EH 2003.843 A becsület csorbítására alkalmas kijelentésekkel és tényállításokkal szembeni büntetőjogi védelem a természetes személyeken túlmenően nem csak a jogi személyeket, hanem adott esetben olyan személyösszességeket is megillethet, amelyeknek nincs önálló jogképessége [Btk. 179. §].

A városi bíróság a megyei bíróság határozata folytán jogerőre emelkedett végzésével a terhelttel szemben a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette, s a terheltet megrovásban részesítette.

A megállapított tényállás a következőket tartalmazza:

A terhelt az F. Kft. ügyvezetője, s cége az U. Rt. kivitelezésében épülő üzletház álmennyezetét készítette. A két cég között elszámolási vita alakult ki, melynek következtében az Rt. az F. Kft. felé fennálló fizetési kötelezettségét nem teljesítette. Ezért a kft. felszámolás iránti kérelmet nyújtott be a megyei bírósághoz. Az erről szóló értesítést az adós képviselője 1995. július 9-én átvette, ennek ellenére azonban az U. Rt. az 1996. június 16-áig terjedő időszakban hitelezői többségének igényét kielégítette, s juttatott a Ny. Polgármesteri Hivatalnak is vagyontárgyakat, amelyek ellenértékét a hivatal az Rt. hitelezőinek kielégítésére fordította.

A városi televízió 1996. július 8-i "Nyílt tér" című adásában riportot készítettek a terhelttel. Ennek témája az U. Rt. felszámolása volt. A beszélgetés során a terhelt kijelentette, hogy - bár felhívta a felszámolás megindítására az alpolgármester figyelmét, amiről az önkormányzatnak egyébként is tudnia kellett, - az önkormányzat törvénytelen vagyon kimentéshez nyújtott segítséget az U. Rt. részére. Mindezt tudatosan tette azért, hogy az F. Kft. kielégítésének jogalapját elvonja.

Ny. Város Önkormányzata 1996. augusztus 6-án a terhelttel szemben magánindítványt terjesztett elő.

A városi ügyészség egyébiránt az U. Rt. vezetőivel szemben hitelező jogtalan előnyben részesítése bűntette miatt vádat emelt.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapozottan, bűncselekmény hiánya okából történő felmentés érdekében.

Az indítványból kitűnően az eljárást a Be. 319. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján meg kellett volna szüntetni, ugyanis a személyes meghallgatáson a feljelentő nem, csupán a jogi képviselője jelent meg. Ezen túlmenően az 1996-os személyi összetételű képviselő-testület mandátuma az 1998. évi választásokat követően megszűnt, így a Be. 54. §-a (2) bekezdését analógiaként alkalmazva, az új képviselő-testületnek nyilatkoznia kellett volna arról, hogy a korábbi sértett helyébe kíván-e lépni.

A rágalmazás sértettje csak természetes vagy jogi személy lehet, mivel pedig a képviselő-testület nem jogi személy, a képviselőknek - természetes személyként - egyenként kellett volna kijelenteniük, hogy érte-e őket sérelem. Ilyen nyilatkozat hiányában viszont nincs magánindítvány sem. Végül a felülvizsgálati indítvány vitatja a rágalmazás vétsége tényállási elemeinek megállapíthatóságát is.

Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati indítvány 2002. június 21. napján érkezett a Legfelsőbb Bíróságra, annak elbírálására az 1998. évi XIX. törvény 603. §-ának (6) bekezdése értelmében az 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) XII. Fejezetében foglalt szabályok irányadók.

A felülvizsgálati indítvány azonban nem alapos.

Téves az indítványban kifejtett azon álláspont, mely szerint a rágalmazás passzív alanyaként (sértettjeként) a természetes személyen kívül kizárólag a jogi személy jöhet szóba. Az ítélkezési gyakorlat ugyanis következetes abban, hogy a becsület csorbítására alkalmas kijelentésekkel és tényállításokkal szembeni büntetőjogi védelem a természetes személyeken túlmenően nem csak a jogi személyeket, hanem az olyan személyösszességeket is megilleti, amelyeknek nincs ugyan önálló jogképessége, de olyan kollektív társadalmi kötelezettségekkel rendelkeznek, amelyek megalapozhatják társadalmi megbecsülésük létrejöttét, s ennek társadalmi értéke ugyanolyan, mint a természetes személyé. Ennek a kritériumnak pedig az önkormányzat képviselő-testülete nyilvánvalóan megfelel.

Mindettől függetlenül a terheltnek a magánvád tárgyát képező tényállítása nem pusztán a képviselő-testületre, hanem - szélesebb kört felölelve - Ny. Város Önkormányzatára vonatkozott.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az önkormányzat jogi személy; az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg, s a képviselő testületet a polgármester képviseli.

A magánindítványt - a polgármester által meghatalmazott jogi képviselő útján - Ny. Megyei Jogú Város Önkormányzata, mint jogi személy terjesztette elő a törvényben írt határidőn belül, ehhez képest a magánindítvány joghatályosságához nem férhet kétség.

A Be. 318. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróságnak a feljelentettet és a feljelentőt a személyes meghallgatásra idéznie kell, s ha azon a feljelentő - magát kellően ki nem mentve - nem jelent meg, a Be. 319. §-a (1) bekezdésének a) pontjából kitűnően a bíróság az eljárást megszünteti.

Az iratokból megállapíthatóan a városi bíróság az 1996. október hó 24. napjára kitűzött, majd 1996. december hó 6. napján megtartott személyes meghallgatásra csak a feljelentő jogi képviselőjét idézte meg, a feljelentőt - tehát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerint az önkormányzat képviseletére jogosult polgármestert - azonban nem. A feljelentő megidézésének mellőzése kétségtelenül eljárási szabálysértés, ám ez a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében felsorolt - felülvizsgálatot lehetővé tevő - okok között nem szerepel. Abból a tényből kiindulva pedig, hogy a feljelentő a személyes meghallgatásra nem kapott idézést, az következik, hogy terhére a mulasztásnak a Be. 319. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt következménye sem volt törvényesen alkalmazható.

Ugyancsak téves a felülvizsgálati indítványnak az az érve, amely szerint az 1998-ban lezajlott helyi önkormányzati választások eredményeként a Be. 54. §-ának (2) bekezdésében jelzetthez hasonló jogi helyzet alakult ki. A helyi önkormányzati választásokat követően a megelőző képviselő-testület tagjainak és a választott tisztviselőknek a megbízása valóban megszűnik, ez azonban a helyi önkormányzat működésének jogfolytonosságát, korábban tett jognyilatkozataik hatályosságát értelemszerűen nem érinti. Mindez vonatkozik a folyamatban lévő magánvádas eljárásra is, következésképpen az új összetételű képviselő-testület tagjainak személyenkénti megnyilatkoztatására nincs szükség. Az önkormányzat természetesen bármikor dönthet a vád elejtése mellett, ez viszont a jelen esetben nem történt meg. Mindezeket összegezve az adott ügyben magánindítvány hiányáról nem lehet szó.

Az indítvány alap nélkül vitatta a rágalmazás vétsége törvényi tényállási elemeinek megállapíthatóságát is. Nem kétséges azonban, hogy a terhelt - nagy nyilvánosság előtt - a vélemény-nyilvánítás szabadságának alkotmányosan biztosított kereteit messze túllépte, amikor az önkormányzatra nézve olyan valótlan, bűnös összefonódásra utaló tényt állított, amely alkalmas a közfunkciót ellátó önkormányzat társadalmi megbecsülésének csorbítására. Ebből következően a terhelt magatartása a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének tényállását kimerítette.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak - a megtámadott határozatokat a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1889/2002. sz.)