62015CJ0008[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2016. szeptember 20. Ledra Advertising Ltd és társai kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank. Fellebbezés - A Ciprusi Köztársaság stabilitását célzó támogatási program - A konkrét gazdaságpolitikai feltételekről szóló, a Ciprusi Köztársaság és az Európai Stabilitási Mechanizmus között 2013. április 26-án kötött egyetértési megállapodás - Az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank feladatai - Az Európai Unió szerződésen kívüli felelőssége - Az EUMSZ 340. cikk második bekezdése - Feltételek - Ezen egyetértési megállapodás uniós joggal való összeegyeztethetőségének biztosítására vonatkozó kötelezettség. C-8/15 P-C-10/15. P. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2016. szeptember 20. ( *1 )

[A 2017. december 20-i végzéssel kijavított szöveg]

"Fellebbezés - A Ciprusi Köztársaság stabilitását célzó támogatási program - A konkrét gazdaságpolitikai feltételekről szóló, a Ciprusi Köztársaság és az Európai Stabilitási Mechanizmus között 2013. április 26-án kötött egyetértési megállapodás - Az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank feladatai - Az Európai Unió szerződésen kívüli felelőssége - Az EUMSZ 340. cikk második bekezdése - Feltételek - Ezen egyetértési megállapodás uniós joggal való összeegyeztethetőségének biztosítására vonatkozó kötelezettség"

A C-8/15. P-C-10/15. P. sz. egyesített ügyekben,

a Ledra Advertising Ltd (székhelye: Nicosia [Ciprus]) (C-8/15 P),

Andreas Eleftheriou (lakóhelye: Limassol [Ciprus]) (C-9/15 P),

Eleni Eleftheriou (lakóhelye: Limassol) (C-9/15 P),

Lilia Papachristofi (lakóhelye: Limassol) (C-9/15 P),

Christos Theophilou (lakóhelye: Nicosia) (C-10/15 P),

Eleni Theophilou (lakóhelye: Nicosia) (C-10/15 P)

(képviselik őket: A. Paschalides dikigoros, A. Paschadlidou barrister és A. Riza QC, C. Paschalides solicitor megbízásából)

fellebbezőknek,

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2015. január 9-én benyújtott három fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: J.-P. Keppenne és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

[A 2017. december 20-i végzéssel kijavítva] az Európai Központi Bank (EKB) (képviselik: Várhelyi G., K. Laurinavičius és O. Heinz, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: H.-G. Kamann Rechtsanwalt)

alperesek az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, T. von Danwitz, J. L. da Cruz Vilaça, A. Arabadjiev (előadó) és D. Šváby tanácselnökök, A. Rosas, Juhász E., M. Berger, A. Prechal, E. Jarašiūnas, C. G. Fernlund, M. Vilaras és E. Regan bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. február 2-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2016. április 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A C-8/15. P. sz. ügyben a Ledra Advertising Ltd, a C-9/15. P. sz. ügyben Andreas Eleftheriou, Eleni Eleftheriou és Lilia Papachristofi, valamint a C-10/15. P. sz. ügyben Christos Theophilou és Eleni Theophilou az Európai Unió Törvényszéke 2014. november 10-iLedra Advertising kontra Bizottság és EKB végzésének (T-289/13, EU:T:2014:981), 2014. november 10-iEleftheriou és Papachristofi kontra Bizottság és EKB végzésének (T-291/13, nem tették közzé, EU:T:2014:978), illetve 2014. november 10-iTheophilou kontra Bizottság és EKB végzésének (T-293/13, nem tették közzé, EU:T:2014:979) (a továbbiakban: megtámadott végzések) hatályon kívül helyezését kérik, amely végzésekben a Törvényszék részben elfogadhatatlannak, részben pedig megalapozatlannak nyilvánította az elsősorban a konkrét gazdaságpolitikai feltételekről szóló, a Ciprusi Köztársaság és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) között 2013. április 26-án kötött egyetértési megállapodás (a továbbiakban: 2013. április 26-i egyetértési megállapodás) 1.23-1.27. pontjának megsemmisítése iránti, másodsorban pedig a fellebbezők által hivatkozott, az említett pontok ezen egyetértési megállapodásba való beillesztéséből és az Európai Bizottság felügyeleti kötelezettségének megsértéséből eredő kár megtérítése iránti kereseteiket.

Jogi háttér

Az ESM-Szerződés

2 2012. február 2-án Brüsszelben (Belgium) a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Málta, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság megkötötte az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződést (a továbbiakban: ESM-Szerződés). E Szerződés 2012. szeptember 27-én lépett hatályba.

3 Az ESM-Szerződés (1) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"Az Európai Tanács 2010. december 17-én megállapodott, hogy az euróövezet tagállamainak állandó stabilitási mechanizmust kell létrehozniuk. Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) fogja betölteni az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az Európai Pénzügyi Stabilizációs Mechanizmus (EFSM) jelenlegi szerepét, szükség esetén pénzügyi segítséget nyújtva az euróövezet tagállamainak." [nem hivatalos fordítás]

4 Az említett Szerződés 1. és 2. cikke, valamint 32. cikkének (2) bekezdése értelmében a Szerződő Felek, nevezetesen azok a tagállamok, amelyek pénzneme az euró, nemzetközi pénzügyi intézményt hoznak létre maguk között, a jogi személyiséggel rendelkező ESM-t.

5 Az ESM-Szerződés 4. cikkének (1) és (3) bekezdése, valamint (4) bekezdésének első albekezdése a következőket állapítja meg:

"(1) Az ESM Kormányzótanáccsal és Igazgatótanáccsal, valamint főigazgatóval és a szükségesnek tartott személyi állománnyal rendelkezik.

[...]

(3) A közös megegyezéssel hozott döntést a szavazásban részt vevő tagoknak egyhangúlag kell meghozniuk. A tartózkodás nem akadálya a közös megegyezéssel történő döntéshozatalnak.

(4) Eltérve a (3) bekezdéstől, sürgős szavazási eljárásra kerül sor akkor, ha a Bizottság és az [Európai Központi Bank (EKB)] egyaránt úgy gondolja, hogy pénzügyi támogatás nyújtására vagy végrehajtására vonatkozó, a 13-18. cikkben meghatározott döntés sürgős meghozatalának elmaradása az euróövezet gazdasági és pénzügyi stabilitását veszélyeztetné. [...]" [nem hivatalos fordítás]

6 Az ESM-Szerződés 5. cikkének (3) bekezdése szerint "[a]z Európai Bizottság gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős tagja, és az [Európai Központi Bank] elnöke, valamint az eurócsoport elnöke (ha ő maga nem az elnök vagy nem kormányzótanácsi tag), megfigyelőként részt vehetnek [az ESM] Kormányzótanácsának ülésein". [nem hivatalos fordítás]

7 Az ESM-Szerződés 6. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy "[a]z Európai Bizottság gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős tagja, és az EKB elnöke egy-egy megfigyelőt jelölhet [az ESM Igazgatótanácsába]" [nem hivatalos fordítás].

8 Az ESM-Szerződés 12. cikke meghatározza a stabilitási támogatásra vonatkozó elveket, és (1) bekezdésében az alábbiakat állapítja meg:

"Amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges, az ESM valamely ESM-tagnak a választott pénzügyi segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételrendszerhez kötött stabilitási támogatást nyújthat. E feltételrendszer többek között makrogazdasági kiigazítási programból vagy az előre meghatározott támogathatósági feltételek további teljesítésére vonatkozó kötelezettségből állhat." [nem hivatalos fordítás]

9 Az ESM valamely tagjának való stabilitási támogatás nyújtására vonatkozó eljárást az ESM-Szerződés 13. cikke a következőképpen ismerteti: "(1) Az ESM valamely tagja stabilitási támogatás iránti kérelmet terjeszthet a Kormányzótanács elnöke elé. E kérelem megjelöli a célzott pénzügyi segítségnyújtási eszközt vagy eszközöket. E kérelem kézhezvételekor a Kormányzótanács elnöke felkéri az Európai Bizottságot, hogy az EKB-val együttműködésben: (2) Az ESM-tag kérelme és az (1) bekezdésben említett vizsgálat alapján a Kormányzótanács dönthet főszabály szerint az érintett ESM-tagnak stabilitási támogatás pénzügyi segítségnyújtási eszköz formájában történő odaítéléséről. (3) Ha a (2) bekezdés alapján határozatot hoz, a Kormányzótanács megbízza az Európai Bizottságot, hogy - az EKB-val együttműködésben, és amennyiben lehetséges, az IMF-fel közösen - egyetértési megállapodásról szóló tárgyalásokat folytasson az érintett ESM-taggal, amely megállapodás pontosan meghatározza a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételrendszert. Az egyetértési megállapodás figyelembe veszi a kezelendő hiányosságok súlyosságát és a választott pénzügyi segítségnyújtási eszközt. Ezzel párhuzamosan az ESM főigazgatója javaslatot készít a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló, a támogatás részleteit és pénzügyi feltételeit, valamint a választott eszközöket tartalmazó megállapodásra vonatkozóan, amely megállapodást a Kormányzótanács hagyja jóvá. Az egyetértési megállapodásnak teljes mértékben összhangban kell lennie az [EUM-Szerződésben] szereplő, a gazdaságpolitikák összehangolására vonatkozó intézkedésekkel, különösen az Európai Unió minden jogi aktusával, ideértve az érintett ESM-tagnak címzett minden véleményt, figyelmeztetést, ajánlást vagy határozatot. (4) Az Európai Bizottság aláírja az egyetértési megállapodást az ESM nevében, amennyiben az megfelel a (3) bekezdésben megállapított feltételeknek, és azt a Kormányzótanács jóváhagyta. (5) Az Igazgatótanács jóváhagyja a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló megállapodást, amely tartalmazza a nyújtandó stabilitási támogatás pénzügyi részleteit, valamint adott esetben a támogatás első részlete folyósításának módozatait. [...] (7) Az Európai Bizottság feladata - az EKB-val együttműködésben és amennyiben lehetséges, az IMF-fel közösen - a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételek betartásának ellenőrzése." [nem hivatalos fordítás]

a) vizsgálja meg, vajon az euróövezet egészének vagy tagállamainak pénzügyi stabilitását fenyegeti-e veszély, kivéve ha az EKB a 18. cikk (2) bekezdése alapján már végzett elemzést;

b) vizsgálja meg az államadósság fenntarthatóságát. Amennyiben az hasznos és lehetséges, indokolt e vizsgálatot a [Nemzetközi Valutaalappal (IMF)] együttműködve elvégezni;

c) vizsgálja meg az érintett ESM-tag lehetséges és tényleges finanszírozási szükségleteit.

A 2013. április 26-i egyetértési megállapodás

10 A 2013. április 26-i egyetértési megállapodásnak "A Cyprus Popular Bank és a Bank of Cyprus szerkezetátalakítása és szanálása" cím alá tartozó 1.23-1.27 pontjai (a továbbiakban: vitatott pontok) az alábbiak szerint rendelkeznek:

"1.23. A már említett pénzügyi és könyv szerinti értékvizsgálat alapján megállapításra került, hogy Ciprus két legnagyobb bankja fizetésképtelenné vált. E helyzet kezelése érdekében a kormány egy nagyszabású szanálási és szerkezetátalakítási tervet hajtott végre. A verseny megőrzése mellett a jövőbeli egyensúlytalanságok felhalmozódásának elkerülése és az ágazat életképességének helyreállítása érdekében az adóalanyok pénzét fel nem használó, négy részből álló stratégiát fogadtak el.

1.24. Először is a Görögországhoz kapcsolódó valamennyi eszköz (ideértve a tengeri közlekedés területén fennálló kölcsönöket is) és kötelezettség, amelyet a legrosszabb esetben 16,4, illetve 15 milliárd euróra becsülnek, átruházásra került. A görög eszközöket és kötelezettségeket a Piraeus Bank szerezte meg, amelynek szerkezetátalakítását a görög hatóságok fogják biztosítani. Az átruházást egy 2013. március 26-án aláírt megállapodás alapján hajtották végre. Az eszközök könyv szerinti értéke 19,2 milliárd eurót tett ki, és ezen átruházás lehetővé tette a Görögország és Ciprus közötti kölcsönös kötelezettség jelentős csökkentését.

1.25. Ami a [Cyprus Popular Bank Public Co. Ltd, a továbbiakban: Cyprus Popular Bank] egyesült királysági fiókját illeti, minden betétet áthelyeztek [a Trapeza Kyprou Dimosia Etaira Ltd (a továbbiakban: Bank of Cyprus)] brit leányvállalatához. A kapcsolódó eszközöket a Bank of Cyprusban vonták össze.

1.26. Másodszor a Bank of Cyprus valós értékükön átveszi - vételi és beolvasztási eljárás révén - a Cyprus Popular Bank ciprusi eszközeit, valamint névértéken a biztosított betéteit és sürgősségi likviditási támogatáshoz való hozzáférését. A Cyprus Popular Bank nem biztosított betéteit a régi szervezet keretében tartják fenn. Az a cél, hogy az átruházott eszközök értéke meghaladja az átruházott kötelezettségek értékét, úgy, hogy a különbség feleljen meg a Bank of Cyprus Cyprus Popular Bank által történő, az átruházott kockázattal súlyozott eszközök 9%-ának megfelelő feltőkésítésének. A Bank of Cyprus olyan feltőkésítés tárgyát képezi, hogy a program végére elérje - a stresszteszt legrosszabb esetében - a 9%-os minimális tulajdoni részesedéshányadot, ami hozzájárul majd a bizalom visszaállításához és a finanszírozási feltételek normalizálásához. A Bank of Cyprusban lévő nem biztosított betétek 37,5%-ának A kategóriájú, teljes szavazati jogot és osztalékhoz való jogot biztosító részvényekké történő átalakítása biztosítja a tőkekövetelmény legnagyobb részét, a Cyprus Popular Bank régi szervezetéből jövő további sajáttőke-hozzájárulással. A Bank of Cyprusnál maradó nem biztosított betétek egy részét átmenetileg befagyasztják.

1.27. Harmadszor a tőkésítés céljai elérésének biztosítása érdekében a Bank of Cyprus és a Cyprus Popular Bank eszközeinek független részletesebb és új értékelését 2013. június végéig elvégzik a bankszanálás keretkövetelményeinek megfelelően. E célból a független értékelés feladatmeghatározását legkésőbb 2013. április közepéig kialakítják az Európai Bizottsággal, az EKB-val és az IMF-fel konzultálva. Ezen értékelést követően, ha szükséges, sor kerül a nem biztosított betétek A kategóriájú részvényekké történő átalakítására, annak biztosítása érdekében, hogy a válságfeltételek esetére fennálló 9%-os minimális sajáttőkeszintre irányuló cél elérhető legyen a program végére. Ha e célra figyelemmel fel kell tőkésíteni a Bank of Cyprust, részvényfelvásárlásra kerül majd sor annak érdekében, hogy a feltőkésítésnek megfelelő összeget visszatérítsék a betéteseknek." [nem hivatalos fordítás]

A nemzeti jog

11 A 2013. március 22-i O peri exiyiansis pistotikon kai allon idrimaton nomos (a hitelintézetek és más intézmények átszervezéséről szóló törvény, EE, I(I) melléklet, 4379. szám, 2013.3.22., a továbbiakban: 2013. március 22-i törvény) 3. pontjának (1) bekezdése és 5. pontjának (1) bekezdése alapján a Kentriki Trapeza tis Kyprout (Ciprusi Központi Bank, a továbbiakban: CKB) - az Ypourgeio Oikonomikonnal (pénzügyminisztérium) együttesen - bízták meg az említett törvényben szereplő intézmények átszervezésével. E célból egyrészt a 2013. március 22-i törvény 12. pontjának (1) bekezdése előírja, hogy a CKB rendelettel átalakíthatja a szanálási eljárás alá vont intézmény adósságait és kötelezettségeit, ideértve az alaptőke, vagy az ezen intézményben fennálló jelenlegi vagy jövőbeli bármilyen hitelegyenleg csökkentésének, módosításának, újraelosztásának vagy megújításának módját, illetve az értékpapírok tulajdoni részesedéssé való átalakításának módját. E pont másrészt előírja, hogy a 2013. március 22-i törvény 2. pontjának ötödik bekezdése értelmében vett "biztosított betétek" ki vannak zárva ezen intézkedések alól. A felek nem vitatják, hogy a 100000 eurót el nem érő bankbetétekről van szó.

12 A to Peri diasosis me idia mesa tis Trapezas Kyprou Dimosias Etaireias Ltd Diatagma tou 2013, Kanonistiki Dioikitiki Praxi No. 103 (a Trapeza Kyprou Dimosia Etaireia Ltd saját eszközeivel történő átszervezéséről szóló 2013. évi rendelet, 103. sz. rendeleti közigazgatási aktus, EE, III(I) melléklet, 4645. szám, 2013.3.29., 769. o., a továbbiakban: 103. sz. rendelet) többek között a nem biztosított betétesei, a részvény-, illetve kötvénytulajdonosai költségére írja elő a Bank of Cyprus feltőkésítését, hogy az folytathassa a banki szolgáltatások nyújtását. Így a nem biztosított betéteket átalakították a Bank of Cyprus részvényeivé (azaz minden egyes nem biztosított betét 37,5%-a), a Bank of Cyprus által részvénnyé vagy betétté alakítható értékpapírokká (azaz minden egyes nem biztosított betét 22,5%-a) és a CKB által betétekké alakítható értékpapírokká (azaz minden egyes nem biztosított betét 40%-a). E rendelet a 10. pontja értelmében 2013. március 29-én 6 órakor lépett hatályba.

13 A to Peri tis Polisis Orismenon Ergasion tis Cyprus Popular Bank Public Co Ltd Diatagma tou 2013, Kanonistiki Dioikitiki Praxi No. 104 (a Cyprus Popular Bank Public Co Ltd bizonyos üzletágainak értékesítéséről szóló 2013. évi rendelet, 104. sz. rendeleti közigazgatási aktus, EE, III(I) melléklet, 4645. szám, 2013.3.29., 781. o., a továbbiakban: 104. sz. rendelet) 2. és 5. pontjának együttes rendelkezései előírják, hogy 2013. március 29-én 6 óra 10 perckor a Cyprus Popular Bank bizonyos eszközöket és forrásokat - ideértve a 100000 eurót el nem érő betéteket - utal át a Bank of Cyprushoz. A 100000 eurót meghaladó betétek a felszámolására váró Cyprus Popular Banknál maradnak.

A jogviták előzményei

14 2012 első pár hónapjában egyes ciprusi székhelyű bankok, köztük a Cyprus Popular Bank és a Bank of Cyprus, pénzügyi nehézségekkel küzdöttek. A Ciprusi Köztársaság szükségesnek ítélte a feltőkésítésüket, és e célból az EFSF vagy az ESM pénzügyi segítsége iránti kérelmet nyújtott be az eurócsoport elnökéhez.

15 A 2012. június 27-i nyilatkozatban az eurócsoport rámutatott arra, hogy a kért pénzügyi segítséget az EFSF vagy az ESM olyan egyetértési megállapodásban meghatározandó makrogazdasági kiigazítási program keretében fogja nyújtani, amelyre vonatkozóan a tárgyalásokat egyfelől az Európai Bizottság az EKB-val és az IMF-fel közösen, másfelől pedig a ciprusi hatóságok fogják lefolytatni.

16 A Ciprusi Köztársaság és a többi olyan tagállam, amelynek pénzneme az euró, 2013 márciusában politikai megállapodásra jutott az egyetértési megállapodás tervezetére vonatkozóan. Az eurócsoport 2013. március 16-i nyilatkozatában üdvözölte e megállapodást, és néhány előírt kiigazítási intézkedésre hivatkozott, köztük a bankbetétek után fizetendő adó bevezetésére. Az eurócsoport rámutatott arra, hogy ezen összefüggésre tekintettel úgy ítéli meg, hogy Ciprus és az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítására alkalmas pénzügyi segítség nyújtása főszabály szerint indokolt, és felhívta az érdekelt feleket a folyamatban lévő tárgyalások felgyorsítására.

17 2013. március 18-án a Ciprusi Köztársaság elrendelte a bankok 2013. március 19-én és 20-án való bezárását. A ciprusi hatóságok úgy döntöttek, hogy a bankokból való tömeges pénzfelvétel elkerülése céljából 2013. március 28-ig meghosszabbítják a bankok zárvatartását.

18 2013. március 19-én a ciprusi parlament elutasította a ciprusi kormánynak a valamennyi ciprusi bankbetét után fizetendő adó bevezetésére vonatkozó törvényjavaslatát. Ezt követően e parlament elfogadta a 2013. március 22-i törvényt.

19 A 2013. március 25-i nyilatkozatban az eurócsoport kifejtette, hogy megállapodásra jutottak a ciprusi hatóságokkal a jövőbeli makrogazdasági kiigazítási program lényeges elemeiről, amely programot támogatja valamennyi olyan tagállam, amelynek pénzneme az euró, valamint a Bizottság, az EKB és az IMF is. Az eurócsoport továbbá üdvözölte a pénzügyi szektor átalakítására vonatkozó, e nyilatkozat mellékletében szereplő terveket.

20 2013. március 25-én a CKB kormányzója átszervezési eljárás alá vonta a Bank of Cyprust és a Cyprus Popular Bankot. E célból 2013. március 29-én a 2013. március 22-i törvény alapján közzétették a 103. és a 104. sz. rendeletet.

21 E rendeletek hatálybalépésekor a fellebbezők betétekkel rendelkeztek a Bank of Cyprusnál és a Cyprus Popular Banknál. Az említett rendeletekben szereplő intézkedések alkalmazása e betétek értékének a fellebbezők által pontosan kiszámított, jelentős csökkenését eredményezte.

22 A 2013. április 24-i ülésén az ESM kormányzótanácsa:

- úgy határozott, hogy pénzügyi segítségnyújtási eszköz formájában támogatást nyújt a Ciprusi Köztársaság stabilitásához az ESM főigazgatója javaslatának megfelelően;

- jóváhagyta az egyetértési megállapodás Bizottság által (az EKB-val és az IMF-fel együttműködésben) a Ciprusi Köztársasággal megtárgyalt tervezetét;

- megbízta a Bizottságot e megállapodásnak az ESM nevében történő aláírásával.

23 Az egyetértési megállapodást 2013. április 26-án írta alá a Ciprusi Köztársaság pénzügyminisztere, a CKB kormányzója és az ESM nevében a Bizottság elnökhelyettese, O. Rehn.

24 2013. május 8-án az ESM Igazgatótanácsa jóváhagyta a pénzügyi segítségnyújtási eszközre vonatkozó megállapodást, valamint a Ciprusi Köztársaságnak szóló támogatás első részlete kifizetésének módozataira vonatkozó javaslatot. E részletet két kifizetés keretében folyósították, 2013. május 13-án (2 milliárd euró), illetve 2013. június 26-án (1 milliárd euró). A segély második, 1,5 milliárd euró nagyságrendű részletét 2013. szeptember 27-én fizették ki.

A Törvényszék előtti eljárások és a megtámadott végzések

25 A fellebbezők a Törvényszék Hivatalához 2013. május 24-én benyújtott keresetleveleikkel három keresetet indítottak annak érdekében, hogy a Törvényszék:

- kötelezze a Bizottságot és az EKB-t arra, hogy fizessen számukra a betétjeik értékcsökkenésének megfelelő kártérítést;

- "egyébiránt és/vagy másodlagosan" semmisítse meg a vitatott pontokat, és

- sürgősen vizsgálja meg a keresetet, és e vizsgálatig úgy fogadja el "[EUMSZ 279.] cikk szerinti, a [...] helyzet[ük] megőrzéséhez szükséges ideiglenes intézkedéseket, hogy azok ne érintsék [a Ciprusi Köztársaságnak] nyújtott stabilitási támogatást".

26 A Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 24-én, illetve október 1-jén benyújtott külön beadványában a Bizottság és az EKB elfogadhatatlansági kifogást emelt a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke alapján.

27 A Törvényszék a megtámadott végzésekben a kereseteket mint részben elfogadhatatlanokat, részben pedig jogilag nyilvánvalóan megalapozatlanokat teljes egészében elutasította.

A felek kérelmei

28 A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

- az első fokon előterjesztett első két kérelemre, azaz a kártérítési kérelemre és/vagy a vitatott pontok megsemmisítése iránti kérelemre tekintettel helyezze hatályon kívül a megtámadott végzéseket, és

- az ügyeket utalja vissza a Törvényszék elé.

29 A Bizottság és az EKB azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezéseket, és

- a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

30 A Bíróság elnöke 2015. augusztus 21-i határozatával a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C-8/15. P-C-10/15. P. sz. ügyek egyesítését.

A fellebbezésekről

31 Fellebbezéseik alátámasztása érdekében a fellebbezők egy arra alapított jogalapot hoznak fel, hogy a Törvényszék az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására vonatkozó feltételek vizsgálatakor hibákat követett el.

32 A Bizottság és az EKB azt állítja, hogy a fellebbezések elfogadhatatlanok, és hozzáteszik, hogy a fellebbezések alátámasztására felhozott jogalapot mint megalapozatlant mindenképpen el kell utasítani.

Az elfogadhatóságról

33 A Bizottság és az EKB a fellebbezések elfogadhatatlanságára hivatkozik, azzal az indokkal, hogy a fellebbezők lényegében a Törvényszék előtt már előadott érvek megismétlésére szorítkoznak, valamint a Törvényszék által a különböző bizonyítékokkal kapcsolatban végzett ténybeli értékeléseket vitatják.

34 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikknek és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikke első bekezdésének megfelelően a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, és abban csak a Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló, a Törvényszék előtt történt eljárási szabálytalanságra, valamint az uniós jog Törvényszék általi megsértésére alapított jogalapokra lehet hivatkozni (lásd különösen: 2014. szeptember 4-iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C-192/13 P, EU:C:2014:2156, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Ezenfelül az EUMSZ 256. cikkből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni azon ítélet vitatott pontjait, amelynek hatályon kívül helyezését kérik, és a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (lásd különösen: 2000. július 4-iBergaderm és Goupil kontra Bizottság ítélet, C-352/98 P, EU:C:2000:361, 34. pont; 2014. szeptember 4-iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C-192/13 P, EU:C:2014:2156, 43. pont).

36 Közelebbről, ezen eljárási szabályzat 169. cikkének (2) bekezdése azt követeli meg, hogy a felhozott jogalapok és jogi érvek pontosan jelöljék meg a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit.

37 Így az a fellebbezés, amely pusztán megismétli, illetve szó szerint újra előadja a Törvényszék elé terjesztett jogalapokat és érveket, ideértve azokat is, amelyek a Törvényszék által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak, nem tesz eleget az e rendelkezések által támasztott indokolási követelményeknek. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában egyszerűen a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányul, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (lásd: 2014. szeptember 4-iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C-192/13 P, EU:C:2014:2156, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ha azonban a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ugyanis, ha a fellebbező ily módon nem alapíthatná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (lásd: 2014. szeptember 4-iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C-192/13 P, EU:C:2014:2156, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 A jelen ügyben a fellebbezők jogalapjukkal azt kívánják bizonyítani, hogy a megtámadott végzések nem tartalmaznak indokolást, illetve hogy elégtelen indokolást tartalmaznak, valamint a Törvényszék által jogkérdésekre adott kifejezett választ kérdőjelezik meg, amely kérdések a fellebbezés keretében a Bíróság általi vizsgálat tárgyát képezhetik.

40 Ezenkívül, noha igaz, hogy a fellebbezők által a fellebbezéseik keretében előadott érvelés szerkezete nem szabatos, meg kell állapítani, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikke (2) bekezdésének megfelelően megjelölik a megtámadott végzések indokolásának vitatott részeit, valamint a jogi érveket, ami lehetővé teszi a Bíróság által jogi szempontból elvégzendő jogszerűségi vizsgálatot.

41 Ebből következik, hogy a fellebbezések elfogadhatók.

Az ügy érdeméről

A fellebbezők érvelése

42 A fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a megtámadott végzések 45. pontjában annak megállapítására szorítkozott, hogy a Bizottságra és az EKB-ra ruházott feladatok nem foglalják magukban saját döntéshozatali jogkör gyakorlását. Ezáltal a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az ESM-Szerződés 13. cikkének (4) bekezdését, elvonatkoztatva attól a körülménytől, hogy a Bizottság aláírta a 2013. április 26-i egyetértési megállapodást, noha ez utóbbi jogellenes feltételt tartalmaz. Így az érintett ciprusi bankok belső feltőkésítéséért valójában a Bizottság és az EKB a felelős.

43 E tekintetben a fellebbezők rámutatnak arra, hogy a Törvényszék előtt arra hivatkoztak, hogy a betéteik értékcsökkenésének valódi okát a Ciprusi Köztársaságnak nyújtott pénzügyi segítségnyújtási eszköz feltételei jelentik, és az, ahogyan e feltételeket a Bizottság és EKB megkövetelte. A Bizottság és az EKB ugyanis e tagállamot arra kötelezte, hogy fogadja el a 103. és a 104. rendeletet, ezen intézmények e célból sürgősen beavatkozó tisztviselőinek közreműködésével. A fellebbezők e tekintetben kifejtik, hogy a Ciprusi Köztársaság a Cyprus Popular Bank és a Bank of Cyprus feltőkésítése érdekében nyújtott be pénzügyi segítségnyújtási eszköz iránti kérelmet, nem pedig annak érdekében, hogy e bankokat a belső feltőkésítési eszköz idő előtti alkalmazása révén szanálják. A fellebbezők előadják, hogy a Bizottság és az EKB kezdeti álláspontja viszont azt volt, hogy ezen eszközhöz kell folyamodni.

44 A fellebbezők kifogásolják, hogy a Törvényszék nem válaszolt azon érveikre, amelyek annak bizonyítására irányultak, hogy az említett intézmények döntő szerepet játszottak a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás elfogadásában, és ennélfogva a Bank of Cyprus feltőkésítésével és a Cyprus Popular Bank szanálásával összefüggő pénzügyi kár bekövetkezésében.

45 A fellebbezők továbbá úgy érvelnek, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azon érvük megvizsgálásakor, miszerint a Bizottság elmulasztotta biztosítani a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás uniós joggal való összeegyeztethetőségét.

46 A fellebbezők így azt kifogásolják, hogy a Törvényszék nem vette megfelelően figyelembe a Bizottság állítólagos tétlenségét, noha a 2012. november 27-iPringle-ítélet (C-370/12, EU:C:2012:756) 164. pontja szerint az ESM-Szerződés által a Bizottságra ruházott feladatok lehetővé teszik számára - amint azt e Szerződés 13. cikkének (3) és (4) bekezdése előírja -, hogy biztosítsa az ESM által kötött egyetértési megállapodásoknak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét, ezen ítélet 174. pontja szerint pedig e Szerződés 13. cikkének (3) bekezdése értelmében azon egyetértési megállapodásnak, amelyről a stabilitási támogatást kérő tagállammal tárgyalnak, teljes mértékben összhangban kell lennie az uniós joggal. Így a Bíróság kimondta, hogy a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételrendszernek összhangban kell lennie az uniós joggal.

47 Márpedig a vitatott pontokban szereplő belső feltőkésítési intézkedés alkalmazása nyilvánvalóan sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikkének (1) bekezdésében, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot.

48 A Bizottság és az EKB vitatja a fellebbezők által előadott érvek megalapozottságát.

A Bíróság álláspontja

49 Jogalapjukkal a fellebbezők a Törvényszék által azzal kapcsolatban elvégzett értékelést vitatják, hogy a Bizottság és az EKB milyen szerepet játszott a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás elfogadásában. Különösen azzal érvelnek, hogy a Ciprus által végrehajtott belső feltőkésítés szerzői valójában ezen intézmények, és hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a fellebbezők azon érvét vizsgálta, miszerint a Bizottság nem biztosította a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás uniós joggal való összeegyeztethetőségét.

50 E jogalap egyrészt a megtámadott végzések 44-47. pontjára vonatkozik, amely pontokban a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság és az EKB nem volt kezdeményezője a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás elfogadásának, ennélfogva nem rendelkezik hatáskörrel az egyetértési megállapodás vitatott pontjainak jogellenességére alapított kártérítési keresetek elbírálására. Az említett jogalap másrészt a megtámadott végzések 48-54. pontjára vonatkozik, amely pontokban a Törvényszék lényegében kimondta, hogy a fellebbezők nem bizonyították, hogy az általuk állítólag elszenvedett kárt az okozta, hogy a Bizottság megsértette a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás uniós joggal való összeegyeztethetőségének biztosítására vonatkozó állítólagos kötelezettségét.

51 A Törvényszék a megtámadott végzések 44. pontjában megállapította, hogy az említett egyetértési megállapodást együttesen fogadta el az ESM és a Ciprusi Köztársaság, és hogy - amint az ESM-Szerződés 13. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik - a Bizottság csak az ESM nevében írta alá ezen egyetértési megállapodást. Ezt követően a 2012. november 27-iPringle-ítélet (C-370/12, EU:C:2012:756) 161. pontjára támaszkodva az említett végzések 45. pontjában emlékeztetett arra, hogy még ha az ESM-Szerződés a Bizottságra és az EKB-ra bíz is az e Szerződés céljainak megvalósításához fűződő egyes feladatokat, egyrészt az ESM-Szerződésben a Bizottságra és az EKB-ra ruházott feladatok nem foglalnak magukban saját döntéshozatali jogkört, másrészt pedig az e két intézmény által e Szerződés keretében végzett tevékenységek csak az ESM-et kötelezik.

52 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy - amint az eurócsoport 2012. június 27-i nyilatkozatából kitűnik - a Bizottságot és az EKB-t azzal bízták meg, hogy folytassanak tárgyalásokat a ciprusi hatóságokkal egy egyetértési megállapodásban meghatározandó makrogazdasági kiigazítási programról. A Bizottság és az EKB azáltal, hogy részt vettek a ciprusi hatóságokkal folytatott tárgyalásokban, technikai szakértelmet biztosítottak, tanácsokkal szolgáltak és iránymutatásokat javasoltak, azon hatáskörök keretein belül jártak el, amelyekkel az ESM-Szerződés 13. cikkének (3) bekezdése felruházta őket. Márpedig a Bizottságnak és az EKB-nak a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás aláírásához vezető eljárásban való, e rendelkezésben előírt részvétele nem teszi lehetővé azt, hogy e megállapodást nekik betudható aktusnak lehessen minősíteni.

53 Amint ugyanis a Bíróság a 2012. november 27-iPringle-ítélet (C-370/12, EU:C:2012:756) 161. pontjában hangsúlyozta, az ESM-Szerződésben a Bizottságra és az EKB-ra ruházott feladatok - bármilyen fontosak is - nem foglalnak magukban saját döntéshozatali jogkört. Az e két intézmény által ugyanezen Szerződés keretében végzett tevékenységek csak az ESM-et kötelezik.

54 Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 53. pontjában rámutatott, az a körülmény, hogy egy vagy több uniós intézmény bizonyos szerepet játszhat az ESM keretén belül, nem változtat az ESM aktusainak jellegén, amely aktusok nem képezik az uniós jogrend részét.

55 Azonban, noha e megállapítás érintheti az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtható megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának feltételeit, nem akadályozhatja azt, hogy az EUMSZ 268. cikk, valamint az EUMSZ 340. cikk második és harmadik bekezdése alapján benyújtott kártérítési kereset keretében a Bizottsággal és az EKB-val szemben olyan jogellenes magatartásokra lehessen hivatkozni, amelyek adott esetben valamely egyetértési megállapodásnak az ESM nevében való elfogadásához kötődnek.

56 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ESM-Szerződésben a Bizottságra és az EKB-ra ruházott feladatok nem változtatják meg azokat a hatásköröket, amelyeket az EU- és az EUM-Szerződés ezen intézményekre ruház (2012. november 27-iPringle-ítélet, C-370/12, EU:C:2012:756, 162. pont).

57 Ami konkrétan a Bizottságot illeti, az EUSZ 17. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság "előmozdítja az Unió általános érdekeit", és "felügyeli az uniós jog alkalmazását" (2012. november 27-iPringle-ítélet, C-370/12, EU:C:2012:756, 163. pont).

58 Egyébiránt az ESM-Szerződés által a Bizottságra ruházott feladatok lehetővé teszik számára - amint azt e Szerződés 13. cikkének (3) és (4) bekezdése előírja -, hogy biztosítsa az ESM által kötött egyetértési megállapodásoknak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét (lásd ebben az értelemben: 2012. november 27-iPringle-ítélet, C-370/12, EU:C:2012:756, 164. pont).

59 Következésképpen, amint azt a Bizottság a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva maga is elismerte, ezen intézmény az ESM-Szerződés keretében is megőrzi az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése szerinti, a Szerződések őre szerepét, ily módon tartózkodnia kell attól, hogy olyan egyetértési megállapodást írjon alá, amelynek az uniós joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban kétségei vannak.

60 Ebből következik, hogy a Törvényszék az EUMSZ 268. cikknek és az EUMSZ 340. cikk második és harmadik bekezdésének értelmezése és alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzések 46. és 47. pontjában megállapította, hogy a vitatott pontok jogellenességére alapított kártérítési kereset elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, pusztán arra a megállapításra támaszkodva, hogy az említett pontok elfogadása formálisan nem tudható be sem a Bizottságnak, sem pedig az EKB-nak.

61 A fellebbezéseknek tehát helyt kell adni, és a megtámadott végzéseket hatályon kívül kell helyezni.

A Törvényszék előtti keresetekről

62 Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi. A jelen ügyben ez a helyzet.

63 A Bíróság ugyanis abban a helyzetben van, hogy el tudja bírálni a fellebbezők által az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második és harmadik bekezdése alapján benyújtott, az őket állítólag amiatt ért kár megtérítése iránti kérelmet, mert egyrészt a Bizottság és az EKB a 2013. április 26-i egyetértési megállapodásba beiktatta a vitatott pontokat, másrészt pedig, mert a Bizottság a tétlensége miatt megsértette arra vonatkozó kötelezettségét, hogy ezen egyetértési megállapodás elfogadása keretében biztosítsa, hogy e megállapodás megfeleljen az uniós jognak.

64 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Unió EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének megállapításához több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen az uniós intézménnyel szemben kifogásolt magatartás jogellenessége, a kár tényleges jellege, valamint az intézmény magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (2014. október 14-iGiordano kontra Bizottság ítélet, C-611/12 P, EU:C:2014:2282, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65 Az első feltételt illetően a Bíróság már több alkalommal is tisztázta, hogy olyan jogszabály kellően súlyos megsértését kell megállapítani, amelynek célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen (lásd különösen: 2000. július 4-iBergaderm és Goupil kontra Bizottság ítélet, C-352/98 P, EU:C:2000:361, 42. pont; 2014. július 10-iNikolaou kontra Számvevőszék ítélet, C-220/13 P, EU:C:2014:2057, 53. pont).

66 A jelen ügyben az a jogszabály, amelynek tiszteletben tartását a fellebbezők szerint a Bizottság nem biztosította a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás elfogadása keretében, a Charta 17. cikkének (1) bekezdése. E rendelkezés, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, olyan jogszabálynak minősül, amelynek célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen.

67 Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy noha a tagállamok az ESM-Szerződés keretében nem az uniós jogot hajtják végre, így ennek keretében a Chartának nem címzettjei (lásd ebben az értelemben: 2012. november 27-iPringle-ítélet, C-370/12, EU:C:2012:756, 178-181. pont), az uniós intézmények azonban a Charta címzettjei, ideértve azt az esetet is, amikor - amint arra a főtanácsnok az indítványának 85. pontjában rámutatott - az uniós jog keretein kívül járnak el. Végeredményben a Bizottság a 2013. április 26-i egyetértési megállapodáshoz hasonló megállapodás elfogadásakor mind az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése értelmében, amely az uniós jog alkalmazása felügyeletének általános feladatával bízza meg, mind pedig az ESM-Szerződés 13. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében, amely szerint a Bizottság köteles felügyelni az ESM által kötött egyetértési megállapodásoknak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét (lásd ebben az értelemben: 2012. november 27-iPringle-ítélet, C-370/12, EU:C:2012:756, 163. és 164. pont), köteles biztosítani, hogy az ilyen megállapodás összeegyeztethető legyen a Chartában biztosított alapvető jogokkal.

68 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság a 2013. április 26-i egyetértési megállapodás elfogadása során hozzájárult-e a fellebbezőknek a Charta 17. cikke (1) bekezdése értelmében vett tulajdonhoz való jogának kellően súlyos megsértéséhez.

69 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta e rendelkezésében biztosított tulajdonhoz való jog nem abszolút jog, és annak gyakorlását az Unió által kitűzött általános érdekű célok korlátozhatják (lásd: 2011. november 16-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, C-548/09 P, EU:C:2011:735, 113. pont; 2016. május 12-iBank of Industry and Mine kontra Tanács ítélet, C-358/15 P, EU:C:2016:338, 55. pont).

70 Következésképpen, amint a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozható, amennyiben ezek a korlátozások ténylegesen az elérni kívánt általános érdekű célkitűzéseket szolgálják, és nem járnak az elérni kívánt cél tekintetében olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozással, amely magának az így biztosított jognak a lényegét sértené (lásd ebben az értelemben: 2011. november 16-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, C-548/09 P, EU:C:2011:735, 114. pont; 2016. május 12-iBank of Industry and Mine kontra Tanács ítélet, C-358/15 P, EU:C:2016:338, 56. pont).

71 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy - amint az ESM-Szerződés 12. cikkéből kitűnik - egy olyan egyetértési megállapodás elfogadása, mint amely a ciprusi hatóságok és különösen a Bizottság közötti tárgyalások eredményeképpen jött létre, az Unió által követett általános érdekű célkitűzést szolgál, azaz azt, hogy biztosítsa az egész euróövezet bankrendszerének stabilitását.

72 A pénzügyi szolgáltatások ugyanis központi szerepet játszanak az Unió gazdaságában. A bankok és a hitelintézetek lényeges finanszírozási forrást jelentenek a különböző piacokon tevékenykedő vállalkozások számára. Ráadásul a bankok között gyakori a szoros összefonódás, és közülük számos bank nemzetközi szinten működik. Ez az oka annak, hogy egy vagy több bank működési zavara gyorsan továbbgyűrűzhet a többi bankra is, akár az érintett tagállamban, akár más tagállamokban. Ez pedig negatív átgyűrűző hatásokat fejthet ki a gazdaság más ágazataiban (2016. július 19-iKotnik és társai ítélet, C-526/14, EU:C:2016:570, 50. pont).

73 A jelen ügyben a vitatott pontokban meghatározott intézkedések többek között előírják a Cyprus Popular Bank biztosított betéteinek a Bank of Cyprus általi átvételét, a Bank of Cyprusban lévő nem biztosított betétek 37,5%-ának teljes szavazati jogot és osztalékhoz való jogot biztosító részvényekké történő átalakítását, valamint e nem biztosított betétek egy másik részének átmeneti befagyasztását, kifejtve, hogy ha a válságfeltételek esetére fennálló 9%-os minimális sajáttőkeszint biztosítására irányuló célra figyelemmel fel kell tőkésíteni a Bank of Cyprust, részvényfelvásárlásra kerül majd sor annak érdekében, hogy a feltőkésítésnek megfelelő összeget visszatérítsék a nem biztosított betétek tulajdonosainak.

74 Az euróövezet bankrendszere stabilitásának biztosítására irányuló célkitűzésre figyelemmel, valamint a pénzügyi veszteségek azon közvetlen veszélyére tekintettel, amelynek az érintett két bank betétesei e bankok fizetésképtelensége esetén ki lettek volna téve, az ilyen intézkedések nem minősülnek olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozásnak, amely magának a fellebbezők tulajdonhoz való jogának a lényegét sértené. Következésképpen ezen intézkedések nem tekinthetők e jog indokolatlan korlátozásának (lásd analógia útján: 2003. július 10-iBooker Aquaculture és Hydro Seafood ítélet, C-20/00 és C-64/00, EU:C:2003:397, 79-86. pont).

75 E tényezőkre figyelemmel nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság azáltal, hogy lehetővé tette a vitatott pontok elfogadását, hozzájárult a fellebbezőknek a Charta 17. cikkének (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogának megsértéséhez.

76 Ebből következik, hogy az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának első feltétele a jelen ügyben nem teljesül, így a fellebbezők által előterjesztett kártérítési kérelmeket mint jogilag megalapozatlanokat el kell utasítani.

A költségekről

77 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (2) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy több pervesztes fél esetén a Bíróság határoz a költségek megosztásáról.

78 Mivel a Bíróság a fellebbezéseknek helyt adott, a kereseteket azonban elutasította, a Ledra Advertising, A. Eleftheriou, E. Eleftheriou, L. Papachristofi, C. Theophilou és E. Theophilou, valamint a Bizottság és az EKB maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke 2014. november 10-iLedra Advertising kontra Bizottság és EKB végzését (T-289/13, EU:T:2014:981), 2014. november 10-iEleftheriou és Papachristofi kontra Bizottság és EKB végzését (T-291/13, nem tették közzé, EU:T:2014:978), valamint 2014. november 10-iTheophilou kontra Bizottság és EKB végzését (T-293/13, nem tették közzé, EU:T:2014:979) hatályon kívül helyezi.

2) A Bíróság a T-289/13., T-291/13. és T-293/13. sz. ügyekben a Törvényszékhez benyújtott kereseteket elutasítja.

3) A Ledra Advertising Ltd, Andreas Eleftheriou, Eleni Eleftheriou, Lilia Papachristofi, Christos Theophilou és Eleni Theophilou, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) maga viseli a mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a fellebbezésekkel kapcsolatban felmerült saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.