62015CJ0689[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2017. június 8. W. F. Gözze Frottierweberei GmbH és Wolfgang Gözze kontra Verein Bremer Baumwollbörse. Az Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Szellemi tulajdonjog - Európai uniós védjegy - 207/2009/EK rendelet - 9. és 15. cikk - A gyapotvirágos megjelölés egyesület általi bejelentése - Egyedi védjegyként történő lajstromozás - Az e védjegyre vonatkozó használatnak az egyesületbe belépett pamutanyaggyártók részére történő engedélyezése - Törlési kérelem vagy a megszűnés megállapítása iránti kérelem - A »tényleges használat« fogalma - A származás jelzésére irányuló alapvető rendeltetés. C-689/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2017. június 8. ( *1 ) ( 1 )

"Előzetes döntéshozatal - Szellemi tulajdonjog - Európai uniós védjegy - 207/2009/EK rendelet - 9. és 15. cikk - A gyapotvirágos megjelölés egyesület általi bejelentése - Egyedi védjegyként történő lajstromozás - Az e védjegyre vonatkozó használatnak az egyesületbe belépett pamutanyaggyártók részére történő engedélyezése - Törlési kérelem vagy a megszűnés megállapítása iránti kérelem - A »tényleges használat« fogalma - A származás jelzésére irányuló alapvető rendeltetés"

A C-689/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi felsőbíróság, Németország) a Bírósághoz 2015. december 21-én érkezett, 2015. december 15-i határozatával terjesztett elő

a W. F. Gözze Frottierweberei GmbH,

Wolfgang Gözze

és

a Verein Bremer Baumwollbörse között folyamatban levő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök (előadó), A. Prechal, A. Rosas, C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: X. Lopez Bancalari tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. október 19-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a W. F. Gözze Frottierweberei GmbH és W. Gözze képviseletében M. Hermans és I. Heß Rechtsanwältinnen,

- a Verein Bremer Baumwollbörse képviseletében C. Opatz Rechtsanwalt,

- a német kormány képviseletében M. Hellmann, T. Henze és J. Techert, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében T. Scharf és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. december 1-jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet a W. F. Gözze Frottierweberei GmbH (a továbbiakban: Gözze) és Wolfgang Gözze, valamint a Verein Bremer Baumwollbörse (a továbbiakban: VBB) között egyrészt a VBB európai uniós védjegyéhez hasonló megjelölés Gözze általi használata, másrészt e védjegy tényleges használatának fennállása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

3. A 207/2009 rendeletet módosította a 2015. december 16-i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.; helyesbítések: HL 2016. L 267., 1. o., HL 2016. L 110., 4. o., HL 2016. L 71., 322. o.), amely 2016. március 23-án lépett hatályba. Az alapügybeli tényállás megvalósulásának időpontjára tekintettel azonban a jelen előzetes döntéshozatalra utalást a 207/2009 rendeletnek az ezen módosítás előtt hatályos változata alapján kell vizsgálni.

4. E rendelet 4. cikke értelmében:

"[Európai uniós] védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó - beleértve a személyneveket -, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól."

5. Az említett rendelet 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

a) nem felel meg a 4. cikkben meghatározott követelményeknek;

b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;

c) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;

d) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve a tisztességes üzleti gyakorlatban állandóan és szokásosan alkalmaznak;

[...]

g) alkalmas a fogyasztók megtévesztésére különösen az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége vagy földrajzi származása tekintetében;

[...]".

6. Ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A[z európai uniós] védjegy lajstromozása a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a) a[z európai uniós] védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók az [európai uniós] védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a[z európai uniós] védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint a megjelölés és a[z európai uniós] védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez;

[...]"

7. Az 207/2009 rendelet 15. cikke a következőket mondja ki:

"(1) Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a[z európai uniós] védjegy tényleges használatát az [Unióban] az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a[z európai uniós] védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

[...]

(2) A[z európai uniós] védjegynek a jogosult engedélyével történő használatát a jogosult részéről történő használatnak kell tekinteni."

8. E rendelet 22. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A[z európai uniós] védjegy használatára engedély adható a[z Unió] egésze vagy egy része, illetve az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében. [...]"

9. Az említett rendelet 51. cikkének (1) bekezdése szerint:

"[A Szellemi Tulajdon Európai Hivatalához (EUIPO)] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján [az európai uniós] védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha

a) a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát [az Unióban] megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, és a jogosult a használat elmaradását kellőképpen nem igazolja [...];

b) a védjegyjogosult cselekménye vagy mulasztása következtében a megjelölés a forgalomban azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták;

c) a védjegy a jogosult vagy az ő engedélyével más által folytatott védjegyhasználat következtében az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban megtévesztővé vált, különösen az áruk vagy a szolgáltatások jellegét, minőségét vagy földrajzi származását illetően."

10. E rendelet 52. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

"Az [európai uniós] védjegyet a[z EUIPO-hoz] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha:

a) az [európai uniós] védjegy lajstromozására a 7. cikkben foglalt rendelkezések megsértésével került sor;

[...]"

11. A 207/2009 rendelet 66. cikke így rendelkezik:

"(1) Az [európai uniós] együttes védjegy olyan [európai uniós] védjegy [helyesen: európai uniós együttes védjegy lehet az olyan, a bejelentés során ekként megjelölt európai uniós védjegy], amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse. [...]

(2) A 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően az (1) bekezdésben említett [európai uniós] együttes védjegy esetén a megjelölés oltalomban részesülhet akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll. Ebben az esetben a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy a megjelölést vagy a jelzést gazdasági tevékenység körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja; a védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben.

(3) Az európai uniós együttes védjegyre az e rendeletben foglalt rendelkezéseket a 67-74. cikkekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni."

12. E rendelet 67. cikke a következőket mondja ki:

"(1) Az [európai uniós] együttes védjegy bejelentőjének az előírt határidőn belül be kell nyújtania a védjegy használatáról rendelkező szabályzatot.

(2) A szabályzatnak tartalmaznia kell az [európai uniós] együttes védjegy használatára jogosult személyek felsorolását, a védjegyjogosult szervezetben való tagság feltételeit, valamint - ha van ilyen - a védjegy használatának feltételeit, ideértve az azok megsértése esetére kilátásba helyezett jogkövetkezményeket is. A 66. cikk (2) bekezdésében említett [európai uniós] együttes védjegy használatára vonatkozó szabályzatban lehetővé kell tenni mindazok csatlakozását a védjegyjogosult szervezethez, akiknek árui vagy szolgáltatásai az érintett földrajzi helyről származnak.

[...]"

13. Az említett rendelet 71. cikke ekként rendelkezik:

"(1) Az [európai uniós] együttes védjegy jogosultjának a használatra vonatkozó szabályzat bármely módosítása esetén be kell nyújtania a[z EUIPO-hoz] a módosított szabályzatot.

(2) A módosítás nem jegyezhető be a lajstromba, ha a módosított szabályzat nem felel meg a 67. cikkben foglalt követelményeknek, illetve ha [...] kizáró ok merülne fel.

[...]"

14. Ugyanezen rendelet 73. cikke értelmében:

"Az 51. cikkben meghatározott megszűnési okokon túlmenően a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján az [európai uniós] együttes védjegy oltalmának megszűnését kell megállapítani akkor is, ha

a) a védjegyjogosult nem teszi meg a szükséges intézkedéseket a védjegynek a használati feltételekbe ütköző használata elleni fellépés érdekében, feltéve, hogy vannak ilyen feltételek, és azokat a védjegy használatára vonatkozó szabályzat - adott esetben a lajstromba bejegyzett módosításnak megfelelő formában - tartalmazza;

[...]

c) a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosításának a lajstromba történő bejegyzésére a 71. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésével került sor, kivéve, ha a védjegyjogosult az érintett követelményeket a védjegy használatára vonatkozó szabályzat további módosítása révén teljesíti."

15. A 207/2009 rendelet 2015/2424 rendeletből eredő változata tartalmazza az "Európai uniós tanúsító védjegy" címet viselő új fejezetet, amely a 207/2009 rendelet 74a-74k. cikkéből áll.

16. A 74a. cikk értelmében:

"(1) Az európai uniós tanúsító védjegy olyan európai uniós védjegy, amelynek oltalmát a bejelentéskor e minőségében igénylik, és amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult által az anyagösszetétel, az áruk gyártási módja vagy a szolgáltatásnyújtás módja, illetve a minőség, a pontosság vagy egyéb jellemzők tekintetében - a földrajzi eredet kivételével - tanúsított árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse az ilyen tanúsítással nem rendelkező áruktól és szolgáltatásoktól.

(2) Európai uniós tanúsító védjegy iránti bejelentést bármely természetes vagy jogi személy - ideértve az intézményeket, hatóságokat és közjogi szerveket is - tehet, feltéve, hogy nem folytat olyan gazdasági tevékenységet, amely a tanúsítással érintett áruk, illetve szolgáltatások forgalomba hozatalára, illetve nyújtására is kiterjed.

[...]"

17. A 2015/2424 rendelet 4. cikkének megfelelően a jelen ítélet 15. és 16. pontjában foglalt rendelkezések lényegében 2017. október 1-jétől kezdődő hatállyal alkalmazandók.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

18. A VBB különböző, pamuthoz kapcsolódó tevékenységeket folytató egyesület. A VBB a jogosultja a 2008. május 22-én, elsősorban textiláruk vonatkozásában lajstromozott alábbi európai uniós ábrás védjegynek (a továbbiakban: gyapotvirágos védjegy): [Kép #1]

Kép #1

19. A Bíróság elé terjesztett iratanyagból és a tárgyaláson előadott magyarázatokból kitűnik, hogy a lajstromozást megelőző évtizedekben ugyanezt az ábrás megjelölést (a továbbiakban: gyapotvirágos megjelölés) pamutból készült textiláruk gyártói az áruik összetételének és minőségének tanúsítására használták.

20. Az említett lajstromozás óta a VBB az egyesületbe belépő vállalkozásokkal használati szerződéseket kötött a gyapotvirágos védjegyére vonatkozóan. E vállalkozások kötelezettséget vállalnak arra, hogy kizárólag jó minőségű pamutból készült termékeknél alkalmazzák ezt a védjegyet. E kötelezettségvállalás betartását a VBB ellenőrizheti.

21. A Gözze, amelynek ügyvezetője W. Gözze, és amely nem tagja a VBB-nek, és nem is kötött használati szerződést ezzel az egyesülettel, pamutból készült textilárukat gyárt, és azokon évtizedek óta elhelyezi a gyapotvirágos megjelölést.

22. 2014. február 11-én a VBB a hatáskörrel rendelkező európai uniós védjegybíróság, a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi bíróság, Németország) előtt védjegybitorlási keresetet nyújtott be a Gözzével és W. Gözzével szemben amiatt, hogy a Gözze olyan törülközőket árusít, amelyek az alábbi hátulnézetű függőcímkékkel vannak ellátva: [Kép #2]

Kép #2

23. A Gözze 2014. április 14-én ezen eljárás keretében a gyapotvirágos védjegy 2008. május 22-i hatállyal való törlésére, illetve másodlagosan 2013. május 23-i hatállyal való megszűntnek nyilvánítására irányuló viszontkeresetet nyújtott be.

24. Szerinte a gyapotvirágos megjelölés tisztán leíró jellegű, és így megkülönböztetésre nem alkalmas. Ez a megjelölés szerinte nem szolgálhat származásjelzésként, nem valósult meg a 207/2009 rendeletben előírt határidőn belül a VBB általi tényleges használata, és semmi esetre sem lett volna szabad védjegyként lajstromozni.

25. A Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi bíróság) 2014. november 19-i ítéletében helyt adott a VBB keresetének, és elutasította a Gözze viszontkeresetét.

26. E bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó megjelölés származásjelzésként szolgálhat. A Gözze által a címkéken használt gyapotvirágos megjelölés és a VBB gyapotvirágos védjegye közötti nagy fokú hasonlóságra tekintettel azonban fennáll a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség.

27. A Gözze az említett ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Düsseldorfhoz (düsseldorfi tartományi legfelsőbb bíróság, Németország).

28. Ez utóbbi bíróság egyetért az első bíróság azon megállapításával, hogy a Gözze által az áruin elhelyezett gyapotvirágos megjelölés nagyfokú hasonlóságot mutat a VBB gyapotvirágos védjegyével, mivel csupán a Gözze által rendszerint rányomtatott színében tér el attól.

29. E bíróság szerint azonban az, hogy a Gözze a gyapotvirágos megjelölést azonos árukon használja, nem eredményezi szükségszerűen a VBB által indított védjegybitorlási kereset megalapozottságát. A vásárlóközönség ugyanis ebben a megjelölésben és a gyapotvirágos védjegyben mindenekelőtt "minőségjelzést" lát. E körülmények között úgy tekinthető, hogy az említett megjelölés és az említett védjegy használata semmilyen üzenetet nem közvetít az érintett áruk származására vonatkozóan. Ebből egyrészt arra lehet következtetni, hogy a VBB gyapotvirágos védjegyhez fűződő jogait a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "tényleges használat" elmaradása miatt megszűntnek kell nyilvánítani, másrészt a Gözze nem követ el védjegybitorlást.

30. Az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi legfelsőbb bíróság) továbbá azt a kérdést is felteszi, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között a védjegyet e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésére alkalmasnak kell-e tekinteni. A jelen ügyben ugyanis a VBB csak kivételesen ellenőrzi az engedélyesei által forgalmazott áruk minőségét.

31. E bíróság végül úgy ítéli meg, hogy adott esetben az is kilátásba helyezhető, hogy egy olyan egyedi uniós védjegy használatát, mint amilyen a gyapotvirágos védjegy, egy európai uniós együttes védjegy használatával tekintsük egyenértékűnek. Az együttes védjegyekre alkalmazandó elvek alapján ez lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az ilyen védjegy árukon való elhelyezése származásjelzésként szolgál abban az esetben, ha a vásárlóközönség a védjegy feltüntetését azzal az elvárással kapcsolja össze, hogy a védjegyjogosult minőségellenőrzést végzett. Amennyiben a Bíróság ezt a gondolatmenetet követi, akkor analógia útján a továbbiakban alkalmazhatja a 207/2009 rendelet 73. cikkének a) pontját, amely szerint meg kell állapítani az ilyen védjegy megszűnését, ha a védjegyjogosult nem teszi meg az észszerű intézkedéseket a védjegynek a használatára vonatkozó szabályzatban foglalt használati feltételekbe ütköző használata elleni fellépés érdekében.

32. E körülmények között az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi felsőbíróság) felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1. Tekinthető-e a 207/2009 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (1) bekezdése szerinti védjegykénti használatnak az egyedi védjegy minőségjelzésként történő használata azon áruk vonatkozásában, amelyek tekintetében e minőségjelzést használják?

2. Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében törölhető-e, vagy a 73. cikk c) pontjának megfelelő alkalmazásával megszűntnek tekinthető-e az ilyen védjegy, ha a védjegyjogosult a vásárlóközönség által az e megjelöléshez társított minőségi elvárásoknak való megfelelést nem garantálja az engedélyeseinél végzett rendszeres minőségellenőrzés útján?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

33. A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy egy egyedi európai uniós védjegynek a védjegyjogosult által vagy annak hozzájárulásával az árukon minőségjelzésként történő elhelyezése az e rendelkezés értelmében vett "tényleges használat" fogalmába tartozó védjegyhasználatnak minősül, és így a védjegyjogosult e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján akkor is jogosult harmadik személyekkel szemben fellépni, ha azok azonos árukon hasonló megjelölést helyeznek el, és fennáll az e rendeletben említett összetéveszthetőség.

34. Ami a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontját illeti, e rendelkezésből egyértelműen az következik, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben, amikor nem vitatott, hogy harmadik személy, nevezetesen a Gözze, a védjegyjogosult hozzájárulása nélkül, azonos áruk esetében olyan megjelölést használ a kereskedelmi forgalomban, amely hasonló ehhez a védjegyhez, a védjegyjogosult a használatot megtilthatja, amennyiben az a vásárlóközönség részéről összetéveszthetőséget vált ki.

35. Ez az eset áll fenn, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a harmadik személy által használt megjelöléssel jelölt áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (lásd különösen: 2005. október 6-iMedion ítélet, C-120/04, EU:C:2005:594, 26. pont; 2008. április 10-iadidas és adidas Benelux, C-102/07, EU:C:2008:217, 28. pont; 2010. március 25-iBergSpechte ítélet, C-278/08, EU:C:2010:163, 38. pont).

36. A Gözze által árusított pamutanyagokon elhelyezett gyapotvirágos megjelölés és a VBB engedélyesei által árusított pamutanyagokon elhelyezett gyapotvirágos védjegy közötti nagymértékű hasonlóságra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben megállapította, hogy fennáll a megjelölés és a védjegy közötti összetéveszthetőség. E bíróság tudni szeretné azonban, hogy a VBB a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "tényleges használat" hiányában már nem hivatkozhat-e az említett védjegyre. Ebben az esetben ugyanis az említett bíróság helyt kíván adni a Gözze által a gyapotvirágos védjegy megszűnésének megállapítása iránt benyújtott viszontkeresetnek.

37. Az említett 15. cikk (1) bekezdését illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely védjegy akkor képezi e rendelkezés értelmében "tényleges használat" tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják, amely abban áll, hogy a védjegy biztosítja azon áruk vagy szolgáltatások származásának azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által biztosított jogok fenntartása (lásd különösen: 2003. március 11-iAnsul ítélet, C-40/01, EU:C:2003:145, 43. pont; 2007. szeptember 13-iIl Ponte Finanziaria kontra OHIM ítélet, C-234/06 P, EU:C:2007:514, 72. pont; 2012. december 19-iLeno Merken ítélet, C-149/11, EU:C:2012:816, 29. pont).

38. A jelen ügyben nem vitatott, hogy a gyapotvirágos védjegynek a VBB engedélyesei által az áruikon való elhelyezése abból a célból történik, hogy ezeknek az áruknak piacot hozzanak létre vagy tartsanak fenn.

39. Az a körülmény azonban, hogy egy védjegyet abból a célból használnak, hogy piacot hozzanak létre vagy tartsanak fenn azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, és nem kizárólag abból a célból, hogy a védjegy által biztosított jogokat fenntartsák, még nem elegendő a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "tényleges használat" megállapításához.

40. Az is szükséges ugyanis - ahogyan ezt a Bíróság a jelen ítélet 37. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlatban kimondta -, hogy ez a védjegyhasználat a védjegy alapvető rendeltetésének megfelelően történjen.

41. Az egyedi védjegyek esetében ez az alapvető rendeltetés abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól. Ugyanis ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető szerepét a Szerződés által létrehozni és fenntartani szándékozott torzulásmentes verseny rendszerében, a védjegynek biztosítékot kell jelentenie arra, hogy a vele jelölt valamennyi árut és szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel (lásd különösen: 1998. szeptember 29-iCanon ítélet, C-39/97, EU:C:1998:442, 28. pont; 2002. november 12-iArsenal Football Club ítélet, C-206/01, EU:C:2002:651, 48. pont; 2014. március 6-iBackaldrin Österreich The Kornspitz Company ítélet, C-409/12, EU:C:2014:130, 20. pont).

42. A származás jelzésére irányuló alapvető rendeltetésnek megfelelő használatnak a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával összefüggésben fennálló szükségessége azt juttatja kifejezésre, hogy bár a védjegyeket más rendeltetésüknek megfelelően is lehet használni, például a minőség szavatolásával vagy a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos rendeltetésnek megfelelően (lásd ezzel kapcsolatban különösen: 2009. június 18-iL'Oréal és társai ítélet, C-487/07, EU:C:2009:378, 58. pont; 2011. szeptember 22-iInterflora és Interflora British Unit ítélet, C-323/09, EU:C:2011:604, 38. pont), a rendeletben előírt szankciókat kell alkalmazni abban az esetben, ha a védjegyet megszakítás nélkül öt éven át nem az alapvető rendeltetésének megfelelően használták. Ebben az esetben a védjegyjogosulttal szemben a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt szabályok szerint a védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, kivéve ha a védjegy alapvető rendeltetésének betöltését lehetővé tévő használat elmaradását kellőképpen igazolni tudja.

43. A fentebb ismertetett elvekre tekintettel kell most megvizsgálni, hogy az olyan egyedi védjegy minőségjelzőként történő használata, mint amilyenről a jelen ügyben szó van, a védjegy alapvető rendeltetésének megfelelő használatnak minősül-e.

44. E tekintetben a védjegy alapvető rendeltetését nem szabad a jelen ítélet 42. pontjában felsorolt más olyan rendeltetésekkel összetéveszteni, amelyeket a védjegy adott esetben betölthet, így például a minőség szavatolására irányuló rendeltetéssel.

45. Ha az egyedi védjegy használata - annak ellenére, hogy tanúsítja az áruk, illetve szolgáltatások összetételét vagy minőségét - nem garantálja a fogyasztók számára, hogy ezek az áruk, illetve szolgáltatások azon egyetlen vállalkozástól származnak, amely ellenőrzése mellett előállították, illetve szolgáltatták őket, és amely következésképpen felelőssé tehető az említett áruk, illetve szolgáltatások minőségéért, akkor ez a használat nem felel meg a származásjelző funkciónak.

46. Ebből az következik, hogy - ahogyan erre a főtanácsnok indítványának 47. és 56. pontjában rámutatott - nem kerül sor az egyedi védjegy alapvető rendeltetésének megfelelő használatra abban az esetben, ha a védjegy árukon való elhelyezésének kizárólag az a rendeltetése, hogy ezen áruk tekintetében minőségjelzésként szolgáljon, és nem pedig az, hogy ezen túlmenően azt is garantálja, hogy az áruk azon egyetlen vállalkozástól származnak, amely ellenőrzése mellett előállították őket, és amely a minőségükért felel.

47. Az alapügyben a VBB a Bíróság előtti tárgyaláson kifejtette, hogy állami engedéllyel (kraft staatlicher Verleihung) működő egyesület, a védjegyhasználati koncesszióból szerzett bevételt a pamuteladás ösztönzésére irányuló tevékenységekre fordítja, pamuttal kapcsolatos oktatóanyagokat ad ki és előadásokat szervez ebben a témában, választottbíróságként is eljár, és egyébiránt közfeladatot is ellát azzal, hogy részt vesz a pamut piaci referenciaértékét kifejező ún. brémai CIF-ár megállapításában.

48. Az egyesület célja - ahogyan ezt a VBB a Bíróság előtt kifejtette - magában foglalja, hogy az egyesület nem vesz részt az engedélyesei áruinak gyártásában, és nem is felelős ezekért az árukért.

49. A kérdést előterjesztő bíróság feladata azonban az alapeljárás felei által elé terjesztett összes adat alapján megvizsgálni, hogy releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján megállapítható-e, hogy a VBB gyapotvirágos védjegyének az egyesület engedélyesei által az áruikon való elhelyezése garantálja-e a fogyasztók számára, hogy ezek az áruk azon egyetlen vállalkozástól, nevezetesen a tagjai által alkotott VBB-től származnak, amelynek ellenőrzése mellett előállították őket, és amely a minőségükért felel.

50. Semmi esetre sem minősülhet ilyen bizonyítéknak az a tény, hogy a használati szerződések feljogosítják a VBB-t annak ellenőrzésére, hogy az engedélyesek kizárólag jó minőségű pamutot használnak. Ez a tény legfeljebb azt jelenti, hogy a VBB a használt nyersanyag minőségét tanúsítja. Ahogyan a 207/2009 rendelet 66. cikkéből és a 2015/2424 rendelet által e rendelethez illesztett 74a. cikkből is kitűnik, ennek tanúsítása adott esetben csupán annak megállapítását eredményezheti, hogy egy egyedi védjegynek nem minősülő védjegy betölti származásjelző funkcióját. Az említett 66. cikk ugyanis úgy rendelkezik, hogy az együttes védjegy akkor tölti be származásjelző funkcióját, ha "a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól" megkülönbözteti, az említett 74a. cikk pedig kimondja, hogy a tanúsító védjegy akkor tölti be az említett rendeltetést, ha "a védjegyjogosult által az anyagösszetétel, az áruk gyártási módja vagy a szolgáltatásnyújtás módja, illetve a minőség, a pontosság vagy egyéb jellemzők tekintetében [...] tanúsított árukat és szolgáltatásokat" megkülönbözteti "az ilyen tanúsítással nem rendelkező áruktól és szolgáltatásoktól". Az alapeljárás azonban áruk vonatkozásában lajstromozott egyedi védjegyre vonatkozik. Az ilyen védjegy - ahogyan ez a jelen ítélet 41. pontjában olvasható - akkor tölti be származásjelző funkcióját, ha a használata garantálja a fogyasztók számára, hogy az azzal jelölt áruk azon egyetlen vállalkozástól származnak, amelynek ellenőrzése mellett előállították őket, és amely a gyártási folyamat végén elért készáruminőségért felel.

51. A fenti megállapítások összességére tekintettel az elsőként feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az egyedi európai uniós védjegynek a védjegyjogosult által, vagy annak hozzájárulásával az árukon minőségjelzésként történő elhelyezése nem minősül az e rendelkezés értelmében vett "tényleges használat" fogalmába tartozó védjegyhasználatnak. Az említett védjegy elhelyezése azonban ilyen tényleges használatnak minősül, ha egyidejűleg azt is garantálja a fogyasztók számára, hogy ezek az áruk azon egyetlen vállalkozástól származnak, amelynek ellenőrzése mellett az említett árukat előállították, és amely a minőségükért felel. Ez utóbbi esetben a védjegy jogosultja e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján jogosult harmadik személyekkel szemben fellépni, ha azok azonos árukon hasonló megjelölést helyeznek el, és ennek következtében a vásárlóközönség részéről fennáll az összetévesztés veszélye.

A második kérdésről

52. A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésének első része lényegében arra irányul, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikke (1) bekezdésének g) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy egy egyedi védjegy törölhető, ha a védjegyjogosult a vásárlóközönség által a védjegyhez társított minőségi elvárásoknak való megfelelést nem garantálja az engedélyeseinél végzett rendszeres minőségellenőrzés révén.

53. E tekintetben először is rá kell mutatni, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja a védjegy törlését nemcsak abban az esetben írja elő, amikor a védjegy a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, hanem általánosságban véve akkor, ha a védjegy lajstromozására az említett rendelet 7. cikkében foglalt rendelkezések megsértésével került sor. Következésképpen az említett rendelkezés g) pontja értelmében vett megtévesztés veszélyének hiánya esetén a védjegyet főszabály szerint mégis törölni kell, ha bizonyítást nyer, hogy a védjegy lajstromozására az említett 7. cikkben foglalt valamely másik kizáró ok megsértésével került sor.

54. A megtévesztés veszélyének sajátos esetével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy ehhez az esethez az szükséges, hogy megállapítható legyen a fogyasztó tényleges megtévesztésének vagy e megtévesztés kellően súlyos veszélyének fennállása (1999. március 4-iConsorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ítélet, C-87/97, EU:C:1999:115, 41. pont; 2006. március 30-iEmanuel ítélet, C-259/04, EU:C:2006:215, 47. pont).

55. Egyébiránt annak megállapíthatóságához, hogy egy védjegy lajstromozására a megtévesztés veszélyére vonatkozó kizáró ok megsértésével került sor, annak bizonyítása szükséges, hogy a védjegyként történő lajstromozásra bejelentett megjelölés önmagában is ilyen veszélyt idézne elő (lásd ebben az értelemben: 1999. március 4-iConsorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ítélet, C-87/97, EU:C:1999:115, 42. és 43. pont).

56. A jelen ügyben annak megállapításához, hogy a gyapotvirágos védjegy lajstromozására 2008. május 22-én a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kizáró ok megsértésével került sor, a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a VBB által bejelentett gyapotvirágos megjelölés önmagában alkalmas volt-e a fogyasztó megtévesztésére. E tekintetben nem releváns az, ahogyan a VBB a későbbiekben a védjegyét és a védjegyre vonatkozó használati engedélyeket kezelte.

57. Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikke (1) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy egyedi védjegy nem törölhető e rendelkezések együttes alkalmazása alapján amiatt, hogy a védjegyjogosult a vásárlóközönség által a védjegyhez társított minőségi elvárásoknak való megfelelést nem garantálja az engedélyeseinél végzett rendszeres minőségellenőrzés révén.

58. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második része lényegében arra irányul, hogy a 207/2009 rendeletet úgy kell-e értelmezni, hogy az európai uniós együttes védjegyekre vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazhatók az európai uniós egyedi védjegyekre is.

59. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 207/2009 rendeletnek az európai uniós együttes védjegyről szóló 66-74. cikkének alkalmazási köre a rendelet 66. cikkének (1) bekezdése szerint azokra a védjegyekre vonatkozik, amelyeket a bejelentésekor ilyen védjegyként határoznak meg.

60. Az említett cikkek alkalmazhatóságának korlátozását szigorúan tiszteletben kell tartani, már csak azért is, mivel az általuk bevezetett szabályok - így például a védjegy használatára vonatkozó szabályzatról az említett rendelet 67. cikkében meghatározott szabályok - ahhoz kapcsolódnak, hogy a védjegybejelentéskor a bejelentett védjegyet kifejezetten együttes védjegyként határozták meg. E szabályoknak az európai uniós együttes védjegyekre analógia útján történő alkalmazása ezért nem képzelhető el.

61. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második részére ezért azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az európai uniós együttes védjegyekre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók értelemszerűen az európai uniós egyedi védjegyekre.

A költségekről

62. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet 15. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az egyedi európai uniós védjegynek a védjegyjogosult által, vagy annak hozzájárulásával az árukon minőségjelzésként történő elhelyezése nem minősül az e rendelkezés értelmében vett "tényleges használat" fogalmába tartozó védjegyhasználatnak. Az említett védjegy elhelyezése azonban ilyen tényleges használatnak minősül, ha egyidejűleg azt is garantálja a fogyasztók számára, hogy ezek az áruk azon egyetlen vállalkozástól származnak, amelynek ellenőrzése mellett az említett árukat előállították, és amely a minőségükért felel. Ez utóbbi esetben a védjegy jogosultja e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján jogosult harmadik személyekkel szemben fellépni, ha azok azonos árukon hasonló megjelölést helyeznek el, és ennek következtében a vásárlóközönség részéről fennáll az összetévesztés veszélye.

2) A 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikke (1) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy egyedi védjegy nem törölhető e rendelkezések együttes alkalmazása alapján amiatt, hogy a védjegyjogosult a vásárlóközönség által a védjegyhez társított minőségi elvárásoknak való megfelelést nem garantálja az engedélyeseinél végzett rendszeres minőségellenőrzés révén.

3) A 207/2009 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az európai uniós együttes védjegyekre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók értelemszerűen az európai uniós egyedi védjegyekre.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.

( 1 ) A jelen szöveg kulcskifejezéseket tartalmazó részében, 31., 32., 33., 41., 43., 45., 46., 50., 51., 52., 57., 58., 61. pontjában és rendelkező részében az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.