BH 1996.11.587 I. A tulajdoni lapról hiteles másolat kiadása a földhivatal alaptevékenységéhez tartozik, az része a földügyi szakigazgatásnak, következésképpen államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenység.

II. Amennyiben az ingatlan eredeti és valódi adatokat tartalmazó tulajdoni lapja nem található, úgy a földhivatal nyomban köteles olyan intézkedéseket tenni, amelyek a visszaélést akadályozzák; ugyanilyen fontos feladata annak meggátlása, hogy valótlan adatokat tartalmazó tulajdoni lap kerüljön a nyilvántartásba [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek. 355. § (4) bek. 116. § (2) bek., 1972. évi 31. tvr. 1-3. §, 33. § (2) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 114. § (1)-(2) bek. 1/1990. (VI. 26.) FM r. 2. § (1) bek., PK 42.].

Az elsőfokú bíróság helyt adott a felperes keresetének, és a földhivatal alperest 6 400 000 forint, továbbá ezen összegnek 1993. július 2. napjától számított kamata megfizetésére kötelezte. Tényként állapította meg, hogy a felperes 1993. március 2-án a magát O. F.-nek kiadó személy részére - a P. Vállalkozási Iroda munkatársa, K. A. közvetítésével - azzal adott 6 400 000 forint kölcsönt, hogy azt a kamatokkal együtt 1993. július l. napjáig fogja visszakapni. A kölcsönvevő előzetesen sajátjaként mutatta meg a felperesnek a Budapest III. kerületében, a B. u. 5. szám alatti ingatlant, és erről felmutatta az alperes által 1993. február 24-én készített tulajdoni lap másolatát. Az okirat szerint a perbeli ingatlannak öröklés jogcímén Ő. F. a tulajdonosa. A felek aláírták a kölcsönszerződést, amely a felperes javára az ingatlanon jelzálogjogot biztosított. Egyidejűleg a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet is elkészítették, és aláírták. A kölcsönszerződést és a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet még 1993. március 2-án K. A. benyújtotta az alperesi földhivatalhoz, ahol az okiratokat érkeztették, és a benyújtott kérelmet egyúttal a tulajdoni lapon széljegyként is rögzítették. K. A. nyomban kiváltotta a széljegyet is feltüntető tulajdoni lap másolatát, és ennek felmutatásával a jelenlétében adta át a felperes a kölcsönt az Ő. F.-nek nevezett személy részére. A kölcsönvevő az első részletét esedékességekor nem fizette vissza, és a felperes számára elérhetetlenné vált. Kutatásainak eredményeként megállapította, hogy az ingatlannak nem Ő. F., hanem D. G. a tulajdonosa, akitől azt 1993. február 17-én három hónapra egy magát S. Gy.-nek kiadó személy bérbe vette. Miután D. G. ingatlanának tulajdoni lapját az alperesnél nem találták, a tulajdonos ennek pótlása iránt eljárást kezdeményezett. A szükséges okiratok benyújtását követően az alperes 1993. április 7-én kiállította a perbeli ingatlanra a póttulajdoni lapot. Ennek következményeként az alperes az 1993. május 5-én hozott határozatával a felperesnek a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmét elutasította. Az első fokú döntést a Fővárosi Földhivatal helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a perbeli ingatlannak nem Ő. F. a tulajdonosa. Egyik döntés sem tér ki arra, hogy az ingatlan tulajdoni lapját pótolni kellett.

A Fővárosi Földhivatal vezetőjének feljelentésére a rendőrség különösen nagy értékre elkövetett csalás bűntette miatt indított nyomozást. Ennek során megállapították, hogy Ő. F.-től még 1991-ben ellopták a személyi igazolványát, S. Gy. pedig 1993. januárjában 5000 forintért adta át egy ismeretlen részére. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elkövető személyét nem sikerült megállapítani, a nyomozó hatóság ezért a nyomozást megszüntette.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tulajdoni lapról másolatok kiadása nem államigazgatási jellegű tevékenység hanem az alperes szolgáltatása. Az alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással állapította meg. Miután a perbeli ingatlanra vonatkozóan az adott időszakban az alperesnél valótlan tartalmú tulajdoni lapot kezeltek, és adtak erről másolatot, fennáll az alperes súlyos, jogellenes mulasztása. A felelősségét kimentő körülményre az alperes nem tudott hivatkozni. Az egyetemleges kárfelelősség [Ptk. 344. § (1) bek.] miatt az alperes arra sem hivatkozhat, hogy a felperessel szemben elsődlegesen az állítólagos Ő. F. tartozik helytállani. Az elsőfokú bíróság az okirat és a tanúvallomások alapján bizonyítottnak találta, hogy a felperes a kölcsön összegét valóban átadta a kölcsönvevőnek.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította károsodását és az alperes jogellenes magatartását sem. Vitatta, hogy a felperes birtokában lévő tulajdoni lap másolata az alperesi hivatalból került ki. Véleménye szerint az adott esetben a kölcsönszerződés aláírásából még nem következik, hogy a felperes ténylegesen kölcsönzött volna. Iratellenes az elsőfokú bíróság hivatkozása arra, hogy a tulajdoni lap valódiságát a büntetőeljárás során sem kérdőjelezték meg.

A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Becsatolta az általa megbízott igazságügyi okmány és vegyész szakértő szakvéleményét, amely szerint a perbeli tulajdoni lap másolatát 1993. március 2-án az alperes adta ki.

A földhivatal alperes fellebbezése az alábbiak szerint nem megalapozott.

A rendelkezésre álló iratok és a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti, és részben módosítja. A Fővárosi Földhivatal vezetője a rendőrséggel az 1993. július 20-án küldött feljelentésében - egyebek mellett - azt is közölte, hogy 1993. év elejétől az alperes heteken át többszöri sürgetés ellenére sem tudta az ingatlan tulajdoni lapját az "igazi" tulajdonos, D. G. részére bemutatni, illetve arról másolatot szolgáltatni, mivel az a betéttárból eltűnt. E tulajdonos 1993. március 30-án kérte írásban az alperestől, hogy az ingatlanának a tulajdoni lapjára személyes közreműködése nélkül semminemű változást ne jegyezzen be. Arról is tájékoztatta, hogy 1992. február 10-e óta nem kötött olyan jogügyletet, amely bejegyzést igényelt volna. Az elveszett tulajdoni lap pótlása iránti kérelmét az alperes 1993. április 2-án foglalta jegyzőkönyvbe. 1993. március 2-án a tulajdoni lapra a széljegyet az alperes ügyintézője, Sz. A. vezette rá. A felperes 6 100 000 forintot adott kölcsön, a kamatokkal együtt kellett volna 6 400 000 forintot visszakapnia. A nyomozás során nem vizsgálták a tulajdoni lap másolatának hitelességét.

Az előbbiek szerint kiegészített és módosított tényállás alapján is helyes volt az elsőfokú bíróság döntése. Döntésének indokolása azonban részben kiegészítésre és módosításra szorul.