62014CO0539[1]

A Bíróság végzése (első tanács), 2015. július 16. Juan Carlos Sánchez Morcillo és María del Carmen Abril García kontra Banco Bilbao Vizcaya Argentaria, SA. Az Audiencia Provincial de Castellón (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - 93/13/EGK irányelv - 7. cikk - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 7. és 47. cikk - Fogyasztókkal kötött szerződések - Jelzálogkölcsön-szerződés - Tisztességtelen feltételek - Jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás - Jogorvoslati jog. C-539/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (első tanács)

2015. július 16. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - 93/13/EGK irányelv - 7. cikk - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 7. és 47. cikk - Fogyasztókkal kötött szerződések - Jelzálogkölcsön-szerződés - Tisztességtelen feltételek - Jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás - Jogorvoslati jog"

A C-539/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Audiencia Provincial de Castellón (Spanyolország) a Bírósághoz 2014. november 27-én érkezett, 2014. november 21-i határozatával terjesztett elő az előtte

Juan Carlos Sánchez Morcillo,

María del Carmen Abril García

és

a Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano (előadó) tanácselnök, S. Rodin, A. Borg Barthet, E. Levits és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 7. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével, 34. cikkének (3) bekezdésével és 7. cikkével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az egyrészről J. C. Sánchez Morcillo és M. del C. Abril García, másrészről a Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA (a továbbiakban: Banco Bilbao) között az előbbiek által az ingatlanukra vonatkozó jelzálog érvényesítése iránti végrehajtási eljárással szemben emelt kifogás tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 93/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit."

4 Ezen irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.

[...]

(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők."

5 Az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását."

A spanyol jog

6 Az Aziz-ítéletet (C-415/11, EU:C:2013:164) követően a jelzáloghitel-adósok védelmének megerősítését, az adósság átütemezését és a szociális lakások rendszerének átalakítását célzó intézkedésekről szóló, 2013. május 14-i 1/2013. sz. törvény (Ley 1/2013, de medidas para reforzar la protección a los deudores hipotecarios, reestructuración de deuda y alquiler social, a BOE 2013. május 15-i 116. száma, 36373. o.) III. fejezete módosította a 2000. január 7-i polgári perrendtartást (Ley de enjuiciamiento civil, a BOE 2000. január 8-i 7. száma, 575. o.; a továbbiakban: LEC).

7 A csőddel kapcsolatos sürgős intézkedésekről szóló, 2014. szeptember 5-i 11/2014. sz. törvényerejű rendelet (decreto-ley 11/2014 de medidas urgentes en materia concursal; a BOE 2014. szeptember 6-i 217. száma, 69767. o., a továbbiakban: 11/2014. sz. törvényerejű rendelet) harmadik zárórendelkezése módosította legutóbb a LEC-et (a továbbiakban: módosított LEC) azzal a céllal, hogy "hozzáigazítsa azt az Európai Unió Bíróságának a közelmúltban hozott, 2014. július 17-i ítéletéhez".

8 A módosított LEC jelzálogjog érvényesítése elleni kifogásra vonatkozó eljárást szabályozó 695. cikkének szövege a következő: "(1) A jelen fejezet szerinti eljárásokban az alábbi okok alapján fogadható el a végrehajtás alá vont személy végrehajtás ellen emelt kifogása: (2) Az előző bekezdésben hivatkozott kifogás benyújtását követően a bíróság hivatala a végrehajtást felfüggeszti, és a feleket a végrehajtás elrendelésére hatáskörrel rendelkező bíróság elé idézi. Az idézés és a szóban forgó tárgyalás között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. E meghallgatáson a bíróság meghallgatja a feleket, átveszi a benyújtott dokumentumokat, és két napon belül végzés formájában meghozza a szükséges döntést. (3) A kifogásnak a jelen cikk (1) bekezdésének 1. vagy 3. pontjában szereplő ok alapján helyt adó határozat felfüggeszti a végrehajtást; a kifogásnak a 2. pontban szereplő ok alapján helyt adó határozat megállapítja azon összeget, amelyre vonatkozóan a végrehajtás folytatódik. A 4. pontban rögzített ok megállapítása esetén, ha az adott szerződési feltétel képezi a végrehajtás alapját, a végrehajtást okafogyottságára tekintettel megszüntetik. Egyéb esetben folytatódik a végrehajtás a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzésével. (4) A végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő, illetve az e cikk (1) bekezdésének 4. pontjában előírt okból a kifogást elutasító végzés ellen fellebbezéssel lehet élni. Ezt meghaladóan, a jelen cikk szerinti kifogás tekintetében meghozott határozatokkal szemben nincs helye jogorvoslatnak, és hatályuk kizárólag arra a végrehajtási eljárásra korlátozódik, amelyben meghozták."

1. a biztosíték vagy a biztosított kötelezettség megszűnése [...];

2. a tartozás összegének téves megállapítása [...];

3. jelzálogjoggal vagy egyéb zálogjoggal terhelt ingóságokra vonatkozó végrehajtás esetén az eljárást megalapozó terhet megelőzően az említett vagyontárgyra bejegyzett más zálogjogot, ingóságot vagy ingatlant terhelő jelzálogjogot vagy elidegenítési tilalmat a nyilvántartó hatóság megfelelő igazolásával kell bizonyítani;

4. a végrehajtási jogcím alapját képező vagy a tartozás összegének megállapítását lehetővé tevő szerződési feltétel tisztességtelen jellege.

9 A módosított LEC 698. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az adósnak, a zálogtárgyat birtokló harmadik személynek vagy más érdekeltnek a fenti cikkekben foglaltaktól eltérő jogorvoslati kérelméről - ideértve a jogcím semmiségére, a követelés esedékességére, bizonyosságára, megszűnésére vagy összegére vonatkozó jogorvoslati kérelmeket - a megfelelő eljárás keretében kell határozatot hozni anélkül, hogy az a jelen fejezetben meghatározott bírósági végrehajtási eljárás felfüggesztését vagy megszüntetését eredményezné.

[...]"

10 A módosított LEC-nek a végrehajtás elrendelésének megtagadása esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó 552. cikke előírja:

"(1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a végrehajtás elrendeléséhez jogszabályokban előírt követelmények és feltételek nem teljesülnek, a végrehajtást megtagadó végzést hoz.

Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy az 557. cikk (1) bekezdésében szereplő végrehajtási okiratok valamelyikében szereplő feltétel tisztességtelennek minősíthető, a feleket tizenöt napon belül meghallgatja. A meghallgatásukat követően az 561. cikk (1) bekezdésének 3. pontjában szereplő rendelkezéseknek megfelelően öt munkanapon belül határoz.

(2) A végrehajtást megtagadó végzés közvetlenül megfellebbezhető, a fellebbezési eljárásban csak a hitelező vehet részt. Ez utóbbi a fellebbezési eljárást megelőzően kérheti kérelmének ugyanezen bíróság általi felülvizsgálatát is.

(3) Amint a végrehajtást megtagadó végzés jogerőssé vált, a hitelező csak a megfelelő rendes eljárásban hivatkozhat jogaira, ha az ítélet anyagi jogereje vagy azon jogerős határozat, amelyen a végrehajtás iránti kérelem alapult, nem akadályozza ezt meg."

11 A módosított LEC-nek a nem bírósági vagy választottbírósági okiratokon alapuló végrehajtás ellen emelt kifogásra vonatkozó eljárásra irányuló 557. cikke értelmében: "(1) Ha az 517. cikk (2) bekezdésének 4., 5., 6. és 7. pontjában szereplő okiratok, valamint az 517. cikk (2) bekezdésének 9. pontjában szereplő más végrehajtható okiratok alapján rendelnek el végrehajtást, a végrehajtás alá vont személy kizárólag a következő okokra történő hivatkozással élhet kifogással az előző cikk szerinti időben és módon: [...] (2) Az előző bekezdésben szereplő kifogást benyújtása esetén a bíróság hivatala pervezető intézkedésben felfüggeszti a végrehajtást."

7. az okirat tisztességtelen feltételt tartalmaz.

12 A módosított LEC 561. cikkének (1) bekezdése, amely a kifogásról érdemi okok alapján határozó végzésre vonatkozik, a következőképpen szól: "(1) A bíróság - miután meghallgatta a feleket a nem eljárási szabálytalanságokra alapított végrehajtás ellen emelt kifogással kapcsolatban, és az esetleges tárgyalást követően - végzésében a következő határozatot hozza kizárólag a végrehajtás tekintetében: (2) Amennyiben a bíróság helyt ad a végrehajtás ellen emelt kifogásnak, a végrehajtás hatályát veszti, és az elidegenítési tilalmat, valamint az elfogadott használatra irányuló biztosítási intézkedéseket megszünteti, a végrehajtás alá vont személyt pedig az 533. és 534. cikk rendelkezéseinek megfelelően újra a végrehajtás megindulását megelőző helyzetbe hozza. A végrehajtást kérőt továbbá kötelezi a kifogás költségeinek viselésére. (3) A kifogásról határozó végzés ellen jogorvoslattal lehet élni, amely nem függeszti fel a végrehajtást, ha a megtámadott határozat elutasította a kifogást. [...]"

1. amennyiben a kifogást egészében elutasítja, a megállapított összeg tekintetében elrendeli a végrehajtás folytatását. Ha a kifogás túlzott követelésen alapult, és annak a bíróság részben helyt ad, a végrehajtást a megfelelő összegre rendeli el.

[...];

2. megállapítja, hogy nincs helye a végrehajtás lefolytatásának, ha az 556. és 557. cikkben felsorolt valamelyik oknak helyt ad, vagy ha megállapítja, hogy az 558. cikk alapján elfogadott túlzott követelés teljes mértékben megalapozott;

3. amennyiben észleli valamely feltétel vagy feltételek tisztességtelen jellegét, az ügyre vonatkozó határozatban megállapítja ennek következményeit, és rendelkezik a végrehajtás okafogyottságáról vagy annak a tisztességtelen feltételek alkalmazásának figyelmen kívül hagyásával történő elrendeléséről.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

13 A Sánchez Morcillo és Abril García ítéletében (C-169/14, EU:C:2014:2099) a Bíróság - az alapeljárásban szóban forgóval megegyező jogvita keretében - már értelmezte a 93/13 irányelv Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdését. Az alapjogvita tényállását ezen ítélet 13-18. pontja ekként fejtette ki:

"13. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy felperesei 2003. június 9-én a Banco Bilbaóval közokiratba foglalt, a lakásukat terhelő jelzálog-fedezetű kölcsönszerződést kötöttek 300500 euró összegre vonatkozóan.

14. Az említett összeget 360 havi részletben 2028. június 30-ig kellett visszafizetni. Abban az esetben, ha az adósok elmulasztják a fizetési kötelezettségüket, a Banco Bilbao jogosult volt az alapügy felpereseinek nyújtott kölcsön visszafizetésére irányuló kötelezettség határidő előtti lejártát megállapítani. A kölcsönszerződés (6a) pontja 19%-os éves késedelmi kamatot állapított meg, míg a törvényes kamat Spanyolországban az alapjogvita által érintett időszakban 4% volt.

15. Mivel az alapügy felperesei nem tettek eleget e kölcsön havi törlesztőrészleteinek megfizetésére vonatkozó kötelezettségüknek, a Banco Bilbao 2011. április 15-én felszólította őket a kölcsön ügyleti és késedelmi kamatokkal növelt teljes összegének megfizetésére, valamint intézkedett a jelzáloggal terhelt ingatlan kényszerértékesítéséről.

16. A jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás megindítását követően az alapügy felperesei kifogást nyújtottak be ezzel szemben [az előadott jogcím nem megfelelő jellegére és az eljáró bíróság hatáskörének hiányára hivatkozva], amelyet a Juzgado de Primera Instancia nr° 3 de Castellón (castellóni 3. sz. elsőfokú bíróság) 2013. június 19-i határozatával elutasított. Az alapügy felperesei fellebbezést nyújtottak be e határozattal szemben, amelyet - miután elfogadhatónak nyilvánítottak - az Audiencia Provincial de Castellónhoz (castellóni tartományi bíróság) tettek át.

17. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a spanyol polgári perrendtartás, noha lehetővé teszi fellebbezés előterjesztését az adós által emelt kifogásnak helyt adó, és ezáltal a jelzálog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást megszüntető határozattal szemben, viszont nem teszi lehetővé, hogy az az adós, akinek a kifogását elutasították, fellebbezést terjesszen elő a végrehajtási eljárás folytatását elrendelő elsőfokú határozattal szemben.

18. A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy e nemzeti szabályozás összeegyeztethető-e a fogyasztóvédelem 93/13 irányelvben kitűzött céljával, valamint a Charta 47. cikkében kimondott, hatékony jogorvoslathoz való joggal. E bíróság rámutat arra, hogy az adósok rendelkezésére álló fellebbezési lehetőség még lényegesebbnek bizonyulhat, ha az alapügyben szereplő kölcsönszerződés egyes kikötései a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében »tisztességteleneknek« tekinthetők."

14 Mindezek alapján az Audiencia Provincial de Castellón úgy határozott, hogy éppen ebben a témában előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.

15 A Sánchez Morcillo és Abril García (C-169/14, EU:C:2014:2099) ítéletben a Bíróság azt a választ adta, hogy a Charta 47. cikkének összefüggésében értelmezett 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a végrehajtási eljárásoknak az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan rendszere, amely előírja, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást nem függesztheti fel az ügy érdemében eljáró bíróság, és a végső határozatában legfeljebb a fogyasztónak okozott kár kiegyenlítő kártalanítását ítélheti meg, amennyiben e fogyasztó - végrehajtás alá vont adósként - nem nyújthat be fellebbezést az e végrehajtás elleni kifogását elutasító határozat ellen, míg az eladó vagy szolgáltató - a végrehajtást kérő hitelező - élhet ezzel a jogorvoslati lehetőséggel az eljárás megszüntetését elrendelő, vagy valamely tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését kimondó határozattal szemben.

16 Ezen ítélet kihirdetését követően a spanyol jogalkotó a 11/2014. sz. törvényerejű rendelettel módosította a LEC 695. cikkének (4) bekezdését.

17 A fellebbezési eljárás keretében eljáró, kérdést előterjesztő bíróság azonban kifejti, hogy ez a módosítás kizárólag abban az esetben teszi lehetővé a fogyasztók számára, hogy a végrehajtás ellen emelt kifogást elutasító végzéssel szemben fellebbezést nyújtsanak be, ha az elsőfokú bíróság nem adott helyt a végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegére alapított kifogásnak, ugyanakkor megengedi az eladók, illetve szolgáltatók számára, hogy az eljárást megszüntetését elrendelő bármely határozattal szemben fellebbezést nyújtsanak be, függetlenül attól, hogy a határozat milyen kifogáson alapul.

18 Következésképpen az említett bíróságnak továbbra is kétségei vannak afelől, hogy egy ehhez hasonló nemzeti rendelkezés, amely alapján el kellene utasítania az alapeljárás felperesei által előterjesztett fellebbezést, összeegyeztethető-e a fogyasztóvédelemnek a - Charta 47. cikkében garantált fegyveregyenlőség elvével, valamint a Charta 34. cikkének (3) bekezdésében szereplő, lakáshoz való joggal, illetve az annak 7. cikkében szereplő, magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joggal összefüggésben értelmezett - 93/13 irányelvvel elérni kívánt célkitűzésével.

19 E körülmények között az Audiencia Provincial de Castellón úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [93/13 irányelv] 7. cikkének (1) bekezdését [a Charta] 47. cikkével., 34. cikke (3) bekezdésével és a 7. cikkével összefüggésben, hogy azzal ellentétes egy olyan eljárásjogi szabály, mint amilyen a [módosított LEC] 695. cikkének (4) bekezdése, amely a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtással szembeni kifogást elbíráló határozat elleni fellebbezés szabályozásában kizárólag a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő, illetve valamely feltétel tisztességtelen jellegére alapított kifogást elutasító végzéssel szemben teszi lehetővé a fellebbezést, ami azzal a közvetlen következménnyel jár, hogy a végrehajtást kérő eladó vagy szolgáltató több eszközzel rendelkezik a fellebbezés tekintetében, mint a végrehajtás alá vont fogyasztó?"

20 Az Audiencia Provincial de Castellón 2014. november 27-én kérte, hogy az ügyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikkében és a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdésében előírt gyorsított eljárás keretében bírálják el. E bíróság szerint a rendkívüli sürgősség abból ered, hogy az alapeljárásban szóban forgó, jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás tárgya a fogyasztók - mint végrehajtás alá vont adósok - szokásos lakóingatlana, ami azzal a kockázattal jár, hogy elveszítik ezt az ingatlant, és aminek eredményeként az említett fogyasztók és családjuk különösen sérülékeny helyzetbe kerülnek.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

21 Az eljárási szabályzat 99. cikke értelmében, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

22 A jelen esetben az említett cikket alkalmazni kell.

23 Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 93/13 irányelv Charta 7. cikkével, 34. cikkének (3) bekezdésével és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 7. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti rendelkezés, amelynek értelmében a fogyasztó - jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás alá vont adósként - kizárólag akkor nyújthat be fellebbezést a végrehajtás ellen emelt kifogást elutasító határozattal szemben, ha az elsőfokú bíróság nem adott helyt a végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegére alapított kifogásnak, az eladók, illetve szolgáltatók ezzel szemben az eljárást megszüntetését elrendelő bármely határozattal szemben fellebbezést nyújthatnak be, függetlenül attól, hogy a határozat milyen kifogáson alapul.

24 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében (Aziz-ítélet, C-415/11, EU:C:2013:164, 44. pont; Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 22. pont).

25 E hátrányos helyzetre tekintettel ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Olyan kógens rendelkezésről van szó, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse (Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26 E célból a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok nemzeti jogrendjükben gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását (Baczó és Vizsnyiczai ítélet, C-567/13, EU:C:2015:88, 39. pont).

27 Ennek kapcsán a Bíróság már több esetben megállapította, hogy a nemzeti bíróság - amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek - hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet (Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 24. pont).

28 Az olyan nemzeti végrehajtási eljárások, mint a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás, a Bíróság ezen, a fogyasztók tényleges védelmére irányuló ítélkezési gyakorlatából eredő követelmények alá vannak rendelve (Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 25. pont).

29 Konkrétabban, a Bíróság a 93/13 irányelv értelmezéséről már akként határozott, hogy ezen utóbbival ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely - miközben nem írja elő a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás keretében a végrehajtási jogcím alapját képező feltétel tisztességtelen jellegén alapuló jogorvoslati lehetőséget - nem teszi lehetővé az ilyen feltétel tisztességtelen jellegének elbírálására hatáskörrel rendelkező, érdemi ítélkezést végző bíróság számára, hogy ideiglenes intézkedéseket hozzon, közöttük elrendelje az említett végrehajtási eljárás felfüggesztését, ha az ilyen intézkedések elrendelése szükséges a végleges határozata teljes hatékonyságának biztosításához (Aziz-ítélet, C-415/11, EU:C:2013:164, 64. pont).

30 A Bíróság a 93/13 irányelvet továbbá akként értelmezte, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé sem azt, hogy a végrehajtás elrendelésére hatáskörrel rendelkező bíróság a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás keretében akár hivatalból, akár a fogyasztó kérelmére értékelje az azon szerződésben szereplő szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amelyből a követelt tartozás származik, és amely a végrehajtás jogcímének alapját képezi, sem azt, hogy olyan ideiglenes intézkedéseket hozzon, amelyek többek között felfüggeszthetik a végrehajtást, ha az ilyen intézkedések elrendelése szükséges az ezzel összefüggő, az említett szerződési feltétel tisztességtelen jellegének érdemi vizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság végleges határozata teljes hatékonyságának biztosításához (Banco Popular Español és Banco de Valencia végzés, C-537/12 et C-116/13, EU:C:2013:759, 60. pont).

31 E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy a Charta 47. cikkének összefüggésében értelmezett 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével ellentétes a végrehajtási eljárások rendszere, amely előírja, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást nem függesztheti fel az ügy érdemében eljáró bíróság, és a végső határozatában legfeljebb a fogyasztónak okozott kár kiegyenlítő kártalanítását ítélheti meg, amennyiben e fogyasztó - végrehajtás alá vont adósként - nem nyújthat be fellebbezést az e végrehajtás elleni kifogását elutasító határozat ellen, míg az eladó vagy szolgáltató - a végrehajtást kérő hitelező - élhet ezzel a jogorvoslati lehetőséggel az eljárás megszüntetését elrendelő, vagy valamely tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését kimondó határozattal szemben (Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 51. pont).

32 Márpedig a jelen ügyben előterjesztett kérdésre adandó válaszra egyértelműen lehet következtetni a Bíróság ítélkezési gyakorlatában e különféle vonatkozásokban nyújtott iránymutatásból, amennyiben a kérdés lényegében arra irányul, hogy a LEC 695. cikke (4) bekezdésének a Bíróság Sánchez Morcillo és Abril García ítéletét (C-169/14, EU:C:2014:2099) követően sorra kerülő módosítása nem ellentétes-e a 93/13 irányelvnek az említett ítéletből eredő értelmezésével.

33 E célból emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a teljesítés kikényszerítésére vonatkozó nemzeti mechanizmusok harmonizációjának hiányában a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás keretében megengedett, valamely szerződési feltétel jogszerűségéről határozó határozat elleni fellebbezés benyújtásának részletes szabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján ez utóbbiak belső jogrendjébe tartoznak, ugyanakkor azzal a feltétellel, hogy nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló jellegű, belső jog által szabályozott esetek (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által a fogyasztókra ruházott jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 31. pont).

34 Az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy nem áll a Bíróság rendelkezésére olyan adat, amely alapján kétségbe lehetne vonni az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás ezen elvvel való összhangját.

35 A tényleges érvényesülés elvét illetően a Bíróság korábban úgy ítélte meg, hogy minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helye, hogy hogyan zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. Ebből a szempontból adott esetben azokat az alapelveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve és az eljárás szabályos lefolytatásának elve (Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 34. pont).

36 Így a tagállamok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák a jogalanyok 93/13 irányelvből származó, a tisztességtelen feltételek alkalmazásával szembeni jogainak tényleges érvényesülését, a Charta 47. cikkében is kimondott bírói jogvédelem követelményét jelenti, amelyet a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania. E védelemnek egyaránt érvényesnek kell lennie az uniós jogra alapított keresetek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok kijelölésére és az ilyen keresetekre vonatkozó eljárási szabályok meghatározására (Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 35. pont).

37 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Aziz-ítélet (C-415/11, EU:C:2013:164) kihirdetését követően, az 1/2013. sz. törvény módosította a LEC-nek a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyak végrehajtási eljárására vonatkozó cikkeit, annak 695. cikke (1) bekezdésébe iktatva az alperes azon lehetőségét, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárásokkal szemben a végrehajtás alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozzon.

38 Ebben a kontextusban a 11/2014. sz. törvényerejű rendelet - a Sánchez Morcillo és Abril García ítéletnek (C-169/14, EU:C:2014:2099) való megfelelés céljából - a LEC 695. cikkének (4) bekezdését is módosította.

39 Márpedig nem vitatott, hogy az ekként módosított rendelkezés ténylegesen elismeri a fogyasztók azon jogát, hogy fellebbezést nyújtsanak be a végrehajtást elrendelő eljáró bíróságnak a jelzálogjog érvényesítése elleni kifogásukat elutasító határozatával szemben, amennyiben a kifogás azon szerződés valamely szerződési feltételének 93/13 irányelv 3. cikke értelmében vett tisztességtelen jellegén alapul, amely szerződésből a követelés származik, és amely a végrehajtás jogcímének alapját képezi.

40 Ennélfogva az említett rendelkezéssel létrehozott, ekként módosított eljárási rendszer lehetővé teszi a végrehajtást elrendelő eljáró bíróság számára, hogy a végrehajtási eljárás vége előtt és többfokú bírósági eljárás keretében értékelje egy olyan szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amely a tartozás összegének vagy a végrehajtási jogcímnek az alapját képezheti, ezen utóbbi esetben pedig lehetővé teszi az említett bíróság számára, hogy megállapítsa magának a jelzálogjog érvényesítése iránti, folyamatban lévő végrehajtási eljárásnak a semmisségét.

41 Következésképpen a Sánchez Morcillo és Abril García ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó eljárási rendszertől (C-169/14, EU:C:2014:2099, 43. pont) eltérően, egy ilyen nemzeti rendelkezés már nem teszi ki a fogyasztót - vagy akár családját - annak a kockázatnak, hogy ingatlanának kényszerértékesítése folytán elveszítse azt, amennyiben az ügy érdemében eljáró bíróság nem függesztheti fel a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást, és amennyiben a végrehajtást elrendelő eljáró bíróság az eladó, illetve szolgáltató kérelmének alapjául szolgáló szerződési feltétel érvényességének esetlegesen és legfeljebb is csak felületes vizsgálatát végzi el.

42 Amint arra persze a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott, a módosított LEC 695. cikkének (4) bekezdése ugyan elismeri a fogyasztó azon jogát, hogy fellebbezést nyújtson be azon szerződés valamely szerződési feltételének tisztességtelen jellegére alapított kifogást elutasító határozattal szemben, amely szerződésből a követelés származik, és amely a végrehajtás jogcímének alapját képezi, kizárja a fellebbezés köréből a kifogást elutasító határozatokat, amennyiben a kifogás a módosított LEC 695. cikkének (1) bekezdésében felsorolt egyéb okokon alapul. Az említett bíróság e tekintetben pontosítja, hogy a fellebbezés benyújtásához fűződő jog ilyetén korlátozása azonban nem érvényesíthető az eladóval, illetve szolgáltatóval szemben, aki - végrehajtást kérő hitelezőként - az eljárást megszüntetését elrendelő bármely határozattal szemben fellebbezést nyújthat be, függetlenül attól, hogy a határozat milyen kifogáson alapul.

43 E tekintetben azonban elegendő emlékeztetni arra, hogy a 93/13 irányelv hatálya a fogyasztóknak az általuk az eladókkal, illetve szolgáltatókkal kötött szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek alkalmazásával szembeni védelmére korlátozódik.

44 Következésképpen nem tartozik ezen irányelv hatálya alá az azon körülményhez kapcsolódó problémakör, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás értelmében a fogyasztóknak nem áll jogukban fellebbezést benyújtani a végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegére alapítottól eltérő jogalapra alapított kifogást elutasító határozattal szemben, ennélfogva pedig nem alkalmas arra, hogy sértse az irányelvvel a fogyasztó számára biztosítani kívánt védelem hatékonyságát.

45 Ebből következik, hogy a módosított LEC 695. cikkének (4) bekezdése immár olyan teljes körű és elégséges intézkedést biztosít a fogyasztók számára, amely ekként a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében megfelelő és hatékony eszköznek minősül ahhoz, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás keretében megszüntesse a jelzálogkikötést tartalmazó azon közokiratban szereplő tisztességtelen feltételek alkalmazását, amely alapján az eladók, illetve szolgáltatók a biztosítékul nyújtott ingatlanvagyont terhelő jelzálogjog érvényesítését megkezdik.

46 E tekintetben hozzá kell fűzni, hogy a végrehajtást elrendelő spanyol bíróság előtt lefolytatott bírósági eljárás jellemzői a 11/2014. sz. törvényerejű rendelettel bevezetett módosítást követően sem minősülnek olyan tényezőnek, amely érinthetné azt a jogi védelmet, amelyben a fogyasztóknak a 93/13 irányelv - Charta 7. cikkében garantált, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joggal, valamint a lakóhely tiszteletben tartásához való joggal, továbbá a Charta 47. cikkében szereplő hatékony bírósági védelem elvének szerves részét képező fegyveregyenlőség elvével összefüggésben értelmezett - említett 7. cikkének (1) bekezdése értelmében részesülniük kell (lásd: Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47 Elsősorban ugyanis hangsúlyozni kell, hogy a jelzálog érvényesítése iránti spanyol végrehajtási eljárás rendszere - egészében véve és az alapeljárásban alkalmazandó formájában - egyfelől már nem teszi ki a fogyasztót annak a kockázatnak, hogy ingatlanának kényszerértékesítése folytán azt még az előtt véglegesen és visszafordíthatatlanul elveszítse, hogy valamely bíróságnak lehetősége nyílna értékelni azon szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amelyre az eladó, illetve szolgáltató a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtásra irányuló kérelmét alapítja. Másfelől - a jelen végzés 40. és 41. pontjában megállapítottaknak megfelelően - ez az eljárási rendszer hatékonyan erősíti meg e tekintetben a bírósági felülvizsgálatot annak előírásával, hogy a fellebbviteli bíróság kétfokú bírósági eljárás keretében vizsgálhatja e szerződési feltétel első fokon eljáró bíróság által lefolytatott vizsgálatának megalapozottságát.

48 Másodsorban - ehhez hasonlóan - a jelzálog érvényesítése iránti, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló nemzeti végrehajtási eljárásban a fegyveregyenlőség elvének a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó tisztességtelen feltételek alkalmazásával kapcsolatban történő tiszteletben tartását illetően meg kell állapítani, hogy a LEC 695. cikke (4) bekezdésének módosítását követően az említett spanyol eljárási rendszer ténylegesen ésszerű lehetőséget kínál a fogyasztónak arra, hogy olyan körülmények között kezdeményezzen az ezen irányelvre alapított jogain alapuló peres eljárásokat, amelyek alapján már nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe a végrehajtást kérő hitelezővel, azaz az eladóval, illetve szolgáltatóval szemben (lásd ezzel szemben: Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, EU:C:2014:2099, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49 Ebben a kontextusban végül nem szükséges határozatot hozni a 93/13 irányelv Charta 34. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezésről. Mivel ugyanis - ellentétben az e bíróság által megállapítottakkal - a Chartának ez a rendelkezése nem a lakáshoz való jogot garantálja, hanem az EUMSZ 153. cikken alapuló szociálpolitikák keretében belül "a szociális támogatás[hoz] és lakástámogatás[hoz]" való jogot, ennek értelmezése nem releváns az alapügy megoldása szempontjából.

50 E megfontolások tükrében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv Charta 7. cikkével és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti rendelkezés, amelynek értelmében a fogyasztó - jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás alá vont adósként - kizárólag akkor nyújthat be fellebbezést a végrehajtás ellen emelt kifogást elutasító határozattal szemben, ha az elsőfokú bíróság nem adott helyt a végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegére alapított kifogásnak, noha az eladók, illetve szolgáltatók ezzel szemben az eljárást megszüntető bármely határozattal szemben fellebbezést nyújthat be, függetlenül a határozat alapjául szolgáló kifogás indokától.

A költségekről

51 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti rendelkezés, amelynek értelmében a fogyasztó - jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás alá vont adósként - kizárólag akkor nyújthat be fellebbezést a végrehajtás ellen emelt kifogást elutasító határozattal szemben, ha az elsőfokú bíróság nem adott helyt a végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegére alapított kifogásnak, noha az eladók, illetve szolgáltatók ezzel szemben az eljárást megszüntető bármely határozattal szemben fellebbezést nyújthat be, függetlenül a határozat alapjául szolgáló kifogás indokától.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.