BH+ 2015.1.13 Képmásról készült felvétel esetén a jogosult hozzájárulásának főszabályként egyaránt ki kell terjednie az elkészítésre és a felhasználás módjára is. Hivatalos eljárásban hozzájárulás nélkül készült felvétel is felhasználható bizonyításra - külön személyiségi jogsértés megállapítása nélkül [1959. évi IV. tv. 75. § (1) bek., 80. § (1) bek., 80. § (2) bek., 84. § (1a) bek.; 1952. évi III. tv. 275. § (3) bek., 275. § (4) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.21314/2012., Nyíregyházi Törvényszék P.21314/2012/30., Debreceni Ítélőtábla Pf.20621/2013/6., Kúria Pfv.20627/2014/6. (*BH+ 2015.1.13*)

***********

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes ismerőse, S. É. és az alperes édesapja, id. V. L. között évek óta vita volt folyamatban a tulajdonukban álló K. u. 31. szám alatti ingatlan udvarának használata tárgyában. 2011. május 16-án a alperes abból a célból, hogy a birtokvédelmi eljárásban bizonyítsa az udvar S. É. részéről történő jogellenes használatát, videofelvételt készített az oda hűtőgépet szállító felperesről és az udvaron parkoló felperesi gépkocsiról. S. É. a felvétel készítését jól hallhatóan jogellenesnek, személyiségi jogot sértőnek nevezte, a felperes pedig több magatartásával kifejezte nemtetszését a felvétel készítésének körülményei miatt, így többek között közölte: "Mosolyogjak? Te majom!", valamint az alperes felé középső ujját mutatta, majd "Letoljam a nadrágom? Itt van e!" közléssel egyidejűleg nadrágját letolta és ülepét az alperes felé fordította.

Az elkészült felvételt az alperes becsatolta a Rendőrkapitányság előtt folyamatban volt nyomozati eljárásban. Ott a nyomozó hatóság az alperes édesapja által szeméremsértés vétségének gyanúja miatt tett feljelentést elutasította azzal, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény. Ugyanezen üggyel összefüggésben Polgármesteri Hivatal előtt 537/2012.A.B. számon folyamatban volt szabálysértési eljárásban a felvétel ugyancsak csatolásra került. Itt a hatóság a felperest becsületsértés szabálysértés elkövetése miatt pénzbírsággal sújtotta, majd a határozatot a Járásbíróság 20.Szk.882/2012/7. számú végzésével hatályában fenntartotta.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a képmásához és hangfelvételéhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy róla tiltakozás ellenére videofelvételt készített, majd azt a büntetőeljárásban és a szabálysértési eljárásban felhasználta. Kérte továbbá az alperest jogkövetkezményként kötelezni 400 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére, a törvényes kamatokkal együtt. Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte, a felperes perköltségben marasztalása mellett. Előadta, hogy a felvétel készítése ellen az alperes nem tiltakozott, a felvételkészítés célja kifejezetten az volt, hogy a birtokvédelmi eljárásban az udvar használatával kapcsolatos igénye bizonyításra kerüljön.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás tanúsága szerint - különös tekintettel a megtekintett felvételre - a felperes nem tiltakozott a felvétel elkészítése ellen és nem minősül visszaélésnek az sem, ha a képmást annak érdekében készítik, vagy használják fel, hogy valamely jogsértést bizonyítsanak, feltéve, ha a felvétel készítése vagy felhasználása nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan sérelmet. A perbeli esetben a felvétel annak érdekében készült, hogy bizonyítsa az alperes tulajdonostársának birtokháborító magatartását. A felvétel felhasználása, illetve készítése jogsértés bizonyítására szolgál, aránytalan sérelmet a felperesnek nem okozott, azt a hatóságokon kívül más nem láthatta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy 2011. május 16. napján a felperesről - annak hozzájárulása nélkül videofelvételt készített és a felvételt a Rendőrkapitányság nyomozati eljárásában és a Polgármesteri Hivatal 537/2012.A.B. számú szabálysértési eljárásában felhasználta, megsértette a felperes képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát.

Egyebekben (a nem vagyoni kártérítési igény elutasítása tekintetében) az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 80. § (1) bekezdésében rögzített képmás- és hangfelvételhez fűződő személyiségi jog olyan alkotmányos alapjog, amelynek megsértését jelenti az azokkal történő bármilyen visszaélés, a jogszabály a felvétel elkészítéséhez elsődlegesen az érintett személy hozzájárulását írja elő. Ez azt jelenti, hogy mindenki maga jogosult eldönteni, hogy mások a róla készült képmást, hangfelvételt felhasználhatják-e, illetve amennyiben felhasználják, azt milyen körben, milyen céllal és milyen módon tehetik meg. Jogsértésnek minősül beleegyezés vagy jóváhagyás nélkül kép- és hangfelvételt készíteni valakiről, illetve jogsértést valósít meg az egyébként jogszerűen készített felvételnek a hozzájárulás nélküli vagy a hozzájárulással ellentétes felhasználása is. Jogsértést valósít meg a hozzájárulástól eltérő módon és céllal történő felhasználás is. Az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a felvételből kitűnően egyértelműen megállapítható a felperes hozzájárulásának hiánya. A felvétel készítésével kapcsolatban tanúsított felperesi magatartásból és az ahhoz fűzött közlésekből egyértelműen megállapítható a készítés körülményeivel kapcsolatos nemtetszés a felperes részéről. Önmagában abból a körülményből, hogy kifejezetten tiltakozást nem fejezett ki, illetve nem kérte a felvétel készítésének abbahagyását, a kiterjesztő értelmezés tilalma miatt hozzájárulásra vonatkozó megállapítás nem tehető.

A jogerős ítélet ismertette azt a bírói gyakorlatot, hogy mivel az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek és egy eljárásban a bizonyítás ezt a célt szolgálja, ezért nem lehet a képmás vagy hangfelvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni, ha ez a felhasználóval szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történik és a felhasználás a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet (BH 1985.57 jogeset). A jogerős ítélet indokolása szerint azonban ezt a gyakorlatot az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálása szempontjából nem helytállóan alkalmazta. A felhívott jogesetben ugyanis a személyiségi jogában érintett személy az volt, akivel szemben a felhasználó állított jogsérelme miatt igényt érvényesített. A jelen esetben az udvar használatával kapcsolatos jogvitában a felperes harmadik, kívülálló személynek tekintendő, tehát az alperes nem a felperes által elkövetett jogsértés bizonyítása végett készített felvételt. A jogerős ítélet kifejtette indokolásában azt is, hogy figyelemmel kellett lenni a szükségesség és arányosság követelményére is, és amennyiben a felvétel készítésének a célja az udvar S. É. részéről történt használatának birtokvédelmi eljárásban való bizonyítása volt, ehhez szükséges és elégséges lett volna az udvaron parkoló gépkocsiról felvétel készítése. Ezt a terjedelmet a felvétel meghaladta, amikor a felperes személyéről, mozgásáról, a hűtő szállításának folyamatáról mozgóképek és hangfelvételek kerültek rögzítésre, ugyanis ez a jogvita eldöntése szempontjából közömbös körülménynek minősül. Ilyen körülményekre figyelemmel a személyiségi jogi jogsértést a jogerős ítélet a rendelkező rész szerint megállapította.