52/1991. (X. 22.) AB határozat
a pénzintézeti közvetlen letiltásról szóló 26/1985. (X. 21.) PM rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a pénzintézeti közvetlen letiltásról szóló 26/1985. (X. 21.) PM rendelet alkotmányellenes, ezért azt 1992. június 30-ai hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
Indítványozó a pénzintézeti közvetlen letiltást engedélyező miniszteri rendelet alkotmányellenességét abban látja, hogy az egyoldalú pénzintézeti intézkedéslehetővé tétele egyrészt sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését, mely szerint a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül, másrészt ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, amely kimondja, hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő. Indítványozó szerint a közvetlen letiltás szabályozására a miniszternek nem is volt felhatalmazása.
Az indítvány - tartalmi kifogásában - megalapozott.
A 26/1985. (X. 21.) PM rendelet 1. §-a szerint "Ha a pénzintézet az állampolgár részére nyújtott, lejárt kölcsöntartozás megfizetésére az adóst előzetesen írásban felhívta, és a felhívás óta 30 nap eltelt, a pénzintézet a kölcsönkövetelés behajtására - a bírósági végrehajtási eljárás mellőzésével - közvetlen letiltást bocsáthat ki."
Ez a rendelkezés, amely mellőzi a letiltás előfeltételeként megkívánható független bírósági eljárást, lehetőséget ad polgárok kedvezőtlen színben való munkahelyi feltüntetésére.
A rendelet, amely nem kívánja meg a pénzintézettől az írásbeli felhívása átvételének igazolását, bármilyen tévedés folytán a vélt vagy volt adóst munkahelyi zaklatásnak teheti ki. Elegendő egy név vagy számelírás, könyvelési hiba, a postai küldemény elkallódása, a vélt vagy már kiegyenlített tartozást a munkáltató köteles az adósnak hitt személy munkabéréből levonni. Az adós ilyenkor csak utólag és csak perindítással tagadhatja a pénzintézeti követelés fennállását vagy összegszerűségét.
Az Alkotmánybíróság hasonló indokok alapján 652/B/1990. AB határozatával - bírósági vagy garanciális ellenőrzést nyújtó közjegyzői előzetes eljárás hiánya miatt - a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 18. §-ában szabályozott közjegyzői végrehajtási záradék jogintézményét már megsemmisítette. Ezen közjegyzői végrehajtási záradékolás alkotmányellenességét megállapító érvei értelemszerűen érvényesek a pénzintézeti közvetlen letiltásról szóló pénzügyminiszteri rendeletre is.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy - az állami, az egyéb köztulajdonban, de akár magántulajdonban levő pénzintézetek a velük pénzügyi kapcsolatban álló magán- vagy jogi személyekkel egyenjogúak és egyenlő védelemben részesülnek. Kölcsöntartozási jogvitáikat ezért csak független és pártatlan bírósági szerv rendelheti. Ennek formája lehet peres út, fizetési meghagyásos eljárás, vagy az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 17. §-ában szabályozott az a végrehajtási mód, amikor a közjegyző záradékolja - a rendelkezésben írt feltételek meglétét elbírálva - a pénzintézeti kötelezettséget, illetve amikor ugyanezen törvényerejű rendelet 25. § (1) bekezdése alapján végrehajtási záradékolás helyett munkabérből való letiltó végzést hoz. E garanciális ellenőrzés mindegyikét mellőzi a 26/1985. (X. 21.) PM rendelet , ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A jogszabály sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdoni formák - sőt a tulajdoni formákon belüli magántulajdonosi intézmények és magántulajdonosok -egyenjogúságát, az 54. § (1) bekezdésében deklarált bíróság előtti egyenlőséget, a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt különbségtételi tilalmat.
Az Alkotmánybíróság 46/1991. (IX. 10.) AB határozata a törvényerejű rendelet már idézett 18. §-át 1992. június 30-ai hatállyal semmisítette meg. Ez által lehetőséget adott arra, hogy a jogalkotó fel tudjon készülni a megsemmisített jogszabályhelynek a tévedések ellen garanciát nyújtó rendelkezéssel való pótlására. Mivel ez a pótlás a pénzintézeti közvetlen letiltás újraszabályozása feltételeit is érintheti, továbbá a már folyamatban levő, s tömeges méretben nyilván nem téves közvetlen letiltások más végrehajtási módozatra történő átváltoztatása az adminisztráció óhatatlan túltengésében rejlő jogbizonytalansággal járna, az Alkotmánybíróság a pénzügyminiszteri rendeletet is 1992. június 30-ai hatállyal semmisítette meg.
Az Alkotmánybíróság végül megállapítja, hogy a megsemmisített rendelet kiadását megalapozó felhatalmazásra hivatkozás is ellentétes az Alkotmány 7. § (2) bekezdésében rögzített jogalkotási renddel. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 8. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazást ugyanis az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény végrehajtására kiadott 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet 105. § (1) bekezdése nem adta meg a miniszternek. A Kormány rendelete csupán a pénzintézetek működésével kapcsolatos kérdések szabályozását bízta a pénzügyminiszterre. A közvetlen pénzintézeti letiltás megengedése pedig túlmutat a pénzintézetek működési körén, hiszen a rendelet kiterjesztő felhatalmazási jogértelmezése polgári jogviszonyt is szabályoz.
Budapest, 1991.10.09
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
előadó alkotmánybíró