A Debreceni Ítélőtábla Pf.20791/2018/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 235. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. §, 6:518. §, 6:519. §, 6:522. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet 10. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.791/2018/6. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Kónya Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Kónya Judit ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Lajti Zoltán (címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése miatt folyamatban lévő perében a Nyíregyházi Törvényszék 6.P.20.252/2017/69. számú ítélete ellen az alperes 70. sorszámú fellebbezése és a felperes Pf.4. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes által fizetendő tőkeösszeget - az egyes fizetési kötelezettségek jogcímének mellőzésével - összesen 750 000 (hétszázötvenezer) forintra, az alperes által fizetendő elsőfokú perköltséget pedig 362 231 (háromszázhatvankétezer-kétszázharmincegy) forintra felemeli, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 500 (tizenkétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy 48 000 (negyvennyolcezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket és 12 000 (tizenkétezer) forint le nem rótt csatlakozó fellebbezési illetéket az állam visel.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes 2011. május 10-én egy kettős sírhelyet és mellette egy egyes sírhelyet vásárolt az alperes által fenntartott köztemető parkszerű (amerikai parcellás) részén. A 2011. május 8-án elhunyt fiát a középső sírhelybe, a 2016. március 9. napján elhalálozott férjét pedig a fia mellé temettette el.

2016. június 8-án a felperes férjének sírhelye mellé temették V. E-nét. A felperes 2016. június 15-én észlelte, hogy e temetés során a férje és a fia nyughelye körül kialakított kavicsréteg és növényzet felszedésre került, a gránit síremlékük alatti föld pedig a V.E-né sírhelye felőli saroknál berogyott. Annak érdekében, hogy a síremlék károsodását megelőzze, 2016 augusztusában - 50 000 Ft díjazás ellenében - betongerendát helyeztetett a síremlék alá, és helyreállíttatta a sír körüli gránitszegélyt.

A síremlék károsodásának egyik oka az volt, hogy az alperes a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (Ttv.) végrehajtásáról szóló 145/1999. (X.1.) Korm. rendelet (Kr.) 10. §-ának (5) bekezdése ellenére nem szabályozta a sírhelyek egymástól való távolságát, hanem annak meghatározását az általa alkalmazott temetőgondnokra bízta, aki úgy jelölte ki V.E-né sírhelyét, hogy az ő sírgödrének és a felperes férje sírhelyének szélei között csupán 12 cm távolság maradt, ez pedig nem érte el a helyben szokásos 40 cm-t. A károsodás másik oka pedig az volt, hogy az alperes a köztemető parkszerű (amerikai parcellás) részén nem gondoskodott a csapadékvíz megfelelő elvezetéséről és - az egyébként rendszertelenül elhelyezett - sírhelyek körüli terület feltöltéséről, ezért a csapadékvíz a nyughelyek irányába folyt el, és azok körül megállva a sírgödrökbe szivárgott. Mindezek miatt a V.E-né temetése során visszatöltött talaj - a temetést követő nagyobb csapadék hatására - tömörödni kezdett, ez pedig a sírban üreget hozott létre. Mivel V.E-né és a felperes férjének sírjai között kismennyiségű érintetlen talaj maradt, annak állékonysága az üreg folytán csökkent, ez pedig a földterület megrogyásához és a felperes férje és fia gránit síremléke alatt található föld beszakadásához vezetett.

A károsodás nem hozható okozati összefüggésbe a községben jellemző ún. bárkás temetkezési móddal, az ugyanis nedves környezetben 5 év, száraz környezetben pedig 10 év után idézhet elő a perbelihez hasonló jelenséget. A károsodásban nem hatott közre a felperes által készíttetett síremlék súlya sem, hiszen csak az alatta lévő föld süllyedt meg, maga a síremlék nem.

Noha az alperes polgármestere 2016 augusztusában segítséget ígért a felperesnek, utóbb vitatta az önkormányzat felelősségét. Ezért a felperes a ..... Megyei Kormányhivatalhoz fordult, amelynek felszólítására az alperes kiegészítette a temetőkről és a temetkezésekről szóló 11/2001. (VIII.1.) számú rendeletét a sírhelyek közötti távolság szabályozásával. Emellett a felperes büntetőeljárást is kezdeményezett a .... Rendőrkapitányság előtt kegyeletsértés miatt, amely előbb elutasította a feljelentést, majd a nyomozást mégis lefolytatta. Ennek eredményeként a .... Járási Ügyészség vádat emelt az akkori temetőgondnokkal szemben, a ... Járásbíróság azonban a büntetőeljárást a vádlott időközben bekövetkezett halálára tekintettel megszüntette. A felperes panaszt nyújtott be az alapvető jogok biztosához is, aki arról tájékoztatta őt, hogy az igényeit peres úton érvényesítheti.

A sírhely állapotának romlása, az ezzel járó intézkedések és az alperes elutasító magatartása stresszes állapotot idézett elő a felperesnél, amely a meglévő szívbetegségére állapotrosszabbító hatással volt, ennek következményeként 6%-ot meg nem haladó össz-szervezeti egészségkárosodást szenvedett. Ugyanezen okok a felperes gyászreakcióját elmélyítették és időben elnyújtották, amely pszichés megbetegedéshez vezetett, az így kialakult össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke 15%. Mindez összességében 20%-os össz-szervezeti egészségkárosodásnak felel meg.

A felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperes megsértette a kegyeleti jogát azzal, hogy a sírok közötti távolság szabályozatlansága miatt az alkalmazottja nem hagyott megfelelő távolságot V.E-né és az ő férjének sírjai között. A kereset kiterjedt arra is, hogy a bíróság kötelezze az alperest 50 000 Ft vagyoni kártérítés és 700 000 Ft sérelemdíj megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes kegyeleti jogát azzal, hogy a K község köztemetőjében kialakított amerikai típusú parcellában elhelyezendő sírhelyek közötti távolság rendeletben való szabályozatlansága miatt az alkalmazásában álló temetőgondnok a sírhely kijelölésekor nem hagyott megfelelő távolságot a felperes hozzátartozói és a szomszédos V.E-né sírhelyei között. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 50 000 Ft vagyoni kártérítést és 400 000 Ft sérelemdíjat, továbbá 337 231 Ft perköltséget. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és megállapította, hogy 45 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket az állam visel.

A határozatát azzal indokolta, hogy az alperes V.E-né temetésének időpontjában nem szabályozta a sírhelyek közötti távolságot, ennek kijelölését az általa alkalmazott temetőgondokra bízta, aki - szabályozás hiányában - a helyben szokásos 40 cm-nél kisebb távolságot is alkalmazhatott. Kifejtette, hogy K. E. és K. L. tanúvallomásai szerint V.E-né sírhelyét szintén a temetőgondnok jelölte ki, ők az ennek megfelelő helyen ásták ki a sírt. A szakértő által elvégzett acéltüskés talajtömörségi vizsgálat és feltárás igazolta azonban, hogy V.E-né sírhelye túl közel: csupán mintegy 12 cm-re van a felperes férjének sírjától, hiszen a feltárás során sárga föld került a felszínre, amely az alsóbb földrétegekből származott. Az alperes alap nélkül védekezett azzal, hogy ezt a földet ő szállíttatta a területre, a temetőben dolgozó sírásók ugyanis azt adták elő, hogy még a sírokból kikerülő földet sem szokták szétteríteni a területen, hanem máshol halmozzák fel. F. M. tanúvallomása pedig önmagában azért nem volt alkalmas az alperes állításának igazolására, mert a tanú nem tudta, hogy az általa említett földet honnan szállították a temetőbe, az alperes pedig a föld vásárlásának és fuvarozásának alátámasztására nem csatolt számlát.