BH 2020.9.270 Tisztességtelen befolyásolás - egyebek mellett - akkor valósul meg, ha valaki azért, hogy ő vagy az általa támogatott személy a hagyatékból részesüljön, olyan etikátlan magatartást tanúsít, amely alkalmas az örökhagyó végintézkedési akaratának a befolyásolására. Ilyen magatartás különösen, ha az adott személy az örökhagyó idős korából és hanyatló egészségi, illetve szellemi állapotából adódó kiszolgáltatott helyzetével visszaélve - részben formális gesztusokkal és valótlan állításokkal - az örökhagyó bizalmába férkőzik; az előtte ismert, korábban megnevezett örököst hamis színben feltüntető, vagy őt lejárató valótlan nyilatkozatokat tesz [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 649. § (1) bek. c) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az örökhagyó 2004. november 4-én írásbeli magánvégrendeletet készített. Ebben úgy rendelkezett, hogy az általános örököse a férje, amennyiben a férjét túlélné - törvényes leszármazó és köteles részre jogosult örökös híján - általános örököse férje unokaöccse, az I. rendű felperes. Ezen túlmenően a következőkről rendelkezett. 40 éve hű háztartási segítsége örökölje a hagyatékhoz tartozó készpénzállomány 4%-át. Az általános örököse dr. B. J., dr. O. P., dr. A. J. és dr. K. P. orvosoknak, akik őt és házastársát betegségükben tisztességgel kezelték, személyenként 1 000 000 forintot tisztán fizessen ki. N. Sz. barátjuk betegségükben sokszor nyújtott önzetlen segítséget, ezért részére a készpénzhagyaték terhére 2 000 000 forint fizetendő ki, továbbá az ékszereiből a végrendeletben felsorolt barátainak választásuk szerint egy-egy ékszert rendelt kiadni.

[2] A végintézkedést követően az örökhagyó házastársa, a halálát követően az örökhagyónak az I. rendű felperes és családja viselte a gondját és ők nyújtottak segítséget ügyei intézésében.

[3] Az örökhagyó 2006-ban egy kardiológia intézetben volt kivizsgáláson, ahol belgyógyászati tünetei mögött pszichiátriai problémákat állapítottak meg. Eszerint erősen zavart volt, térben és időben nem tudta magát elhelyezni, állapota fokozatosan romlott. Ezért egy mentálhigiénés osztályon állt kezelés alatt, amelynek hatására az állapota javult, és azzal bocsátották otthonába, hogy orvosi felügyeletre szorul.

[4] Az állapota 2008 végére ismét romlott, 2009. január 2-től 2009. március 23-ig ismét a mentálhigiénés osztályon kezelték. Az intézmény a 2009. január 6-án kelt és az önkormányzat gyámhivatalának címzett levelében azt a tájékoztatást adta, hogy az örökhagyó az osztályukon áll kezelés alatt, ügyei viteléhez szükséges belátási képessége pszichiátriai betegségének jellegéből adódóan állandó jelleggel teljes mértékben hiányzik, ezért javasolják a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését, és minden ügycsoportra kiterjedően ideiglenes gondnok kijelölését.

[5] A kórházból történő elbocsátását követően az örökhagyó az I. rendű felperes közreműködésével a V.-i Idősek Otthonában került elhelyezésre, amelynek az üzemeltetője egy közhasznú társaság volt. Az otthont a III. rendű alperes vezette; élettársa, a IV. rendű alperes az otthonban szociális munkásként dolgozott és vezetőhelyettesi feladatokat is ellátott. Az örökhagyó az idősek otthonával először határozott időre, a 2009. június 23-ig terjedő időszakra, majd ezt követően határozatlan időre kötött személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátást biztosító szerződést.

[6] A gyámhivatal a 2009. május 31-én kelt határozatával az örökhagyó részére az I. rendű felperest ideiglenes gondnokul kirendelte. A gyámhivatal 2009. április 14-én az örökhagyó ellen cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés iránti pert indított, amely perben a bíróság a 2009. április 16-án meghozott végzésével a gyámhivatal ideiglenes gondnokrendelésről szóló határozatát a per jogerős befejezéséig hatályában fenntartotta.

[7] Az örökhagyónak az idősek otthonában történő elhelyezését követően a III. rendű alperes az intézmény költségén az örökhagyó magánszakértői vizsgálatát kezdeményezte, amelyről az ideiglenes gondnokként kirendelt I. rendű felperest és a gyámhivatalt, valamint a bíróság részéről az örökhagyó képviseletére kirendelt ügygondnokot nem tájékoztatta. A vizsgálatra felkért dr. Sz. C. ideg- és elmegyógyász szakorvos, igazságügyi pszichiáter szakértő a 2009. május 29-én kelt véleményében az örökhagyó személyes vizsgálata alapján megállapította, hogy agyi érelmeszesedés okozta enyhe fokú szellemi leépülésben szenved, de az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, minden ügycsoport vonatkozásában, ezért a cselekvőképességét befolyásoló gondnokság alóli felmentését javasolta.

[8] Az örökhagyó 2009. június 29-én meghatalmazást adott egy ügyvédi irodának, hogy az ellene indított gondnokság alá helyezési perben őt képviselje. A meghatalmazott a perben előterjesztett ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint az örökhagyó esetében a cselekvőképességet kizáró és korlátozó gondnokság alá helyezés törvényi feltételei nem állnak fenn. Ennek alátámasztására csatolta dr. Sz. C. magánszakértői véleményét. A perben kirendelt dr. V. B. igazságügyi szakértő az örökhagyó vizsgálata alapján a 2010. február 12-én kelt szakvéleményében egyetértve dr. Sz. C. magánszakértő véleményével, megállapította, hogy az örökhagyó a belgyógyászati alapbetegségeinek átmeneti rosszabbodása és azok heveny szövődményei által meghatározott agyműködési zavar megnyilvánulásaként hangulatzavarral kevert enyhe fokú szellemi leépülésben szenved.

[9] A regionális államigazgatási hivatal a 2010. április 7-én kelt végzésével az örökhagyó gondnoksági ügyében a korábban eljárt gyámhivatalt a további ügyintézésből kizárta, és az eljárás lefolytatására egy másik gyámhivatalt jelölt ki. A határozat alapján a kijelölt gyámhivatal a gondnokság alá helyezési perben perbelépését bejelentette. A bírósághoz 2010. április 20-án érkezett meg a másodfokú bíróság határozata, amellyel az örökhagyó részére az ideiglenes gondnokrendelést hatályában fenntartó elsőfokú végzést helybenhagyta.

[10] A 2010. július 7-én megtartott elsőfokú tárgyaláson az I. rendű felperes csatolta dr. N. A. pszichiátriai szakorvos véleményét, amely szerint az örökhagyóval kapcsolatos szakértői vélemények ellentétben állnak a kórházi ápolásával kapcsolatos megállapításokkal, ezen túlmenően a szakértői vizsgálatok során az örökhagyó részéről jelentős időbeli tájékozatlanság, emlékezeti hiányok, konfabulációk jelentek meg, a jövedelmével kapcsolatos tévedése kalkulációs nehézségeket is jelenthet, ami miatt a pénz kezelésének felügyelete indokolt lehet. A bíróság a gondnokság alá helyezési pert a 2010. október 15-én megtartott tárgyaláson az örökhagyó időközben bekövetkezett halálára tekintettel megszüntette.

[11] Az örökhagyó 2010. május 7-én újból végrendelkezett. A közvégrendeletben az örökhagyó kijelentette, hogy minden eddig alkotott végintézkedését visszavonja, és azok minden rendelkezését érvénytelennek és hatálytalannak tekinti. Kijelentette, hogy a korábbi végrendeletét azért kívánja megváltoztatni, mert az abban nevezett személy nem felel meg a követelményeinek, méltatlanná vált az öröklésre. Rendelkezése szerint a halálakor meglévő minden vagyonát - ideértve a lakását és a benne lévő ingóságokat, valamint a banki követeléseit is - egymás közt egyenlő arányban a hozzá közel álló személyek örököljék. A végintézkedés szerint e személyek: B. M.-né, volt I. rendű alperes; barátnője, a II. rendű alperes; valamint a III-V. rendű alperes; az V. rendű alperes, az örökhagyó számláit vezető bank fiókvezetője.