EH 2005.1345 Ha a munkavállaló (közalkalmazott) többműszakos munkakörben úgy dolgozik, hogy a műszakbeosztása állandó, a többműszakos munkarend egyik törvényi feltétele - a műszakbeosztás rendszeres váltakozása - hiányában műszakpótlékra nem jogosult [Mt. 117. § (1) bek. e) pont, 146. § (2) bek.].
Az alperesnél portás munkakörben alkalmazott felperesek keresetükben műszakpótlék, munkaszüneti napi pótlék és szabadságra járó távolléti díj különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy több műszakos, folytonos munkarendben dolgoztak.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest az I. rendű felperes részére 4742 forint, a II. rendű felperes részére pedig 4114 forint és ezek kamatai megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság a per adatai alapján - különösen a beszerzett könyvszakértői véleményre és a felperesek azon nyilatkozatára figyelemmel, hogy rendszeresen 18 órától másnap reggel 6 óráig dolgoztak - azt állapította meg, hogy az alperes a felpereseket nem többműszakos munkarendben foglalkoztatta. Ezért a felperesek keresetét csupán a szabadságidőre járó távolléti díj különbözete tekintetében találta alaposnak a szakértői véleményben kimunkált összegben.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatva a marasztalás összegét az I. rendű felperes javára 441 966 forintra, a II. rendű felperes javára 323 281 forintra felemelte azzal, hogy ezen összegek műszakpótlék, távolléti díj különbözet és munkaszüneti napra járó pótlék címén illetik meg a felpereseket.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a portás munkakörben dolgozó felperesek napi munkaideje 12 óra volt, amit I. rendű felperes túlnyomórészt 18 órától 06 óráig, míg a II. rendű felperes váltakozva 06 órától 18 óráig vagy 18 órától 06 óráig teljesített. A portaszolgálat hétvégén és ünnepnapokon is működött. A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott felperesek közül a II. rendű felperes foglalkoztatása 1998. február 1-jétől váltó portaszolgálatban történt.
A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - arra a következtetésre jutott, hogy mindkét felperes folytonos, többműszakos munkarendben dolgozott, ugyanis a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladta a felperesek napi teljes munkaidejét, emellett a felperesek időszakonként rendszeresen, egy-egy napon belül egymást felváltva végezték azonos tevékenységüket. Ezért megállapította, hogy a felperesek mint többműszakos, folytonos munkarendben foglalkoztatott portások, műszakpótlékra és ennek figyelembevételével számított munkaszüneti napi díjazásra, illetve szabadságra járó távolléti díj különbözetre jogosultak. Ennek összegszerűségét a könyvszakértői szakvélemény alapján állapította meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályokkal összhangban álló új határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Eljárásjogi szempontból jogszabálysértőnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság már a szakértőt kirendelő végzésében előzetesen állást foglalt, amikor a felperesek járandóságait folytonos munkarendben történt foglalkoztatás szerint kérte összeállítani. Érdemben azért tartotta jogszabálysértőnek a másodfokú ítéletet, mert a jogalap megállapításánál nem vette figyelembe, hogy a felperesek műszakbeosztása rendszeresen nem változott, így nem valósult meg a többműszakos foglalkoztatás. Hangsúlyozta, hogy az éjszakai munkavégzésért járó bérpótlékot a felperesek számára mindig megfizette.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem részben, a következők szerint alapos.
1. A másodfokú bíróság által megállapított - a felülvizsgálati kérelemben sem vitatott - irányadó tényállás szerint az I. rendű felperes (néhány kivételtől eltekintve) rendszeresen 18 órától reggel 6 óráig teljesített szolgálatot, míg II. rendű felperes - úgynevezett váltóportásként - váltakozva, 18 órától reggel 6 óráig, illetve reggel 6 órától 18 óráig dolgozott. A portaszolgálat hétvégén és munkaszüneti napon is, tehát megszakítás nélkül működött.
A Kjt. 80. §-a alapján a közalkalmazottak tekintetében is irányadó Mt. 146. § (2) bekezdése alapján a többműszakos munkaidő-beosztásban, illetve a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottaknak jár műszakpótlék.
A Kjt. 59. §-a alapján alkalmazandó Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontja szerint többműszakos a munkarend, ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét és a munkavállalók időszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket.
E rendelkezések értelmében, az ítélkezési gyakorlat szerint nem jár műszakpótlék a munkavállalónak - mert nem minősül többműszakos munkarendben foglalkoztatottnak - ha műszakbeosztása állandó, tehát rendszeresen nem változik.
A másodfokú bíróság tévesen nem vette figyelembe az általa helyesen rögzített tényállást, amely szerint a két felperes munkarendje egymástól eltérő volt. Az I. rendű felperes (néhány kivételtől eltekintve) mindig 18 órától reggel 6 óráig, tehát azonos műszakban dolgozott, így az ő esetében nem valósult meg a többműszakos munkarend egyik törvényi feltétele, a műszakbeosztás időszakonkénti rendszeres váltakozása. Többműszakos munkarend hiányában műszakpótlék nem illette meg, ennél fogva a megszakítás nélküli munkarend sem jogosította emelt összegű műszakpótlékra.
A jogerős ítélet az elsőfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezését az I. rendű felperes tekintetében az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontjába, 146. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértéssel változtatta meg, és kötelezte az alperest I. rendű felperes javára műszakpótlék és erre tekintettel munkaszüneti napi pótlék, illetve szabadságidőre járó munkabér-különbözet megfizetésére.
2. A II. rendű felperes esetében a felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul vitatta a műszakpótlékra való jogosultság megállapítását. A perben az alperesi kollégiumigazgató maga is úgy nyilatkozott, hogy a II. rendű felperes váltóportás munkakörével a váltott műszakban végzendő munka vele járt. A II. rendű felperes tehát az I. rendű felperestől eltérően időszakonként rendszeresen váltakozó műszakbeosztásban dolgozott, megszakítás nélküli munkarendben. Erre figyelemmel az alperes II. rendű felperes tekintetében a marasztalása jogalapját tévesen támadta, az összegszerűséget pedig - amelyet a bíróság a kiegészített könyvszakértői vélemény alapján állapított meg - a felülvizsgálati kérelem nem érintette.
A perben becsatolt portai beosztásról készített kimutatás szerint (a 7. sorszámú irat) a portásszolgálat megszakítás nélküli volt. E, perben nem vitatott tényre a bíróság a szakértőt kirendelő végzésében eljárási jogszabálysértés nélkül utalhatott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az I. rendű felperesre vonatkozó jogszabálysértő rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a munkaügyi bíróság ítéletének az I. rendű felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta, míg egyebekben - az alperest a II. rendű felperes javára marasztaló részében - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.