BH 2015.5.131 A nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben az Alaptörvényben rögzített tartási kötelezettsége a családjogi törvényben részletesen meghatározott feltételek keretei között érvényesül [Alaptörvény XVI. cikk (4) bek., 28. cikk, 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 60. § (1) bek, 61. § (1) bek, 69/A. § (1) bek.].

[1] A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes havonta 26 650 Ft aktívkorúak szociális ellátásában részesül, és ezenfelül szobafestőként munkát vállalva is szert tesz bevételre, amelynek pontos összege nem volt megállapítható, csak az, hogy korábban Ausztriában végzett rendszeresen ilyen jellegű alkalmi munkát. A felperes egészsége megromlott, de munkaképesség-csökkenésének megállapítására nem került sor.

[2] A felperes élettársi kapcsolatban él H. L.-nével, akivel a felperes volt élettársának H. E.-nek és a felperesnek közös tulajdonát képező, háromszintes családi házban élnek. A felperes havonta 2019 Ft-ot költ vízre, 6893 Ft-ot villanyra, 24 666 Ft-ot gázfűtésre és 3071 Ft-ot negyedévente szemétszállításra.

[3] Az alperes házasságban él, egy kiskorú gyermeket nevelve, miközben második gyermekükkel várandós. Az alperes és családja az alperes férjének különvagyonát képező 42 m2-es társasházi lakásában lakik. Az alperes a K. Kft.-nél áll heti 20 órás munkaidővel alkalmazásban, amelyből havi nettó 35 375 Ft fizetése származik, és ezenfelül még havi 12 700 Ft családi pótlék képezi jövedelmét. Az alperes házastársának havi nettó jövedelme 240 000 Ft és első gyermekük 2012. januári születésével kapcsolatban 112 690 Ft kiadásuk merült fel, továbbá a kiskorú gyermek eltartására havonta 38 996 Ft-ot fordítanak. Az alperes testvére ifj. H. J., aki az alperessel egy sorban köteles a felperes tartására, és a Z. Kft.-nél áll alkalmazásban, amelyből havi jövedelme nettó 66 800 Ft. Élettársával él együtt az élettársa tulajdonát képező 42 m2-es társasházi lakásban, azonban a havi 80 000 Ft lakáshitelt közösen fizetik.

[4] A felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy 2012. január 1. napjától kezdődően kötelezze az alperest, mint nagykorú leszármazóját, hogy havonta fizessen részére 25 000 Ft tartásdíjat. Keresetének jogalapjaként a megromlott egészségi állapota miatt fennálló keresőképtelenségét és rászorultságát jelölte meg, arra hivatkozott, hogy megélhetését mindössze havi 26 650 Ft aktívkorúak szociális ellátása, és ezenfelül nyugdíjas édesanyjától kapott havi 38 000 Ft-os pénzbeli támogatás fedezi.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes tartásra való rászorultságát, ezen belül azt, hogy munkaképtelen lenne, továbbá arra hivatkozott, hogy a felperes nagy értékű vagyonnal rendelkezik, élettársi kapcsolatban él, az élettársa pedig rendszeres jövedelemmel rendelkezik. Ezzel szemben ő maga teljesítőképtelen, hiszen csecsemőkorú gyermekének tartásáról is gondoskodik, újabb gyermekének születését várja, alacsony jövedelmére figyelemmel a kereset teljesítése a saját tartását is veszélyeztetné. Ezen túlmenően hivatkozott a felperes tartásra való érdemtelenségére is, azon oknál fogva, hogy 2008-ban vele szemben származási pert indított, amelyben annak megállapítását kérte, hogy ő nem a felperestől származik. A felperes mindezen túl olyan magatartást is tanúsított vele szemben, amely miatt el kellett költöznie a szülői házból.

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta, és ítéletében a keresetet elutasította.

[7] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben kérte annak megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti tartásban való marasztalását.

[8] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[9] Az alperest a bíróság teljesítőképtelennek minősítette csekély jövedelmére figyelemmel, amely a Csjt. 66. § (1) bekezdése alapján kizárja a tartási kötelezettségét a felperes vonatkozásában, és kifejtette, hogy emiatt nincs annak jelentősége, hogy a felperes rászorul-e a tartásra, és e körben, hogy támogatja-e édesanyja, illetve élettársi kapcsolatban él-e. Megjegyezte e körben, hogy a felperes azt a tényt, hogy H. L.-néval egy lakásban él, nem vitatta, így a lakásfenntartási költségek köztük megoszlanak, tehát a kapcsolatuk jellegét szintén nem szükséges minősíteni.

[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatású eljárási szabálysértésekre figyelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú ítéletre is kiterjedően, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, és az alperes kereseti kérelem szerinti tartásra való kötelezését kérte.

[11] Elsődleges kérelmében a hatályon kívül helyezés okaként a Pp. 1. §-a szerinti törvényi cél, 2. § (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljárás elvének, továbbá a 3. § (3) bekezdésébe foglalt és a 141. § (2) bekezdés szerinti bizonyítandó tényekről való kioktatási kötelezettség megsértését jelölte meg. Ezen túlmenően álláspontja szerint az eljáró bíróságok a tényállást nem derítették fel kellőképpen, a hiányos tényállási elemeket jogszabálysértően, a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglaltakkal ellentétesen, a felperes hátrányára mérlegelték, és jutottak azokból megalapozatlan jogkövetkeztetésre. Eljárásuk ellentétes volt az 1/2009. (VI. 24.) PK véleményében, különösen annak 2., 3., 4., 7. és 8. pontjaiban foglalt gyakorlattal.

[12] Másodlagosan az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdésének és 28. cikkének, továbbá a Csjt. VII. fejezetében foglalt rokontartásra vonatkozó szabályok téves alkalmazására, a Csjt. 60. § (1) bekezdésének, 61. § (1) és (3) bekezdésének, a 64. § (1) és (3) bekezdésének figyelmen kívül hagyására, a 66. § (1) bekezdésének és a 69/A. § szintén téves alkalmazására hivatkozott. Emellett vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint az alperes teljesítőképtelen. Hivatkozott e körben arra, hogy az alperes átlagot meghaladó jövedelemmel rendelkező férjével él egy háztartásban és a férje érdekeltségébe tartozó kft. alkalmazottjaként a közismerten jövedelemeltitkolással működő szépségiparból szerez jövedelmet. Mindezekre figyelemmel sem az alperes saját, nem a kiskorú gyermekének tartása sem lehet veszélyeztetett.

[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Visszautasította a felperesnek az alperes és házastársa jövedelmi viszonyaira tett, minden alapot nélkülöző feltételezéseit, egyidejűleg bejelentette, hogy 2013. augusztus 21-én megszületett második gyermeke is.

[14] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődleges okként felsorolt - a Pp. 1. §-a szerinti törvényi cél, 2. § (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljárás elvének, továbbá a 3. § (3) bekezdésébe foglalt és a 141. § (2) bekezdés szerinti bizonyítandó tényekről való kioktatási kötelezettség megsértése, továbbá a tényállás felderítetlensége - hivatkozások nem képezhetik tárgyát a jelen felülvizsgálati eljárásnak, mivel ezen jogszabálysértésekre a felperes a fellebbezésében nem hivatkozott. Emiatt a felülvizsgálati eljárásban felperes által felhozott indokok olyan új jogi álláspontoknak minősülnek, amelyekkel a másodfokú bíróság a rendes jogorvoslat során érdemben, a kérelemhez kötöttség okán, nem is foglalkozhatott. A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében, köztük a BH 1995.163. és a BH 2001.172. szám alattiakban is kifejtette, hogy jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt.