3182/2023. (IV. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.20.838/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Krasznai István ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Pfv.II.20.838/2022/3. számú végzése, a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.479/2021/6. számú ítélete, a Szegedi Törvényszék 20.P.20.772/2020/35. számú ítélete ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek és a végzés ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével.
[2] 1.1. A perbeli felperes indítványozó néhai édesapja és a néhai örökhagyó házastársak voltak, akik 1989. június 10-én a teljes vagyonuk tekintetében egymás javára végrendelkeztek, azaz az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletében az indítványozó édesapját, az indítványozó édesapja pedig az örökhagyót nevezte általános örökösévé. Az indítványozó az örökhagyónak nem gyermeke. Az indítványozó édesapja 2011-ben elhunyt. A közjegyző a hagyatékot az indítványozó és az örökhagyó közötti egyezség alapján - kötelesrész kielégítése és ajándékozás jogcímén - adta át az indítványozónak. Az egyezségben foglaltak szerint a felek kijelentették, hogy egymással szemben semmiféle követelésük nincs, valamint az indítványozó kijelentette, hogy minden igényét kielégítettnek tekinti. Az örökhagyó 2019-ben elhunyt. A közjegyző ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel - indokolása szerint végintézkedés és leszármazó hiányában - törvényes öröklés jogcímén, az örökhagyó anyai ágú nagyszülői leszármazóinak adta át az örökhagyó hagyatékát. A hagyatéki eljárás során az indítványozó jogi álláspontja ezzel szemben az volt, hogy őt törvényes helyettes örökösnek kell tekinteni. A közjegyző rámutatott, hogy a nevezett örökös leszármazója csak akkor tekinthető törvényes helyettes örökösnek, ha az örökhagyóval is törvényes öröklési kapcsolatban áll.
[3] Az indítványozó keresetében annak megállapítását kérte, hogy ő az örökhagyó törvényes helyettes örököse. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában - a Kúria Pfv.I.20.920/2018/7. számú döntésére utalással - rámutatott, hogy a törvényes helyettes öröklés jogintézménye esetén a nevezett örökös leszármazói csak akkor lépnek a kieső örökös helyébe, ha azok egyben az örökhagyó leszármazói is, vagyis a nevezett örököst csak az örökhagyóval is vérségi kapcsolatban álló leszármazója helyettesítheti. Ebből következően megállapította, hogy mivel az indítványozó nem leszármazója az örökhagyónak, - a perben irányadó - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 640. § (2) bekezdése szerint nem törvényes helyettes örököse. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyhez a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is csatolt. Felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt kérte a Kúriától, hogy - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletet, hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot és állapítsa meg, hogy az örökhagyónak ő a törvényes helyettes örököse. A Kúria a felülvizsgálatot megtagadta.
[4] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában előadta, hogy álláspontja szerint az ítéletek és a Kúria végzése ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével.
[5] Az indítványozó alaptörvény-ellenesnek tartja az első- és másodfokú ítéleteket tekintettel arra, hogy azok a régi Ptk. 640. § (2) bekezdésében foglalt szabályt nem értelmezték, hanem a jogalkalmazói jogkörüket túllépve, a jogszabályi rendelkezést felülírták, a jogalkotó szándékának figyelembevétele nélkül normatartalmat módosították. A törvényes helyettes örökös alanyi körét a jogalkotói szándék hiányában szűkítették, ami a bíróságok törvényeknek való alávetettsége elvének a sérelmét, és az örökléshez való alapjog sérelmét valósítja meg. Ez az eljárt bíróságok részéről már nem jogértelmezési, hanem contra legem jogalkalmazási, tulajdonképpen jogalkotási tevékenységet jelent.
[6] Az indítványozó XIII. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti jogait sértik az első- és másodfokú ítéletben foglalt egyes megállapítások és a régi Ptk. 640. § (2) bekezdésére adott anyagi jogi érvelése.
[7] Az indítványozó szerinti sérti Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat az, hogy az eljáró bíróság döntései a jogszabály szövegét nem annak céljával összhangban értelmezték.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[9] Az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt indítványozó határidőben nyújtotta be. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XIII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés, 28. cikk], a támadott bírói döntéseket, a Kúria Pfv.II.20.838/2022/3. számú végzését, a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.479/2021/6. számú ítéletét, a Szegedi Törvényszék 20.P.20.772/2020/35. számú ítéletét, továbbá kifejezett kérelmet a bírói döntések megsemmisítésére. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége egyértelmű, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[10] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]).
[11] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[12] Tekintettel arra, hogy az indítványozó a XIII. cikk sérelmét a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmén keresztül állította, az Alkotmánybíróság a XIII. cikk sérelme tekintetében előadottakat a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben vizsgálta.
[13] Az Alaptörvény XIII. cikkének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra a következetes gyakorlatára, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára (3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]). Az Alkotmánybíróság ugyancsak hangsúlyozza, hogy a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]). Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó valójában egyet nem értését fejezi ki az eljáró bíróságok döntésével, azok érvelésével, indokolásával, jogalkalmazásával, valamint a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatban. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és azok indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).
[14] Az előbbiek mellett az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Jelen ügyben megállapítható, hogy a bíróság a döntés szempontjából releváns kérdéseket vizsgálat tárgyává tette, és követhetően számot adott döntése indokairól, valamint a bizonyítási eszközök értékeléséről is. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az indítványozó ezzel összefüggésben bírói mérlegelési, jogalkalmazási kérdéseket kifogásol. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint viszont nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (lásd például: 3095/2021. (III. 12.) AB végzés, Indokolás [26]). "Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])
[15] Az alkotmányjogi panaszban felhívott érvek alapján a tulajdonhoz való jog vagy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog megsértésének kételye nem merül fel.
[16] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a XIII. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelme vonatkozásában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek.
[17] 4. A fentiek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében, részben az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2023. március 28.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2891/2022.