62016CJ0350[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. szeptember 13. Salvatore Aniello Pappalardo és társai kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Közös halászati politika - Az Európai Unió szerződésen kívüli felelőssége - Kártérítés iránti kérelem - 530/2008/EK rendelet - Az Európai Bizottság által elfogadott sürgősségi intézkedések - Jogszabály kellően súlyos megsértése - E jogsértésre való hivatkozás lehetősége - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Jogerő. C-350/16. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2017. szeptember 13. ( *1 ) ( 1 )

"Fellebbezés - Közös halászati politika - Az Európai Unió szerződésen kívüli felelőssége - Kártérítés iránti kérelem - 530/2008/EK rendelet - Az Európai Bizottság által elfogadott sürgősségi intézkedések - Jogszabály kellően súlyos megsértése - E jogsértésre való hivatkozás lehetősége - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Jogerő"

A C-350/16 P. sz. ügyben,

Salvatore Aniello Pappalardo (lakóhelye: Cetara [Olaszország]),

a Pescatori La Tonnara Soc. coop. (székhelye: Cetara),

a Fedemar Srl (székhelye: Cetara),

a Testa Giuseppe & C. Snc (székhelye: Catania [Olaszország]),

a Pescatori San Pietro Apostolo Srl (székhelye: Cetara),

a Camplone Arnaldo & C. Snc di Camplone Arnaldo & C. (székhelye: Pescara [Olaszország]),

a Valentino Pesca Sas di Camplone Arnaldo & C. (székhelye: Pescara)

(képviselik őket: V. Cannizzaro és L. Caroli avvocati)

fellebbezőknek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2016. június 24-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: A. Bouquet és D. Nardi, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, A. Tizzano, a Bíróság elnökhelyettese, az ötödik tanács bírájaként eljárva, M. Berger, E. Levits (előadó) és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. május 31-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésükkel Salvatore Aniello Pappalardo, a Pescatori La Tonnara Soc. coop., a Fedemar Srl, a Testa Giuseppe & C. Snc, a Pescatori San Pietro Apostolo Srl, a Camplone Arnaldo & C. Snc di Camplone Arnaldo & C. és a Valentino Pesca Sas di Ciaccio Luciano e Camplone Arnaldo & C. az Európai Unió Törvényszéke Pappalardo és társai kontra Bizottság ügyben 2016. április 27-én hozott azon ítéletének (T-316/13, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:247) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-ától keletre és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra irányuló halászatot folytató erszényes kerítőhálós hajók vonatkozásában alkalmazandó sürgősségi intézkedések meghozataláról szóló, 2008. június 12-i 530/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 155., 9. o.) elfogadásának következtében állítólagosan elszenvedett kár megtérítésére irányuló keresetüket.

Jogi háttér

2 A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 358., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 460. o.) célja a halászati ágazat hosszú távú életképességének biztosítása végett a halászati gazdálkodás többéves megközelítésének kialakítása.

3 A 2371/2002 rendelet "Bizottsági sürgősségi intézkedések" címet viselő 7. cikke a következőt mondja ki:

"(1) Ha nyilvánvaló az erőforrások [helyesen: az élő vízi erőforrások] védelmére vagy a tengeri ökoszisztémára vonatkozóan a halászati tevékenységből eredő súlyos fenyegetettség, amely azonnali intézkedést kíván, a Bizottság a tagállamok igazolt kérésére vagy saját kezdeményezésére határozhat sürgősségi intézkedésekről, amelyek nem tarthatnak tovább hat hónapnál. A Bizottság új határozatot hozhat a rendkívüli [helyesen: sürgősségi] intézkedések kiterjesztésére, amely nem tarthat tovább hat hónapnál.

(2) A tagállamoknak egyszerre kell közölniük a kérést a Bizottsággal, a többi tagállammal és az érintett regionális tanácsadó testületekkel. Az írásos véleményeket a Bizottsághoz a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül lehet benyújtani.

A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított tizenöt munkanapon belül hozza meg döntését.

(3) A sürgősségi intézkedésnek azonnali hatályúnak kell lennie. Értesíteni kell róla az érintett tagállamokat, és ki kell hirdetni az [Európai Unió Hivatalos Lapjában].

(4) Az érintett tagállamok a Tanácshoz fellebbezhetnek a bizottsági határozattal szemben, az értesítés kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül.

(5) A Tanács - többségi szavazattal [helyesen: minősített többséggel] - eltérő döntést hozhat a fellebbezés kézhezvételétől számított egy hónapon belül."

4 Az 530/2008 rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A Görögország, Franciaország, Olaszország, Ciprus és Málta lobogója alatt közlekedő vagy ezekben a tagállamokban lajstromozott hajók által az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-ától keletre és a Földközi-tengeren erszényes kerítőhálóval folytatott kékúszójútonhal-halászat 2008. június 16-tól kezdődően tilos.

[...]"

5 Az említett rendelet 2. cikkének a szövege a következő:

A Spanyolország lobogója alatt közlekedő vagy ebben a tagállamban lajstromozott hajók által az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-ától keletre és a Földközi-tengeren erszényes kerítőhálóval folytatott kékúszójútonhal-halászat 2008. június 23-tól kezdődően tilos.

[...]"

Előzmények

6 2008 során a fellebbezőknek, mint olasz lobogó alatt közlekedő hajók tulajdonosainak, az erszényes kerítőhálóval folytatott, kékúszójú tonhalra vonatkozó halászati kvótákat osztottak ki.

7 Az 530/2008 rendelet 1. cikke értelmében az erre irányuló halászatot a görög, francia, olasz, ciprusi vagy máltai lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók számára 2008. június 16-i hatállyal megtiltották. Ugyanakkor a spanyol lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók számára e tilalom ezen rendelet 2. cikkének értelmében csak 2008. június 23-tól lépett hatályba.

8 A 2011. március 17-iAJD Tuna ítéletében (C-221/09, EU:C:2011:153) a Bíróság megállapította az 530/2008 rendelet azon részének érvénytelenségét, amely szerint a rendeletben szereplő tilalmak a spanyol lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók és azon közösségi gazdasági szereplők tekintetében, amelyek e hajókkal kötöttek szerződéseket, 2008. június 23-tól hatályosak, míg e tilalmak a görög, francia, olasz, ciprusi és máltai lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók vagy azon közösségi gazdasági szereplők tekintetében, amelyek ez utóbbiakkal kötöttek szerződéseket, 2008. június 16-tól alkalmazandók, és ezt az eltérő bánásmódot a 2371/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében követett cél objektíven nem igazolja.

9 Egyébiránt a Törvényszék a 2012. február 14-iOlaszország kontra Bizottság végzésében (T-305/08, nem tették közzé, EU:T:2012:70) megállapította, hogy nem szükséges határozni az Olasz Köztársaságnak az 530/2008 rendelet 1. cikkének megsemmisítésére irányuló keresetéről, mivel a Bíróság e rendeletet teljes egészében érvénytelenítette, így e tagállam keresete okafogyottá vált.

10 Ugyanazon a napon, a 2012. február 14-iFedercoopesca és társai kontra Bizottság végzésében (T-366/08, nem tették közzé, EU:T:2012:74) a Törvényszék elfogadhatatlanság miatt elutasította többek között a fellebbezők által az 530/2008 rendelet megsemmisítése iránt indított keresetet.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

11 A Törvényszék Hivatalához 2013. június 11-én benyújtott keresetlevelükben a fellebbezők arra hivatkozva, hogy a Bizottságnak az 530/2008 rendelet elfogadásából eredő jogellenes magatartása miatt kárt szenvedtek, az általuk állítólagosan elszenvedett kár, vagyis a 2008-ban részükre kiosztott kvóták felhasználásával a kékúszójútonhal-halászatból őket megillető elméleti bevétel és a kékúszójútonhal-halászat idő előtti tilalma következtében ténylegesen megszerzett bevétel különbözetének megfelelő összeg megtérítése iránti keresetet indítottak.

12 A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2013. szeptember 30-i végzésével elrendelte e kereset vizsgálatának felfüggesztését a Bíróságnak többek között a Giordano kontra Bizottság (C-611/12 P) és a Buono és társai kontra Bizottság (C-12/13 P és C-13/13 P) ügyekben időközben benyújtott fellebbezések tárgyában való határozathozataláig.

13 A 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság ítéletében (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284, 59. és 60. pont) a Bíróság a 2012. november 7-iSyndicat des thoniers méditerranéens és társai kontra Bizottság ítélet (T-574/08, nem tették közzé, EU:T:2012:583) ellen indított fellebbezési eljárás keretében úgy határozott, hogy a Törvényszék ezen ítéletben helytelenül értelmezte a 2011. március 17-iAJD Tuna ítéletet (C-221/09, EU:C:2011:153), mivel abban a Bíróság az 530/2008 rendeletet teljes egészében érvénytelennek nyilvánította. E tekintetben a Bíróság kiemelte, hogy a fent hivatkozott ez utóbbi ítélet csak annyiban nyilvánította érvénytelennek e rendeletet, amennyiben az a spanyol hajók részére kedvezőbb bánásmódot biztosított, ugyanakkor a görög, francia, olasz, ciprusi és máltai lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók tekintetében fenntartotta az 530/2008 rendelet 1. cikkében meghatározott tilalmi időpont érvényességét.

14 A fellebbezők kártérítési keresetének tárgyában történő határozathozatal előtt a Törvényszék felhívta őket, hogy tegyék meg a Bíróság ezen ítéleteire vonatkozó észrevételeiket. A Bizottság és a fellebbezők a Törvényszék Hivatalához 2014. november 6-án, illetve 10-én benyújtott leveleikben terjesztették elő észrevételeiket.

15 A Törvényszék miután a megtámadott ítéletben emlékeztetett az Európai Unió szerződésen kívüli felelősségének fennállásához szükséges feltételekre, a jelen esetben a Bizottságnak felrótt magatartás jogellenességéből eredő követelményeket vizsgálta különösen.

16 Így a megtámadott ítélet 24-26. pontjában a Törvényszék lényegében úgy állapította meg, hogy - ahogyan a Bíróság a 2011. március 17-iAJD Tuna ítéletben (C-221/09, EU:C:2011:153) megítélte és a 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság ítéletében (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284) pontosította - e követelmény vizsgálata többek között összefügg az 530/2008 rendelet érvényességének kérdésével, amely a Törvényszék szerint megkérdőjelezi a 2012. február 14-iOlaszország kontra Bizottság végzésben (T-305/08, nem tették közzé, EU:T:2012:70) általa kifejtett indokolást.

17 E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 27. pontjában úgy ítélte meg, hogy az 530/2008 rendelet teljes érvénytelenségére való hivatkozás érdekében a fellebbezők nem támaszkodhatnak az említett végzésre, és annak 1. cikke rájuk nézve érvényes.

18 Mivel a Törvényszék úgy tekintette azonban, hogy ezen érvnek az elutasítása önmagában nem döntheti el előre a fellebbezők keresetének megalapozottságát, a Törvényszék a megtámadott ítélet 34-40. pontjában azt vizsgálta, hogy a Bizottság az 530/2008 rendelet elfogadásakor nem sértette-e meg nyilvánvalóan és súlyosan a mérlegelési jogköre korlátait.

19 E tekintetben a Törvényszék arra emlékeztetett, hogy a Bizottság a halászat területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az 530/2008 rendelet elfogadásakor figyelembe kell venni az ezen intézmény által elérni kívánt célokat, és a halászati tilalomra vonatkozó két különböző időpont kitűzése igazolható, amennyiben lehetővé teszi e célok eredményesebb elérését.

20 A Törvényszék továbbá a megtámadott ítélet 38. és 39. pontjában kiemelte, hogy a 2011. március 17-iAJD Tuna ítélet (C-221/09, EU:C:2011:153) alapján szankcionált hátrányos megkülönböztetés kizárólag a spanyol lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajókra vonatkozik.

21 Ebből a Törvényszék arra következtetett, hogy a fellebbezők nem tudták bizonyítani, hogy a Bizottság nyilvánvalóan és súlyosan megsértette mérlegelési jogkörét, és a Törvényszék a keresetüket az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapítására vonatkozó egyéb feltételek vizsgálata nélkül, teljes egészében elutasította.

A felek kérelmei a fellebbezési eljárásban

22 A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- másodlagosan, adjon helyt az állított kár megtérítése iránti kérelmüknek; és

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

23 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést; és

- a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

24 Keresetük alátámasztása érdekében a fellebbezők két, a jogerő elvének értékelését, illetve a Bizottság jogellenes magatartására vonatkozó követelmény alkalmazását érintő téves jogalkalmazásra alapított jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalapról

A felek érvei

25 Az első jogalapot illetően a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a 2012. február 14-iOlaszország kontra Bizottság végzés (T-305/08, nem tették közzé, EU:T:2012:70) jogerős jellegét, amikor az 530/2008 rendelet érvénytelenségét annak 2. cikkére korlátozta.

26 E végzésben ugyanis a Törvényszék megállapította az Olasz Köztársaság 530/2008 rendelet 1. cikkének megsemmisítésére irányuló keresetének okafogyottságát, mivel e tagállam a 2011. március 17-iAJD Tuna ítélet (C-221/09, EU:C:2011:153) kihirdetése következtében elérte az általa kívánt eredményt. Így a Törvényszék e rendelet érvényességének kérdéséről döntött annak kimondásával, hogy e rendeletet teljes egészében érvénytelennek nyilvánították.

27 Márpedig ha a Bíróság a 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság ítéletben (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284) hangsúlyozta, hogy ez az érvénytelenség csak az említett rendelet 2. cikkét érinti, akkor egy kártérítési keresetre vonatkozó ilyen ítélet hatálya korlátozott lenne, mivel egy ilyen kereset nem arra irányul, hogy valamely jogi aktus semmisségét megállapítsa.

28 Ezenfelül a Törvényszék határozatainak a fellebbezési mechanizmus által történő megváltoztatására vonatkozó rendszer nem igazolhatja azt, hogy egy véglegessé vált ítélet pusztán azért nem bír jogerővel, mert azt egy alacsonyabb szintű bíróság hozta meg.

29 Továbbá a Törvényszék azáltal, hogy a 2012. február 14-iOlaszország kontra Bizottság végzése (T-305/08, nem tették közzé, EU:T:2012:70) keretében tett megállapításokra történő hivatkozás helyett inkább a 2011. március 17-iAJD Tuna ítéletnek (C-221/09, EU:C:2011:153) a 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság ítéleten (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284) alapuló értelmezését részesítette előnyben, megsértette a bizalomvédelem elvét, különösen, mivel e végzést - ez utóbbi ítélettel ellentétben - a fellebbezők keresetének benyújtását megelőzően hirdették ki.

30 A Bizottság a fellebbezés első jogalapjának elutasítását kéri.

A Bíróság álláspontja

31 Első jogalapjuk alátámasztása érdekében a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Törvényszék a 2012. február 14-iOlaszország kontra Bizottság végzés (T-305/08, nem tették közzé, EU:T:2012:70) alapján kifejtett 2011. március 17-iAJD Tuna ítélet (C-221/09, EU:C:2011:153) értelmezésének rovására tévesen részesítette előnyben a Bíróság által a 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság ítéletében (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284) a 2011. március 17-iAJD Tuna ítéletben (C-221/09, EU:C:2011:153) az 530/2008 rendeletre vonatkozóan kimondott érvénytelenség hatályát illetően adott magyarázatot, megsértve így a jogerő elvét.

32 A Bíróság számos alkalommal emlékeztetett arra, hogy a jogerő elve az uniós jogrendben milyen jelentős szerepet tölt be (2011. március 29-iThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C-352/09 P, EU:C:2011:191, 123. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 A jelen esetben, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 25. pontjában lényegében emlékeztetett, a Bíróság a 2011. március 17-iAJD Tuna ítéletében (C-221/09, EU:C:2011:153) az 530/2008 rendelet érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelemre válaszul kimondta, hogy e rendelet érvénytelen, mivel a benne szereplő halászati tilalmak kizárólag a spanyol halászok tekintetében 2008. június 23-ától hatályosak, míg e tilalmak a görög, francia, olasz, ciprusi, valamint máltai lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajókkal szemben már 2008. június 16-ától hatályosak, anélkül hogy ez az eltérő bánásmód objektíven igazolt volna. Amint az a jelen ítélet 13. pontjában kifejtésre került, a Bíróság a Törvényszéknek a francia halászok által benyújtott kártérítési kérelemre vonatkozó ítélete ellen benyújtott fellebbezés alapján hozott 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284, 59. és 60. pont) rámutatott, hogy e rendelet érvénytelensége annak csak a spanyol halászokra vonatkozó 2. cikkét érinti, és ennélfogva az említett rendelet 1. cikke a görög, francia, olasz, ciprusi és máltai lobogó alatt közlekedő vagy e tagállamokban lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók tekintetében továbbra is érvényes.

34 Márpedig először is az uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó bírósági határozatok a rájuk ruházott jogerő alapján annak ellenére teljes és maradéktalan hatállyal bírnak, hogy adott esetben eltérő értelmezéseknek adhatnak alapot.

35 Így még annak megállapítása esetén is, hogy a 2011. március 17-iAJD Tuna ítélet (C-221/09, EU:C:2011:153) pontos hatályával kapcsolatos esetleges bizonytalanságok csak a 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság ítéletében (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284) adott magyarázatoknak köszönhetően szűntek meg véglegesen, ezen első ítéletet mégis úgy kell tekinteni, mint amely a kihirdetésétől fogva rendelkezik az e második ítéletben meghatározott hatállyal (lásd analógia útján: 2008. február 12-iKempter ítélet, C-2/06, EU:C:2008:78, 35. pont).

36 Másodszor, nem vitatott, hogy a 2012. február 14-iOlaszország kontra Bizottság végzés (T-305/08, nem tették közzé, EU:T:2012:70) értelmében a Törvényszék úgy határozott, hogy nem szükséges határozni az Olasz Köztársaságnak az 530/2008 rendelet megsemmisítésére irányuló keresetéről.

37 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a jogerő csak azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött (2011. március 29-iThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C-352/09 P, EU:C:2011:191, 123. pont).

38 Mivel a Törvényszék nem döntött az Olasz Köztársaság által az 530/2008 rendelet megsemmisítése iránt indított keresetről, nem lehet neki felróni azt, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítéletben a fellebbezők kártérítési keresetét a 2011. március 17-iAJD Tuna ítélet (C-221/09, EU:C:2011:153) és a 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság ítélet (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284) alapján értékelte.

39 A fellebbezők 2012. február 14-iOlaszország kontra Bizottság végzésre (T-305/08, nem tették közzé, EU:T:2012:70) alapított jogos elvárásaikra vonatkozó állítását illetően emlékeztetni kell, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény - konkrét ígéretet téve neki - megalapozott várakozásokat kelt. Ilyen ígéretnek minősül a közlés formájától függetlenül a pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás (2010. december 16-iKahla Thüringen Porzellan kontra Bizottság ítélet, C-537/08 P, EU:C:2010:769, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezzel szemben senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az említett ígéret hiányában (2008. december 16-iMasdar [UK] kontra Bizottság ítélet, C-47/07 P, EU:C:2008:726, 81. pont).

40 Márpedig, még ha azt is feltételezzük, hogy egy bírósági határozat önmagában, ezen ítélkezési gyakorlat értelmében vett megalapozott elvárásokat keletkeztethet, elegendő megjegyezni, hogy a fellebbezők a Bíróság ítélkezési gyakorlatának hatályát illetően semmi esetre sem vehetnek ígéretként egy olyan végzést, mint amilyen a 2012. február 14-iOlaszország kontra Bizottság végzés (T-305/08, nem tették közzé, EU:T:2012:70), amelyben a Törvényszék okafogyottságot állapított meg.

41 A fenti megfontolásokból következik, hogy a fellebbezés első jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalapról

A felek érvei

42 A második jogalap alátámasztása érdekében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 40. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bíróság által a 2011. március 17-iAJD Tuna ítéletben (C-221/09, EU:C:2011:153) megállapított eltérő bánásmód nem minősül a hátrányos megkülönböztetés elvének Bizottság általi súlyos és nyilvánvaló megsértésének.

43 A fellebbezők szerint mind a Trstenjak főtanácsnok AJD Tuna ügyre vonatkozó indítványából (C-221/09, EU:C:2010:500), mind a Bíróság ugyanezen ügyben hozott ítéletéből (2011. március 17-iAJD Tuna ítélet, C 221/09, EU:C:2010:153) következik, hogy az ez ügyben szóban forgó eltérő bánásmód objektíven nem igazolható, és így az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elv megsértésének minősül.

44 Ezt az érvet nem kérdőjelezheti meg a Törvényszék által a megtámadott ítélet 36-39. pontjában kifejtett indokolás annak eldöntése szempontjából, hogy a Bizottság nem sértette meg kellően súlyosan a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

45 A Bizottság a második jogalap elutasítását kéri. Ennek kapcsán lényegében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 34. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbezők a keresetük alátámasztása érdekében hivatkozhatnak az 530/2008 rendelet jogellenességére, miközben - amint azt a Törvényszék helyesen állapította meg - e jogellenesség nem terjed ki rájuk, mivel e rendelet velük szemben továbbra is érvényes. Mivel ez a téves jogalkalmazás azonban nem érinti ezen ítélet rendelkező részét, a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság változtassa meg az indokolást.

A Bíróság álláspontja

46 Második jogalapjukban a fellebbezők lényegében azt róják fel a Törvényszéknek, hogy tévesen állapította meg azt, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának abból eredő megsértése, hogy a spanyol halászok az 530/2008 rendelet 2. cikke alapján eggyel több hetet kaptak a kékúszójú tonhal halászatára, mint a görög, francia, olasz, ciprusi és máltai lobogó alatt közlekedő vagy e tagállamokban lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók, nem kellően súlyos és nyilvánvaló ahhoz, hogy ezen elv Bizottság általi súlyos megsértésének minősüljön. Erre válaszul a Bizottság, noha úgy véli, hogy a megtámadott ítélet rendelkező részét fenn kell tartani, arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezők a keresetük alátámasztása érdekében hivatkozhatnak a hátrányos megkülönbözetés tilalmának említett megsértésére.

47 Először a Bizottság ezen érvét kell megvizsgálni.

48 A Törvényszék a megtámadott ítélet 16., 17. és 23. pontjában emlékeztetett, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik egyrészt, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása több feltétel együttes fennállásától függ, amelyek között szerepel az intézményeknek a magánszemélyekre jogokat ruházó jogi szabály kellően súlyos megsértése miatt felrótt jogellenes magatartás (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 9-iFIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-120/06 P és C-121/06 P, EU:C:2008:476, 106., 172. és 173. pont).

49 Másrészt a Törvényszék kifejtette, hogy ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben e feltételek egyike nem teljesül, a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne az említett felelősségre vonatkozó többi feltételt megvizsgálni (2007. április 19-iHolcim [Deutschland] kontra Bizottság ítélet, C-282/05 P, EU:C:2007:226, 57. pont; 2009. április 30-iCAS Succhi di Frutta kontra Bizottság ítélet, C-497/06 P, nem tették közzé, EU:C:2009:273, 40. pont).

50 A Törvényszék a megtámadott ítélet 34. pontjában úgy ítélte meg, hogy a jelen esetben egy ilyen jogi szabály megsértése fennáll, mivel az 530/2008 rendelet figyelmen kívül hagyta a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely az uniós jog magánszemélyek védelmére vonatkozó általános elve. A megtámadott ítélet 35-40. pontjában a Törvényszék tehát azt vizsgálta, hogy ezt az elvet a jelen esetben kellően súlyosan sértették-e meg, és arra a megállapításra jutott, hogy ez a helyzet nem állt fenn.

51 Ezzel a Törvényszék hallgatólagosan, ám szükségszerűen arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezők a felelősség megállapítása iránti keresetük alátámasztása érdekében hivatkozhatnak az 530/2008 rendelet jogellenességére.

52 Mindazonáltal a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az egyenlő bánásmód elvét összhangba kell hozni a jogszerűség elvének betartásával, amely elv szerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogsértésre előnyök szerzése végett (2011. november 10-iThe Rank Group ítélet, C-259/10 és C-260/10, EU:C:2011:719, 62. pont).

53 Márpedig a Törvényszék a megtámadott ítélet 31. és 32. pontjában helyesen emlékeztetett arra, hogy a Bíróság a 2011. március 17-iAJD Tuna ítéletben (C-221/09, EU:C:2011:153) az 530/2008 rendeletet csak annyiban nyilvánította érvénytelennek, amennyiben a spanyol lobogó alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók egy további hetet kaptak a halászatra, ugyanakkor fenntartotta e rendelet érvényességét, amennyiben az a görög, francia, olasz, ciprusi és máltai hajókkal folytatott, kékúszójú tonhalra irányuló halászatot 2008. június 16-tól megtiltotta.

54 Így, amint azt a Bíróság a 2014. október 14-iBuono és társai kontra Bizottság ítéletben (C-12/13 P és C-13/13 P, EU:C:2014:2284) kimondta, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az 530/2008 rendelet 2. cikkéből eredő megsértése nem érinti a rendelet - különösen a fellebbezők helyzetére vonatkozó - 1. cikkének érvényességét.

55 E körülmények között, amint arra a Bizottság hivatkozott, a Törvényszék a megtámadott ítélet 34. pontjában téves jogalkalmazás nélkül nem állapíthatta meg azt, hogy a fellebbezők ennek ellenére a keresetük alátámasztása érdekében megalapozottan hivatkozhatnak ezen elv megsértésére, feltéve hogy ezen elv megsértése kellően súlyos. Mivel az 530/2008 rendeletnek a spanyol hajók javára kimondott érvénytelensége a fellebbezők helyzetét nem érintette, e kereset érdekében nem hivatkozhattak ezen érvénytelenségre.

56 Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ennek ellenkezőjét állapította meg.

57 Ugyanakkor a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, amennyiben a Törvényszék valamely határozatának indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, az ilyen jogsértés nem eredményezheti e határozat hatályon kívül helyezését, és az indokolást meg kell változtatni (2017. január 26-iMamoli Robinetteria kontra Bizottság ítélet, C-619/13 P, EU:C:2017:50, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Márpedig a jelen ítélet 52-56. pontjában kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a fellebbezők a jelen körülmények között nem tudták érvényesíteni az Unió szerződésen kívüli felelősségét. Következésképpen a megtámadott ítéletben elkövetett téves jogalkalmazás nem vezethet annak hatályon kívül helyezéséhez, mivel elutasította a fellebbezők e felelősség megállapítására irányuló keresetét.

59 E megfontolásokra tekintettel a második jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

60 Ezért a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

61 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint - amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó - a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján a bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság Salvatore Aniello Pappalardót, a Pescatori La Tonnara Soc. coop.-t, a Fedemar Srl-t, a Testa Giuseppe & C. Snc-t, a Pescatori San Pietro Apostolo Srl-t, a Camplone Arnaldo & C. Snc di Camplone Arnaldo C.-t és a Valentino Pesca Sas di Camplone Arnaldo & C.-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.

( 1 ) A jelen szöveg 39. és 40. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.