A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39201/2008/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 20. §, 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 29. §, 59. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kaszainé dr. Mezey Katalin, Márton Gizella

Kfv.II.39.201/2008/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Horváth N. Mónika ügyvéd által képviselt felperesnek a igazgató által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. március 27-én kelt 17.K.34.382/2007/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 17.K.34.382/2007/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (azaz tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az Államnak - külön felhívásra - 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A tanzániai állampolgárságú felperes 1989-ben, tanulmányi céllal érkezett Magyarországra és 1993-ban szerzett diplomát. Több, mint 11 éven át - 1993. április 15. napjától 2004. október 24. napjáig - illegálisan tartózkodott Magyarországon, majd 2004. októberétől rendelkezett tartózkodási engedéllyel.

2004. július 23. napján ingatlanügynök főtevékenységgel gazdasági társaságot (Bt.) hozott létre, melynek egyetlen, személyes közreműködést végző beltagja lett, e társaság azóta folyamatosan működik.

A felperes 2007. májusában egyéb jövedelemszerző tevékenység céljából tartózkodási engedély ismételt megadását kérte.

A Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága a felperes kérelmét elutasította, mivel a felperes sem a jövedelemszerzés tényét, sem magyarországi megélhetését, sem szálláshelyét, sem a visszautazáshoz szükséges feltételek meglétét nem igazolta.

A felperes fellebbezésében elismerte mulasztását és pótlólag csatolta bizonyítékait, melyre figyelemmel az alperes a 106-T9651/4/2007. számú határozatával az elsőfokú határozatot - indokolásának megváltoztatásával - helybenhagyta. Döntésében hivatkozott arra, hogy a becsatolt bizonyítékok alapján a kereső tevékenység célzatú magyarországi tartózkodást, a lakhatás biztosítottságát, a visszautazáshoz szükséges feltételek meglétét, és az egészségügyi ellátások igénybevételére való jogosultságot igazoltnak találta, azonban továbbra sem fogadta el, hogy a felperes a három hónapot meghaladó magyarországi tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel rendelkezik. A csatolt jövedelemigazolás alapján ugyanis a felperes igazolt havi keresménye (nettó 43.557 Ft) a korábbi időszakhoz képest csökkent és a létminimum értéket sem érte el, melyből még a lakhatás (albérleti díj) és a folyamatos életvitel szerény költségeit sem lehet fedezni.

A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy az alperes hiányos felhívása miatt nem volt tudomása arról, hogy további tények igazolására lett volna szükség. Sérelmezte az együttműködési kötelezettség megsértését, a tényállás tisztázásának elmaradását. Állította, hogy kellő anyagi fedezettel rendelkezik, mivel az albérleti díja nagyobb részét a Bt. fizeti, sőt 2007. január 1-től további 50.000 forint albérleti hozzájárulást is kap. Állította, hogy a kifogásolt probléma is megoldódott, mert a gazdasági társaság a jó mérlegeredményére figyelemmel a 2007. június 10. napján meghozott taggyűlési határozat alapján 2007. január 1. napjára visszamenőleges hatállyal személyes közreműködésének díját havi bruttó 150.000 forintra felemelte. Jövedelemcsökkenését átmenetinek és járulékterhek növekedésével indokolhatónak találta. Kiemelte, hogy a cég üzleti tervét csatolta az eljárás során, kérte annak figyelembe vételét.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339.§-ának (1) bekezdése alapján. Elfogadva az alperes megállapításait arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem igazolta a három hónapot meghaladó magyarországi tartózkodás anyagi fedezetét. Érdemi kihatás hiányában nem tulajdonított jelentőséget az albérleti hozzájárulásnak, a korábbi jövedelemnek, és a korábbi eljárás során hozott döntéseknek, továbbá az üzleti terv értékelésének. Ez utóbbi tekintetében kiemelte, hogy a felperes által alapított cég üzleti terve a felperes tartózkodási célját igazolhatja, melyet az alperes fennállónak ismert el, míg a magyarországi megélhetés, az anyagi fedezet szempontjából a felperes személyes körülményeinek, és nem a társaság pénzügyi helyzetének értékelése volt lényeges, így a cég üzleti tervének tartalmát, meglétét irrelevánsnak látta. A becsatolt bizonyítékok értékelése során megállapította, hogy nem lehet az alperes terhére róni azt a körülményt, hogy nem vett figyelembe olyan bizonyítékokat, amelyeket a mulasztó felperes nem bocsátott rendelkezésére, melyekről önhibáján kívül nem tudott.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Állította, hogy a cég üzleti terve értékelésének elmaradása a 114/2007.(V.24.) Korm. rendelet 59.§-ának b) pontját, míg a minimálbér alatti jövedelme értékelése, a gazdasági társaságát is sújtó, köztudomású gazdasági intézkedések figyelmen kívül hagyása, a bizonyítékok értékelését - a tételesen meg nem nevezett Pp. 206.§-ának (1) bekezdését - sérteti. Kifogásolta - e körben azt is - pontos jogszabályi hivatkozás nélkül, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte az alperesi határozat felülvizsgálata során - a lakbér támogatás igazolására vonatkozó hiánypótlási felhívás elmaradást, az ügyfélegyenlőség elvét sértő eljárást, a származása miatti diszkriminálást, az alperes korábbi évektől eltérő gyakorlatát. Állította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási teher alakulását tévesen értékelte - a nem nevesített - Pp. 164.§-ának (1) bekezdése alapján.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kiemelte, hogy az egyes dokumentumok csatolása, bizonyítási indítványok megtétele a kérelmező feladata, a bizonyítási kötelezettség körébe eső tények bizonyítatlanságának következményeit a felperes köteles viselni.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.