698/B/1990. AB határozat

a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló s a 15/1990. (I. 31.) MT rendelet 2. §-ával módosított 34/1985. (VII. 1.) MT rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítvány és megsemmisítésére irányuló kérelem vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló 15/1990. (I. 31.) MT rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló s a 15/1990. (I. 31.) MT rendelet 2. §-ával módosított 34/1985. (VII. 1.) MT rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

Az indítványozó szerint a 15/1990. (I. 31.) MT rendelet 2. §-a sérti az Alkotmány 17. §-ában, 56. §-ában és 70/E. § (1) bekezdésében foglalt alapelveket, mert - úgymond - az állami tulajdonban álló nem lakás célját szolgáló helyiségek bére egyoldalú 100 %-os felemelésével különösen a nyugdíjas bérlőknek a szociális biztonsághoz és a megélhetésükhöz szükséges ellátásra való jogosultságukhoz való jogait csorbítja, monopolhelyzetet adva a bérlemények kezelőinek.

Az Alkotmánybíróság utal az ugyancsak a 15/1990. (I. 31.) MT rendelet alkotmányellenességét - bár más indokkal - vitató beadványok tárgyában hozott 4/1991. (II. 16.) AB határozatára. E határozatában az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg: "A 15/1990. (I. 31.) MT rendelet 2. §-a nem tartalmaz egyoldalú béremelésre vonatkozó felhatalmazást, ellenkezőleg 1990. január 31. napjától 1990. december 31. napjáig adott lehetőséget a bérbeadóknak a bérleti díj emelésének kezdeményezésére. Ennek során a bérbeadó legfeljebb 100 %-os emelésre tehet javaslatot. A bérlő, ha az emelés mértékével nem ért egyet, megtagadhatja a szerződésmódosítást. Ilyen esetben a bérbeadó a Ptk. 241. §-ában foglaltak szerint a bíróságtól kérheti a szerződés módosítását."

A bérleti szerződés összegének esetleges bírósági döntéssel is megerősített felemelésének lehetőségét nyújtó 15/1990. (I. 31.) MT rendelet alkotmányellenességét azért sem lehet megállapítani, mert bár az Alkotmány előírja, hogy "a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik" (17. §), s az állam polgárainak Joguk van a szociális biztonsághoz" (70/E. §), az intézkedések ellátási feltételeit és mértékét nem az Alkotmány, hanem külön - a nyugellátásról, családi pótlékról stb. szóló - törvények határozzák meg. E külön törvények rendelkezései pedig nincsenek közvetlen összefüggésben -így ellentétben sem - a 15/1990. (I. 31.) MT rendelet szabályaival. Az Országgyűlés és a kormányzat - számos, köztük az indítványozó által is felvetett tényezők vizsgálatának - mérlegelésen alapuló alkotmányos felelőssége, hogy az ország teherbíró képességének változó függvényében szociális kihatású normákat hozzon. A kormányrendeletnek az az előírása pedig, hogy "a helyiségek bérét a bérbeadó és bérlő megállapodása határozza meg", szintén nem alkotmányellenes, hanem az Alkotmány piacgazdaságra és a szerződéses szabadságra (9. §), tehát éppen a monopolellenességre vonatkozó jogrendszeri elveit érvényesíti. A beadványnak az emberi jogképesség alkotmányi elismerésére való utalása (56. §) felesleges, mert sem a megtámadott jogszabály, sem a joggyakorlat a jogképességet nem vonja kétségbe.

Az Alkotmánybíróság tájékoztatásként - esetleges peres ügyben való felhasználás céljából - megküldi indítványozónak a 4/1991. (II. 16.) AB határozatát is.

Budapest, 1991. március 5.

Dr. Kilényi Géza s. k.

előadó alkotmánybíró

Dr. Ádám Antal s. k.

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.

alkotmánybíró