaték megnyíltakor az már nem volt hatályos, mert a nevezett örökös az örökhagyó előtt meghalt.

[13] Álláspontja szerint a végrendelet hatálytalanságának eseteit a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 650-651. §-ai kimerítően felsorolják, az abban foglalt körülményekre a felek egyike sem hivatkozott, ezért megállapítható, hogy mindkét végrendelet érvényes és hatályos, így az öröklés rendjét ez a körülmény határozza meg.

[14] Megállapította, hogy a nevezett örökös a végrendeletében a gyermekét, az alperest kifejezett nyilatkozattal a kötelesrészre szorította. Hagyatéka a végrendelet alapján került átadásra, ezért az alperes abból kötelesrész jogcímén részesült. A nevezett örökös utáni öröklésből az alperes a kizárással kiesett.

[15] Rámutatott továbbá a következőkre. Az örökhagyó hagyatékának megnyíltakor a nevezett örökös már nem élt, az öröklésből kiesett, a nevezett örökös kiesése esetére pedig a régi Ptk. 640. §-a tartalmaz rendelkezéseket; e § két esetet szabályoz. A 640. § (1) bekezdése szerint maga az örökhagyó nevezheti meg a helyettes örököst arra az esetre, ha az öröklésből kiesik, a 640. § (2) bekezdése pedig arra az esetre vonatkozik, ha az örökhagyó helyettes örököst nem nevez meg. Ez utóbbi esetre határozza meg a hivatkozott jogszabályhely azt, hogy kit kell a nevezett örökös helyettes örökösének tekinteni. További érvelése szerint a törvény négy feltétel együttes meglétéhez köti a törvényes helyettes örökös öröklését. Eszerint a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is kell legyen, szükséges, hogy az öröklésből kiessék, a kiesés időpontjában legyen leszármazója és, hogy az örökhagyónak ne legyen ellenkező végrendeleti intézkedése.

[16] Hangsúlyozta, hogy a nevezett örökös az örökhagyó házastársa volt, ezért a régi Ptk. 607. § (4) bekezdése értelmében törvényes örökösnek minősül, amin nem változtat az a körülmény, hogy az örökhagyó előtt elhunyt.

[17] További okfejtése szerint a második feltétel is megvalósult, hiszen a nevezett örökös az öröklésből a halálával kiesett. Szerinte a harmadik feltétel is teljesült, mert a nevezett örökös kiesése időpontjában neki volt leszármazója, az alperes. A harmadik törvényi feltétel megvalósulását azzal indokolta, hogy a régi Ptk. 640. § (2) bekezdése a feltételek körében nem azt kívánja meg, hogy a kiesett nevezett örökösnek a kieséskor törvényes örököse legyen, hanem azt, hogy leszármazója legyen.

[18] Álláspontja szerint a perben elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a nevezett örökös kiesése esetén az öröklésre a törvényes öröklés általános rendje alkalmazható-e.

[19] A kifejtettek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a törvényes öröklés általános rendje a nevezett örökös kiesése esetén sem alkalmazható, ezért a felperes a törvényes öröklés általános rendje szerint a testvére, az örökhagyó után nem örökölhet.

[20] Utalt arra, hogy az alperes a helyettes örökös, ezért az adott ügyben nincs jelentősége, hogy az öröklésből történő kizárása a leszármazóira kihat-e.

[21] Mellőzte az alperes további tanúbizonyítási indítványát, mert a kereset elbírálása a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján jogkérdésnek minősült. Utalt ugyanakkor arra, hogy a favor testamenti elve alapján is az örökhagyónak a végrendelkezéskori aka­rata vizsgálható. Így nem vizsgálható az, hogy a későbbiekben, különösen a nevezett örökös kiesése után miként vélekedett arról, hogy a végrendelete alapján ki fog örökölni, illetve mi volt a szándéka arra vonatkozóan, hogy utána ki örököljön.