62012CJ0530[1]

A Bíróság (első tanács) 2014. március 27-i ítélete. Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) kontra National Lottery Commission. Fellebbezés - Közösségi védjegy - 40/94/EK rendelet - Az 52. cikk (2) bekezdésének c) pontja - A nemzeti jog alapján fennálló, korábbi szerzői jogon alapuló törlés iránti kérelem - A nemzeti jog OHIM általi alkalmazása - Az uniós bíróság feladata. C-530/12 P. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2014. március 27. ( *1 )

"Fellebbezés - Közösségi védjegy - 40/94/EK rendelet - Az 52. cikk (2) bekezdésének c) pontja - A nemzeti jog alapján fennálló, korábbi szerzői jogon alapuló törlés iránti kérelem - A nemzeti jog OHIM általi alkalmazása - Az uniós bíróság feladata"

A C-530/12. P. sz. ügyben,

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: P. Bullock és F. Mattina, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2012. november 21-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

a National Lottery Commission (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: R. Cardas advocate és B. Brandreth barrister)

felperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, V. Skouris, a Bíróság elnöke, az első tanács tagjaként eljáró bíró, A. Borg Barthet, M. Berger (előadó) és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. szeptember 18-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. november 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Fellebbezésében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) az Európai Unió Törvényszéke által a T-404/10. sz., National Lottery Commission kontra OHIM - Mediatek Italia és De Gregorio (kéz ábrázolása) ügyben 2012. szeptember 13-án hozott azon ítélet (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék helyt adott a National Lottery Commission (a továbbiakban: NLC) által az OHIM első fellebbezési tanácsa 2010. június 9-i - egyrészről a Mediatek Italia Srl és M. Giuseppe de Gregorio (a továbbiakban: törlést kérelmezők) másrészről pedig az NLC közötti törlési eljárással kapcsolatos - határozatának (R 1028/2009-1. sz. ügy; a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett keresetnek.

Jogi háttér

A 40/94/EK rendelet

2. A 2006. december 18-i 1891/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 386., 14. o.) módosított, a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendeletben (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) található "Viszonylagos törlési okok" című 52. cikk (2) bekezdésének szövege a következő:

"(2) A közösségi védjegyet az [OHIM-hoz] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell továbbá akkor is, ha a megjelölés használata különösen a következő korábbi jogok oltalmára irányadó nemzeti vagy közösségi jogszabályok alapján megtiltható:

[...]

c) szerzői jog;

[...]

a közösségi jog vagy az oltalomra irányadó nemzeti jog alapján."

3. Az említett rendeletnek az Európai Unió Bíróságához benyújtott keresetekre vonatkozó 63. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Bíróság előtt keresettel támadhatók meg.

(2) A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható."

4. A 40/94 rendeletnek "A tényállás vizsgálata hivatalból" címet viselő 74. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A[z OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a[z OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van".

A 207/2009/EK rendelet

5. A 40/94 rendeletet hatályon kívül helyezte és kodifikálta a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.), amely 2009. április 13-án lépett hatályba.

6. A 40/94 rendelet 52., 63. és 74. cikke helyébe lényeges módosítás nélkül a 207/2009 rendelet 53., 65. illetőleg 76. cikke lépett.

A 2868/95/EK rendelet

7. A 2005. június 29-i 1041/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 172., 4. o.) módosított, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) határozza meg többek között az OHIM előtt lefolytatott, a közösségi védjegyek megszűnésének megállapítása vagy törlése iránti eljárásokban alkalmazandó szabályokat.

8. A végrehajtási rendelet 37. szabályának szövege a következő:

"A[z OHIM-hoz] benyújtott, a megszűnés megállapítására vagy a védjegy törlésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell:

[...]

b) a kérelem alapjául szolgáló okokkal kapcsolatban:

[...]

iii) a [40/94] rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott kérelem esetén a törlési kérelem alapjául szolgáló jogra vonatkozó adatokat, valamint azokat az adatokat, amelyek igazolják, hogy a kérelmező a rendelet 52. cikkének (2) bekezdésében említett korábbi jog jogosultja, vagy az irányadó nemzeti jogszabályok értelmében e jog alapján igényt támaszthat".

A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

9. 2007. október 2-án az NLC kérelmére az OHIM lajstromozta az alábbi közösségi ábrás védjegyet (a továbbiakban: vitatott védjegy):

10. 2007. november 20-án a törlést kérelmezők a 40/94 rendelet 52. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján az OHIM előtt a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet terjesztettek elő G. de Gregorio alábbiakban ábrázolt, a vitatott védjegynél korábbi ábrás megjelölésre (a továbbiakban: mano portafortuna) vonatkozóan fennálló korábbi szerzői joga alapján:

11. 2009. július 16-i határozatával az OHIM törlési osztálya e törlési kérelemnek lényegében azzal az indoklással adott helyt, hogy a törlést kérelmezők bizonyították, miszerint a szóban forgó, védjegyoltalom alatt álló megjelöléssel közel azonos megjelölés az olasz jogszabályok alapján szerzői jogi védelem alatt áll, valamint hogy e jog az említett védjegyoltalommal szemben elsőbbséget élvez.

12. Az NLC fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben.

13. Az OHIM első fellebbezési tanácsa a megtámadott határozattal elutasította e fellebbezést azzal az indoklással, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikkének (2) bekezdésében előírt összes feltétel teljesült.

14. Az olasz jogszabályok szerinti szerzői jogi védelem fennállását illetően a fellebbezési tanács először is megállapította, hogy a törlést kérelmezők bizonyítékot szolgáltattak a mű megalkotására, valamint az e művön fennálló szerzői jogi jogosulti minőségükre azon 1986. szeptember 16-i, magánokirat formájában létrejött szerződés (a továbbiakban: 1986-os szerződés) fénymásolatának benyújtásával, amellyel a mano portafortuna szerzőjeként feltüntetett harmadik személy kijelentette, hogy a szerződés mellékletében további rajzokkal együtt szereplő mű többszörözésének és felhasználásának jogát átengedte az egyik törlést kérelmező fél részére.

15. Másodszor a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az NLC által említett szabálytalanságok, azaz a szerzői jogi védelem 70 éves maximális időtartamának említése, jóllehet ezen időtartam csak az 1996-os év óta áll fenn, a postai bélyegző dátuma, amely vasárnapnak felel meg, amikor a postahivatalok zárva tartanak, valamint a mano portafortuna rajza és az 1986-os szerződés mellékletében szereplő többi rajz közötti minőségi és fogalmi különbség nem keltenek kételyeket e szerződés valódisága vonatkozásában. A fellebbezési tanács ezzel összefüggésben kifejtette, hogy noha az olasz polgári törvénykönyv 2702. cikke értelmében a magánokirat - az ellenkezőnek a hamisítás címén indított eljárásban történő megállapításáig - teljes bizonyító erővel tanúsítja az azt aláíró felek nyilatkozatainak eredetét, mindazonáltal e rendelkezés szövegéből az is következik, hogy a fellebbezési tanácsnak fennmarad az arra vonatkozó hatásköre, hogy szabadon értékelje ezen okirat tartalmát.

16. Az 1986-os szerződés vizsgálatát követően a fellebbezési tanács megerősítette, hogy fennáll az olasz jogszabályok szerinti szerzői jogi védelem.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

17. A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 8-án érkezett keresetlevelével az NLC keresetet nyújtott be a megtámadott határozat hatályon kívül helyezés iránt. A kereset alátámasztására az NLC három jogalapra hivatkozott: először is a 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértésére, amennyiben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a törlést kérelmezők bizonyították a korábbi szerzői jog fennállását; másodszor arra, hogy a fellebbezési tanács jogellenesen járt el azzal, hogy nem nyitotta meg a szóbeli szakaszt, és nem rendelte el az 1986-os szerződés eredeti példányának benyújtását, valamint harmadszor arra, hogy a fellebbezési tanács tévesen ítélte meg az 1986-os szerződés hitelességének vizsgálatára vonatkozó hatáskörét.

18. A megtámadott ítéletben a Törvényszék - helyt adva az NLC által a keresetének alátámasztására hivatkozott első és harmadik jogalapnak - megalapozottnak ítélte a keresetet.

19. A Törvényszék ebben a tekintetben a megtámadott ítélet 14-21. pontjában először is felidézte azokat az elveket és szabályokat, amelyeket a fellebbezési tanácsnak annak vizsgálata érdekében kell alkalmaznia, hogy szolgáltattak-e bizonyítékot a nemzeti szabályozás alapján védett szerzői jog fennállására. A Törvényszék - hivatkozva a Bíróság C-263/09. P. sz., Edwin kontra OHIM ügyben 2011. július 5-én hozott ítéletének (EBHT 2011., I-5853. o.) 50-52. pontjára - az ítéletének 18. pontjában megállapította, hogy e szabály értelmében a kérelmező nemcsak azokat a bizonyítékokat köteles az OHIM elé terjeszteni, amelyek igazolják, hogy fennállnak az általa alkalmazni kért nemzeti jogszabály által ahhoz megkövetelt feltételek, hogy valamely korábbi jog alapján megtilthassa a közösségi védjegy használatát, hanem azt is, hogy az OHIM elé terjessze azokat a bizonyítékokat is, amelyek alátámasztják e jogszabály tartalmát.

20. Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 20. pontjában kifejtette, hogy a saját ítélkezési gyakorlata szerint az OHIM-nak - az erre megfelelőnek tartott módon - hivatalból kell tájékozódnia az érintett tagállam nemzeti jogáról, amennyiben az erre vonatkozó információk szükségesek a hivatkozott törlési ok alkalmazási feltételeinek, különösen pedig az előadott tények valóságtartalmának vagy a benyújtott okiratok bizonyító erejének a megítéléséhez. A Törvényszék ezenkívül kifejti, hogy az OHIM által végzett vizsgálat ténybeli alapjának korlátozottsága nem zárja ki, hogy a törlési eljárás felei által kifejezetten hivatkozott tényeken felül az OHIM köztudomású - azaz bárki által megismerhető vagy általánosan hozzáférhető forrásokból megismerhető - tényeket figyelembe vegyen.

21. A fenti elvekre tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 23. és 24. pontjában kimondta, hogy a fellebbezési tanács helyesen alapította álláspontját az 1986-os szerződés bizonyító erejét meghatározó olasz jogszabályokra, azonban kötelessége megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács helyesen értelmezte-e az irányadó olasz jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az olasz polgári törvénykönyv 2702. és 2703. cikkének alkalmazásában az 1986-os szerződés a hamisítás címén indított eljárás megindításáig teljes bizonyító erővel tanúsítja az azt aláírók által tett nyilatkozatok eredetét.

22. A Törvényszék ebben a tekintetben a megtámadott ítélet 25-32. pontjában megvizsgálta az olasz jog rendelkezéseit, különösen az olasz polgári törvénykönyv 2704. cikkét, amelyet a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) az 13912. sz. 2007. június 14-i ítéletében (a továbbiakban: 2007. június 14-i ítélet) értelmezett. Miután ugyanezen ítélet 33. pontjában rámutatott arra, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem utal erre a cikkre, a Törvényszék a megtámadott ítélet 35. pontjában megállapította, hogy a Corte suprema di cassazione ítélkezési gyakorlatának alapján az NLC anélkül bizonyíthatta, hogy az 1986-os szerződés valójában a postai bélyegzőn szereplő időponttól eltérő időpontban jött létre, hogy meg kellett volna indítania a hamisítás címén indított eljárást. A Törvényszék ezért az említett ítélet 36. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbezési tanács tévesen értelmezte a 207/2009 rendelet 53. cikkének (2) bekezdése alapján alkalmazandó nemzeti jogot, és ebből következően helytelenül értékelte a hatáskörének pontos terjedelmét.

23. Miután a megtámadot ítélet 40. pontjában megállapította, hogy a nemzeti jog téves értelmezése befolyásolhatta a megtámadott határozat tartalmát, a Törvényszék az említett ítélet 41. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy az NLC által a keresete alátámasztására előterjesztett második jogalapot meg kellene vizsgálni.

A felek kérelmei

24. Az OHIM kéri a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését és az NLC-nek a nála felmerült költségek viselésére való kötelezését.

25. Az NLC a fellebbezés elutasítását kéri.

A fellebbezésről

26. Fellebbezése alátámasztására az OHIM három jogalapra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapítja: az elsőt a Törvényszék által a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének, valamint a végrehajtási rendelet 37. szabályának megsértésére; a másodikat a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére, amennyiben a 2007. június 14-i ítélet vonatkozásában nem tartották tiszteletben az OHIM meghallgatáshoz való jogát; a harmadikat pedig a nyilvánvaló következetlenségre és a tények elferdítésére, amelyek befolyásolják a Törvényszék érvelését és következtetését.

Az első jogalapról

A felek érvei

27. Első jogalapjával, amely két részből áll, az OHIM azt állítja, hogy a Törvényszék nem alapíthatta álláspontját sem az olasz polgári törvénykönyv 2704. cikkére (első rész), sem pedig a 2007. június 14-i ítéletre (második rész), mivel e két elemre a felek nem hivatkoztak, ezért azok nem képezték a fellebbezési tanács előtt folyamatban lévő jogvita tárgyát.

28. Az OHIM - mivel úgy véli, hogy a Törvényszék okfejtéséből nem tűnik ki egyértelműen, hogy a Törvényszék az alkalmazandó nemzeti jogot jogi kérdésnek vagy köztudomású ténynek tekinti-e - másodlagosan az alábbi alternatív érvelést fejti ki. Az OHIM szerint abban az esetben, ha a Törvényszék úgy vélte, hogy a nemzeti jog alkalmazása jogkérdésnek minősül, megsértette egyrészt a végrehajtási rendelet 37. szabálya b) pontjának iii. alpontjában kimondott elvet, amely szerint a nemzeti jogra hivatkozó félnek kell az OHIM rendelkezésére bocsátania azokat az adatokat, amelyek bizonyítják a jogszabályok tartalmát, és azt az okot, amely miatt a jogszabály az adott ügyre alkalmazandó, másrészt az álláspontja ellentétes a fent hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítéletben szereplő megoldással, amelyből az tűnik ki, hogy a nemzeti jog olyan ténykérdés, amelyre a feleknek kell hivatkozniuk, és amelyet nekik kell bizonyítaniuk. Abban az esetben, ha a Törvényszék úgy vélte, hogy a nemzeti jog alkalmazása ténykérdésnek minősül, indokolatlanul minősítette a nemzeti jogszabályokat "köztudomású tényeknek", amelyeket e jogcímen az OHIM saját kezdeményezésére vizsgálhat, és amelyekre így hivatkozhat. Ezenkívül a Törvényszék a fellebbezési tanács értékelését a saját értékelésével helyettesítette, és olyan adatokat értékelt, amelyekről az utóbbi nem foglalt állást.

29. Ezen érvelésre adott válaszában az NLC arra hivatkozik, először is, hogy a végrehajtási rendelet 37. szabálya, éppen úgy mint a fent hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet, a törlést kérelmezőt terhelő bizonyítási teherre vonatkozik, és nem utal az alperesre, amely alperest hátrányos helyzetbe hozza, ha az OHIM valamely határozatát egy számára esetleg teljesen ismeretlen jogon alapuló állítás alapján vitatják. Ezenkívül a 37. szabály és az említett Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet alapján a kérelmezőre háruló bizonyítási teher az NLC szerint a nemzeti eljárási jogi kérdésekre nem terjed ki.

30. Másodszor az NLC azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem szorítkozott a ténybeli helyzet értékelésre, hanem jogkérdésben hozott határozatot. A 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése, hogy ez a rendelkezés a fellebbezési tanács által végzett vizsgálatot kizárólag a törlést kérelmező által felhozott viszonylagos kizáró okokra korlátozza, ellentétes azon alapvető jogelvek alkalmazásával, amelyeket az OHIM-nak figyelembe kell vennie, amint arra többek között az említett rendelet a (13) preambulumbekezdésében és a 83. cikkében emlékeztet.

31. Harmadszor az NLC rámutat, hogy a fellebbezési tanács által elkövetett tévedés az olasz polgári törvénykönyv 2702. és 2703. cikkének téves értelmezéséből ered, mely utóbbiakra felhívták a figyelmét, és hogy az 1986-os szerződés bizonyító erejének kérdését felvetették a fellebbezési tanács és a Törvényszék előtt. Következésképpen, még annak feltételezése esetén is, hogy a Törvényszék tévesen kezdeményezett vitát az ezen törvénykönyv 2704. cikke és az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat tekintetében, e tévedés nem befolyásolta az általa folytatott vizsgálat eredményét oly módon, hogy annak következtében a jogalapot mint hatástalant el kellene utasítani.

A Bíróság álláspontja

32. Előzetesen meg kell állapítani, hogy - figyelembe véve mind azt az időpontot, amikor a vitatott védjegyet lajstromozták, azaz 2007. október 2-át, mind azt az időpont, amikor a törlést kérelmezők benyújtották a kérelmüket az OHIM-hoz, azaz ugyanezen év november 20-át - a jelen jogalapot a 40/94 rendelet rendelkezései alapján kell értékelni, mivel ezekben az időpontokban a 207/2009 rendelet még nem volt hatályban (lásd többek között a C-122/12. P. sz., Rintisch kontra OHIM ügyben 2013. október 3-án hozott ítélet 2. pontját).

33. A fellebbezés alátámasztására hivatkozott első jogalap lényegében arra az eljárási rendszerre vonatkozik, amelyben - egyrészt a közösségi védjegy törlése iránti, OHIM-hoz benyújtott kérelem, másrészt az erről a kérelemről hozott határozattal szemben a Törvényszék elé terjesztett kereset keretében - a nemzeti jogot alkalmazni kell, amennyiben a jogvita a 40/94 rendelet 52. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamely nemzeti jogi szabály által védett korábbi jog fennállásán alapul. E jogalap megalapozottságának értékeléséhez előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy ebben az összefüggésben hogyan fogalmazódik meg a törlés kérelmezője, az OHIM illetékes fórumai és a Törvényszék közötti szerepmegosztás.

34. Az említett kérelmező szerepét illetően a Bíróság megállapította, hogy a végrehajtási rendelet 37. szabálya értelmében a kérelmező nemcsak azokat a bizonyítékokat köteles az OHIM elé terjeszteni, amelyek igazolják, hogy fennállnak az általa alkalmazni kért nemzeti jogszabály által ahhoz megkövetelt feltételek, hogy valamely korábbi jog alapján megtilthassa a közösségi védjegy használatát, hanem azt is, hogy az OHIM elé terjessze azokat a bizonyítékokat is, amelyek alátámasztják e jogszabály tartalmát (a fent hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 50. pontja).

35. Az OHIM illetékes fórumait illetően a Bíróság kimondta, hogy e fórumok feladata, hogy a kérelmező által hivatkozott nemzeti jog tartalmának megállapítása érdekében értékeljék a kérelmező által előterjesztett bizonyítékok bizonyító erejét és hatályát (a fent hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 51. pontja).

36. A Törvényszékre háruló feladattal kapcsolatban a Bíróság - utalva a 40/94 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésére, amely azokat az eseteket határozza meg, amelyekben az OHIM fellebbezési tanácsainak határozataival szemben kereset indítható - kifejtette, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a kérelmező által az állítólagos védelmet illetően hivatkozott nemzeti jogszabály tartalmának alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyítékok tekintetében az OHIM által elvégzett értékelés jogszerűségi szempontból történő, teljes körű felülvizsgálatára (a fent hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 52. pontja).

37. Az OHIM érvelésével ellentétben a fent hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 50-52. pontjából nem tűnik ki, hogy a 40/94 rendelet 52. cikke (2) bekezdésében előfordulóhoz hasonló utalás alapján alkalmazandó valamely nemzeti jogi szabályt olyan, pusztán ténybeli elemként kell kezelni, amelynek fennállását az OHIM és a Törvényszék mindössze az elé terjesztett bizonyítékok alapján állapíthatná meg.

38. Az említett pontokból ezzel szemben az tűnik ki, hogy a Bíróság hangsúlyozni szándékozott azon felülvizsgálat terjedelmét, amelynek a valamely közösségi védjegy törlése iránti kérelem alapján keletkezett jogvitában a nemzeti jog alkalmazását - mind az OHIM illetékes fórumai, mind a Törvényszék előtt - alá kell vetni.

39. E megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy az OHIM és a Törvényszék ilyen eljárási összefüggésben szigorúan azon dokumentumok vizsgálatára köteles-e szorítkozni, amelyeket a kérelmező az alkalmazandó nemzeti jog tartalmának megállapítása érdekében terjeszt elő, vagy gyakorolhatnak-e vizsgálati jogkört a hivatkozott jog relevanciáját illetően, ami adott esetben magában foglalja, hogy hivatalból tájékozódnak a hivatkozott nemzeti jogszabályok alkalmazásának feltételeiről és hatályukról.

40. Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy az OHIM és a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatot - amint arra a főtanácsnok az indítványának 91. pontjában emlékeztetett - a 40/94 rendelet célja hatékony érvényesülésének garantálásával kell elvégezni, amely cél a közösségi védjegy védelmének biztosítása.

41. Ebből a szempontból, mivel a nemzeti jog alkalmazása valamely megfelelően lajstromozott közösségi védjegyre vonatkozó érvénytelenségi ok fennállásának megállapítását eredményezheti, szükségesnek tűnik, hogy az OHIM és a Törvényszék - azt megelőzően, hogy helyt adnának az ilyen védjegyre vonatkozó törlés iránti kérelemnek - megvizsgálhassák a kérelmező által az e nemzeti jog tartalmára vonatkozóan a kérelmezőt terhelő bizonyításfelvételre tekintettel előterjesztett bizonyítékok relevanciáját.

42. Az OHIM illetékes fórumai és a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatnak azon feladat követelményeinek is meg kell felelnie, amelyet a közösségi védjegyet érintő jogvita során ellátnak.

43. Amikor az OHIM illetékes fórumainak döntenük kell, először a valamely nemzeti jogi szabály által védett korábbi jogra alapított közösségi védjegy törlése iránti kérelem tárgyában, a határozatuk azt eredményezheti, hogy a védjegyjogosult elveszít valamely számára biztosított jogot. Az ilyen határozat hatálya szükségszerűen magában foglalja, hogy az azt elfogadó fórum szerepe ne korlátozódjon a törlést kérelmező által hivatkozott nemzeti jog egyszerű érvényesítőjének szerepére.

44. Ami a Törvényszék által ezután gyakorolt bírósági felülvizsgálatot illeti, hangsúlyozni kell - amint arra a főtanácsnok az indítványának 92. pontjában rámutatott - hogy ennek a felülvizsgálatnak eleget kell tennie a hatékony bírósági felülvizsgálat elve követelményeinek. Amennyiben a nemzeti jognak a szóban forgó eljárással összefüggésben történő alkalmazása azt eredményezheti, hogy a védjegyjogosult elveszít valamely számára biztosított jogot, rendkívül fontos, hogy az alkalmazandó nemzeti jog bizonyítékai címén előterjesztett dokumentumok esetleges hiányosságai miatt a Törvényszék ne veszítse el a hatékony felülvizsgálat gyakorlásának tényleges lehetőségét. Ennek érdekében a Törvényszéknek tehát képesnek kell lennie arra, hogy az előterjesztett dokumentumokon túlmenően a törlést kérelmező által hivatkozott jogszabályok tartalmát, alkalmazási feltételeit és hatályát megvizsgálja.

45. Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 20. pontjában azt állapította meg, hogy "olyan körülmények között, amikor az OHIM-nak figyelembe kell vennie többek között annak a tagállamnak a nemzeti jogát, amelyben a törlési iránti kérelmet megalapozó korábbi védjegy oltalomban részesül, az OHIM-nak hivatalból kell tájékozódnia - az erre megfelelőnek tartott módon - az érintett tagállam nemzeti jogáról, amennyiben az erre vonatkozó információk szükségesek a hivatkozott törlési ok alkalmazási feltételeinek, különösen pedig az előadott tények valóságtartalmának vagy a benyújtott okiratok bizonyító erejének a megítéléséhez".

46. A jelen esetben a Törvényszék - miután a megtámadott ítélet 24. pontjában rámutatott, hogy az OHIM az olasz polgári törvénykönyv 2702. és 2703. cikkét alkalmazta az 1986-os szerződés bizonyító erejének értékeléséhez - az említett ítélet 27-32. pontjában figyelembe vette e törvénykönyvnek a magánokirat dátumának bizonyítottságára vonatkozó 2704. cikkét, valamint az ezen utóbbi cikk értelmezésére és alkalmazására vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot is. Ezáltal a Törvényszék nem lépte túl azon jogkörét, hogy hivatalból tájékozódjon a törlést kérelmező által hivatkozott nemzeti jogszabályok tartalmának, alkalmazási feltételeinek és hatályának megvizsgálása érdekében azon szerződés bizonyító erejének megállapítása céljából, amelyre a törlést kérelmező a vitatott védjegyre vonatkozó korábbi jogát alapította.

47. E körülmények között a fellebbezés alátámasztására hivatkozott első jogalap mindkét részét el kell utasítani.

A második jogalapról

A felek érvei

48. Az OHIM - hivatkozva az uniós jog egyik általános elvére, amely szerint a hatósági határozatok azon címzettjeinek, akik érdekeit a határozat érzékelhetően érinti, lehetőséget kell adni arra, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat - azt állítja, hogy a jelen ügyben nem volt erre lehetősége a 2007. június 14-én hozott ítéletet illetően, amelyre a felek az igazgatási eljárás során nem hivatkoztak, és amely ezért nem képezte részét a fellebbezési tanács előtt folyamatban lévő jogvita tárgyának. Az OHIM szerint, ha erre lett volna lehetősége, a Törvényszék okfejtése és végkövetkeztetése is eltérő lett volna.

49. Az OHIM ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Törvényszék megsértette a meghallgatáshoz való jogát.

50. Az NLC erre úgy válaszol, hogy azt a jogi kérdést, amely tekintetében a Corte suprema di cassazione ítélkezési gyakorlata relevanciával bír, felhozták a tárgyalás előtt, hiszen a Törvényszék - az eljárási szabályzatának 64. cikke alapján - a 2012. február 7-i levelével felhívta az OHIM-ot arra, hogy adjon választ az olasz polgári törvénykönyv 2704. cikkének hatályával kapcsolatos kérdésekre. Az NLC szerint tehát az OHIM-nak megvolt a lehetősége arra, hogy e kérdésről mind írásban, mind pedig a tárgyaláson meghallgassák, és nem lehet azt állítani, hogy az összes releváns vagy esetlegesen releváns ítélkezési gyakorlatra vonatkozó előzetes figyelmeztetés hiányában az említett ítélkezési gyakorlatra hivatkozó ítélet megsérti a védelemhez való jogot.

51. Az NLC hozzáteszi, még ha feltételezzük is, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy nem adott lehetőséget az OHIM számára az NLC által hivatkozott nemzeti ítélkezési gyakorlattal kapcsolatos észrevételeinek megtételére, e tévedés semmi esetre sem befolyásolta az e bíróság előtt indított jogvita kimenetelét.

A Bíróság álláspontja

52. A tisztességes eljáráshoz való jog az uniós jog egyik alapelve, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke biztosít.

53. Az e jog követelményeinek való megfelelés érdekében az uniós bíróságoknak az előttük folyamatban lévő eljárásokban gondoskodniuk kell a kontradiktórius eljárás elvének betartásáról, valamint arról, hogy ők maguk is betartsák azt, amely elv minden olyan eljárásra vonatkozik, amely az uniós intézmény olyan határozatához vezethet, amely érzékenyen érinti valamely személy érdekeit (a C-89/08. P. sz., Bizottság kontra Írország és társai ügyben 2009. december 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-11245. o.] 51. és 53. pontja, valamint a C-197/09. RX-II. sz., Réexamen M kontra EMEA ügyben 2009. december 17-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-12033. o.] 41. és 42. pontja).

54. A kontradiktórius eljárás elve nem csupán azt a jogot biztosítja az eljárásban részt vevő feleknek, hogy megismerjék és megvitassák az ellenfél által a bírósághoz benyújtott iratokat és észrevételeket. Az magában foglalja a feleknek a bíróság által hivatalból figyelembe vett azon elemek megismeréséhez való jogát is, amelyekre az a határozatát alapítani kívánja. A tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó követelmények betartása érdekében ugyanis fontos, hogy a felek mind az olyan tényállási elemekről, mind pedig az olyan jogi elemekről tudomást szerezhessenek, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározóak és megvitathassák azokat (a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország és társai ügyben hozott ítélet 55. és 56. pontja, valamint a C-472/11. sz. Banif Plus Bank ügyben 2013. február 21-én hozott ítélet 30. pontja).

55. A jelen esetben nem vitatott, hogy a 2007. június 14-i ítélet sem az OHIM előtti eljárás során, sem pedig a Törvényszékhez benyújtott iratokban nem került megemlítésre, hanem arra hivatalból hivatkozott a Törvényszék az írásbeli szakasz befejezését követően.

56. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben a feleknek a Törvényszék előtti eljárás során lehetőségük volt-e az említett ítéletre vonatkozó észrevételeik előterjesztésére.

57. A 2012. február 7-én a Törvényszék által a felek részére megküldött levelekből és az azokhoz mellékelt kérdésekből kitűnik, hogy noha a feleket felhívták az olasz polgári törvénykönyv 2704. cikkének rendelkezéseire vonatkozó álláspontjuk előadására, azonban nem tették lehetővé a számukra, hogy a 2007. június 14-én hozott ítélettel kapcsolatban észrevételeket terjesszenek elő, amely ítéletről ezek a levelek egyáltalán nem tesznek említést.

58. Egyébiránt, amint arra a főtanácsnok az indítványának 117. pontjában rámutatott, a megtámadott ítélet 32., 35., 36., 39. és 40. pontjának együttes értelmezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a 2007. június 14-i ítélet tartalma meghatározó szerepet játszott a Törvényszék okfejtésében. A Törvényszéknek - mivel megállapította, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe ezt az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a postai bélyegző dátumának valótlanságára vonatkozóan felhozott bizonyítékot a hamisítás jogcímén indított eljárás lefolytatása nélkül is elő lehet terjeszteni - az volt az álláspontja, hogy a fellebbezési tanács nagyobb jelentőséget tulajdoníthatott volna az NLC által hivatkozott szabálytalanságoknak, és hogy emiatt a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.

59. A fentiekből következően a Törvényszék megsértette a tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelményekből következő kontradiktórius eljárás elvét.

60. Ebből következik, hogy az OHIM által által a fellebbezésének alátámasztására felhozott második jogalapnak tehát helyt kell adni.

A harmadik jogalapról

61. Tekintettel arra, hogy a Törvényszék eljárási hibát követett el a Corte suprema di cassazionénak az olasz polgári törvénykönyv 2704. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának alkalmazása során, az eljárás jelen szakaszában nincs szükség az OHIM által hivatkozott harmadik jogalap vizsgálatára, amely a nyilvánvaló következetlenségen és a tények elferdítésén alapul, amelyek befolyásolják a Törvényszék által ezen ítélkezési gyakorlat alapján kifejtett érvelés megalapozottságát.

62. A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

A Törvényszék előtti keresetről

63. Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

64. A jelen esetben a Bíróság álláspontja szerint a per állása nem engedi meg az érdemi határozathozatalt, mivel a feleknek előzetesen lehetőséget kell adni arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében fejtsék ki álláspontjukat a Törvényszék által hivatalból hivatkozott egyes nemzeti jogszabályokról.

65. Következésképpen az ügyet az érdemi határozat meghozatala céljából vissza kell utalni a Törvényszék elé.

A költségekről

66. Mivel a Bíróság az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás során felmerült költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke T-404/10. sz., National Lottery Commission kontra OHIM - Mediatek Italia és De Gregorio (kéz ábrázolása) ügyben 2012. szeptember 13-án hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.

2) A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé a kereset megalapozottságával kapcsolatos határozathozatalra.

3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.