BH 2006.2.51 A hagyatéki eljárás lefolytatásával a jogszabályban meghatározott munkadíjra, költségtérítésre a közjegyző az örökössel szemben nem hagyatéki hitelezőként tarthat igényt, így az őt hagyatéki vagyon hiányában is megilleti [Ptk. 677. és 679. §; 1991. évi LXI. tv. 1. §; 14/1991. (XI. 26.) IM r. 1. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét - amelyben az alperest a folyamatban volt póthagyatéki eljárás 3440 forint összegű közjegyzői munkadíja és kamatai megtérítésére kérte kötelezni - elutasította.

A megállapított tényállás szerint néhai L. I. örökhagyó szükségképpeni örököse az alperes, aki az alaphagyatéki eljárásban az örökhagyó 556 forint készpénzét és 13 164 forint takarékbetét követelését örökölte. A közjegyző a póthagyatéki eljárásban az alperes részére további 14 912 forint készpénzhagyatékot adott át. Az örökhagyót az önkormányzat temettette el és azzal kapcsolatban 62 960 forint temetési számlát nyújtott be az alperesnek. Az alperes a számla alapján 19 336 forintot az önkormányzat részére átutalt. A póthagyatéki eljárás költségeiről kiállított közjegyzői számla kiegyenlítését az alperes megtagadta, a Ptk. 677-678. és 679. §-aiban foglaltakra hivatkozással.

Az elsőfokú bíróság a kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes által igényelt munkadíj és költség a Ptk. 677. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hagyatéki tartozásnak minősül. Az alperes által örökölt hagyaték a temetési költség részbeni kifizetését követően nem fedezi a sorrendben a temetési költséget követő hagyatéki tehernek minősülő hagyatéki eljárás költségét, az örökös pedig csak az örökség erejéig tartozik helytállni.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3440 forintot és annak 2001. augusztus 15-étől 2002. szeptember 31-éig járó évi 11%-os, 2003. január 1-jétől a kifizetésig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot, valamint 12 000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet indokolása szerint a közjegyzőt az 1991. évi XLI. törvény alapján végzett közjegyzői tevékenységéért illeti meg az ellenszolgáltatás, amit a hivatalból indult eljárás esetében az abban érdekelt fél köteles megfizetni. A felperes a He. 31. §-ában meghatározott esetekben köteles a hagyatéki eljárást lefolytatni, azt nem tagadhatja meg arra hivatkozással, hogy a hagyaték nem fogja fedezni munkadíját és költségeit, ezért nem kíván hagyatéki hitelezővé válni. A közjegyző a hagyatéki eljárásban nem hagyatéki hitelezői minőségben vesz részt, hanem mint annak lefolytatására a jogszabály által feljogosított és kötelezett személy. Munkadíját és költségeit nem a Ptk. 677-680. §-ok szerint minősítetten és a hagyaték erejéig korlátozottan érvényesítheti, hanem a 14/1991. (XI. 26.) IM rendeletben rögzítettek szerint. Az alperes ezért a hivatalból indult eljárás anyagi velejáróit nem háríthatja át a közjegyzőre.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása és a felperes perköltségben való marasztalása iránt az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtett indokai szerint a közjegyzői munkadíj és költség a Ptk. 677. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hagyatéki tartozásnak minősül, amelynek kielégítési sorrendjét a Ptk. 578. § (1) bekezdése, az örökös korlátozott felelősségét pedig a 679. § (1) bekezdése szabályozza. A jogszabály helyes értelmezéséből következően az örökhagyó vagyonával szemben fellépők hagyatéki hitelezők, és a törvény ebben a körből nem emeli ki a közjegyzőt. A 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet szerint ugyan a közjegyzőt eljárásáért munkadíj illeti, a rendelet azonban nem tartalmazza azt, hogy az örökös hagyatéki vagyon hiányában is köteles azt megfizetni. A másodfokú bíróság jogszabály­értelme­zése ezért téves és sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdését is, mert az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.