BH 1988.1.4 A gyermektartásdíj felemelése iránti perben a bíróság a személyesen eljáró felperest a jogérvényesítési lehetőségekről széles körű tájékoztatásban köteles részesíteni [Csjt. 65. §, 69. §, Pp. 3. § (1) bek., 230. §, 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 3. § (1) bek., 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 3. § (1) bek., PK 108. sz.]*

A kerületi bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperes 1985. március 3-án született Kornél nevű gyermeke javára fizessen meg 570 forint alapösszegű, a havi keresete 20 százalékát kitevő gyermektartásdíjat.

A felperes újabb keresete a tartásdíj alapösszegének a felemelésére irányult, mert az alperes - a kereseti tényállítás szerint - a tartásdíj csökkentése érdekében munkahelyet változtatott, új munkáltatójánál havi 2000 forint munkabérért kötetlen munkaidőben dolgozik, de munkaviszonyán kívül jelentős többletjövedelemre is szert tesz, az új munkáltató azonban az alperes korábbi, 5000-6000 forintos jövedelme alapján a gyermektartásdíj 20 %-os mértékének megfelelő tartásdíj helyett csak az alapösszeget utalja át neki, az így folyósított 570 forint pedig az állandóan hörghurutos gyermek tartására nem elegendő, ő ugyanis a gyermek betegsége miatt kénytelen a gyermekgondozási segélyt igénybe venni.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. ítéletének indokolása szerint a felperes nem bizonyította, hogy a tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás következett be. T. M. és Ö. R. tanúk valószínűsítették ugyan, hogy az alperes a munkahelyén kívül egyéb munkákból is jövedelemhez jut, erre vonatkozó tényleges adatokat azonban nem tudtak adni.

A felperes a fellebbezésében a PK 108. számú állásfoglalásra hivatkozva hangsúlyozta, hogy az alperes a tartásdíj mértékének csökkentése érdekében változtatott munkahelyet. A munkaviszonyán kívül többletjövedelem szerzését az említett tanúk vallomásán kívül az is valószínűsíti, hogy gyermekgondozási díjat igénybe vevő házastársát és az e házasságából született gyermekét a havi 2000 forint keresetéből, amelyet a korábbi ítélet alapján az ő gyermeke javára megállapított tartásdíj alapösszege is terhel, képtelen volna eltartani.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az adott esetben a PK 108. számú állásfoglalás nem alkalmazható, mert a tartásdíj leszállításának igényével nem a kötelezett lépett fel. A jogosult a kötelezett tényleges jövedelemcsökkenése alapján a tartásdíj mértékének a felemelését jogszerűen nem kérheti, ha a korábban megállapított alapösszeget a kötelezett munkahely változtatásával együtt járó jövedelemcsökkenés ellenére megkapja. Ha azonban az alapösszegnek megfelelő tartásdíj a gyermek szükségleteinek fedezésére nem elegendő, a jogosult - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - "esetleg a százalékos mérték emelése iránti újabb perrel érheti el a célját". A gyermek életkora azonban erre egyelőre nem ad alapot, mert a nevezettnek a Csjt. 65. §-a szerinti szükségleteit a korábban megállapított tartásdíj még akkor is fedezi, ha a gyermek az életkorával együtt járó betegségeken átesik.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.