32008L0122[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/122/EK irányelve ( 2009. január 14. ) a szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008/122/EK IRÁNYELVE

(2009. január 14.)

a szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1) Az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések egyes szempontjai vonatkozásában a fogyasztók védelméről szóló, 1994. október 26-i 94/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) elfogadása óta a megosztott használati joggal kapcsolatos ágazat fejlődött, és a piacon megjelentek az ahhoz hasonló új üdülési termékek. A 94/47/EK irányelv hatálya nem terjed ki ezen új üdülési termékekre, és a megosztott használati joggal kapcsolatos olyan ügyletekre, mint például a viszontértékesítési szerződések és a csereszerződések. Emellett a 94/47/EK irányelv alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok azt mutatták, hogy azon irányelv tárgyi hatálya alá tartozó kérdésekben is naprakésszé tételre vagy pontosításra van szükség az ezen irányelv megkerülését célzó termékfejlesztés megakadályozása érdekében.

(2) A fennálló szabályozási hiányosságok a piaci verseny torzulását eredményezik és a fogyasztóknak is komoly problémát jelentenek, gátolva ezáltal a belső piac zavartalan működését. Ezért a 94/47/EK irányelv helyébe új, naprakész irányelvnek kell lépnie. Mivel a turizmus egyre jelentősebb szerepet tölt be a tagállamok gazdaságában, a szálláshelyek időben megosztott használati jogával és a hosszú távra szóló üdülési termékekkel foglalkozó ágazatokat - egyes közös szabályok elfogadása révén - nagyobb növekedésre és termelékenységre kell ösztönözni.

(3) A jogbiztonság megerősítése, valamint annak érdekében, hogy a fogyasztók és a vállalkozások teljes mértékben részesülhessenek a belső piac nyújtotta előnyökből, folytatni kell a vonatkozó tagállami jogszabályok közelítését. A szálláshelyek időben megosztott használati joga és a hosszú távra szóló üdülési termékek forgalmazása, értékesítése és viszontértékesítése, valamint a szálláshelyek megosztott használati joga cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjait ezért teljes mértékben össze kell hangolni. A tagállamoknak nem engedhető meg, hogy nemzeti jogrendszerükben olyan nemzeti rendelkezéseket tartsanak fenn, vagy abba olyan nemzeti rendelkezéseket vezessenek be, amelyek eltérnek az ezen irányelvben meghatározottaktól. Ilyen összehangolt rendelkezések hiányában a tagállamok a közösségi joggal összhangban szabadon fenntarthatnak vagy bevezethetnek nemzeti jogszabályokat. Ennélfogva a tagállamok például fenntarthatnak vagy bevezethetnek szabályokat az elállási jog gyakorlásának következményeiről az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó jogviszonyokban, illetve olyan rendelkezéseket, amelyek értelmében a szálláshely időben megosztott használati joga vagy a hosszú távra szóló üdülési termék fogyasztója és a kereskedő között sem kötelezettségvállalás nem jöhet létre, sem köztük kifizetésre nem kerülhet sor egészen addig, amíg a fogyasztó azon szolgáltatások megvásárlásának finanszírozását biztosító hitelmegállapodást alá nem írta.

(4) Ezen irányelv - a közösségi jognak megfelelően - nem érinti az irányelv rendelkezéseinek tagállamok általi alkalmazását olyan területekre, amelyek nem tartoznak az irányelv hatálya alá. A tagállamok tehát fenntarthatnak vagy bevezethetnek az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó ügyletekre vonatkozóan az ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek megfelelő nemzeti jogszabályokat.

(5) Az ezen irányelv hatálya alá tartozó különböző szerződéseket egyértelműen oly módon kell meghatározni, hogy az kizárja ezen irányelv rendelkezései megkerülésének lehetőségét.

(6) Ezen irányelv alkalmazásában a "szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés" fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az kiterjed a többszörös szállásfoglalásokra, ideértve a hotelszoba-foglalásokat is, amennyiben a többszörös foglalások nem eredményeznek az egyedi foglalásokból eredőeken túlmenő jogokat és kötelezettségeket. A szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződések szintén nem értelmezhetők úgy, hogy azok magukban foglalják a rendes bérleti szerződéseket, mivel azok nem több időszakra, hanem egyetlen, folyamatos igénybevételi időszakra vonatkoznak.

(7) Ezen irányelv alkalmazásában a "hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződések" fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az kiterjed a szállodaláncok egyes szállodáiban való jövőbeni tartózkodás árából való kedvezményre jogosító rendes hűségprogramjaira, mivel a programban való részvételi jogot nem ellenszolgáltatás fejében szerzik meg, illetve a fogyasztó által fizetett ellenszolgáltatás célja elsősorban nem a szálláshelyre vonatkozó kedvezmény vagy egyéb előny szerzése.

(8) Ez az irányelv nem sérti a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv (4) rendelkezéseit.

(9) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) ("a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv") tiltja az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni megtévesztő, agresszív és más módon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatait. A termékek, valamint a szálláshelyek időben megosztott használati jogához, a hosszú távra szóló üdülési termékekhez, azok viszontértékesítéséhez és cseréjéhez kapcsolódó kereskedelmi gyakorlatok jellege miatt a tájékoztatási követelmények és az értékesítési rendezvények tekintetében helyénvaló részletesebb és konkrétabb rendelkezéseket elfogadni. Az értékesítési rendezvényekre szóló meghívók kereskedelmi célját egyértelművé kell tenni a fogyasztók számára. A szerződéskötést megelőző tájékoztatásra és a szerződésre vonatkozó rendelkezéseket pontosítani kell és naprakésszé kell tenni. Annak érdekében, hogy a fogyasztóknak lehetősége legyen a tájékoztatást a szerződés megkötését megelőzően áttanulmányozni, azt a számukra ekkor könnyen hozzáférhető eszközök útján kell megadni.

(10) A fogyasztóknak jogában áll - amit a kereskedők nem tagadhatnak meg -, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatást és a szerződést választásuk szerint egy általuk ismert nyelven bocsássák rendelkezésére. Ezenfelül a szerződés teljesítésének és kikényszerítésének a megkönnyítése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy a szerződést más nyelvi változatokban is a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani.

(11) Annak érdekében, hogy a fogyasztóknak lehetősége legyen arra, hogy teljes mértékben megérthessék a szerződésből fakadó jogaikat és kötelezettségeiket, biztosítani kell számukra egy olyan időtartamot, amely alatt indokolás nélkül és költségmentesen elállhatnak a szerződéstől. E határidő hossza jelenleg tagállamonként változik, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a 94/47/EK irányelvben meghatározott határidő nem elég hosszú. Ezért a magas szintű fogyasztóvédelem, valamint a fogyasztók és a kereskedők számára az egyértelműség elérése érdekében e határidőt meg kell hosszabbítani. A határidő hosszát, valamint az elállási jog gyakorlásának feltételeit és hatásait össze kell hangolni.

(12) Hatékony jogorvoslatok kell, hogy a fogyasztók rendelkezésére álljanak arra az esetre, ha a kereskedők nem teljesítik a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vagy a szerződésre vonatkozó rendelkezéseket, így különösen azokat, amelyek előírják, hogy a szerződésnek minden szükséges tájékoztatást tartalmaznia kell, és hogy a fogyasztónak a szerződés megkötésekor kézhez kell kapnia a szerződés egy példányát. A nemzeti jog alapján rendelkezésre álló jogorvoslatok mellett a fogyasztóknak meghosszabbított elállási határidőt kell biztosítani, amennyiben a kereskedők nem nyújtottak számukra tájékoztatást. E meghosszabbított határidő alatt az elállási jog gyakorlásának továbbra is térítésmentesnek kell lennie, függetlenül a fogyasztók által esetlegesen igénybe vett szolgáltatásoktól. Az elállási határidő lejárta nem zárja ki, hogy a fogyasztók a tájékoztatási követelmények megsértése miatt a nemzeti jog szerint jogorvoslatot vegyenek igénybe.

(13) Az ezen irányelvben előírt határidők számítására az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (6) kell alkalmazni.

(14) Az elállási határidő lejártát megelőzően a kereskedőknek vagy bármely harmadik személynek történő előlegfizetés tilalmát egyértelművé kell tenni a fogyasztóvédelem javítása érdekében. A viszontértékesítési szerződések esetében az előlegfizetés tilalma az adásvétel tényleges megtörténtéig vagy a viszontértékesítési szerződés felbontásáig alkalmazandó, ugyanakkor a tagállamok továbbra is szabadon szabályozhatják a viszontértékesítési szerződés felbontása esetén a közvetítő részére történő végleges fizetések lehetőségét és módozatait.

(15) A hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződések esetében a részletfizetési rendszer keretében fizetendő ár megállapításakor figyelembe vehető annak lehetősége, hogy az első évet követően a további összegek - a részletek reálértékének fenntartása, például az infláció figyelembevétele érdekében - kiigazíthatók legyenek.

(16) Ha a fogyasztó olyan szerződéstől áll el, amely esetében az árat teljes egészében vagy részben a kereskedő által vagy valamely harmadik személy és a kereskedő között létrejött megállapodás alapján e harmadik személy által a fogyasztónak nyújtott hitelből fedezik, a hitel-megállapodást a fogyasztót terhelő bárminemű költség nélkül fel kell bontani. Ugyanez alkalmazandó a kereskedő által vagy valamely harmadik személy és a kereskedő között létrejött megállapodás alapján e harmadik személy által nyújtott egyéb kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre is.

(17) Ha a szerződésre alkalmazandó jog valamelyik tagállam joga, a fogyasztók nem foszthatók meg a számukra ezen irányelv által biztosított védelemtől. A szerződésre alkalmazandó jogot a nemzetközi magánjogra vonatkozó közösségi szabályokkal, így különösen a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) (Róma I.) összhangban kell meghatározni. E rendelet értelmében alkalmazandó jog lehet egy harmadik ország joga is, különösen akkor, ha a kereskedők a fogyasztókat olyankor keresik meg, amikor azok a lakóhelyük szerinti országtól eltérő országban a szabadságukat töltik. Mivel az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen ez szokásos kereskedelmi gyakorlat, és mivel a szerződések jelentős összegeket érintenek, bizonyos sajátos helyzetekben - így különösen, amikor kizárólag az egyik tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal a szerződés vonatkozásában - kiegészítő biztosítékot kell nyújtani annak szavatolása érdekében, hogy a fogyasztót ne fosszák meg az ezen irányelv által biztosított védelemtől. Ez a koncepció tükrözi az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések jellemző összetettségéből, hosszú távú jellegéből és pénzügyi vonatkozásából eredő sajátos fogyasztóvédelmi szükségleteket.

(18) Az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyekben folyó eljárások során joghatósággal rendelkező bíróságokat a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell meghatározni.

(19) Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára az ezen irányelv alapján biztosított védelem maradéktalanul hatékony legyen, különösen a szerződéskötést megelőző szakaszra és a szerződésre vonatkozó tájékoztatási követelményeknek a kereskedők általi betartása tekintetében, szükséges, hogy a tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg ezen irányelv megsértése esetére.

(20) Az ügyben a nemzeti jogszabályok szerint a jogos érdekkel rendelkező személyek és szervezetek számára biztosítani kell a megfelelő jogi eszközöket, hogy az irányelv megsértése esetén eljárást kezdeményezhessenek.

(21) A tagállamokban megfelelő és hatékony jogorvoslati eljárásokat kell létrehozni a fogyasztók és kereskedők közötti jogviták rendezése érdekében. E célból a tagállamoknak ösztönözniük kell közintézmények vagy magánszervezetek létrehozását a jogviták peren kívüli rendezésére.

(22) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztókat hatékonyan tájékoztassák az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekről és ösztönözniük kell a kereskedőket és a magatartási kódexek felelőseit, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az e területre vonatkozó magatartási kódexeikről. A magas szintű fogyasztóvédelem elérése érdekében a fogyasztói szervezetek tájékoztatást kaphatnak a magatartási kódexekről, és bevonhatók azok kidolgozásába.

(23) Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem haladja meg a belső piaci korlátok felszámolásához és a fogyasztóvédelem magas közösségi szintjének eléréséhez szükséges mértéket.

(24) Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket.

(25) A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 34. pontjával összhangban (9) a tagállamokat ösztönzik arra, hogy - a maguk számára, illetve a Közösség érdekében - készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Cél és hatály

(1) Ezen irányelv célja, hogy a szálláshelyek időben megosztott használati jogára és a hosszú távra szóló üdülési termékek marketingjére, értékesítésére és viszontértékesítésére, valamint a szálláshely időben megosztott használati joga cseréjére irányuló szerződések egyes szempontjaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez és a fogyasztóvédelem magas szintjét valósítsa meg.

(2) Az irányelvet a kereskedő és fogyasztó közötti ügyletekre kell alkalmazni.

Ez az irányelv nem sérti azon nemzeti jogszabályokat, amelyek:

a) általános szerződési jogi jogorvoslati lehetőségeket állapítanak meg;

b) az ingatlan- és ingó tulajdon nyilvántartására, valamint az ingatlantulajdon átruházására vonatkoznak;

c) a letelepedés feltételeire, engedélyezési rendszerekre vagy engedélyezési követelményekre vonatkoznak, valamint

d) az ezen irányelv hatálya alá tartó szerződések tárgyát képező jogok jogi természetének meghatározására vonatkoznak.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1) Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a) "szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés": egy évnél hosszabb időtartamra szóló szerződés, amelynek keretében a fogyasztó ellenszolgáltatás fejében megszerzi egy vagy több éjszakai szálláshely egynél több igénybevételi időszakra vonatkozó használatának jogát;

b) "hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződés": egy évnél hosszabb időtartamra szóló szerződés, amelynek keretében a fogyasztó ellenszolgáltatás fejében elsődlegesen azt a jogot szerzi meg, hogy kedvezményekhez vagy más előnyhöz jusson valamely szálláshely tekintetében, utazási vagy egyéb szolgáltatástól függetlenül vagy azzal összekapcsolva;

c) "viszontértékesítési szerződés": olyan szerződés, amelynek keretében a kereskedő ellenszolgáltatás fejében segítséget nyújt egy fogyasztónak szálláshely időben megosztott használati joga vagy a hosszú távra szóló üdülési termék eladása vagy vétele során;

d) "csereszerződés": olyan szerződés, amelynek keretében a fogyasztó ellenszolgáltatás fejében belép egy csererendszerbe, amely lehetővé teszi számára éjszakai szálláshely vagy egyéb szolgáltatás igénybevételét cserébe azért, hogy másoknak ideiglenes hozzáférést biztosít a saját, szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződéséből eredő jogokból származó előnyökhöz;

e) "kereskedő": az a természetes vagy jogi személy, aki kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el;

f) "fogyasztó": az a természetes személy, aki kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el;

g) "kiegészítő szerződés": olyan szerződés, amely alapján a fogyasztó szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződéshez vagy hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződéshez kapcsolódó egyéb szolgáltatásokat szerez meg, amelyeket a kereskedő vagy valamely harmadik személy és a kereskedő között létrejött megállapodás alapján e harmadik személy nyújt;

h) "tartós adathordozó": olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó vagy a kereskedő számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését;

i) "magatartási kódex": nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által előírt megállapodás vagy szabályegyüttes, amely meghatározza azon kereskedők magatartását, akik egy vagy több sajátos kereskedelmi gyakorlat vagy üzletág vonatkozásában e kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerték el;

j) "a magatartási kódex felelőse": az a jogalany, ideértve a kereskedőt vagy kereskedők csoportját is, aki, illetve amely felelős a magatartási kódex kidolgozásáért és felülvizsgálatáért és/vagy e kódex azon személyek általi betartásának nyomon követéséért, akik azt magukra nézve kötelezőnek ismerik el.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés, illetve b) pontjában meghatározott, hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződés időtartamának kiszámítása során figyelembe kell venni a szerződés minden, hallgatólagos megújítást vagy meghosszabbítást lehetővé tevő rendelkezését.

3. cikk

Reklám

(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden reklám ismertesse a 4. cikk (1) bekezdése szerinti tájékoztatáshoz jutás lehetőségét, és azt, hogy az hol szerezhető be.

(2) Ha promóciós vagy értékesítési rendezvény keretében személyesen a fogyasztónak szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó, hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó, viszontértékesítési vagy csereszerződést kívánnak felajánlani, a kereskedő a meghívóban egyértelműen megjelöli a rendezvény kereskedelmi célját és jellegét.

(3) A 4. cikk (1) bekezdésében említett tájékoztatásnak a rendezvény során bármikor a fogyasztó rendelkezésére kell állnia.

(4) Szálláshely időben megosztott használati joga vagy a hosszú távra szóló üdülési termék nem forgalmazható vagy értékesíthető befektetésként.

4. cikk

A szerződéskötést megelőző tájékoztatás

(1) Kellő időben azt megelőzően, hogy a fogyasztót bármilyen szerződés vagy ajánlat kötné, a kereskedő világos és érthető módon pontos és elégséges tájékoztatást nyújt a fogyasztónak a következőképpen:

a) a szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés esetében: az I. mellékletben foglalt tájékoztatási formanyomtatványon és az e formanyomtatvány 3. részében előírt tájékoztatás;

b) hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződés esetében: a II. mellékletben foglalt tájékoztatási formanyomtatványon és az e formanyomtatvány 3. részében előírt tájékoztatás;

c) viszontértékesítési szerződés esetében: a III. mellékletben foglalt tájékoztatási formanyomtatványon és az e formanyomtatvány 3. részében előírt tájékoztatás;

d) csereszerződés esetében: a IV. mellékletben foglalt tájékoztatási formanyomtatványon és az e formanyomtatvány 3. részében előírt tájékoztatás.

(2) Az (1) bekezdésben említett tájékoztatást a kereskedő díjmentesen, papíron vagy más tartós, a fogyasztó által könnyen hozzáférhető adathordozón biztosítja.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett tájékoztatást a fogyasztó választása szerint annak a tagállamnak a nyelvén, illetve nyelveinek egyikén nyújtsák, amelyben a fogyasztó lakóhellyel rendelkezik, vagy amelynek a fogyasztó állampolgára, feltéve hogy az adott nyelv a Közösség hivatalos nyelve.

5. cikk

A szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés, a hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződés, a viszontértékesítési szerződés és a csereszerződés

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szerződést írásban, papíron vagy más tartós adathordozón, írásban bocsássák rendelkezésre, és a fogyasztó választása szerint annak a tagállamnak a nyelvén, illetve nyelvei egyikén szövegezzék meg, amelyben a fogyasztó lakóhellyel rendelkezik, vagy amelynek a fogyasztó állampolgára, feltéve hogy az adott nyelv a Közösség hivatalos nyelve.

A fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam ugyanakkor előírhatja, hogy a fentieken felül:

a) a szerződést e tagállam nyelvén, illetve nyelveinek egyikén - feltéve, hogy az a Közösség hivatalos nyelve - minden esetben a fogyasztó rendelkezésére bocsássák;

b) egy meghatározott ingatlan időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés esetében a kereskedő a fogyasztó rendelkezésére bocsássa a szerződés hitelesített fordítását az ingatlan helye szerinti tagállam nyelvén, illetve nyelveinek egyikén, feltéve hogy az a Közösség hivatalos nyelve.

Az a tagállam, amelynek területén a kereskedő értékesítési tevékenységet végez, előírhatja, hogy a szerződést a tagállam nyelvén, illetve nyelveinek egyikén - feltéve, hogy az a Közösség hivatalos nyelve - minden esetben a fogyasztó rendelkezésére bocsássák.

(2) A 4. cikk (1) bekezdésében említett tájékoztatás a szerződés elválaszthatatlan részét képezi és nem módosítható, kivéve ha a felek erről kifejezetten megállapodnak, vagy a módosításokat a kereskedő ellenőrzési körén kívül álló olyan szokatlan és előre nem látható körülmények eredményezik, amelyek következményeit a legkörültekintőbb gondosság mellett sem lehetett volna elhárítani.

E módosításokról a fogyasztót a szerződés megkötése előtt, papíron vagy más tartós, a fogyasztó számára könnyen hozzáférhető adathordozón tájékoztatni kell.

A szerződésben kifejezetten utalni kell minden ilyen módosításra.

(3) A 4. cikk (1) bekezdésében említett információn túl a szerződés az alábbiakat tartalmazza:

a) a felek személyazonossága, lakóhelye és aláírása; valamint

b) a szerződés megkötésének időpontja és helye.

(4) A szerződés megkötését megelőzően a kereskedő kifejezetten felhívja a fogyasztó figyelmét az elállási jogra, a 6. cikk szerinti elállási határidő hosszára, valamint a 9. cikkben előírt, az elállási határidő alatt érvényesülő előlegfizetési tilalomra.

A vonatkozó szerződési feltételeket a fogyasztó külön írja alá.

A szerződés magában foglal egy, az V. melléklet szerinti külön elállási formanyomtatványt, amely a 6. cikk szerinti elállási jog gyakorlásának megkönnyítésére szolgál.

(5) A fogyasztó a szerződés megkötésekor kézhez kapja annak egy vagy több példányát.

6. cikk

Elállási jog

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetére a nemzeti jog alapján a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatok mellett a fogyasztónak tizennégy naptári napos határidő álljon rendelkezésére arra, hogy indokolás nélkül elállhasson a szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződéstől, a hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződéstől, a viszontértékesítési szerződéstől vagy a csereszerződéstől.

(2) Az elállási határidőt az alábbi időponttól kell számítani:

a) a szerződés vagy bármely kötőerejű előszerződés megkötésének napja, vagy

b) az a nap, amelyen a fogyasztó a szerződést vagy a kötőerejű előszerződést kézhez kapja, ha ez későbbi, mint az a) pontban említett időpont.

(3) Az elállási határidő lejár:

a) ha a kereskedő az 5. cikk (4) bekezdésében előírt külön elállási formanyomtatványt nem töltötte ki, és nem bocsátotta írásban a fogyasztó rendelkezésére papíron vagy más tartós adathordozón, az e cikk (2) bekezdésében említett naptól számított egy év és tizennégy naptári nap elteltével;

b) ha a 4. cikk (1) bekezdésében említett tájékoztatást - ideértve az I-IV. mellékletben foglalt, megfelelő tájékoztatási formanyomtatványt - nem bocsátották papíron vagy más tartós adathordozón, írásban a fogyasztó rendelkezésére, az e cikk (2) bekezdésében említett naptól számított három hónap és tizennégy naptári nap elteltével.

Ezen felül a tagállamok a 15. cikkel összhangban megfelelő szankciókat írnak elő, különösen arra az esetre nézve, ha a kereskedő az elállási határidő lejártáig nem tesz eleget az ezen irányelvben megállapított tájékoztatási követelményeknek.

(4) Ha a kereskedő az 5. cikk (4) bekezdésében előírt külön elállási formanyomtatványt kitöltötte, és azt az e cikk (2) bekezdésében említett naptól számított egy éven belül papíron vagy más tartós adathordozón, írásban a fogyasztó rendelkezésére bocsátotta, az elállási határidő azon a napon kezdődik, amelyen a fogyasztó ezt a formanyomtatványt kézhez kapja. Hasonlóképpen, ha a 4. cikk (1) bekezdésében említett tájékoztatást - ideértve az I-IV. mellékletben foglalt, megfelelő tájékoztatási formanyomtatványt - az e cikk (2) bekezdésében említett naptól számított három hónapon belül papíron vagy más tartós adathordozón, írásban a fogyasztó rendelkezésére bocsátották, az elállási határidő azon a napon kezdődik, amelyen a fogyasztó e tájékoztatást kézhez kapja.

(5) Ha a fogyasztónak a szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződéssel együtt és azzal egy időben ajánlanak fel csereszerződést, mindkét szerződésre egyazon elállási határidő irányadó, az (1) bekezdés szerint. A mindkét szerződésre irányadó elállási határidőt a (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kell kiszámítani, ahogyan azok a szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződésre alkalmazandók.

7. cikk

Az elállási jog gyakorlásának feltételei

Ha a fogyasztó élni kíván elállási jogával, a kereskedőt az elállási határidő lejártát megelőzően papíron vagy más tartós adathordozón értesíti az elállásra vonatkozó döntéséről. A fogyasztó e célból felhasználhatja a V. melléklet szerinti, a kereskedő által az 5. cikk (4) bekezdésének megfelelően rendelkezésére bocsátott elállási formanyomtatványt. A határidőt akkor tartják be, ha az értesítést az elállási határidő lejárta előtt elküldik.

8. cikk

Az elállási jog gyakorlásának joghatásai

(1) A fogyasztó elállási jogának gyakorlása megszünteti a feleknek a szerződés teljesítésére vonatkozó kötelezettségét.

(2) Ha a fogyasztó elállási jogával él, nem terhelik költségek, és nem kell megtérítenie az elállásig esetleg teljesített szolgáltatások értékét.

9. cikk

Előlegfizetés

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződések, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződések és a csereszerződések esetében a 6. cikk szerinti elállási határidő lejártát megelőzően tilos a fogyasztó által a kereskedőnek vagy bármely harmadik személynek nyújtott előleg, biztosíték, a számlán lévő pénz zárolása, kifejezett tartozáselismerés vagy bármely más ellenszolgáltatás.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy viszontértékesítési szerződések esetében az adásvétel tényleges megtörténtét vagy a viszontértékesítési szerződés más módon történő felbontását megelőzően tilos a fogyasztó által a kereskedőnek vagy bármely harmadik személynek nyújtott előleg, biztosíték, a számlán lévő pénz zárolása, kifejezett tartozáselismerés vagy bármely más ellenszolgáltatás.

10. cikk

A hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekkel kapcsolatos különös rendelkezések

(1) A hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződések esetében a fizetést részletfizetési rendszer keretében kell teljesíteni. Tilos a szerződésben meghatározott árnak a részletfizetési rendszer keretében történőtől eltérő módú fizetése. A fizetéseket - ideértve a tagsági díjakat - egyenlő értékű éves részletekre kell osztani. A kereskedő legalább tizennégy naptári nappal az egyes részletek esedékessége előtt papíron vagy más tartós adathordozón írásbeli fizetési felszólítást küld.

(2) A második részletfizetéstől kezdődően a fogyasztó szankció nélkül felbonthatja a szerződést a következő részlet megfizetésére vonatkozó fizetési felszólítás kézhezvételétől számított tizennégy naptári napon belül a kereskedőnek küldött értesítéssel. Ez a jog nem sérti a hatályos nemzeti jogszabályok alapján a szerződés felbontására vonatkozó jogot.

11. cikk

A kiegészítő szerződések felbontása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a fogyasztó él a szálláshely időben megosztott használati jogára vagy a hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződéstől való elállás jogával, ez az e szerződéshez kapcsolódó valamennyi csereszerződést vagy más kiegészítő szerződést is automatikusan, a fogyasztót terhelő bármilyen költség nélkül felbontja.

(2) A fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 15. cikkének sérelme nélkül, ha az árat részben vagy teljes egészében a kereskedő által vagy valamely harmadik személy és a kereskedő között létrejött megállapodás alapján e harmadik személy által a fogyasztónak nyújtott hitelből fedezik, a hitel-megállapodást a fogyasztót terhelő bármilyen költség nélkül felbontja, ha a fogyasztó él a szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződéstől, a hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződéstől, a viszontértékesítési vagy a csereszerződéstől való elállási jogával.

(3) A tagállamok megállapítják az ilyen szerződések felbontására vonatkozó részletes szabályokat.

12. cikk

Az irányelv kötelező jellege és alkalmazása nemzetközi ügyekben

(1) A tagállamok biztosítják, hogy ha a szerződésre alkalmazandó jog valamelyik tagállam joga, a fogyasztók nem mondhatnak le ezen irányelv által rájuk ruházott jogokról.

(2) Ha az alkalmazandó jog egy harmadik állam joga, a fogyasztók nem foszthatók meg a számukra az ezen irányelv által - az eljáró bíróság szerinti tagállamban átültetett formában - biztosított védelemtől, ha:

- az érintett ingatlanok bármelyike valamely tagállam területén található, vagy

- olyan szerződés esetén, amely nem közvetlenül kapcsolódik ingatlanhoz, a kereskedő kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat valamely tagállamban, vagy e tevékenysége bármilyen módon valamely tagállamba irányul, és a szerződés e tevékenység körébe tartozik.

13. cikk

Bírósági és közigazgatási jogorvoslat

(1) A tagállamok a fogyasztók érdekeinek védelmében megfelelő és hatékony eszközöket biztosítanak annak érdekében, hogy a kereskedők az irányelvben foglalt kötelezettségeiket teljesítsék.

(2) Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket foglalnak magukban, amelyek alapján az alább felsorolt, a nemzeti jogban meghatározott szervek közül egy vagy több jogosult az irányelv végrehajtására vonatkozó nemzeti rendelkezések alkalmazásának biztosítása érdekében a nemzeti jognak megfelelően bíróság vagy a hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságok eljárását kezdeményezni:

a) közintézmények és hatóságok vagy ezek képviselői;

b) fogyasztói szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók védelméhez;

c) az ilyen eljárásban jogos érdekből eljáró szakmai szervezetek.

14. cikk

A fogyasztók tájékoztatása és peren kívüli jogorvoslat

(1) A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket a fogyasztóknak az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezésekről történő tájékoztatása érdekében, és adott esetben ösztönzik a kereskedőket és a magatartási kódexek felelőseit, hogy tájékoztassák a fogyasztókat magatartási kódexükről.

A Bizottság ösztönzi az ezen irányelv végrehajtásának megkönnyítését célzó, a közösségi joggal összhangban álló magatartási kódexek közösségi szinten történő megfogalmazását, különösen a szakmai szervek, szervezetek és egyesületek részéről. Ösztönzi továbbá, hogy a kereskedők és szakmai szervezeteik tájékoztassák a fogyasztókat az ilyen kódexekről, adott esetben egyedi jelölés révén is.

(2) A tagállamok ösztönzik az ezen irányelv hatálya alá tartozó fogyasztói viták rendezésére alkalmas, megfelelő és hatékony peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárások kialakítását és továbbfejlesztését, valamint adott esetben ösztönzik, hogy a kereskedők és szakmai szervezeteik tájékoztassák a fogyasztókat az ilyen eljárások rendelkezésre állásáról.

15. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok megfelelő szankciókat állapítanak meg az ezen irányelv szerint elfogadott nemzeti rendelkezések kereskedők általi megsértése esetére.

(2) E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

16. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok meghozzák és közzéteszik azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2011. február 23-ig megfeleljenek. A tagállamok e rendelkezések szövegéről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

E rendelkezéseket 2011. február 23-tól kell alkalmazni.

Amikor a tagállamok elfogadják e rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

17. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2014. február 23-ig felülvizsgálja ezt az irányelvet, és arról jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottság szükség esetén további javaslatokat tesz az irányelvnek az ezen a területen bekövetkezett fejleményekhez történő hozzáigazítására.

A Bizottság erre a célra a tagállamoktól és a nemzeti szabályozó hatóságoktól információkat kérhet.

18. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 94/47/EK irányelv hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a VI. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

19. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

20. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. január 14-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

A. VONDRA

(1) HL C 44., 2008.2.16., 27. o.

(2) Az Európai Parlament 2008. október 22-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2008. december 18-i határozata.

(3) HL L 280., 1994.10.29., 83. o.

(4) HL L 158., 1990.6.23., 59. o.

(5) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

(6) HL L 124., 1971.6.8., 1. o.

(7) HL L 177., 2008.7.4., 6. o.

(8) HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

(9) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(10) HL L 133., 2008.5.22., 66. o.

I. MELLÉKLET

TÁJÉKOZTATÁSI FORMANYOMTATVÁNY A SZÁLLÁSHELY IDŐBEN MEGOSZTOTT HASZNÁLATI JOGÁRA VONATKOZÓ SZERZŐDÉSEKHEZ

II. MELLÉKLET

TÁJÉKOZTATÁSI FORMANYOMTATVÁNY A HOSSZÚ TÁVRA SZÓLÓ ÜDÜLÉSI TERMÉKEKRE VONATKOZÓ SZERZŐDÉSEKHEZ

III. MELLÉKLET

TÁJÉKOZTATÁSI FORMANYOMTATVÁNY A VISZONTÉRTÉKESÍTÉSI SZERZŐDÉSEKHEZ

IV. MELLÉKLET

TÁJÉKOZTATÁSI FORMANYOMTATVÁNY A CSERESZERZŐDÉSEKHEZ

V. MELLÉKLET

KÜLÖN ELÁLLÁSI FORMANYOMTATVÁNY AZ ELÁLLÁSI JOG GYAKORLÁSÁNAK MEGKÖNNYÍTÉSÉRE

VI. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT EZEN IRÁNYELV ÉS A 94/47/EK IRÁNYELV RENDELKEZÉSEI KÖZÖTT