62000CJ0020[1]

A Bíróság 2003. július 10-i ítélete. Booker Aquacultur Ltd (C-20/00. sz. ügy) és Hydro Seafood GSP Ltd (C-64/00. sz. ügy) kontra The Scottish Ministers. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Court of Session (Scotland) - Egyesült Királyság. 93/53/EGK irányelv. C-20/00. és C-64/00. sz. egyesített ügyek

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2003. július 10.(*)

"93/53/EGK irányelv - Pisztrángok vírusos vérfertőzésével (VHS) és lazacok fertőző anaemiájával (ISA) fertőzött halállományok megsemmisítése - Kártalanítás - A tagállam kötelezettségei - Az alapvető jogok, különösen a tulajdonhoz való jog védelme - A 93/53 irányelv érvényessége"

A C-20/00. és C-64/00. sz. egyesített ügyekben,

a Bírósághoz a Court of Session (Scotland) (Egyesült Királyság) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

a Booker Aquaculture Ltd, Marine Harvest McConnell néven eljárva (C-20/00),

a Hydro Seafood GSP Ltd (C-64/00)

és

a The Scottish Ministers

között folyamatban lévő eljárásban, az alapvető jogok, különösen a tulajdonhoz való jog védelmére vonatkozó közösségi jogi elvek értelmezésére, valamint az egyes halbetegségek elleni védekezés céljából közösségi minimumintézkedések bevezetéséről szóló, 1993. június 24-i 93/53/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 14. kötet, 314. o.) érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, J.-P. Puissochet, R. Schintgen és C. W. A. Timmermans tanácselnökök, C. Gulmann, D. A. O. Edward, A. La Pergola, F. Macken (előadó), N. Colneric, S. von Bahr és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: J. Mischo,

hivatalvezető: H. A. Rühl főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- a Booker Aquaculture Ltd képviseletében P. S. Hodge QC és J. Mure advocate, Steedman Ramage solicitors megbízásából,

- a Hydro Seafood GSP Ltd képviseletében A. O'Neill QC és E. Creally advocate, McClure Naismith solicitors megbízásából,

- The Scottish Ministers képviseletében R. Magrill, meghatalmazotti minőségben, valamint C. Boyd, Lord Advocate, QC, segítőik: N. Paines QC és L. Dunlop advocate,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében R. Magrill, meghatalmazotti minőségben, segítője: N. Paines QC,

- a francia kormány képviseletében C. Vasak és K. Rispal-Bellanger, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében U. Leanza, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Quadri avvocato dello Stato,

- a holland kormány képviseletében A. Fierstra, meghatalmazotti minőségben,

- a norvég kormány képviseletében M. Djupesland, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében J. Carbery, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Berscheid és K. Fitch, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Booker Aquaculture Ltd (képviselik: P. S. Hodge és J. Mure), a Hydro Seafood GSP Ltd (képviselik: A. O'Neill és E. Creally), a Scottish Ministers (képviselik: N. Paines és L. Dunlop), az Egyesült Királyság Kormánya (képviseli: G. Amodeo, meghatalmazotti minőségben, segítője: N. Paines), az olasz kormány (képviseli: F. Quadri), a Tanács (képviseli: J. Carbery) és a Bizottság (képviseli: K. Fitch) szóbeli észrevételeinek a 2001. május 15-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2001. szeptember 20-i tárgyaláson történt meghallgatását követően

meghozta a következő

Ítéletet

1 A Court of Session (Scotland) 2000. január 11-i, illetve 2000. február 18-i végzésével, amely 2000. január 24-én, illetve február 28-án érkezett a Bírósághoz (a C-20/00., illetve a C-60/00. sz. ügy), az EK 234. cikk alapján több kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra az alapvető jogok, különösen a tulajdonhoz való jog védelmére vonatkozó közösségi jogi elvek értelmezésére, valamint az egyes halbetegségek elleni védekezés céljából közösségi minimumintézkedések bevezetéséről szóló, 1993. június 24-i 93/53/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 14. kötet, 314. o.) érvényességére vonatkozóan.

2 Ezek a kérdések egyfelől a Booker Aquaculture Ltd (a továbbiakban: Booker) és a Scottish Ministers, másfelől a Hydro Seafood GSP Ltd (a továbbiakban: Hydro Seafood) és a Scottish Ministers közötti eljárásban merültek fel.

3 A Bíróság elnöke 2000. május 10-i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-20/00. és a C-60/00. sz. ügyet.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

A 91/67/EGK irányelv

4 Az 1993. június 24-i 93/54/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 175., 34. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 14. kötet, 325. o.) módosított, a tenyésztett víziállatok és az akvakultúra-termékek forgalomba hozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1991. január 28-i 91/67/EGK tanácsi irányelv (HL L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 128. o.) 3. cikkének (1)-(3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tenyésztett víziállatok forgalomba hozatalára az alábbi általános követelmények vonatkoznak:

a) az állatok a berakodás napján nem mutathatják betegség tüneteit;

b) azok nem egy, az A. mellékletben felsorolt betegségek felszámolása céljából megsemmisítésre vagy levágásra szánt állatok;

c) az állatok nem olyan gazdaságból származnak, mely állat-egészségügyi okokból tilalom alatt áll, továbbá nem kerültek kapcsolatba ilyen, illetve különösen olyan gazdaságból származó állatokkal, amely gazdaságokban a 93/53/EGK irányelv [...] értelmében ellenőrző intézkedéseket vezettek be.

[...]

(3) Az emberi fogyasztás céljából forgalomba hozott akvakultúra-termékek kizárólag olyan állatokból származhatnak, amelyek megfelelnek az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott követelményeknek."

5 A módosított 91/67 irányelv 2. cikkének 1-3. pontja a következőképpen rendelkezik:

"Ezen irányelv alkalmazásában:

1. »tenyésztett víziállatok«: a gazdaságból származó élő halak, rákfélék, illetve puhatestűek, beleértve a vadon élő, gazdaság számára szánt állatokat is;

2. »akvakultúra-termékek«: a tenyésztett víziállatokból származó termékek, függetlenül attól, hogy azokat tenyésztésre (úgymint ikrák vagy ivarsejtek), vagy emberi fogyasztásra szánják;

3. »halak [...]«: az egyedfejlődés bármely fokán álló halak [...]".

6 A módosított 91/67 irányelv "Halak, puhatestűek és rákfélék betegségeinek és azok kórokozóinak listája" című A. melléklete betegségeket sorol fel az 1. oszlopban, és megnevezi az arra fogékony fajokat a 2. oszlopban. E melléklet I. listája csak egyetlen betegséget tartalmaz az 1. oszlopban, a lazacok fertőző anaemiáját (a továbbiakban: ISA), és erre fogékony fajként az atlanti-óceáni lazacot nevezi meg a 2. oszlopban. A melléklet II. listájának 1. oszlopában felsorolt egyik betegség a pisztrángok vírusos vérfertőzése (VHS), és a lista 2. oszlopában az e betegségre fogékonyként említett egyik faj a nagy rombuszhal.

7 A melléklet I. és II. listájának megkülönböztetése, valamint az azokon szereplő betegségek kezelésének módja közötti különbség azzal indokolható, hogy az I. listán szereplő betegségek (a továbbiakban: I. listás betegségek) egzotikus betegségek a Közösségben, míg a II. listán szereplő betegségek (a továbbiakban II. listás betegségek) már endémikus betegségek a Közösség területének egyes részein.

8 A módosított 91/67 irányelv 5. cikke meghatározza az annak érdekében követendő eljárást, hogy megadják a "mentes" minősítést a Közösség területébe tartozó azon övezetnek, amelyben egy vagy több, II. listás betegség nincs jelen (a továbbiakban: mentes övezet). Az irányelv 6. cikke hasonló eljárást ír elő a nem mentes övezetekben található gazdaságokra vonatkozóan (a továbbiakban: mentes gazdaság).

9 Az övezetek mentessé minősítésének kritériumait a módosított 91/67 irányelv B. melléklete határozza meg. Az irányelv C. melléklete hasonló rendelkezéseket tartalmaz a gazdaságok mentessé minősítésére vonatkozóan.

10 A módosított 91/67 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

"Az A. melléklet II. listájának 2. oszlopában említett, betegségre fogékony élő halak, azok ikrái vagy ivarsejtjei forgalomba hozatalára a következő kiegészítő biztosítékok vonatkoznak:

a) amennyiben ezeket az állatokat mentes övezetbe viszik be, a 11. cikkel összhangban, az E. melléklet 1. vagy 2. fejezetében meghatározott mintának megfelelő szállítási okmánynak kell kísérnie azokat, amely igazolja, hogy mentes övezetből vagy mentes gazdaságból származnak [...];

b) amennyiben ezeket az állatokat olyan gazdaságba viszik be, amely nem mentes övezetben fekszik, de megfelel a C. melléklet I. pontjában meghatározott feltételeknek, a 11. cikkel összhangban, az E. melléklet 1. vagy 2. fejezetében meghatározott mintának megfelelő szállítási okmánynak kell kísérnie azokat, amely igazolja, hogy mentes övezetből, vagy a rendeltetési hely szerinti gazdaság állat-egészségügyi állapotával megegyező állat-egészségügyi állapotú gazdaságból származnak."

11 A módosított 91/67 irányelv 9. cikkének 1. pontja értelmében:

"A nem mentes övezetből származó, emberi fogyasztásra szánt tenyésztett víziállatok és akvakultúra-termékek mentes övezetben történő forgalomba hozatalára a következő követelmények vonatkoznak:

1. Az A. melléklet II. listájának 2. oszlopában említett betegségekre fogékony halakat feladás előtt le kell vágni, és ki kell zsigerelni. A nem mentes övezetben lévő mentes gazdaságból származó halakat azonban a 28. cikkben meghatározott felülvizsgálat eredményéig nem kötelező kizsigerelni. A 26. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően ettől az elvtől eltérés fogadható el. E határozat meghozataláig, a Szerződés általános rendelkezéseire is figyelemmel, továbbra is a nemzeti szabályokat kell alkalmazni."

12 Ennek megfelelően a módosított 91/67 irányelv rendelkezéseiből az következik, hogy azt a követelményt, hogy csak mentes övezetből vagy mentes gazdaságból származó élő halak hozhatók forgalomba, a II. listás betegségekre - köztük a VHS-re - fogékony fajokra kell alkalmazni, az I. listás betegségekre - köztük az ISA-re - fogékony fajokra nem. Azok a II. listás betegségekre fogékony fajokba tartozó halak, amelyek nem mentes övezetből vagy mentes gazdaságból származnak, csak akkor vihetők be a mentes övezetekbe, ha a feladást megelőzően levágták és kizsigerelték őket.

A 92/538/EGK határozat

13 Nagy-Britannia és Észak-Írország övezeteit az 1992. november 9-i 92/538/EGK bizottsági határozattal (HL L 347., 67. o.) mentesnek minősítették a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalását és a VHS-t illetően.

A 93/53 irányelv

14 A 93/53 irányelv az I. és II. listás betegségekre alkalmazandó; (12) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"[...] a 91/67/EGK irányelv A. mellékletében felsorolt betegségek járványkitörése esetén az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozatot [...] és különösen annak 5. cikkét kell alkalmazni".

15 A 93/53 irányelv 3. cikke alapján a tagállamok kötelesek nyilvántartást vezetni azokról a gazdaságokról, ahol I. vagy II. listás betegségekre fogékony halat tartanak vagy nevelnek. Az irányelv 4. cikke alapján kötelezővé kell tenniük e betegségek előfordulása gyanújának bejelentését.

16 Ugyanezen irányelv 5. cikke azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor a halakon I. listás betegség gyanúját észlelik. E cikk különböző intézkedések meghozatalát írja elő, többek között azt, hogy hivatalos összeírást kell készíteni a gazdaságban található valamennyi halfajról és -kategóriáról, a fertőzött gazdaság körül egészségügyi zárlatot kell létrehozni, a halhullák vagy szerveik megsemmisítését a hatósági szolgálat felügyelete mellett el kell végezni, a gazdaság bejáratainál és kijáratainál megfelelő fertőtlenítő eszközöket kell használni, valamint járványügyi vizsgálatot kell végezni.

17 A 93/53 irányelv 6. cikke a következőképpen szól:

"Amint az I. listás betegségek közül valamelyiknek az előfordulását hatóságilag igazolták, a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a hatósági szolgálat az 5. cikk (2) bekezdésében felsoroltakon kívül a következő intézkedéseket rendelje el:

a) a fertőzött gazdaságban:

- valamennyi halat el kell távolítani [...],

- a szárazföld belsejében elhelyezkedő gazdaságok esetében valamennyi tavat le kell bocsátani tisztítás és fertőtlenítés céljából,

- minden ikrát és ivarsejtet, elhullott halat és a betegség klinikai tüneteit mutató élő halat nagy fertőzési veszélyt jelentő anyagként kell kezelni, és a 90/667/EGK irányelvnek [...] megfelelően a hatósági szolgálat felügyelete alatt meg kell semmisíteni,

- minden élő halat a hatósági szolgálat felügyelete mellett vagy le kell ölni és meg kell semmisíteni a 90/667/EGK irányelvnek megfelelően, vagy - azon halak esetében, amelyek elérték a kereskedelmi méretet, és nem mutatnak betegségre utaló klinikai tüneteket - a hatósági szolgálat felügyelete mellett le kell vágni értékesítés vagy emberi fogyasztásra történő feldolgozás céljából.

Az utóbbi esetben a hatósági szolgálatnak biztosítania kell, hogy a halakat azonnal levágják és kibelezzék, és hogy ezeket a műveleteket olyan feltételek mellett hajtsák végre, amely megakadályozza a kórokozók terjedését, és hogy a halhulladékot és belsőséget, amely nagy fertőzési veszélyt jelentő anyagnak minősül, olyan eljárás szerint kezeljék, amely biztosítja a kórokozók elpusztítását a 90/667/EGK irányelvnek megfelelően, továbbá hogy a felhasznált vizet is olyan kezelésnek tegyék ki, amely semlegesíti az abban esetlegesen előforduló kórokozókat,

- halak, az ikrák és az ivarsejtek eltávolítása után a tavakat, a felszereléseket és bármely olyan anyagot, amely ki van téve a szennyeződésnek, a lehető legrövidebb időn belül meg kell tisztítani, és fertőtleníteni kell, követve a hatósági szolgálat utasításait oly módon, amely kiküszöböli a kórokozó terjedésének vagy túlélésének kockázatát. A fertőzött gazdaságban végzendő tisztítási és fertőtlenítési eljárásokat a 19. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően kell meghatározni,

- bármely, az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett, esetlegesen szennyezett anyagot meg kell semmisíteni, vagy olyan kezelésben kell részesíteni, amely biztosítja minden jelenlévő kórokozó elpusztítását,

- a 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően járványügyi vizsgálatot kell végezni, és alkalmazni kell a 8. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseit; e vizsgálat részeként mintákat kell venni laboratóriumi vizsgálatra;

b) a fertőzött gazdasággal azonos vízgyűjtő területen vagy azonos partszakaszon fekvő valamennyi gazdaságot egészségügyi ellenőrző vizsgálatnak kell alávetni; ha e vizsgálatok során pozitív eseteket találnak, akkor ennek a bekezdésnek az a) pontjában felsorolt intézkedéseket kell alkalmazni;

c) a gazdaság újratelepítését a hatósági szolgálatnak kell engedélyeznie a tisztítási és a fertőtlenítési műveletek kedvező eredményű helyszíni vizsgálata után, továbbá olyan időtartam elteltével, amelyet a hatósági szolgálat elegendőnek tart a kórokozók elpusztulásához és az ugyanazon a vízgyűjtő területen előforduló esetleges további fertőzésektől való mentesüléshez;

d) ha az 5. cikk (2) bekezdésének a), b), c) és d) pontjában megállapított intézkedések alkalmazása megköveteli más tagállamok hatósági szolgálatainak együttműködését, az érintett tagállamok hatósági szolgálatainak együtt kell működniük, hogy biztosítsák az e cikkben meghatározott intézkedések betartását.

Amennyiben szükséges, megfelelő további intézkedéseket kell hozni a 19. cikkben szabályozott eljárás szerint."

18 A 93/53 irányelv 9. cikke szerint:

"(1) Amennyiben egy, a II. listán szereplő betegség gyanúja merül fel, illetve ilyen betegség kerül megállapításra egy mentes övezetben vagy egy nem mentes övezet területén fekvő mentes gazdaságban, a 8. cikknek megfelelően járványügyi vizsgálatot kell végezni. A 91/67/EGK irányelvnek megfelelően meghatározott minősítésüket visszanyerni kívánó tagállamoknak eleget kell tenniük az említett irányelv B. és C. mellékletében előírt rendelkezéseknek.

(2) Ha a járványügyi vizsgálat arra derít fényt, hogy a betegséget egy mentes övezetből vagy egy másik mentes gazdaságból hurcolhatták be, vagy azt egy másik mentes gazdaság területére hurcolhatták el halak, ikrák vagy ivarsejtek, járművek vagy személyek forgalmának következtében vagy bármilyen más módon, a nevezett övezeteket vagy gazdaságokat gyanúsnak kell tekinteni, és alkalmazni kell a szükséges intézkedéseket.

(3) A hatósági szolgálat azonban engedélyezheti a vágásra szánt halaknak a kereskedelmi méret eléréséig történő hizlalását."

19 A módosított 91/67 irányelvnek a 93/53 irányelv 9. cikke (1) bekezdésében említett B. melléklete alapján az övezetek mentes minősítése többek között akkor állítható vissza, ha a fertőzött gazdaságokban lévő minden halat levágták, és a beteg vagy fertőzött halakat megsemmisítették.

20 A 93/53 irányelv 17. cikke értelmében:

"A Közösség által az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos intézkedésekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulás feltételeit a 90/424/EGK határozat határozza meg."

21 Ugyanezen irányelv 20. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól kezdve azonban a tagállamok - a Szerződés általános szabályainak megfelelően - saját területükön az ezen irányelvben meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy alkalmazhatnak. Az ilyen intézkedésekről értesítik a Bizottságot."

A 90/424/EGK határozat

22 Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozat (HL L 224., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 128. o.) többek között megállapítja az egyfelől a határozat 3. cikkének (1) bekezdésében felsorolt betegségek előfordulása esetén meghozandó biztonsági intézkedésekhez, másfelől a határozat mellékletét képező listán szereplő betegségek felszámolására és figyelemmel kísérésére irányuló programokhoz történő közösségi pénzügyi hozzájárulásokra irányadó eljárásokat. A határozat mindkét vonatkozás tekintetében az állattartók kártalanítására irányuló nemzeti programokhoz történő közösségi pénzügyi hozzájárulásról rendelkezik.

23 A 90/424 határozat 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő betegséglista nem tartalmaz halbetegséget. A határozat 5. cikke (2) bekezdésének kifejezett rendelkezése szerint azonban a lista kiegészíthető halakra átvihető betegségekkel.

24 Ezenfelül a 90/424 határozat 3. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállam azzal a feltétellel részesülhet az e cikk (1) bekezdésében szereplő betegségek előfordulása esetén meghozandó biztonsági intézkedésekhez nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulásban, ha az általa azonnal megtett intézkedések között szerepel különösen legalább az állattartók gyors és megfelelő kártalanítása.

25 Az egyetlen olyan halbetegség, amely szerepel a 90/424 határozat mellékletében megállapított listán, a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása; e betegséget az 1994. június 21-i 94/370/EK tanácsi határozat (HL L 168., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 221. o.) vette fel erre a listára.

A nemzeti szabályozás

26 Az Egyesült Királyságban a 91/67 irányelvet a "Fish Health Regulations 1992" (Statutory Instrument 1992, n° 3300) ültette át.

27 E tagállamban a 93/53 irányelvet a "Diseases of Fish (Control) Regulations 1994" című rendeletek (Statutory Instrument 1994, n° 1447) ültették át. Az ezek részét képező 5. és 6. sz. rendelet hajtja végre az I. listás betegségek elleni védekezésre irányuló közösségi minimumintézkedéseket. E rendeletek a hatáskörrel rendelkező miniszter feladatává teszik a 93/53 irányelvben előírt intézkedések alkalmazását kötelezővé tevő rendeletek elfogadását.

28 A Diseases of Fish (Control) Regulations 1994 elfogadása időpontjában a II. listás betegségek egyetlen klinikai vagy egyéb tünetét sem figyelték meg az Egyesült Királyságban, amely így e tekintetben mentes övezetnek minősült. E tagállam úgy döntött, hogy e betegségek valamelyikének előfordulása esetén olyan intézkedéseket kell alkalmazni, mint amelyeket a Közösség az I. listás betegségekre vonatkozóan tett kötelezővé.

29 Ebből következően a Diseases of Fish (Control) Regulations 1994 részét képező 7. sz. rendelet a hatáskörrel rendelkező miniszter feladatává teszi azon utasítások elfogadását, amelyek a II. listás betegségekkel szemben ugyanazokat az intézkedéseket teszik kötelezővé, mint amelyek az I. listás betegségek elleni védekezésre irányulnak. Ha valamely mentes övezetben VHS-járványt állapítanak meg, a miniszternek többek között a következő intézkedéseket kell utasításban elrendelnie:

"iii. minden ikra és ivarsejt, elhullott hal és a betegség klinikai tüneteit mutató élő hal megsemmisítése a miniszter felügyelete alatt, a 90/667/EGK irányelv rendelkezéseinek megfelelően;

iv. aa) minden élő hal leölése és megsemmisítése a miniszter felügyelete alatt, a 90/667/EGK irányelv rendelkezéseinek megfelelően, vagy

bb) minden élő hal levágása a miniszter felügyelete alatt értékesítés vagy emberi fogyasztásra történő feldolgozás céljából, feltéve hogy elérték a kereskedelmi méretet, és nem mutatnak betegségre utaló klinikai tüneteket".

Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A C-20/00. sz. ügyben

30 A McConnell Salmon Ltd (a továbbiakban: MSL) olyan társaság, amelynek a Booker 1995-ben és 1996-ban a jogutódjává vált. 1993-ban az MSL bérbe vett egy nagyrombuszhal-gazdaságot Gigha szigetén (Egyesült Királyság). Ezzel egy időben 1991-es és 1993-as korosztályú egyedekből álló nagyrombuszhal-állományt vásárolt. Ezt követően egy újabb, 1994-es korosztályú állományt is telepített a gazdaságba. A gazdaság ebben az időben a módosított 91/67 irányelv értelmében vett mentes övezetben volt.

31 1994 augusztusában a VHS megjelenését állapították meg e gazdaságban, és 1994 szeptemberében a Secretary of State for Scotland a "Diseases of Fish (Control) Regulations 1994" részét képező 7. sz. rendelet alapján hozott utasítást (a továbbiakban: 1994. évi utasítás) intézett az MSL-hez.

32 Az 1994. évi utasítás 4. cikke értelmében:

"Az 5. cikk sérelme nélkül, a 90/667/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseinek megfelelően minden halat le kell ölni, továbbá e halak tetemeit és a belőlük származó hulladékot a Secretary of State által előzetesen jóváhagyott módon vagy helyszínen meg kell semmisíteni."

33 Az utasítás 5. cikke szerint:

"Azokat a halakat, amelyek a jelen utasítás elfogadása időpontjában elérték a kereskedelmi méretet, a következő feltételekkel lehet értékesítés vagy emberi fogyasztásra történő feldolgozás céljából levágni:

a) a vizsgálóbiztos véleménye szerint nem mutatják a betegség klinikai tüneteit;

b) előtte kizsigerelik őket;

c) levágásukra, kizsigerelésükre és értékesítés vagy emberi fogyasztásra történő feldolgozás céljából való előkészítésükre a vonatkozó jogi normáknak megfelelően kerül sor;

[...]."

34 Az 1993-as és 1994-es korosztályú halak az 1994. évi utasítás közlésének időpontjában még nem érték el a kereskedelmi méretet, ezért ezen utasítás 4. cikkének megfelelően le kellett őket ölni és meg kellett őket semmisíteni. Az 1991-es korosztályú halakat, amelyek akkorra elérték a kereskedelmi méretet, az utasítás 5. cikkének megfelelően értékesítés és emberi fogyasztásra történő feldolgozás céljából levágták.

35 A VHS megjelenése miatt a 92/538 határozatot módosították az 1994. december 15-i 94/817/EK bizottsági határozattal (HL L 337., 88. o.): a VHS tekintetében mentes övezeteket úgy határozták meg, hogy abba beletartozik "Nagy-Britannia területe, kivéve a Gigha sziget területét".

36 Az MSL kártalanítást követelt a Secretary of State-től az általa az 1993-as és 1994-es korosztály leölése és megsemmisítése, valamint az 1991-es korosztály kötelező idő előtti levágása és értékesítése következtében állítólagosan elszenvedett károk miatt. A Secretary of State 1996 májusában arról tájékoztatta az alapeljárás felperesét, hogy megítélése szerint nincs joga kártalanításra, illetve az sem lenne helyénvaló, hogy méltányossági alapon kártalanítsák, a kormány azon következetes politikája miatt, hogy nem nyújt kártalanítást a halbetegségek elleni küzdelem keretében hozott intézkedések címzettjeinek.

37 A Booker a Diseases of Fish (Control) Regulations 1994 részét képező 7. sz. rendeletnek és a Secretary of State kártalanítást elutasító 1996. májusi határozatának bírósági felülvizsgálata iránti keresetet indított a Secretary of State ellen. Első fokon a Court of Session (Scotland, Egyesült Királyság) Lord Ordinaryja úgy döntött, hogy a Secretary of State jogellenesen cselekedett azzal, hogy az említett rendelet alkalmazásában hozott aktusok elfogadása alkalmával sem jogalkotási sem közigazgatási úton nem rendelkezett kártalanítás nyújtásáról.

38 A Secretary of State fellebbezett ezen ítélet ellen. A Scottish Ministers-nek, amely a Secretary of State jogutódja lett, ugyanaz volt az álláspontja a kártalanítási kérelemről, így folytatta a jogorvoslati eljárást.

39 Mivel az alapeljárás kimenetele a közösségi jog értelmezésétől függ, a Court of Session (Scotland) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Ha valamely tagállam, annak érdekében, hogy megfeleljen a számára a 93/53/EGK irányelvben előírt azon kötelezettségnek, hogy valamely II. listás betegség mentes gazdaságban vagy mentes övezetben való megjelenése elleni intézkedéseket hozzon, olyan belső jogi intézkedéseket hoz, amelyek végrehajtása halak megsemmisítésével és levágásával jár, az alapvető jogok, különösen a tulajdonhoz való jog védelmére vonatkozó közösségi jogi elveket úgy kell-e értelmezni, hogy azok kötelezővé teszik számára a következő személyeknek nyújtandó kártalanításról rendelkező intézkedések meghozatalát:

a) a megsemmisített halak tulajdonosa, és

b) azon halak tulajdonosa, amelyeknek haladéktalan levágását rendelték el szükségessé téve, hogy a tulajdonos haladéktalanul eladja őket?

2) Ha a tagállam köteles ilyen intézkedéseket hozni, a nemzeti bíróságnak milyen kritériumok alapján kell megítélnie, hogy ezek az intézkedések összhangban vannak-e az alapvető jogokkal, különösen a tulajdonhoz való joggal, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja, és amelyek többek között az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményből erednek?

3) E kritériumok szükségessé teszik-e különösen azt, hogy a szóban forgó intézkedések különbséget tegyenek aszerint, hogy a betegség a fertőzött halak tulajdonosának hibájából jelent-e meg?"

A C-64/00. sz. ügyben

40 A Hydro Seafood nyugat-skóciai gazdaságokban tenyészt lazacokat. 1998-ban e gazdaságokban megjelent az ISA. A Diseases of Fish (Control) Regulations 1994 részét képező 5. rendelet alapján a Secretary of State 1998 májusa és júniusa között több utasítást (a továbbiakban: 1998. évi utasítások) intézett a Hydro Seafoodhoz, amelyekben a kereskedelmi méretet el nem ért halállományai megsemmisítését, valamint az e méretet elért halállományai értékesítését rendelte el.

41 A Hydro Seafood eleget tett az 1998. évi utasításoknak. Azt állította azonban, hogy a halállományai idő előtti megsemmisítéséből és értékesítéséből közvetlenül származó kárán kívül további jelentős költségei is keletkeztek az ezen utasításokban előírt szigorú intézkedések miatt. Emiatt azt kérte a Secretary of State-től, hogy az nyújtson neki kártalanítást az általa 14 millió GBP összegűre becsült költségei után. A Secretary of State elutasította a kérelmet, és nem fizetett kártalanítást.

42 1999 márciusában a Hydro Seafood a kártalanítást elutasító határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet indított a Secretary of State ellen. A Scottish Ministers-nek, amely a Secretary of State jogutódja lett, ugyanaz volt az álláspontja, mint a jogelődjének.

43 Mivel az alapeljárásban a C-20/00. sz. ügyben a Bíróság elé terjesztett kérdésekhez hasonló, de azokkal nem megegyező kérdések merültek fel, a Court of Scotland (Scotland) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Ha valamely tagállam, annak érdekében, hogy megfeleljen a számára a 93/53/EGK irányelvben előírt azon kötelezettségnek, hogy valamely I. listás betegség megjelenése elleni intézkedéseket hozzon, olyan belső jogi intézkedéseket hoz, amelyek végrehajtása halak megsemmisítésével és levágásával jár, az alapvető jogok, különösen a tulajdonhoz való jog védelmére vonatkozó közösségi jogi elveket úgy kell-e értelmezni, hogy azok kötelezővé teszik számára a következő személyeknek nyújtandó kártalanításról rendelkező intézkedések meghozatalát:

a) a megsemmisített halak tulajdonosa, és

b) azon halak tulajdonosa, amelyeknek haladéktalan levágását rendelték el szükségessé téve, hogy a tulajdonos haladéktalanul eladja őket?

2) Ha a tagállam köteles ilyen intézkedéseket hozni, a nemzeti bíróságnak milyen kritériumok alapján kell megítélnie, hogy ezek az intézkedések összhangban vannak-e az alapvető jogokkal, különösen a tulajdonhoz való joggal, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja, és amelyek többek között az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményből erednek?

3) E kritériumok szükségessé teszik-e különösen azt, hogy a szóban forgó intézkedések különbséget tegyenek aszerint, hogy a betegség a fertőzött halak tulajdonosának hibájából jelent-e meg?

4) A tulajdonhoz való jog megsértése miatt jogellenes-e a 93/53/EGK irányelv, amennyiben nem rendelkezik arról, hogy ISA-járvány megállapítása esetén kártalanítást kell nyújtani egyfelől a megsemmisített halak tulajdonosának, másfelől azon halak tulajdonosának, amelyeknek haladéktalan levágását rendelték el, szükségessé téve, hogy a tulajdonos haladéktalanul eladja őket?"

A C-20/00. és C-64/00. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésről, valamint a C-64/00. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésről

44 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a 93/53 irányelv szerint a tagállamok biztosítják, hogy a bizonyos betegségekkel fertőzött gazdaságokban meghozzák - többek között - a következő intézkedéseket:

- I. listás betegség esetén egyfelől a betegség klinikai tüneteit mutató minden élő halat nagy fertőzési veszélyt jelentő anyagként kell kezelni, és a hatósági szolgálat felügyelete alatt meg kell semmisíteni; másfelől minden élő halat a hatósági szolgálat felügyelete mellett vagy le kell ölni és meg kell semmisíteni, vagy - azon halak esetében, amelyek elérték a kereskedelmi méretet és nem mutatnak betegségre utaló klinikai tüneteket - a hatósági szolgálat felügyelete mellett le kell vágni értékesítés vagy emberi fogyasztásra történő feldolgozás céljából (a 93/53 irányelv 6. cikke első bekezdésének a) pontja);

- II. listás betegség esetén ahhoz, hogy visszaállítsák az adott övezetnek a 91/67 irányelv szerinti minősítését, teljesíteni kell az ez utóbbi irányelv B. mellékletében szereplő követelményeket, különösen azt, hogy a fertőzött gazdaságokban lévő minden halat le kell vágni, és a beteg vagy fertőzött halakat meg kell semmisíteni; a hatósági szolgálat azonban engedélyezheti a vágásra szánt halaknak a kereskedelmi méret eléréséig történő hizlalását (a 93/53 irányelv 9. cikke).

45 Ezzel összefüggésben a C-20/00. és C-64/00. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdés, valamint a C-64/00. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdés arra irányul, hogy egyfelől a 93/53 irányelv azzal, hogy az I. listás betegségek elleni védekezésre irányuló minimumintézkedéseket tesz kötelezővé, nem érvénytelen-e azért, mert sérti a tulajdonhoz való alapvető jogot, másfelől az adott tagállam által az I. és II. listás betegségek leküzdése céljából az említett irányelv alapján meghozott intézkedések nem összeegyeztethetetlenek-e ugyanezzel a joggal akkor, ha sem ez az irányelv, sem a végrehajtása céljából elfogadott nemzeti rendelkezések nem rendelkeznek az érintett tulajdonosaknak járó kártalanításról.

A Bírósághoz benyújtott észrevételek

46 A Bírósághoz észrevételt benyújtó valamennyi érintett megállapítja, hogy az alapvető jogok a közösségi jog általános elveinek szerves részét képezik. Ezenfelül megjegyzik, hogy az alapvető jogok közösségi jogrendbeli védelméből eredő követelmények akkor is kötik a tagállamokat, amikor közösségi szabályozásokat hajtanak végre, illetve hogy e jogok közé tartozik a tulajdonhoz való jog, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke is elismer.

47 A Booker és a Hydro Seafood azzal érvel, hogy az alapvető jogok, különösen a tulajdonhoz való jog védelmére vonatkozó közösségi jogi elveket úgy kell értelmezni, hogy azok alapján kötelező kártalanítást nyújtani azon tulajdonosoknak, akik halait az alapeljárásokéhoz hasonló körülmények között semmisítik meg, ölik le és semmisítik meg, vagy vágják le. E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatára hivatkoznak (az EJEB, 1982. szeptember 23-i Sporrong és Lönnroth kontra Svédország ítélet, A. sorozat 52. szám; az 1986. február 21-i James és társai kontra Egyesült Királyság ítélet, A. sorozat 98. szám, valamint az 1995. november 20-i Pressos Compania Naviera SA és társai kontra Belgium ítélet, A. sorozat 332. szám).

48 Az alapeljárások felperesei szerint e kártalanítás léte és mértéke fontos elemei a közérdek és az egyéni jogok közötti egyensúlynak, amelyek lehetővé teszik annak garantálását, hogy az EJEE Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkében elismert, a kisajátítással és a használati jog megvonásával szembeni védelem ne legyen megvalósíthatatlan vagy teljesen hatástalan.

49 Azzal érvelnek, hogy nem azt állítják, hogy a tulajdonhoz való joguk alapeljárásokbeli korlátozása nem a Közösség által az akvakultúra-piac közös szervezése keretében elérni kívánt közérdekű céloknak megfelelően történt. Bármilyen kártalanítás hiányában azonban az Egyesült Királyság Kormánya által hozott intézkedések aránytalan és megengedhetetlen beavatkozásnak minősülnek, amely sérti e jog lényegét.

50 A Booker és a Hydro Seafood azzal is érvelnek, hogy a valamely irányelvet végrehajtó belső jogi intézkedésekkel érintett személyeknek járó kártalanítás hiánya - annyiban, amennyiben ellentétes valamely alapvető joggal, például a tulajdonhoz való joggal - sérti az arányosság elvét.

51 A Hydro Seafood továbbá arra hivatkozik, hogy nem áll fenn semmilyen különleges körülmény, amely indokolná az alapeljárás tárgyát képező intézkedések okozta károk utáni kártalanítás teljes elutasítását.

52 A Scottish Ministers, az Egyesült Királyság Kormánya, a francia, az olasz, a holland és a norvég kormány, valamint a Tanács és a Bizottság ezzel szemben azzal érvel, hogy egyfelől a Bíróság soha nem mondta ki, hogy a közösségi jog alapvető elvei alapján kártalanítást kell fizetni olyan körülmények esetén, mint amelyek az alapeljárások tárgyát képező ügyekben is fennállnak, másfelől a kártalanítás hiánya összeegyeztethető az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával.

53 Ezenfelül a Scottish Minsters, a holland kormány és a Bizottság úgy véli, hogy az alapeljárások felpereseit ért károk nem annyira a halak előírt megsemmisítéséből és levágásából származnak, hanem inkább azon betegségek megjelenéséből, amelyek ellen a Közösségnek indokoltan kellene tudnia harcolni.

54 A francia, az olasz, a holland és a norvég kormány, valamint a Tanács és a Bizottság szerint, ha a halak megsemmisítését és levágását közérdekű közösségi cél indokolja, és ezek az intézkedések nem aránytalanok az elérni kívánt céllal annyira, ami sérti a tulajdonhoz való jog lényegét, nem szükségképpen kell őket kártalanításnak kísérnie.

55 A 93/53 irányelv érvényességét illetően a Hydro Seafood azzal érvel, hogy bár ez az irányelv nem rendelkezik kifejezetten az általa előírt intézkedésekkel érintett tenyésztőknek járó kártalanításról, az közvetett módon levezethető belőle. Ha feltételezzük, hogy a tagállamoknak nem volt hatáskörük vagy kötelezettségük a tenyésztőknek járó kártalanítást bevezetni, az említett irányelv releváns rendelkezéseit jogellenesnek kellene tekintenünk.

56 Az olasz és a holland kormány, valamint a Tanács és a Bizottság szerint az a tény, hogy a 93/53 irányelv nem tartalmaz a tenyésztők kártalanításáról szóló rendelkezést, nem jelenti, hogy sérti a tulajdonhoz való jogot és jogellenes.

57 A holland kormány azzal érvel továbbá, hogy a kérdést rendező közösségi jogi rendelkezés hiányában az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, hogy ad-e kártalanítást, illetve milyen formában.

A Bíróság álláspontja

58 A 93/53 irányelv elfogadásával a közösségi jogalkotó meghatározta azokat az egészségügyi megelőző intézkedéseket, amelyeket a tagállamoknak meg kell hozniuk a területükön előforduló bizonyos halbetegségek megelőzése és megszüntetése érdekében.

59 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy sem a 93/53 irányelv rendszeréből, sem a szövegéből nem következik, hogy az ezen intézkedések végrehajtása nyomán megsemmisített vagy levágott halak tulajdonosainak joguk lenne kártalanításra.

60 Igaz ugyan, hogy a 93/53 irányelv 17. cikke szerint a 90/424/EGK határozat meghatározza a Közösség által az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos intézkedésekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulás feltételeit. E határozat a Közösség által különösen azon tagállamoknak nyújtott pénzügyi segítséget hoz létre, amelyek kártalanítást fizettek a biztonsági intézkedések, illetve a betegségek felszámolására vagy figyelemmel kísérésére irányuló programok keretében a bizonyos betegségek elleni védekezés céljából levágott vagy megsemmisített állatok tulajdonosainak.

61 Mindazonáltal a 90/424 határozat 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő lista, amely felsorolja a biztonsági intézkedésekre okot adó betegségeket, nem említ egyetlen halbetegséget sem.

62 Ezenfelül a 90/424 határozat 3. cikkének (2) bekezdése alapján az érintett tagállam a betegség felszámolására azzal a feltétellel részesülhet a Közösségtől pénzügyi hozzájárulásban, ha az általa az (1) bekezdésben említett betegségek megjelenése esetén azonnal megtett intézkedések között szerepel legalább különösen az állattartók gyors és megfelelő kártalanítása. A tagállamok tehát csak akkor részesülhetnek a Közösségtől pénzügyi hozzájárulásban, ha ilyen kártalanítást nyújtanak, és megfelelnek az említett követelményeknek.

63 A 90/424 határozat 24. cikkében szereplő, a betegségek felszámolását és figyelemmel kísérését szolgáló közösségi pénzügyi intézkedés pedig csak az e határozat mellékletében szereplő listán felsorolt betegségekre vonatkozhat. A lazacok fertőző anaemiája az egyetlen olyan halbetegség, amely - a 94/370 határozat hatálybalépése óta - szerepel e listán.

64 Meg kell tehát vizsgálni, hogy az érintett tulajdonosok kártalanítása hiányában a 93/53 irányelv összeegyeztethető-e a tulajdonhoz való alapvető joggal.

65 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az alapvető jogok az általános jogelvek szerves részét képezik, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja, és ehhez a Bíróság a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira, valamint az emberi jogok védelme céljából kötött nemzetközi szerződések iránymutatásaira támaszkodik, amelyek létrehozásában a tagállamok közreműködtek, és amelyekhez csatlakoztak (lásd ebben az értelemben a 44/79. sz. Hauer-ügyben 1979. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1979., 3727. o.] 15. pontját). Ebből a szempontból az EJEE-nek különös jelentősége van (lásd különösen a C-274/99. P. sz., Conolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-1611. o.] 37. pontját és a C-94/00. sz. Roquette Frères ügyben 2002. október 22-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-9011. o.] 25. pontját).

66 Ezeket az ítélkezési gyakorlatban kristályosodott elveket megerősítette az Európai Egységes Okmány preambuluma és az Európai Unióról szóló szerződés F. cikkének (2) bekezdése (a C-415/93. sz. Borman-ügyben 1995. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1995., I-4921. o.] 79. pontja). Jelenleg az EU 6. cikk (2) bekezdésében szerepelnek, amelynek értelmében "[a]z Az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló [...] európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek".

67 A Bíróság által védett alapvető jogokba beletartozik a tulajdonhoz való jog (a fent hivatkozott Hauer-ügyben hozott ítélet 17. pontja).

68 Ezek a jogok azonban nem abszolút jogok, hanem a társadalomban betöltött szerepükre tekintettel kell figyelembe venni őket. Következésképpen e jogok gyakorlása - különösen a piacok közös szervezése keretében - korlátozható, feltéve hogy a korlátozás ténylegesen megfelel a Közösség által követett közérdekű céloknak, továbbá az általa elérni kívánt célra tekintettel nem jelent aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely sértené e jogok lényegét (lásd az 5/88. sz. Wachauf-ügyben 1989. július 13-án hozott ítélet [EBHT 1989., 2609. o.] 18. pontja; a C-177/90. sz. Kühn-ügyben 1992. január 10-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-35. o.] 16. pontja és a C-22/94. sz. Irish Farmers Association ügyben 1997. április 15-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-1809. o.] 27. pontja).

69 Ezek azok a kritériumok, amelyek fényében meg kell ítélni, hogy az alapeljárás tárgyát képező rendszer összeegyeztethető-e a tulajdonhoz való alapvető jog védelméből fakadó követelményekkel.

70 Először meg kell határozni a 93/53 irányelvvel elérni kívánt célokat, majd értékelni kell, hogy e célokra tekintettel az említett irányelvben szereplő, a halak megsemmisítésére és levágására irányuló intézkedések az érintett tulajdonosok kártalanításának hiányában aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást jelentenek-e, amely sérti a tulajdonhoz való jog lényegét.

71 A 93/53 irányelv rendelkezéseit a tenyésztett víziállatok és akvakultúra-termékek piaca közös szervezésének kontextusában kell értelmezni, amely szorosan kötődik a Közösség e területre vonatkozó strukturális politikájához. Egyes erre vonatkozó célok a módosított 91/67 irányelvből következnek.

72 A módosított 91/67 irányelv egészéből az következik, hogy a Közösség politikájának az a célja, hogy megvalósítsa a tenyésztett víziállatok és alvakultúra-termékek belső piacát, ugyanakkor megakadályozza a fertőző halbetegségek terjedését.

73 Ez az irányelv tehát arra irányul, hogy - az EK-Szerződés 39. cikkében (jelenleg, módosítást követően, EK 33. cikk) meghatározott célok keretében - kettős célkitűzést valósítson meg: egyfelől a belső piac megvalósításával biztosítsa az akvakultúra-ágazat ésszerű fejlődését, és növelje annak termelékenységét, másfelől közösségi szinten meghatározza az erre az ágazatra irányadó állat-egészségügyi szabályokat.

74 E kettős cél elérése érdekében a módosított 91/67 irányelv a tenyésztett víziállatok - beleértve az I. és II. listás betegségekre fogékony fajokat is - forgalomba hozatalára vonatkozó általános követelményekről rendelkezik. Széles körben olyan szabályokat hoz létre, amelyek a II. listás betegségektől - beleértve a VHS-t is - teljesen vagy részben mentes övezetek és gazdaságok mentessé minősítésére, illetve a tenyésztett víziállatok és akvakultúra-termékek forgalomba hozatalára alkalmazandók.

75 A II. listás betegségeket illetően meg kell említeni különösen a módosított 91/67 irányelv 5-7. és 9. cikkét, valamint A. mellékletét. Mivel a tenyésztett víziállatok egészségügyi helyzete a Közösség területén nem mindenhol egyforma, e rendelkezések különleges állat-egészségügyi jogállású mentes övezeteket és gazdaságokat határoznak meg és szabályoznak az ezen övezetekből és gazdaságokból származó halak forgalomba hozatalának elősegítése érdekében.

76 Konkrétabban, a módosított 91/67 irányelv 7. cikke szerint a II. listás betegségekre fogékony fajokat a Közösségben szabadon lehet élve szállítani és forgalomba hozni, ha mentes övezetből vagy gazdaságból származnak. Az így történő forgalomba hozatal érdekében ez az irányelv meghatározza az övezetek és gazdaságok mentes minősítésének megadására, megtartására, felfüggesztésére, visszaállítására és visszavonására alkalmazandó feltételeket és eljárást.

77 Ez képezi a 93/53 irányelv megalkotásának keretét. A preambulumából kitűnik, hogy ezen irányelv szerepe is kettős. Egyfelől lehetővé kell tennie, hogy valamely I. vagy II. listás betegség adott gazdaságban való fellépésének gyanúja esetén azonnal védekezési intézkedéseket lehessen hozni annak érdekében, hogy a betegség előfordulásának igazolásakor azonnali és hatékony lépéseket lehessen tenni. Másfelől - mivel az ilyen betegségek kitörése gyorsan járványos méreteket ölthet, amely jelentősen csökkentheti az akvakultúra-ágazat jövedelmezőségét az okozott mortalitás és az állományban keletkező zavarok miatt - az említett irányelv célja a betegség terjedésének megakadályozása, különösen a fertőzés terjesztésére alkalmas halak és haltermékek forgalmának gondos ellenőrzése révén.

78 A 93/53 irányelv tehát a tenyésztett víziállatok és akvakultúra-termékek belső piacának létrehozására irányul, és egy olyan rendszer része, amely arra szolgál, hogy egyes halbetegségek elleni védekezés céljából közösségi minimumintézkedéseket vezessen be. Következésképpen az ezen irányelvvel kötelezővé tett intézkedések ténylegesen megfelelnek a Közösség által elérni kívánt közérdekű céloknak.

79 Azt a kérdést illetően, hogy a tulajdonhoz való jog ezen intézkedésekből fakadó korlátai - az elérni kívánt célra tekintettel, és kártalanítás hiányában - nem jelentenek-e aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely sérti a tulajdonhoz való jog lényegét, először azt kell megállapítani, hogy az említett intézkedések biztonsági jellegűek, és azt szolgálják, hogy hatékonyan lépjenek fel a betegség előfordulásának igazolásától kezdődően, valamint teljesen megszüntessék a betegség terjedésének vagy a kórokozók fennmaradásának lehetőségét.

80 Ezenfelül az említett intézkedéseknek nem az a hatása, hogy az akvakultúra-gazdaságok tulajdonosait megfosztja a használat jogától, hanem lehetővé teszi számukra tevékenységük folytatását.

81 A halak összessége azonnali megsemmisítésének és levágásának köszönhetően ugyanis a tulajdonosok a lehető leghamarabb újratelepíthetik az érintett gazdaságokat.

82 Az említett intézkedések lehetővé teszik tehát az I. és II. listás betegségekre fogékony fajokba tartozó élő halak újbóli szállítását, illetve forgalomba hozatalát a Közösségben, és így valamennyi érintett - beleértve az akvakultúra-gazdaságok tulajdonosait - élvezheti ezen intézkedések hatását.

83 Végül meg kell állapítani, hogy - amint azt a Booker maga is elismerte - az akvakultúra-gazdaságok tulajdonosainak tevékenysége üzleti kockázattal jár. Ennek megfelelően a Scottish Ministers, az Egyesült Királyság Kormánya és a holland kormány, valamint a Bizottság joggal érvelt azzal, hogy az alapeljárások felpereseinek tenyésztőként számítaniuk kell arra, hogy bármelyik pillanatban halbetegség ütheti fel a fejét, és nekik kárt okozhat. Ez a kockázat együtt jár az élő állatok tenyésztésével és értékesítésével, továbbá természetes esemény következménye, mind az I., mind a II. listás betegségek esetében.

84 Az esetleges kár nagyságát illetően meg kell állapítani, hogy a betegség klinikai tüneteit mutató halaknak ezen állapotuk következtében nincs kereskedelmi értéke. Azon halak esetében, amelyek elérték a kereskedelmi méretet, és értékesíthetők, vagy emberi fogyasztás céljából feldolgozhatók lettek volna, mivel levágásuk időpontjában nem mutatták a betegség klinikai tüneteit, a tenyésztőket az azonnali levágásuk miatt esetlegesen ért kár abból származik, hogy nem várhatták meg a halak értékesítése szempontjából legkedvezőbb időpontot. Ezzel együtt meg kell állapítani, hogy azon veszély miatt, hogy később mutatni fogják ezeket a tüneteket, nem lehet kedvezőbb időpontot meghatározni értékesítésükre. Az összes többi hal vonatkozásában szintén nem lehet megállapítani, hogy van-e kereskedelmi értékük, mivel a jövőben ők is mutathatják a betegség tüneteit.

85 Igaz ugyan, hogy a közösségi jogalkotó - azon széles mérlegelési jogköre keretében, amellyel az agrárpolitika terén rendelkezik (lásd a C-315/93. sz., Flip és Verdegem ügyben 1995. április 6-án hozott ítélet [EBHT 1995., I-913. o.] 26. pontját) - ajánlatosnak tarthatja azon gazdaságok tulajdonosainak részleges vagy teljes kártalanítását, amelyekben az állatokat megsemmisítették vagy levágták. E megállapításból azonban nem vezethető le, hogy a közösségi jogban létezik olyan általános elv, amely alapján a kártalanítás minden körülmények között kötelező lenne.

86 Mindezekből az következik, hogy az azonnali megsemmisítésre és levágásra irányuló, a 93/53 irányelvvel az I. listás betegségek elleni védekezés céljából kötelezővé tett minimumintézkedések az érintett tulajdonosoknak járó kártalanítás hiányában nem jelentenek aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely sérti a tulajdonhoz való jog lényegét.

87 Következésképpen a C-64/00. sz. ügyben előterjesztett negyedik kérdésre azt kell válaszolni, hogy e kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely hatással lenne a 93/53 irányelv érvényességére azzal összefüggésben, hogy ez az irányelv az I. listás betegségek elleni küzdelem céljából minimumintézkedéseket tesz kötelezővé, anélkül hogy az ezen intézkedésekkel érintett tulajdonosoknak járó kártalanításról rendelkezne.

88 A 93/53 irányelv tagállamok általi végrehajtását illetően meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (lásd különösen a fent hivatkozott Wachauf-ügyben hozott ítélet 19. pontját és a C-2/92. sz. Bostock-ügyben 1994. március 24-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-955. o.] 16. pontját) az alapvető jogok közösségi jogrendbeli védelméből eredő követelmények akkor is kötik a tagállamokat, amikor közösségi szabályozásokat hajtanak végre, és ezért kötelesek lehetőleg olyan feltételekkel alkalmazni e szabályozásokat, amelyek nem sértik az említett követelményeket.

89 Az Egyesült Királyság elfogadta az I. listás betegségek elleni védekezés céljából a 93/53 irányelvben előírt minimumintézkedéseket. Nem élt az ezen irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében a tagállamoknak biztosított azon lehetőséggel, hogy engedélyezheti a II. listás betegséggel fertőzött halaknak a kereskedelmi méret eléréséig történő hizlalását, hanem a II. listás betegségek tekintetében ugyanolyan intézkedéseket tett kötelezővé, mint amelyeket az említett irányelv az I. listás betegségek vonatkozásában tartalmaz.

90 Olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásokban fennállnak, egyfelől, ha valamely tagállam az I. listás betegségek elleni védekezésre irányuló olyan kötelező intézkedéseket hajt végre, amelyek megegyeznek a Közösség által az említett betegségekre előírt minimumintézkedésekkel, és nem rendelkeznek kártalanítás nyújtásáról, az - a jelen ítélet 79-85. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel - nem jelent aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely sérti a tulajdonhoz való jog lényegét.

91 Másfelől a valamely II. listás betegséggel fertőzött gazdaságban található halak azonnali megsemmisítése és levágása lehetővé teszi, hogy az adott tagállamban a lehető leggyorsabban visszaállítsák a Közösségnek a betegségtől mentes területébe tartozó övezet minősítését. E visszaállításnak köszönhetően a lehető leghamarabb sor kerülhet az említett betegségekre fogékony fajokba tartozó élő halaknak a Közösségben történő forgalomba hozatalára, és a mentes övezetekben a nem mentes övezetekből vagy gazdaságokból származó élő halak forgalomba hozatalának megtiltására.

92 Ugyanazon megfontolások miatt, mint amelyek a jelen ítélet 79-85. és 91. pontjában szerepelnek, olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásokban fennállnak, ha valamely tagállam az II. listás betegségek elleni védekezésre irányuló olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek hasonlók a Közösség által az I. listás betegségekre előírt minimumintézkedésekkel, és nem rendelkeznek kártalanítás nyújtásáról, az megfelel a Közösség által elérni kívánt közérdekű céloknak, továbbá nem jelent aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely sérti a tulajdonhoz való jog lényegét.

93 Következésképpen a C-20/00. és C-64/00. sz. ügyben előterjesztett első két kérdésre azt kell válaszolni, hogy a halak azonnali megsemmisítésére és levágására irányuló, a valamely tagállam által az I. és II. listás betegségek elleni védekezés céljából a 93/53 irányelv alkalmazásában végrehajtott olyan intézkedések, amelyek megegyeznek a Közösség által az I. listás betegségekre előírt minimumintézkedésekkel, illetve azokhoz hasonlók, továbbá nem rendelkeznek kártalanítás nyújtásáról, - olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásokban fennállnak - nem összeegyeztethetetlenek a tulajdonhoz való alapvető joggal.

A C-20/00. és C-64/00. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésről

94 Az előterjesztő bíróság a C-20/00. és C-64/00. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésével arra vár választ, hogy a valamely tagállam által az I. és II. listás betegségek elleni védekezés céljából a 93/53 irányelv alkalmazásában hozott intézkedések és a tulajdonhoz való alapvető jog összeegyeztethetőségének vizsgálata vezethet-e eltérő eredményre, aszerint hogy a betegség a halak tulajdonosának hibájából jelent-e meg.

95 A C-20/00. és C-64/00. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésre adott válaszra tekintettel az ezen ügyekben feltett harmadik kérdésre azt kell válaszolni, hogy az, hogy a betegség a halak tulajdonosának hibájából jelent-e meg, - olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásokban fennállnak - nincs hatással a valamely tagállam által az I. és II. listás betegségek elleni védekezés céljából a 93/53 irányelv alkalmazásában előírt intézkedések és a tulajdonhoz való alapvető jog összeegyeztethetőségére.

A költségekről

96 Az Egyesült Királyság Kormánya, a francia, olasz, holland és norvég kormány, valamint a Tanács és a Bizottság - amelyek észrevételt terjesztettek elő a Bíróságnál - részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG,

a Court of Session (Scotland) 2000. január 11-i és február 18-i végzésével hozzá intézett kérdéseire válaszolva a következőképpen határozott:

1) A C-64/00. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely hatással lenne az egyes halbetegségek elleni védekezés céljából közösségi minimumintézkedések bevezetéséről szóló, 1993. június 24-i 93/53/EGK tanácsi irányelv érvényességére azzal összefüggésben, hogy ez az irányelv a tenyésztett víziállatok és az akvakultúra-termékek forgalomba hozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1991. január 28-i 91/67/EGK tanácsi irányelv A. mellékletének I. listáján szereplő betegségek elleni küzdelem céljából minimumintézkedéseket tesz kötelezővé, anélkül hogy az ezen intézkedésekkel érintett tulajdonosoknak járó kártalanításról rendelkezne.

2) A halak azonnali megsemmisítésére és levágására irányuló, a valamely tagállam által az említett melléklet I. és II. listáján szereplő betegségek elleni védekezés céljából a 93/53 irányelv alkalmazásában végrehajtott olyan intézkedések, amelyek megegyeznek a Közösség által az I. listás betegségekre előírt minimumintézkedésekkel, illetve azokhoz hasonlók, továbbá nem rendelkeznek kártalanítás nyújtásáról, - olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásokban fennállnak - nem összeegyeztethetetlenek a tulajdonhoz való alapvető joggal.

3) Az, hogy a betegség a halak tulajdonosának hibájából jelent-e meg, - olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásokban fennállnak - nincs hatással a valamely tagállam által az említett melléklet I. és II. listáján szereplő betegségek elleni védekezés céljából a 93/53 irányelv alkalmazásában előírt intézkedések és a tulajdonhoz való alapvető jog összeegyeztethetőségére.

Rodríguez Iglesias Puissochet Schintgen

Timmermans Gulmann Edward

La Pergola Macken Colneric

von Bahr Cunha Rodrigues

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. július 10-i nyilvános ülésen.

R. Grass G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: angol.