BH 1979.9.309 A dolgozó károkozása akkor szándékos, ha a szándéka - akárcsak eshetőlegesen - a kár okozására irányult [Mt. 57. § (3) bek., Mt. V. 95. § (1) bek. c) pont, MK 25. sz.].

A felperes 1976. június 1-e óta az alperesnél gépkocsivezetőként dolgozik. 76. augusztus 8. napján az alperes tehergépkocsijával menetlevél nélkül ittas állapotban közlekedett és T. község területén a gépkocsival egy villanyoszlopnak ütközött. A gépkocsiban 58 029 Ft kár keletkezett.

A véralkohol-vizsgálat szerint a felperes vérében 1,74 ezrelék alkohol volt. A járásbíróság a felperest közlekedési vétségben bűnösnek mondta ki, és 15%-os munkabér-csökkentés mellett tíz hónapi javító-nevelő munkára ítélte, a járművezetéstől tíz hónapi időtartamra eltiltotta.

Az alperes a kártérítési határozatában a felperest 58 029 Ft megfizetésére kötelezte az Mt. 57. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással. A vállalati munkaügyi döntőbizottság a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította.

A felperes a keresetében a döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gépkocsi károsodása nagyobbrészt az árokból történt kiemelés során következett be. A munkaügyi bíróság a perben szakértői véleményt szerzett be. Az igazságügyi szakértő megállapítása szerint a káreseménytől független javítás nem állapítható meg. A szakértő a számla összegét 400 Ft-tal csökkentette.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes kártérítési kötelezettségét 57 629 Ft-ra mérsékelte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a károkozásért felelősséggel tartozik, a károkozásban szándékossága fennáll, mivel a munkaidőn túl, saját célra vette igénybe a gépkocsit, továbbá ittas állapotban is volt, ami egyébként akkor is büntetendő cselekmény, ha balesetet nem okoz. A felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével a megyei bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta.