Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

EH 2003.936 A valamely üzletben, beruházásban való részesedés reményében végzett tevékenység az üzleti kockázat körébe eső olyan magatartás, amely önmagában az üzlet meghiúsulása miatt nem ad alapot kárigény érvényesítésére. A saját kockázatvállalással járó kárt a fél általában maga viseli [Ptk. 6. §].

A Budapest, H. u. és C. tér közötti terület a II. világháború során szőnyegbombázást szenvedett és azóta megfelelő helyreállítása nem történt meg. A terület egy részén a lakosság parkot és játszóteret alakított ki. A felperes kft. jogelődje ismerte a területre már korábban készített részletes rendezési tervet, mely lehetőséget biztosított szálloda és irodaház építésére. A felperes jogelődjének üzleti kapcsolatai révén tudomása volt arról is, hogy tőkeerős külföldiek érdeklődést mutatnak az ilyen beruházások iránt.

Ennek megvalósítása érdekében a felperes jogelődjének elnöke 1987 májusában felkereste a Tanács elnökét, ahol a kerület országgyűlési képviselőjének részvételével megbeszélésre került sor. Itt kiderült, hogy az egész városrészre kiterjedő részletes rendezési tervet a Városépítészeti Tervező Intézet több év alatt készíti el.

A felperes jogelődje által javasolt beruházás mielőbbi előkészítése érdekében műszaki és gazdasági vizsgálatok elvégzése, valamint partnerek bevonása vált szükségessé. A felperes koncepcióját az alperes elfogadta és a megbeszélésen megállapodás született arról, hogy a felperes jogelődje a beruházás programtervét elkészíti, amelynek alapján külföldi beruházókat keresnek. Megállapodásuk szerint a felperes tevékenységének ellenértékét nem az alperes, hanem a felhasználók fogják megfizetni.

A felperes jogelődje 1987 őszén elkészítette a létesítendő motel tanulmánytervét és a beruházási programtervet. Időközben az alperes tanácsülése a területet a beruházás megvalósítására alkalmas kategóriába sorolta át.

A beruházás megvalósításában a K. Bank, majd a C. társaság is részt kívánt venni. Ennek érdekében 1988. augusztus 1-jén az alperes a C. társasággal együttműködési megállapodást kötött az apartmanházak felépítésével, hasznosításával és üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységük összehangolására. Ebben a C. társaság vállalta, hogy a beruházás megvalósítására létrehozott svájci konzorcium vezetőjével megállapodást köt. Az épületekkel beépült ingatlan tulajdonjogát a szerződés szerint az alperes 50, míg a C. társaság 40 + 10% arányban szerzi meg, amely 10%-a a felperes jogelődjét illeti. A felek megállapodtak az üzemeltetés nyereségének felosztásáról is.

Ezt követően a C. társaság az alperes képviseletében is eljárva a svájci konzorciumot képviselő A. AG-vel 1988. szeptember 15-én a "M. park rezidencia" elnevezésű budapesti apartmanház finanszírozására, létrehozására és tartós bérbeadására szerződést kötött. Ez a megállapodás is tartalmazta a felperest megillető 10% tulajdoni illetőséget.

1988. augusztus 31-én az alperes műszaki osztálya elvi hozzájárulást adott az érintett területen apartmanházak építéséhez. A hozzájárulás kizárólag az apartmanházak, mint funkció, valamint az építéssel érintett terület kijelölésére vonatkozott és a hatóságot is csak ezekben a kérdésekben kötötte. Az elvi hozzájárulás felsorolta, hogy az építési engedély milyen feltételek mellett adható ki és utalt arra, hogy a Budapesti Műemlék Felügyelőség által jóváhagyott és lepecsételt tervanyag is szükséges.

Az elvi hozzájárulás birtokában a felperes jogelődje elkészítette az apartmanházak engedélyezési tervét. A szükséges pótlások és egyeztetések elvégzése után már csak a régészeti kutatások végrehajtására volt szükség. A munkálatok megkezdésekor a lakosság körében heves tiltakozás kezdődött, az újságcikkek és televízió-adások hatására az alperes a régészeti feltárást nem végeztette el, a felperes által kidolgozott elképzelés megvalósítását feladta és a területre új szabályozási tervet készíttetett, melynek következtében a felperes jogelődje által készített tervek hasznosítása véglegesen meghiúsult.

A felperes a Ptk. 6. §-ára alapított, a per során módosított keresetében az alperes önkormányzat kötelezését kérte 28 123 050 forint tervezési díj és egyéb költség, valamint annak 1990. január 1-jétől járó késedelmi kamatának a megfizetésére.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 28 123 050 forint, annak 1990. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának megfizetésére kötelezte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem derítette fel kellően a tényállást. Előírta annak vizsgálatát, hogy a tervezett beruházásban a felperes mikortól, milyen minőségben és kinek az érdekében vett részt. Elrendelte a felperes és a C. társaság, valamint a felperes és az alperes kapcsolatának vizsgálatát különös tekintettel arra, hogy az alperes e jogviszonyoknak nem volt önálló alanya. Vizsgálni kellett azt is, hogy a felperes tevékenységéért pénzbeni ellenértékben részesült-e.

Az újabb eljárás során lefolytatott bizonyítás adatai alapján az elsőfokú bíróság az alperest 28 123 050 forint, ezen összeg 1990. január 1-jétől járó évi 20%-os kamatának megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Ptk. 6. §-ában írt tényállási elemek megvalósultak. A perben nem merült fel adat arra, hogy a felperes a terveket megrendelésre készítette és azokért ellenértéket kapott volna. A tervezett beruházás azért nem valósult meg, mert az alperes a régészeti kutatásokat a lakosság tiltakozására leállította. Az alperes nem adta egyértelmű bizonyítékát annak, hogy érdekkörén belül milyen okok miatt nem valósulhatott meg a tervezett beruházás. Ily módon önhiba a felperes oldalán nem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Ebben kifejtette: az újabb eljárás során sem sikerült megnyugtatóan bizonyítani azt, hogy a felperes a tervezett beruházásban milyen minőségben és kinek az érdekében vett részt. Az alperes továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperes saját elhatározásából, üzleti megfontolások alapján és saját kockázatára tevékenykedett. A beruházási lehetőségek felkutatását az alperes kezdeményezte, ehhez befektetőket és értékesítési partnereket is szervezett.

Álláspontja szerint a felek között polgári jogi társaság jött létre, az ennek létesítéséhez szükséges szerződés írásba foglalás nélkül is érvényes. Ebben a szerződésben az alperes mint a telekingatlan tulajdonosa nem vállalhatott kötelezettséget közhatalmi aktusra. Utalt arra is, hogy a felperes tervezési díja a C. társaságot megillető 50%-ból került volna kifizetésre.

A felperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alapos.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az előírt bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban téves jogi következtetést vont le.

A felperes keresetét a Ptk. 6. §-ában foglaltakra alapította. Eszerint a bíróság a kárnak egészen vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyről őt önhibáján kívül károsodás érte. A Ptk. 6. §-ában foglalt jogintézmény, (az ún. "utaló magatartás", vagy "biztatási kár") szubszidiárius és kivételes jellegű. Szubszidiárius azért, mert csak akkor lehet alkalmazni, ha a felek között nincs szerződéses jogviszony. Ezen túlmenőleg kivételes jellegű is, mert alkalmazására csak a megszorító jellegű törvényi előfeltételek fennállása esetén kerülhet sor.

A per során a felperes mindvégig azt állította, hogy nem állt szerződéses kapcsolatban az alperessel. Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen állapította meg, hogy a felek között nem jött létre szerződéses jogviszony. Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperessel polgári jogi társaságot hoztak létre. Az ebből a szempontból releváns időszakban, 1987-ben és 1988-ban a Polgári Törvénykönyvnek az 1989. január 1. napján hatályba lépő 1988. évi XXV. törvénnyel még nem módosított rendelkezései voltak hatályban. Az 574. § (4) bekezdése szerint a polgári jogi társaságra a gazdasági társaság szabályait kellett megfelelően alkalmazni és a 9/1978. (II. 1.) MT rendelet 25. §-a kimondta, hogy jogi személyek egymás között polgári jogi társasági szerződést nem köthetnek. A gazdasági társaság létrehozásához pedig a Ptk. 658. § (1) bekezdés írásbeli formát írt elő. A felek között tehát érvényesen annak ellenére nem jött létre szerződéses jogviszony, hogy szándékuk közös üzleti vállalkozás megvalósítására irányult.

A szerződéses jogviszony így nem volt akadálya annak, hogy a felperes a Ptk. 6. §-a alapján kártérítési igénnyel lépjen fel.

A Ptk. ezen §-ának alkalmazása azonban kivételes jellegű azért, mert főszabály szerint a jogalanyok elsősorban maguk viselik magatartásuk kockázatát és a következmények áthárítására csak kivételesen kerülhet sor. A Ptk. 6. §-ára alapított keresetek egyik tipikus esetköre az elmaradt szerződéskötések miatt keletkezett kárigény. A bírói gyakorlat azonban töretlen abban, hogy a rendes üzleti kockázattal együtt járó hátrány főszabályként nem hárítható át a másik félre a Ptk. 6. §-a alapján. Ebbe a körbe tartoznak a szerződéskötés előmozdításának költségei, az üzleti cél megvalósítása érdekében eszközölt befektetések, amelyeket a fél saját kockázatvállalása körében maga tartozik viselni. Egy közös üzleti vállalkozás érdekében ugyanis mindegyik félnek kell olyan lépéseket tenni, amelyeknek költségkihatása van.

A perbeli esetben a felperes volt az egész tervezett projekt kezdeményezője, ötletgazdája, az övé volt a koncepció, amelyet az alperes elfogadott. Az 1987. május 18-ai megbeszélést a felperes jogelődjének elnöke kezdeményezte, aki ismerte a részletes rendezési tervet, ismerte külföldi befektetők beruházás iránti érdeklődését és ötlete is volt annak megvalósítására. A felperes hozta a svájci befektetőt és a közreműködésével jött létre a szerződés a svájci konzorciummal.

A felperes saját elhatározásából nem vett részt szerződő félként a projekt megvalósításának érdekében 1988. augusztus 1-jén és 1988. szeptember 15-én létrejött szerződésekben. E megállapodások azonban tartalmazták a létrehozandó létesítmény tulajdonjogából a felperest megillető 10%-os részesedést.

A felperes józan üzleti megfontolásból döntött úgy, hogy nem tervezési díjért, hanem a tervezési díj összegét nagyságrendekkel meghaladó vagyoni érték reményében vesz részt az elképzelés megvalósításában. A felperes maga mondott le arról, hogy a projekt megvalósítása érdekében elvégzett munka ellenértéke megtérülésének bármilyen garanciája legyen. A felperes tehát az üzletben való részesedés reményében üzleti kockázatot vállalt, tevékenységének következményeit emiatt az alperesre nem háríthatja át. A felperes ugyanis nem az alperes, hanem a saját érdekében tevékenykedett.

A tulajdonosi minőségben eljáró alperes nem vállalt és nem is vállalhatott garanciát a projekt megvalósítására, erre tehát a felperes nem számíthatott teljes bizonyossággal. Az, hogy a tervezett beruházás megvalósítása a körülmények kedvezőtlen alakulása - a lakosság heves tiltakozása - miatt végül is elmaradt, valamennyi érintett fél közös kockázatviselése körébe tartozik. A felperes nem számolhatott azzal, hogy a beruházás biztosan megvalósul, erre az alperes sem vállalhatott kötelezettséget. A felek a kockázatot közösen vállalták.

A per során felmerült bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy az alperes részéről olyan konkrét, szándékos magatartás valósult volna meg, amely a Ptk. 6. §-ának alkalmazását lehetővé tenné. Ilyen magatartásra az elsőfokú bíróság sem tudott ítéletében hivatkozni.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pf. VI. 25.404/2001. sz.)