A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28291/2017/14. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TERMÉSZETVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, (1) bek., (2) bek., 339/A. §, 340. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, (3) bek.] Bíró: Kiss Georgina

Budapest Környéki Közigazgatási

és Munkaügyi Bíróság

5.K.28.291/2017/14.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a személyesen eljáró Dr. felperes neve (...) felperesnek - a ... által képviselt alperes neve (...) alperes ellen természetvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat (hiv. sz.: ...) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes .... számú határozatát, a alperes neve ... Járási Hivatalának ... számú határozatára is kiterjedő hatállyal, hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 40.000 (azaz negyvenezer) forint perköltséget.

Az eljárás illetékét a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincsen.

I n d o k o l á s

... kérelmező 2017. április 27. napján kelt kérelmével kérte a alperes neve ... Járási Hivatalát, mint elsőfokú környezetvédelmi hatóságot, hogy adjon természetvédelmi engedélyt a ... ... és a ... hrsz.-ú földrészleten tervezett legeltetési tevékenységére vonatkozóan. Benyújtásra került egyúttal a 2017. április 24. napján felvett jegyzőkönyv, melyen ..., a ... Igazgatóság munkatársa, továbbá a kérelmet előterjesztő személy voltak jelen, és a tárgyi ingatlanokat vizsgálták meg.

Ezt követően az elsőfokú hatóság 2017. május 8. napján kelt, .... számú elsőfokú határozatával, kikötések megfogalmazása mellett kiadta a kérelemben foglaltaknak megfelelő természetvédelmi engedélyt, mely döntését a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 38. § (1) bekezdésére, 5. § (1) bekezdésére, 8. § (1) bekezdésére, 9. § (1) bekezdésére, 16. § (4) bekezdésére, 17. § (1) bekezdésére, 31. §-ra, 42. § (1) bekezdésére, 43. § (1) bekezdésére alapítottan azt állapította meg, hogy a tevékenység folytatásának természetvédelmi akadálya nincs. Az elsőfokú hatóság az engedély időbeli hatályát 2026. november 30. napjáig terjedő időszakra állapította meg, egyúttal az indokolásban rögzítette azt is, hogy a kérelmező közigazgatási jogcímet szerzett az engedély által a terület használatához, ez azonban nem mentesíti őt a tulajdonos, a vagyonkezelő, a bérlő, továbbiakban használó hozzájárulásának beszerzése alól, tekintettel arra, hogy a terület használatának polgári jogi jogcíméhez ezekre van szükség.

Az elsőfokú hatóság a határozatot nemcsak a kérelmezővel, hanem az engedélyezett területek tulajdonosaival is közölte, ezért a felperes fellebbezést terjesztett elő a határozatban foglaltaknak a megtámadása érdekében. Ebben, a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:13. § (2) bekezdésében előírtakat sérelmezte, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 8a továbbiakban: Ket.) 1. § (1) bekezdésének, a Ket. 5. § (1) bekezdésének megsértésére, és a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva kérte a jogszabálysértés megállapítását, illetve a határozat megsemmisítését.

A másodfokon eljárt alperes a 2017. augusztus 21. napján kelt, .... számú másodfokú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, tekintettel arra, hogy az elsőfokú döntésben foglalt megállapításokkal egyetértett, azokat jogszerűnek tartotta, és az azokból levont következtetéseket is helyesnek találta.

A másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet. Ebben kiemelte, hogy az eljárt hatóságok gyakorlatilag úgy alapítottak telekhasználati jogot egy konkrétan meghatározott természetes személy számára, hogy arra törvényi felhatalmazásuk nem volt. Álláspontja szerint közigazgatási jogcímet alapítani nem jogosultak a közigazgatási határozatok.

Sérelmezte a felperes azt is, hogy az eljárt hatóságok megsértették a Ket. 1. § (1) bekezdésben foglalt alapelvet, a Ket. 1. § (2) és (4) bekezdésében foglalt ügyféllel való együttműködés alapelveit. Álláspontja szerint az ügyféli jogai olyan súlyos mértékben sérültek meg azzal, hogy csak a határozat közlésével értesült az eljárás lefolytatásáról, hogy az szinte már kimeríthetné azt a tényállást is, hogy az eljárt hatóságok őt nem is tekintették volna ügyfélnek.

Sérelmezte a felperes a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontjának megsértését, illetve azt, hogy a Ket. 5. § (1), (2) bekezdésével ellentétesen az eljárt hatóságok nem biztosították azt a kellő tájékoztatást, amely az ő ügyféli jogainak a gyakorlásához szükséges lett volna.