BH 1981.6.255 Ha csehszlovák munkáltató magyar állampolgár ellen magyar bíróságon nyújt be keresetet munkaviszonyból származó igény érvényesítése iránt, a perre a magyar bíróság joghatósága fennáll, a per elintézése azonban nem a munkaügyi, hanem az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Mt. 6. §, 1962. évi 15. sz. tvr., 1979. évi 13. sz. tvr. 5. § (1) bek., 51. § (3) bek.].

V. L. alperes magyar állampolgár 1974. április 25. napján - egyénileg kötött munkaszerződés alapján" tehát nem kiküldetés vagy tartós külföldi szolgálat körében - munkaviszonyt létesített a Ch. J. D. pozsonyi székhelyű csehszlovák munkáltató felperessel.

A. munkaviszony 1979. szeptember 30. napján felmondás folytán megszűnt.

A csehszlovák jogi személy felperes 1980. szeptember 29. napján keresetlevelet nyújtott be az M-i Járásbírósághoz, amelyben az alperest 2676 kcs-nek megfelelő 4160 forint és a felmerülő perköltség megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes ugyanis - a kereseti előadás szerint - az 1979. évre 26 nap törvényes szabadság után vett fel munkabértérítést, holott - hiányzása miatt - csupán 12 szabadságnapra tarthatott volna igényt.

A kereset a csehszlovák munkajogi anyagi jogi szabályain alapszik.

Az M-i Járásbíróság jogerős végzésével hatáskörének hiányát állapította meg és az iratokat a Gy-i Munkaügyi Bírósághoz tette át.

Álláspontja szerint az adott esetben munkaügyi vitáról van szó, amelynek érdemi elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.

A Gy-i Munkaügyi Bíróság - az Mt. 6. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra hivatkozva - ugyancsak hatáskörének hiányát állapította meg és az iratokat, eljáró bíróság kijelölése céljából, a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel.

A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok között felmerült nemleges hatásköri összeütközést az M-i Járásbíróság kijelölésével szüntette meg.