EH 2015.09.B27 Hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jelül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak önként nyújt. A hálapénz - amennyiben az nem a kötelességszegés honorálása - nem jogtalan előny, így annak elfogadása vesztegetést nem valósít meg [1978. évi IV. tv. 251. §; 2012. évi C. tv. 291. §].
[1]A törvényszék a 2014. március 7. napján kihirdetett ítéletével az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., a VI. r., a IX. r., a XI. r. és a XII. r. vádlottat 1-1 rendbeli, a VIII. r., a X. r. és a XIII. r. vádlottat 2-2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében, az V. r. vádlottat pedig 7 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdése szerinti és a (2) bekezdés utolsó fordulata alapján minősülő vesztegetés bűntettében mondta ki bűnösnek.
[2]Ezért az I. r. vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 8000 forint összegű pénzbüntetésre és 50 000 forint vagyonelkobzásra, a II. r. vádlottat szintén 300 napi tétel, napi tételenként 5000 forint összegű pénzbüntetésre és 35 000 forint vagyonelkobzásra, a III. r. vádlottat ugyancsak 300 napi tétel, napi tételenként 7000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 55 000 forint vagyonelkobzásra, a IV. r. vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 5000 forint vagyonelkobzásra, az V. r. vádlottat halmazati büntetésül 10 hónap, 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, 300 000 forint pénzmellékbüntetésre és 112 000 forint vagyonelkobzásra, a VI. r. vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 80 000 forint vagyonelkobzásra, a VIII. r. vádlottat halmazati büntetésként 300 napi tétel, napi tételenként 8000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 65 000 forint vagyonelkobzásra, a IX. r. vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7000 forint összegű pénzbüntetésre és 70 000 forint vagyonelkobzásra, a X. r. vádlottat halmazati büntetésül 300 napi tétel, napi tételenként 6000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 10 000 forint vagyonelkobzásra, a XI. r. vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 500 forint összegű pénzbüntetésre és 5000 forint vagyonelkobzásra, a XII. r. vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 8000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 5000 forint vagyonelkobzásra, a XIII. r. vádlottat pedig halmazati büntetésként 300 napi tétel, napi tételenként 1000 forint összegű pénzbüntetésre és 10 000 forint vagyonelkobzásra ítélte. A VII. r. vádlottat viszont az ellene vesztegetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
[3]Az elsőfokú ítélet a VII. r. vádlott tekintetében jogerőre emelkedett, míg a többi vádlott esetében - a vád és a védelem által bejelentett jogorvoslatok folytán - másodfokon az ítélőtábla járt el, s 2014. szeptember 11-én meghozta ítéletét.
[4]Ebben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II., a VI., a VIII., a IX., a X. és a XII. r. vádlottat 1-1 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségének, az V. r. vádlottat az 5 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés záró fordulata szerint minősülő vesztegetés bűntettének vádja alól felmentette. Megállapította, hogy az V. r. vádlott 2 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében írt vesztegetés vétségében bűnös.
[5]Az I., a III., a IV., az V., a VI., a VIII., a X., a XI. és a XIII. r. vádlottat - a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezések mellőzésével - 1-1 évi időtartamra próbára bocsátotta, egyben a II., III., V., VIII., IX., X., XI., XII. és XIII. r. vádlott esetében a vagyonelkobzást is mellőzte, ellenben az I. r. vádlottat 10 000 forint, a IV. r. vádlottat pedig 5000 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte.
[6]Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[7]Az ítélőtábla által eszközölt változtatásokkal a törvényszék ítélete az I., a III., a IV., a XI. és a XIII. r. vádlott tekintetében jogerőssé vált.
[8]Az ítélőtábla ítélete ellen az ügyész a II., az V., a VI., a VIII., a IX., a X. és a XII. r. vádlott terhére jelentett be fellebbezést a felmentő rendelkezések miatt, továbbá a részfelmentéssel érintett vádlottak tekintetében a büntetőjogi joghátrány súlyosítása érdekében. Ugyancsak fellebbezéssel élt - felmentés érdekében - az V. r. vádlott és védője, valamint a X. r. vádlott is.
[9]A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, s indítványozta az V. r. vádlott bűnösségének további 5 rendbeli, a VIII. és X. r. vádlott bűnösségének további 1-1 rendbeli, a II., VI., IX. és XII. r. vádlott bűnösségének pedig 1-1 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében meghatározott költségvetési szerv dolgozója által elkövetett vesztegetés vétségében történő megállapítását. Indítványt tett arra, hogy a Kúria az V. r. vádlottal szemben próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetést, pénzmellékbüntetést és 50 000 forint vagyonelkobzást, a II., VI., VIII., IX., X. és XII. r. vádlott esetében pedig pénzbüntetést szabjon ki, s a VI. r. vádlottat 80 000 forint, a IX. r. vádlottat 70 000 forint vagyonelkobzás megfizetésére is kötelezze.
[10]A Kúria az ügyben a Be. 391. §-ának (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen az ügyész a fellebbezést fenntartotta. A II., VI., IX. és XII. r. vádlott védője a másodfokú ítélet helybenhagyását, míg az V., VIII. és X. r. vádlott védője bűncselekmény hiányára alapozott felmentést kért.
[11]A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.
[12]A Kúria álláspontja szerint a jelen ügyben a Be. 386. § (1) bekezdésének c) pontja I. fordulatából kitűnően helye van a harmadfokú eljárásnak, minthogy a II. r., az V., a VI., a VIII., a IX., a X. és a XII. r. vádlott esetében a bűnösség kérdésében az ítélőtábla az elsőfokú ítéletben foglaltaktól eltérő döntést hozott.
[13]A bejelentett fellebbezések alapján a Kúria a Be. 387. §-ának (1) és (2) bekezdésében megjelölt terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletnek az érintett vádlottakra vonatkozó rendelkezéseit a megelőző első- és másodfokú eljárással együtt.
[14]Ennek során nem észlelt olyan perjogi szabálysértést, amely - a Be. 399. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint - feltétlen hatályon kívül helyezési okot képezve az ügy érdemi elbírálását kizárná. Az első- és a másodfokú bíróság ugyanis az eljárásjogi szabályokat megtartva folytatta le az eljárást, s - eleget téve indokolási kötelezettségének is - mérlegelő tevékenységéről és annak eredményéről ellenőrizhető módon számot adott.
[15]A Kúria úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság által az iratok tartalma alapján kiegészített tényállás alapvetően mentes a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól.
[16]A Be. 388. § (2) bekezdésének második fordulata értelmében az iratok tartalma alapján csupán az 5.1., 5.3., 5.4. és 5.5. alatti tényállás igényelt helyesbítést.
[17]A tényállás 5. pontját Gy. I. vallomása alapján akként kellett pontosítani, hogy az V. r. vádlott a vajúdószobában közölte vele, hogy "illik ám megköszönni, de nemcsak az orvosnak, hanem mindenkinek, aki benn van a műtőben". Gy. I. ezt követően kérdezte meg, hogy hányan vannak benn, majd utána azt is, hogy mégis mennyire illik a tevékenységüket megköszönni.
[18]Az 5.3. alatti tényállás ugyancsak pontosítandó azzal, hogy az V. r. vádlott kérdés nélkül jelezte a szülő nő élettársának, hogy az epidurálást 5000-10 000 forint közötti összeggel meg szokták köszönni.
[19]Az 5.4. pontot a másodfokú bíróság iratellenesen helyesbítette. P. I. idézett vallomása (nyom. ir. 7. kötet 110. old.) ugyanis azt tartalmazza, hogy az V. r. vádlott előttük - ilyen irányú kérdés nélkül - jelentette ki, hogy "illik megköszönni annak, aki részt vett a szülésnél", s egyben fel is sorolta, kikről van szó. P. I. ezt a tájékoztatást - vallomása szerint - maga is nyomatékos kérésként értékelte.
[20]Végül pedig az 5.5. alatti tényállásnak az utolsó sora igényel helyesbítést akként, hogy az "előzetesen kért" helyébe (az előző mondatból értelemszerűen következően) a "kérdésre megjelölt" kitétel illesztendő.
[21]Ilyen módon - minthogy további kiegészítésre nem volt szükség - a másodfokú bíróság által alapul vett tényállás teljes mértékben megalapozott és irányadó a harmadfokú eljárásban is.
[22]Az eljárt bíróságok helytállóan jutottak arra az álláspontra, hogy a vádlottak cselekményeit a régi Btk. 2010. március 30-ig - tehát az elkövetés időpontjában is hatályos - 251. §-ának alapulvételével kell elbírálni. A jelenleg hatályban lévő Btk. ugyanis - bűntettként szabályozva a cselekményt - enyhébb elbírálást nem tesz lehetővé.
[23]A régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdése értelmében költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt vagy annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[24]A vádbeli időszakban a fellebbezéssel érintett vádlottak nem vitásan költségvetési szervként működő egészségügyi intézmény dolgozói voltak, mégpedig - a X. r. vádlott kivételével, aki mint önkéntes segítő állt szerződéses jogviszonyban a gyógyintézettel - közalkalmazottként. A beteg, jelen esetben a szülő nő, a kórházba való felvételével - akkor is, ha a megelőző terhesgondozás során magánrendelésen magánorvosi szolgáltatást vett igénybe - a gyógyintézettel mint egészségügyi szolgáltatóval, s nem az intézmény által - szolgálati, munka- vagy szerződéses viszonyban foglalkoztatott - az egészségügyi ellátást ténylegesen végző egészségügyi dolgozóval kerül egészségügyi szolgáltatási jogviszonyba.
[25]Ebből következően az egészségügyi beavatkozás - a beteg-, illetve biztosítási jogviszony esetén az egészségbiztosító által fizetendő - térítési díját is a gyógyintézet határozza meg, következésképpen a kórház által vállalt egészségügyi ellátásban közreműködő személyek a munkájukkal kapcsolatban a betegektől (azok hozzátartozójától) ellenszolgáltatást nem kérhetnek, az ilyen módon igényelt előny ugyanis jogtalannak tekintendő. Ez akkor is igaz, ha az orvos olyan szolgáltatástöbbletet vállal, amelyre a szolgálati viszonya, munkaviszonya vagy szerződéses viszonya alapján nem volna köteles.
[26]Amint arra az eljárt bíróságok ugyancsak helyesen utaltak, a költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet "dolgozója" kitétel alatt nem csupán a szervnél, szervezetnél közalkalmazotti vagy munkaviszonyt létesítő személy értendő, hanem mindenki, aki a munkaviszonyra jellemző sajátosságokat mutató jogviszony keretében tevékenykedik (EBH 2012.11.B28. sz. határozat). Az önkéntes segítői megbízási szerződés pedig e sajátosságokat kellően tükrözi.
[27]Hasonlóképpen helytálló az az ítéleti érvelés is, mely szerint a működés nem csupán a szorosan, egyedileg személyhez kötődő, hanem a konkrét egészségügyi beavatkozáshoz (a jelen esetben a szülés levezetéséhez) a csapat tagjai által kifejtett, szükségszerű tevékenységek összességét magában foglalja.
[28]Mivel a vesztegetés jogi tárgya csak a jogtalan előny lehet, értelemszerű, hogy a jogtalannak nem tekinthető előny e bűncselekményt nem alapozhatja meg.
[29]A társadalomban hosszabb időre visszavezethetően kialakult és elfogadott szokások szerint egyes szolgáltatások esetében az azokat igénybe vevők a szolgáltatásokkal kapcsolatos elégedettségüket anyagi juttatás - borravaló - nyújtásával nyilvánítják ki. Különböző, ismert okoknak betudhatóan az egészségügyben is gyakorlattá vált - hálapénz, paraszolvencia formájában - a hála ilyen módon történő kifejezésre juttatása. Ahogyan azonban az a borravaló esetében fel sem merül, úgy a hálapénz sem minősül jogtalan előnynek, hiszen a jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete kifejezetten nevesíti e két bevételt, mégpedig akként, hogy a 7.2. pont értelmében a hálapénz - a borravalóval ellentétben - adóköteles jövedelem.
[30]Ebből következően a hálapénz elfogadása (amennyiben az nem a kötelességszegés honorálása) sem az elkövetés időpontjában hatályos, sem a jelenleg hatályban lévő büntetőtörvény, a 2012. évi C. törvény 291. §-a figyelembevételével nem minősül vesztegetésnek, függetlenül a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 52. §-ának (2) bekezdésében írt előzetes munkáltatói hozzájárulás hiányától. Ez utóbbinak ugyanis csupán munkajogi - az esetleges fegyelmi vétség megvalósulása - szempontból lehet jelentősége.
[31]Ennek előrebocsátása után az tisztázandó, hogy mi tekinthető hálapénznek.
[32]Hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt. Ebből viszont egyértelműen következik, hogy az előre - az egészségügyi ellátás, gyógykezelés megkezdése előtt - adott előny nem hálapénz, és az sem, amelyet a beteg nem saját elhatározásából, nem önként szolgáltat.
[33]A kért és ennek eredményeként kapott juttatás tehát nem sorolható a hálapénz kategóriájába. Kérés alatt értendő pedig minden olyan magatartás - így a célozgatás, a szokásokra történő figyelemfelhívás stb. is -, amely az önkéntességet, s ennek folytán a juttatás hálapénz jellegét kizárja.
[34]A jelen ügyben a Kúria álláspontja szerint a juttatások paraszolvenciajellegét nincs ok kétségbe vonni azokban az esetekben, amikor a vádlottak csupán a szülő nők vagy hozzátartozóik kérdésére, érdeklődésére adtak választ.
[35]Ez a helyzet a II. r. vádlottnak a tényállás 2. pontjában, a VI. r. vádlottnak az 5.5. tényállási pontban és a IX. r. vádlottnak a 7. tényállási pontban jelzett cselekménye kapcsán. Ugyanígy kérdésre adott tájékoztatás volt az V. r. vádlottnak az 5.5. pontban rögzített kijelentése is. E cselekmények tehát a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében foglalt vesztegetés vétségének törvényi tényállását nem merítik ki.
[36]Az 5.1., 5.2., 5.3., 5.4., 5.6. és 5.7. pontban részletezett cselekményeknél viszont az V. r. vádlott erre irányuló kérdés nélkül hívta fel a hozzátartozók figyelmét, hogy illik megköszönni, honorálni a "csapat" tagjainak tevékenységét, ideértve az aneszteziológust is. Ez pedig az adott körülmények között korántsem jó szándékú tanácsként, hanem egyértelműen kérésként értékelendő.
[37]A VIII. r. vádlott esetében sem hálapénznek minősül az előre kikötött 40 000 forint, hiszen hálára senki sem kötelezhető, s a hálának tarifája sem lehet.
[38]Ami a 6.2. tényállási pontot illeti, a Kúria egyetértett azzal az ügyészi állásponttal, hogy a műtős tevékenysége kapcsolódott a VIII. r. vádlott tevékenységéhez, mert az a szülés lebonyolításához szükséges csapatmunka része volt, következésképpen a VIII. r. vádlott cselekménye e tekintetben is tényállásszerű volt.
[39]A törvényi tényállásba illeszkedik a X. r. vádlottnak a tényállás 8.2. pontjában részletezett cselekménye is, hiszen az epidurális érzéstelenítésért térítést kért oly módon, hogy fizetési kötelezettségről adott tájékoztatást.
[40]Ez a 8.1. cselekményre nézve is irányadó.
[41]A XII. r. vádlott - noha kétségkívül kifejezésre juttatta az ellenérzését, de mégis - jelezte, hogy az aneszteziológusnak 5000 forintot kell fizetni. Ez nyilvánvalóan kérést jelent, annál is inkább, mivel hozzátette: ha a páciens nem térít, helyette neki kell ezt a tartozást rendeznie.
[42]Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 398. §-a alapján a másodfokú bíróság ítéletét az V., a VIII., a X. és XII. r. vádlott tekintetében megváltoztatta: az V. r. vádlottat további 4 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében (5.3. és 5.6. ponton túlmenően az 5.1., 5.2., 5.4. és 5.7. tényállásra alapozottan), a VIII. r. és a X. r. vádlott bűnösségét további 1-1 rendbeli, míg a XII. r. vádlottat 1 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében állapította meg (6.2., 8.1. és 10. tényállások).
[43]A VIII. és X. r. vádlott esetében - figyelembe véve eddigi kifogástalan munkájukat és életvezetésüket - a Kúria a bűnösségi kör bővülése ellenére úgy látta, hogy a büntetési cél a büntetés kiszabásának elhalasztásával változatlanul elérhető, így a büntetőjogi jogkövetkezmények súlyosítására nem látott okot.
[44]A XII. r. vádlott tekintetében viszont az előbb említett tényezők mellett értékelve azt is, hogy a kialakult gyakorlatot maga is helytelenítette, a Kúria a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetést is szükségtelennek találta, ezért vele szemben a régi Btk. 71. §-a alapján megrovást alkalmazott, amely felhívást jelent arra nézve, hogy a jövőben a hasonló cselekmények elkövetésétől tartózkodjék.
[45]Az V. r. vádlott terhére szól ellenben a nagyszámú bűnhalmazat és a minősítő körülményként nem szereplő üzletszerűség (hiszen cselekményeit nem az alkalomszerűség, hanem a bűnös úton történő rendszeres haszonszerzésre törekvés jellemezte). Ezért a Kúria büntetés kiszabását látta szükségesnek, az eltelt igen jelentős, az V. r. vádlottnak fel nem róható időmúlásra figyelemmel azonban az enyhítő szakaszt [régi Btk. 87. § (2) bek. e) pont] alkalmazva, a speciális prevenciót pénzbüntetés kiszabásával is elérhetőnek látta. Ennek mértékét a régi Btk. 51. §-ában írt keretek között határozta meg, egyben rendelkezett annak meg nem fizetése esetére szóló átváltoztatásáról is.
[46]Az V. r. vádlottal szemben 35 000 forint erejéig, a VIII. r. vádlottal szemben pedig 40 000 forint erejéig a régi Btk. 77/B. § (1) bekezdésének e) pontja szerint vagyonelkobzást is alkalmazott, s a XII. r. vádlottat kötelezte az elsőfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével őt terhelően felmerült bűnügyi költség megfizetésére [Be. 338. § (1) bek.].
[47]Ugyanakkor az ítéletnek az V., VIII., X. és XII. r. vádlottra vonatkozó egyéb rendelkezését, valamint a II., a VI. és a IX. r. vádlottat érintően a másodfokú ítéletet a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2015. év április hó 28. napján tartott harmadfokú nyilvános ülésen meghozta és május hó 5. napján kihirdette a következő
í t é l e t e t:
A vesztegetés vétsége miatt folyamatban lévő büntetőügyben a másodfellebbezéseket elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 8.Bf.129/2014/22. számú ítéletét az V. rendű, a VIII. rendű, a X. rendű és a XII. rendű vádlott tekintetében az alábbiak szerint változtatja meg:
Az V. rendű vádlottat további 4 rb., az 1978. évi IV. törvény 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében, a VIII. rendű és a X. rendű vádlottat további 1-1 rendbeli, a XII. rendű vádlottat 1 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 251. §-ának (1) bekezdése szerinti vesztegetés vétségében mondja ki bűnösnek.
Ezért a XII. rendű vádlottat megrovásban részesíti.
Az V. rendű vádlottal szemben 120 (egyszázhúsz) napi tétel, napi tételenként 500 (ötszáz) forint összegű, összesen 60.000 (hatvanezer) forint pénzbüntetést szab ki azzal, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
Az V. rendű vádlottat 35.000 (harmincötezer), a VIII. rendű vádlottat pedig 40.000 (negyvenezer) forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezi.
A XII. rendű vádlott az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből 67.590 (hatvanhétezer-ötszázkilencven) forintot köteles az államnak megfizetni, így az állam terhén maradt bűnügyi költség összesen 428.335 (négyszázhuszonnyolcezer-háromszázharmincöt) forintot tesz ki.
Az V. rendű vádlott, a VIII. rendű, a X. rendű és a XII. rendű vádlottra vonatkozóan az ítélet egyéb rendelkezéseit, a II. rendű, a VI. rendű és a IX. rendű vádlottra nézve pedig a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
I n d o k o l á s
A Fővárosi Törvényszék a 2014. március 7. napján kihirdetett 31.B.117/2012/79. számú ítéletével az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű, a VI. rendű, a IX. rendű, a XI. rendű és a XII. rendű vádlottat 1-1 rendbeli, a VIII. rendű, a X. rendű és a XIII. rendű vádlottat 2-2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében, az V. rendű vádlottat pedig 7 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdése szerinti és a (2) bekezdés utolsó fordulata alapján minősülő vesztegetés bűntettében mondta ki bűnösnek.
Ezért az I. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 8.000 forint összegű pénzbüntetésre és 50.000 forint vagyonelkobzásra, a II. rendű vádlottat szintén 300 napi tétel, napi tételenként 5.000 forint összegű pénzbüntetésre és 35.000 forint vagyonelkobzásra, a III. rendű vádlottat ugyancsak 300 napi tétel, napi tételenként 7.000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 55.000 forint vagyonelkobzásra, a IV. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7.000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 5.000 forint vagyonelkobzásra, az V. rendű vádlottat halmazati büntetésül 10 hónap, 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, 300.000 forint pénzmellékbüntetésre és 112.000 forint vagyonelkobzásra, a VI. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7.000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 80.000 forint vagyonelkobzásra, a VIII. rendű vádlottat halmazati büntetésként 300 napi tétel, napi tételenként 8.000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 65.000 forint vagyonelkobzásra, a IX. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 7.000 forint összegű pénzbüntetésre és 70.000 forint vagyonelkobzásra, a X. rendű vádlottat halmazati büntetésül 300 napi tétel, napi tételenként 6.000 forint összegű pénzbüntetésre, valamint 10.000 forint vagyonelkobzásra, a XI. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 6.500 forint összegű pénzbüntetésre és 5.000 forint vagyonelkobzásra, a XII. rendű vádlottat 300 napi tétel, napi tételenként 8.000 forint összegű pénzbüntetésre, továbbá 5.000 forint vagyonelkobzásra, a XIII. rendű vádlottat pedig halmazati büntetésként 300 napi tétel, napi tételenként 1000 forint összegű pénzbüntetésre és 10.000 forint vagyonelkobzásra ítélte. a VII. rendű vádlottat viszont az ellene vesztegetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú ítélet a VII. rendű vádlott tekintetében jogerőre emelkedett, míg a többi vádlott esetében - a vád és a védelem által bejelentett jogorvoslatok folytán - másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla járt el, s 2014. szeptember 11-én meghozta a 8.Bf.129/2014/22. számú ítéletét.
Ebben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. rendű, a VI. rendű, a VIII. rendű, a IX. rendű, a X. rendű és a XII. rendű vádlottat 1-1 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségének, az V. rendű vádlottat az 5 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés záró fordulata szerint minősülő vesztegetés bűntettének vádja alól felmentette. Megállapította, hogy az V. rendű vádlott 2 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében írt vesztegetés vétségében bűnös.
Az I., a III., a IV., az V., a VI., a VIII., a X., a XI. és a XIII. rendű vádlottat - a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezések mellőzésével - 1-1 évi időtartamra próbára bocsátotta, egyben a II., III., V., VIII., IX., X., XI., XII. és XIII. rendű vádlott esetében a vagyonelkobzást is mellőzte, ellenben az I. rendű vádlottat 10.000 forint, a IV. rendű vádlottat pedig 5.000 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte.
Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélőtábla által eszközölt változtatásokkal a Fővárosi Törvényszék ítélete az I. rendű, a III. rendű, a IV. rendű, a XI. rendű és a XIII. rendű vádlott tekintetében jogerőssé vált.
A Fővárosi Ítélőtábla 8.Bf.129/2014/22. számú ítélete ellen az ügyész a II. rendű, az V. rendű, a VI. rendű, a VIII. rendű, a IX. rendű, a X. rendű és a XII. rendű vádlott terhére jelentett be fellebbezést a felmentő rendelkezések miatt, továbbá a részfelmentéssel érintett vádlottak tekintetében a büntetőjogi joghátrány súlyosítása érdekében. Ugyancsak fellebbezéssel élt - felmentés érdekében - az V. rendű vádlott és védője, valamint a X. rendű vádlott is.
A Legfőbb Ügyészség a BF.1923/2014/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, s indítványozta az V. rendű vádlott bűnösségének további 5 rendbeli, a VIII. és X. rendű vádlott bűnösségének további 1-1 rendbeli, a II., VI., IX. és XII. rendű vádlott bűnösségének pedig 1-1 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében meghatározott költségvetési szerv dolgozója által elkövetett vesztegetés vétségében történő megállapítását. Indítványt tett arra, hogy a Kúria az V. rendű vádlottal szemben próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetést, pénzmellékbüntetést és 50.000 forint vagyonelkobzást, a II., VI., VIII., IX., X. és XII. rendű vádlott esetében pedig pénzbüntetést szabjon ki, s a VI. rendű vádlottat 80.000 forint, a IX. rendű vádlottat 70.000 forint vagyonelkobzás megfizetésére is kötelezze.
A Kúria az ügyben a Be. 391. §-ának (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen az ügyész a fellebbezést fenntartotta. A II., VI., IX. és XII. rendű vádlott védője a másodfokú ítélet helybenhagyását, míg az V., VIII. és X. rendű vádlott védője bűncselekmény hiányára alapozott felmentést kért.
A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.
A Kúria álláspontja szerint a jelen ügyben a Be. 386. § (1) bekezdésének c) pontja I. fordulatából kitűnően helye van a harmadfokú eljárásnak, minthogy a II. rendű, az V. rendű, a VI. rendű, a VIII. rendű, a IX. rendű, a X. rendű, és a XII. rendű vádlott esetében a bűnösség kérdésében az ítélőtábla az elsőfokú ítéletben foglaltaktól eltérő döntést hozott.
A bejelentett fellebbezések alapján a Kúria a Be. 387. § ának (1) és (2) bekezdésében megjelölt terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletnek az érintett vádlottakra vonatkozó rendelkezéseit a megelőző első- és másodfokú eljárással együtt.
Ennek során nem észlelt olyan perjogi szabálysértést, amely - a Be. 399. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint - feltétlen hatályon kívül helyezési okot képezve az ügy érdemi elbírálását kizárná. Az első- és a másodfokú bíróság ugyanis az eljárásjogi szabályokat megtartva folytatta le az eljárást, s - eleget téve indokolási kötelezettségének is - mérlegelő tevékenységéről és annak eredményéről ellenőrizhető módon számot adott.
A Kúria úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság által az iratok tartalma alapján kiegészített tényállás alapvetően mentes a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól.
A Be. 388. § (2) bekezdésének második fordulata értelmében az iratok tartalma alapján csupán az 5.1./, 5.3./, 5.4./ és 5.5./ alatti tényállás igényelt helyesbítést.
A tényállás 5./ pontját Gy. I. vallomása alapján (nyom. ir. 7. kötet 126. old.) akként kellett pontosítani, hogy az V. rendű vádlott a vajúdó szobában közölte vele, hogy "illik ám megköszönni, de nem csak az orvosnak, hanem mindenkinek, aki benn van a műtőben". Gy. I. ezt követően kérdezte meg, hogy hányan vannak benn, majd utána azt is, hogy mégis mennyire illik a tevékenységüket megköszönni.
Az 5.3./ alatti tényállás ugyancsak pontosítandó azzal, hogy az V. rendű vádlott kérdés nélkül jelezte H. K. élettársának, T. G.-nek (nyom. ir. 7. kötet 158. old.), hogy az epidurálást 5-10.000 forint közötti összeggel meg szokták köszönni.
Az 5.4./ pontot a másodfokú bíróság iratellenesen helyesbítette. P. I. idézett vallomása (nyom. ir. 7. kötet 110. old.) ugyanis azt tartalmazza, hogy az V. rendű vádlott előttük - ilyen irányú kérdés nélkül - jelentette ki, hogy "illik megköszönni annak, aki részt vett a szülésnél", s egyben fel is sorolta, kikről van szó. P. I. ezt a tájékoztatást - vallomása szerint - maga is nyomatékos kérésként értékelte.
Végül pedig az 5.5./ alatti tényállásnak az utolsó sora igényel helyesbítést akként, hogy az "előzetesen kért" helyébe (az előző mondatból értelemszerűen következően) a "kérdésre megjelölt" kitétel illesztendő.
Ilyen módon - minthogy további kiegészítésre nem volt szükség - a másodfokú bíróság által alapul vett tényállás teljes mértékben megalapozott és irányadó a harmadfokú eljárásban is.
Az eljárt bíróságok helytállóan jutottak arra az álláspontra, hogy a vádlottak cselekményeit a régi Btk. 2010. március 30-ig - tehát az elkövetés időpontjában is hatályos - 251. §-ának alapul vételével kell elbírálni. A jelenleg hatályban lévő Btk. ugyanis - bűntettként szabályozva a cselekményt - enyhébb elbírálást nem tesz lehetővé.
A régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdése értelmében költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt vagy annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A vádbeli időszakban a fellebbezéssel érintett vádlottak nem vitásan költségvetési szervként működő egészségügyi intézmény dolgozói voltak, mégpedig - a X. rendű vádlott kivételével, aki mint önkéntes segítő állt szerződéses jogviszonyban a gyógyintézettel - közalkalmazottként. A beteg, jelen esetben a szülő nő, a kórházba való felvételével - akkor is, ha a megelőző terhesgondozás során magánrendelésen magánorvosi szolgáltatást vett igénye - a gyógyintézettel, mint egészségügyi szolgáltatóval, s nem az intézmény által - szolgálati, munka- vagy szerződéses viszonyban foglalkoztatott - az egészségügyi ellátást ténylegesen végző egészségügyi dolgozóval kerül egészségügyi szolgáltatási jogviszonyba.
Ebből következően az egészségügyi beavatkozás - a beteg, illetve biztosítási jogviszony esetén az egészségbiztosító által fizetendő - térítési díját is a gyógyintézet határozza meg, következésképpen a kórház által vállalt egészségügyi ellátásban közreműködő személyek a munkájukkal kapcsolatban a betegektől (azok hozzátartozójától) ellenszolgáltatást nem kérhetnek, az ilyen módon igényelt előny ugyanis jogtalannak tekintendő. Ez akkor is igaz, ha az orvos olyan szolgáltatástöbbletet vállal, amelyre a szolgálati viszonya, munkaviszonya vagy szerződéses viszonya alapján nem volna köteles.
Amint arra az eljárt bíróságok ugyancsak helyesen utaltak, a költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet "dolgozója" kitétel alatt nem csupán a szervnél, szervezetnél közalkalmazotti vagy munkaviszonyt létesítő személy értendő, hanem mindenki, aki a munkaviszonyra jellemző sajátosságokat mutató jogviszony keretében tevékenykedik (EBH 2012.11.B28. sz. elvi határozat). Az önkéntes segítői megbízási szerződés pedig e sajátosságokat kellően tükrözi.
Hasonlóképpen helytálló az az ítéleti érvelés is, mely szerint a működés nem csupán a szorosan, egyedileg személyhez kötődő, hanem a konkrét egészségügyi beavatkozáshoz (a jelen esetben a szülés levezetéséhez) a csapat tagjai által kifejtett, szükségszerű tevékenységek összességét magában foglalja.
Mivel a vesztegetés jogi tárgya csak a jogtalan előny lehet, értelemszerű, hogy a jogtalannak nem tekinthető előny e bűncselekményt nem alapozhatja meg.
A társadalomban hosszabb időre visszavezethetően kialakult és elfogadott szokások szerint egyes szolgáltatások esetében az azokat igénybe vevők a szolgáltatásokkal kapcsolatos elégedettségüket anyagi juttatás - borravaló - nyújtásával nyilvánítják ki. Különböző, ismert okoknak betudhatóan az egészségügyben is gyakorlattá vált - hálapénz, paraszolvencia formájában - a hála ilyen módon történő kifejezésre juttatása. Ahogyan azonban az a borravaló esetében fel sem merül, úgy a hálapénz sem minősül jogtalan előnynek, hiszen a jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete kifejezetten nevesíti e két bevételt, mégpedig akként, hogy a 7.2 pont értelmében a hálapénz - a borravalóval ellentétben - adóköteles jövedelem.
Ebből következően a hálapénz elfogadása (amennyiben az nem a kötelességszegés honorálása) sem az elkövetés időpontjában hatályos, sem a jelenleg hatályban lévő büntető törvény, a 2012. évi C. törvény 291. §-a figyelembevételével nem minősül vesztegetésnek, függetlenül a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 52. §-ának (2) bekezdésében írt előzetes munkáltatói hozzájárulás hiányától. Ez utóbbinak ugyanis csupán munkajogi - az esetleges fegyelmi vétség megvalósulása - szempontból lehet jelentősége.
Ennek előrebocsátása után az tisztázandó, hogy mi tekinthető hálapénznek.
Hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt. Ebből viszont egyértelműen következik, hogy az előre - az egészségügyi ellátás, gyógykezelés megkezdése előtt - adott előny nem hálapénz, és az sem, amelyet a beteg nem saját elhatározásából, nem önként szolgáltat.
A kért és ennek eredményeként kapott juttatás tehát nem sorolható a hálapénz kategóriájába. Kérés alatt értendő pedig minden olyan magatartás - így a célozgatás, a szokásokra történő figyelemfelhívás stb. is -, amely az önkéntességet, s ennek folytán a juttatás hálapénz jellegét kizárja.
A jelen ügyben a Kúria álláspontja szerint a juttatások paraszolvencia-jellegét nincs ok kétségbe vonni azokban az esetekben, amikor a vádlottak csupán a szülő nők, vagy hozzátartozóik kérdésére, érdeklődésére adtak választ.
Ez a helyzet a II. rendű vádlottnak a tényállás 2./ pontjában, a VI. rendű vádlottnak az 5.5./ tényállási pontban és a IX. rendű vádlottnak a 7./ tényállási pontban jelzett cselekménye kapcsán. Ugyanígy kérdésre adott tájékoztatás volt az V. rendű vádlottnak az 5.5./ pontban rögzített kijelentése is. E cselekmények tehát a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésében foglalt vesztegetés vétségének törvényi tényállását nem merítik ki.
Az 5.1./, 5.2./, 5.3./, 5.4./, 5.6./ és 5.7./ pontban részletezett cselekményeknél viszont az V. rendű vádlott erre irányuló kérdés nélkül hívta fel a hozzátartozók figyelmét, hogy illik megköszönni, honorálni a "csapat" tagjainak tevékenységét, ideértve az aneszteziológust is. Ez pedig az adott körülmények között korántsem jó szándékú tanácsként, hanem egyértelműen kérésként értékelendő.
A VIII. rendű vádlott esetében sem hálapénznek minősül az előre kikötött 40.000 forint, hiszen hálára senki sem kötelezhető, s a hálának tarifája sem lehet.
Ami a 6.2./ tényállási pontot illeti, a Kúria egyetértett azzal az ügyészi állásponttal, hogy a műtős tevékenysége kapcsolódott a VIII. rendű vádlott tevékenységéhez, mert az a szülés lebonyolításához szükséges csapatmunka része volt, következésképpen a VIII. rendű vádlott cselekménye e tekintetben is tényállásszerű volt.
A törvényi tényállásba illeszkedik a X. rendű vádlottnak a tényállás 8.2 pontjában részletezett cselekménye is, hiszen az epidurális érzéstelenítésért térítést kért oly módon, hogy fizetési kötelezettségről adott tájékoztatást.
Ez a 8.1./ cselekményre nézve is irányadó, mert bár K. I. a saját elhatározásából fizetett, megelőzően azonban K. M.-t a X. rendű vádlott figyelmeztette a kialakult gyakorlatra.
A XII. rendű vádlott - noha kétségkívül kifejezésre juttatta az ellenérzését - de mégis jelezte, hogy az aneszteziológusnak 5.000 forintot kell fizetni. Ez nyilvánvalóan kérést jelent, annál is inkább, mivel hozzátette: ha a páciens nem térít, helyette neki kell ezt a tartozást rendeznie.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 398. §-a alapján a másodfokú bíróság ítéletét az V., a VIII., a X. és XII. rendű vádlott tekintetében megváltoztatta: az V. rendű vádlottat további 4 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében (5.3./ és 5.6./ ponton túlmenően az 5.1./, 5.2./, 5.4./, és 5.7./ tényállásra alapozottan), a VIII. rendű és a X. rendű vádlott bűnösségét további 1-1 rendbeli, míg a XII. rendű vádlottat 1 rendbeli, a régi Btk. 251. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében állapította meg (6.2./, 8.1./ és 10./ tényállások).
A VIII. és X. rendű vádlott esetében - figyelembe véve eddigi kifogástalan munkájukat és életvezetésüket - a Kúria a bűnösségi kör bővülése ellenére úgy látta, hogy a büntetési cél a büntetés kiszabásának elhalasztásával változatlanul elérhető, így a büntetőjogi jogkövetkezmények súlyosítására nem látott okot.
A XII. rendű vádlott tekintetében viszont az előbb említett tényezők mellett értékelve azt is, hogy a kialakult gyakorlatot maga is helytelenítette, a Kúria a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetést is szükségtelennek találta, ezért vele szemben a régi Btk. 71. §-a alapján megrovást alkalmazott, amely felhívást jelent arra nézve, hogy a jövőben a hasonló cselekmények elkövetésétől tartózkodjék.
Az V. rendű vádlott terhére szól ellenben a nagy számú bűnhalmazat és a minősítő körülményként nem szereplő üzletszerűség (hiszen cselekményeit nem az alkalomszerűség, hanem a bűnös úton történő rendszeres haszonszerzésre törekvés jellemezte). Ezért a Kúria büntetés kiszabását látta szükségesnek, az eltelt igen jelentős, az V. rendű vádlottnak fel nem róható időmúlásra figyelemmel azonban az enyhítő szakaszt [régi Btk. 87. § (2) bek. e) pont] alkalmazva a hatásos speciális prevenciót pénzbüntetés kiszabásával is elérhetőnek látta. Ennek mértékét a régi Btk. 51. §-ában írt keretek között határozta meg, egyben rendelkezett annak meg nem fizetése esetére szóló átváltoztatásáról is.
Az V. rendű vádlottal szemben 35.000 forint erejéig, a VIII. rendű vádlottal szemben pedig 40.000 forint erejéig a régi Btk. 77/B. § (1) bekezdésének e) pontja szerint vagyonelkobzást is alkalmazott, s a XII. rendű vádlottat kötelezte az elsőfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével őt terhelően felmerült bűnügyi költség megfizetésére [Be. 338. § (1) bek.].
Ugyanakkor az ítéletnek az V., VIII., X. és XII. rendű vádlottra vonatkozó egyéb rendelkezését, valamint a II. rendű, a VI. rendű és a IX. rendű vádlottat érintően a másodfokú ítéletet a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
Budapest, 2015. május 5.
Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Belegi József s.k. bíró, Dr. Csere Katalin s.k. bíró, Dr. Mészár Róza s.k. bíró
A Fővárosi Ítélőtábla 8.Bf.129/2014/22. számú ítélete a Kúria Bhar.III.6/2015/20. számú ítéletében foglalt változtatással a II. rendű, az V. rendű, a VI. rendű, a VIII. rendű, a IX. rendű, a X. rendű, a XII. rendű vádlott tekintetében 2015. május 5. napján jogerős és a szabadságvesztés büntetés kivételével végrehajtható.
Budapest, 2015. május 5.
Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke