62015CJ0298[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. április 5. UAB "Borta" kontra VĮ Klaipėdos valstybinio jūrų uosto direkcija. A Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Közbeszerzési szerződések - 2004/17/EK irányelv - Az ezen irányelvben előírt értékhatárt el nem érő szerződés - EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk - Alvállalkozás igénybevételére vonatkozó korlátozás - Közös ajánlat benyújtása - Az ajánlattevők szakmai kapacitása - Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció módosításai. C-298/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2017. április 5. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Közbeszerzési szerződések - 2004/17/EK irányelv - Az ezen irányelvben előírt értékhatárt el nem érő szerződés - EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk - Alvállalkozás igénybevételére vonatkozó korlátozás - Közös ajánlat benyújtása - Az ajánlattevők szakmai kapacitása - Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció módosításai"

A C-298/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (litván legfelsőbb bíróság) a Bírósághoz 2015. június 18-án érkezett, 2015. június 12-i határozatával terjesztett elő

a "Borta" UAB

és

a Klaipėdos valstybinio jūrų uosto direkcija VĮ

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, A. Tizzano, a Bíróság elnökhelyettese (előadó), A. Borg Barthet, E. Levits és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. június 1-jei tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a "Borta" UAB képviseletében V. Kilišauskaitė advokatė,

- a Klaipėdos valstybinio jūrų uosto direkcija VĮ képviseletében N. Šilaika advokatas, valamint A. Vaitkus, A. Kamarauskas, I. Vaičiulis és L. Rudys,

- a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas, A. Svinkūnaitė és R. Butvydytė, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Jokubauskaitė és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. december 1-jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2013. december 13-i 1336/2013/EU bizottsági rendelettel (HL 2013. L 335., 17. o.) módosított, a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról [helyesen: a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatások területén a közbeszerzési eljárások összehangolásáról] szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 19. o.; a továbbiakban: 2004/17 irányelv) értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a "Borta" UAB (a továbbiakban: Borta) és a Klaipėdos valstybinio jūrų uosto direkcija VĮ (klaipedai állami tengeri kikötői igazgatóság, Litvánia; a továbbiakban: kikötőhatóság) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy jogszerű-e az e kikötő rakpartjának felújítását célzó építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésnek az ajánlattételhez szükséges dokumentációja.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2004/17 irányelv (9) preambulumbekezdése kimondja:

"(9) A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők által odaítélt közbeszerzési szerződések verseny előtt történő megnyitásának biztosítása érdekében tanácsos rendelkezéseket kidolgozni egy bizonyos érték feletti szerződések közösségi koordinációjára. [...]

A közösségi összehangoló rendelkezések alkalmazását szükségessé tevő értéket el nem érő közbeszerzési szerződések esetében helyénvaló felidézni a Bíróság által kialakított joggyakorlatot, amely szerint a Szerződések [...] szabályai és elvei alkalmazandók."

4 Ezen irányelv 16. cikke a következőképpen rendelkezik: "Ezt az irányelvet olyan szerződésekre kell alkalmazni, [...] amelyek becsült, hozzáadottérték-adó nélküli értéke eléri a következő értékhatárt: [...]

b) építési beruházásra irányuló szerződések esetében 5186000 [euró]."

5 Az említett irányelv 37. cikke a következőképpen szól:

"Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban az ajánlatkérő kérheti az ajánlattevőtől, illetve valamely tagállam kötelezheti az ajánlatkérőt arra, hogy kérje az ajánlattevőtől, hogy ajánlatában jelölje meg a szerződésnek azt a részét, amelyre nézve harmadik személlyel alvállalkozói szerződést kíván kötni, valamint a javasolt alvállalkozókat. Ennek megjelölése nem érinti a fő gazdasági szereplő felelősségének a kérdését."

6 A 2004/17 irányelv 38. cikke értelmében:

"Az ajánlatkérő különleges feltételeket állapíthat meg valamely szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve, hogy e feltételek összeegyeztethetők a közösségi joggal, és szerepelnek a pályázati felhívásként használt hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban. [...]"

7 Ezen irányelv 54. cikke előírja:

"(1) A nyílt eljáráshoz kiválasztási szempontokat meghatározó ajánlatkérő a szempontok meghatározását a gazdasági szereplők rendelkezésére álló objektív szabályokkal és szempontokkal összhangban végzi.

[...]

(6) Amennyiben az (1) [...] bekezdésben említett szempontok a gazdasági szereplő műszaki és/vagy szakmai alkalmasságára vonatkozó követelményeket tartalmaznak, a gazdasági szereplő szükség esetén és egy adott szerződés tekintetében egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodhat, a közötte és az e szervezetek között fennálló kapcsolat jogi jellegétől függetlenül. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő számára, hogy a szerződés teljesítéséhez ezek az erőforrások a rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a szükséges erőforrásokat a gazdasági szereplő rendelkezésére bocsátják.

Ugyanezen feltételek mellett a gazdasági szereplők 11. cikkben említett csoportja is támaszkodhat a csoport tagjainak vagy más szervezeteknek a kapacitására."

8 Az említett irányelvnek "A szerződés odaítéléséről szóló hirdetményben feltüntetendő adatok" című XVI. mellékletének I. része kimondja:

"I. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételre szánt adatok [...] [...]

10. Adott esetben annak feltüntetése, hogy a szerződés alvállalkozás tárgyát képezte-e, illetve képezheti-e.

13. Nem kötelező adatok: [...]"

- a szerződés harmadik személyeknek alvállalkozásba kiadott, illetve kiadható része és annak értéke,

A litván jog

A közbeszerzési szerződésekről szóló litván törvény

9 A Lietuvos Respublikos viešųjų pirkimų įstatymas (a közbeszerzési szerződésekről szóló litván törvény, a továbbiakban: közbeszerzési törvény) 24. cikkének (5) bekezdése kimondja:

"A közbeszerzési dokumentáció előírja, hogy a részvételre jelentkező vagy az ajánlattevő nevezze meg az ajánlatában [...] az általa igénybe venni szándékozott alvállalkozókat, valamint előírhatja, hogy a részvételre jelentkező vagy az ajánlattevő jelölje meg az ajánlatában a szerződésnek azt a részét, amelyet alvállalkozásba kíván adni [...]. Alvállalkozóknak építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés teljesítése érdekében történő igénybevétele esetén a nyertes ajánlattevőnek kell elvégeznie az ajánlatkérő által meghatározott fő munkákat. [...]"

10 A közbeszerzési törvény 27. cikkének (4) bekezdése szerint:

"Az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejártát megelőzően kifejtheti (pontosíthatja) a közbeszerzési dokumentációban foglaltakat."

11 A közbeszerzési törvény 32. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy adott esetben valamely konkrét közbeszerzés során az ajánlattevő más gazdasági szereplők kapacitására támaszkodhat a köztük lévő jogviszony jellegétől függetlenül. Ebben az esetben az ajánlattevőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő számára, hogy a rendelkezésére állnak majd a szerződés végrehajtásához szükséges e források. Ugyanezen feltételek mellett gazdasági szereplők csoportja is támaszkodhat a csoport tagjainak vagy más gazdasági szereplőknek a kapacitására.

Az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció

12 Az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentációnak az ajánlattevők szakmai kapacitására vonatkozó követelményeket tartalmazó 3.2.1 kikötése szerint:

"Az ajánlattevő által az elmúlt öt évben vagy (amennyiben az ajánlattevő öt évnél kevesebb ideje működik) az ajánlattevő bejegyzésének időpontjától számított időszakban végzett fő építési és telepítési munkálatokra (a tengeri kikötői rakpart építési és felújítási munkálatai) vonatkozó átlagos éves munkamennyiségnek el kell érnie az 5000000 [litván litas] LTL-t (1448100,09 euró) héa nélkül."

13 Ezen ajánlattételhez szükséges dokumentációnak a több ajánlattevő által együttműködési megállapodás keretében benyújtott közös ajánlatra vonatkozó 4.2.3 kikötése a következőképpen rendelkezik:

"Az együttműködési megállapodásban meg kell határozni a szerződés teljesítése érdekében eljáró felek kötelezettségvállalásait és e kötelezettségvállalások százalékos arányát [...]. A szolgáltatások mennyiségének ezen felosztása csak a felekre irányadó, az ügyfelet ([a kikötőhatóság]) semmiképpen nem kötelezi."

14 Az említett ajánlattételhez szükséges dokumentáció egymást követő felülvizsgálatokból eredő változatának 4.3 kikötése kimondja:

"Amennyiben az ajánlattevők együttműködési megállapodás keretében nyújtanak be ajánlatot, legalább az [e szerződésben] részes egyik félnek vagy az említett szerződés értelmében eljáró valamennyi félnek [...] együttesen meg kell felelnie az ajánlattételhez szerződési dokumentáció 3.2.1 [...] [kikötésében] foglaltaknak. Valamely fél [együttműködési megállapodás] keretében nyújtott hozzájárulásának (az elvégzett munkák mennyiségének) arányosnak kell lennie az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 3.2.1 [kikötésében] foglalt követelménynek való megfelelés érdekében nyújtott [...] hozzájárulásának, valamint a szerződés tényleges odaítélését követően (a szerződés teljesítése keretében) elvégzett munkák mennyiségének. [...] A kikötőhatóság a közbeszerzésekről szóló [...] törvény 24. cikkének (5) bekezdése értelmében a munkák mennyiségi listája "építkezés" című részének 1.2.8 pontjában megjelöli a fő munkákat, amelyeket következésképpen a nyertes ajánlattevőnek magának kell elvégeznie."

15 Ugyanezen ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.4 kikötése kifejti, hogy alvállalkozók igénybevétele esetén az ajánlattevőnek meg kell jelölnie a "nem fő" munkáknak minősülő munkák keretében ez utóbbiak által elvégzendő munkák mennyiségét, és hozzáteszi, hogy a 3.2.1 kikötésben foglalt követelményeknek való megfelelés vizsgálatakor az említett alvállalkozók tapasztalatát nem veszik figyelembe.

16 Ezen ajánlattételhez szükséges dokumentáció 7.2 kikötése lehetővé teszi, hogy a kikötőhatóság az ajánlattételi határidő lejártát megelőzően saját kezdeményezésére pontosítsa az ajánlattételhez szükséges dokumentációt.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 2014. április 2-án a kikötőhatóság nyílt eljárásban ajánlati felhívást tett közzé a klaipėdai (Litvánia) állami tengeri kikötő rakpartjának felújítására vonatkozó, építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélése tárgyában. Ezen ajánlati felhívást 2014. április 5-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában is közzétették. A Borta részt vett e közbeszerzési eljárásban.

18 Az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció az eredeti változatának 4.3 kikötésében átvette a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdésében foglalt, alvállalkozásra vonatkozó rendelkezéseket, és egyébiránt kimondta, hogy az ezen ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.2.3 kikötésének megfelelően több ajánlattevő által együttműködési megállapodás keretében benyújtott közös ajánlat (a továbbiakban: közös ajánlat) esetén vagy az ajánlattevőknek együttesen, vagy pedig közülük az egyik ajánlattevőnek meg kell felelnie az e dokumentáció 3.2.1 kikötésében megállapított, szakmai kapacitásra vonatkozó követelményeknek.

19 Két egymást követő felülvizsgálat után, amelyek közül az elsőre a kikötőhatóság kezdeményezésére, a másodikra pedig a Borta által felhozott kifogásokat követően került sor, az említett 4.3 kikötés e rendelkezéseket kiegészítette azzal, hogy ilyen közös ajánlat benyújtása esetén az egyes ajánlattevők által az említett követelményeknek való megfelelés érdekében nyújtott hozzájárulásnak arányosnak kell lennie a munkák azon részével, amelyet az egyes ajánlattevők az együttműködési megállapodás értelmében kötelesek elvégezni, és amelyet a szerződés odaítélése esetén ténylegesen elvégeznek majd.

20 E felülvizsgálatok miatt, amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétettek, a kikötőhatóság az ajánlattételi határidőt meghosszabbította.

21 Mivel e hatóság elutasította a Borta által az említett második felülvizsgálattal szemben benyújtott újabb kifogásokat, e társaság a fent említett 4.3 kikötés megsemmisítése iránti keresetet terjesztett a Klaipėdos apygardos teismas (klaipėdai regionális bíróság, Litvánia) elé, vitatva mind e kikötés tartalmának jogszerűségét, mind pedig azt, hogy az említett hatóságnak egyáltalán lehetősége volt a kikötést módosítani. Mivel e keresetet az említett bíróság 2014. augusztus 18-i határozatával elutasította, amelyet fellebbezés keretében a Lietuvos apeliacinis teismas (litván fellebbviteli bíróság) 2014. november 13-i végzésében helybenhagyott, a Borta felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (litván legfelsőbb bíróság) elé.

22 Ez utóbbi bíróság az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálása érdekében azt kérdezi, hogy a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése összeegyeztethető-e az uniós joggal és különösen a 2004/17 irányelvvel, amely cikk (5) bekezdésére az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.3 kikötése utal, amennyiben e cikk megtiltja, hogy az ajánlatkérő által "fő" munkáknak minősített munkákat alvállalkozásba adják. A nemzeti bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban is, hogy az említett felülvizsgált 4.3 kikötés ezen irányelvre tekintettel jogszerű-e annyiban, amennyiben e kikötés megköveteli, hogy több ajánlattevő által benyújtott közös ajánlat esetén az egyes ajánlattevők által a szakmai kapacitásra vonatkozó követelményeknek való megfelelés érdekében nyújtott hozzájárulás arányos legyen a munkák azon részével, amelyet az egyes ajánlattevők a szerződés odaítélése esetén ténylegesen elvégeznek majd. Ennek keretében a kérdést előterjesztő bíróság továbbá azt kérdezi, hogy a kikötőhatóság a hirdetmény közzétételét követően módosíthatta-e ugyanezen kikötés első változatát, anélkül hogy ne sértette volna meg az említett irányelvet, és különösen az abból eredő egyenlő bánásmód elvét és az átláthatósági kötelezettséget.

23 E bíróság úgy véli, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik e kérdések előzetes döntéshozatali eljárás keretében való megválaszolására. Kétségtelen, hogy az alapügyben szóban forgó szerződés értéke nem éri el a 2004/17 irányelv 16. cikkének b) pontjában előírt 5186000 eurós értékhatárt, amely alatt az irányelv nem alkalmazható. Egyrészt azonban e szerződés egyértelműen határokon átnyúló érdeket képvisel, amint ezt mutatja két külföldi vállalkozásnak - köztük a nyertes ajánlattevőnek - a közbeszerzési eljárásban való részvétele, valamint az ajánlati felhívásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele is. Másrészt a kikötőhatóság szándéka mindenesetre az volt, hogy ezen ajánlati felhívást a 2004/17 irányelvben szabályozott közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó szabályok hatálya alá vesse, és a litván jogalkotó úgy döntött, hogy az ezen irányelvben foglalt szabályok közül néhányat kiterjeszt a fent említett értékhatárt el nem érő szerződésekre is.

24 E körülmények között a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (litván legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A 2004/17 irányelv 37., 38., 53. és 54. cikkét úgy kell-e érteni és értelmezni, akár együttesen, akár külön-külön (de az említett rendelkezésekre való korlátozás nélkül), miszerint:

a) azokkal ellentétes az a nemzeti szabály, amely értelmében, ha valamely építési beruházásra irányuló szerződés teljesítéséhez alvállalkozót vesznek igénybe, az ajánlatkérő által megjelölt fő munkát a szállítónak kell elvégeznie?

b) azokkal ellentétes a beszerzési dokumentációban szereplő, a szállítók szakmai kapacitásainak halmozására szolgáló, a vitatott ajánlattételhez szükséges dokumentációban az ajánlatkérő által meghatározotthoz hasonló azon rendszer, amely előírja, hogy az adott gazdasági szereplő (egy [együttműködési megállapodásban] részes fél) szakmai kapacitását képviselő résznek meg kell felelnie az általa a közbeszerzési szerződés szerint ténylegesen elvégzendő konkrét munkának?

2) A 2004/17 irányelv 10., 46. és 47. cikkét úgy kell-e érteni és értelmezni, akár együttesen, akár külön-külön (de az említett rendelkezésekre való korlátozás nélkül), miszerint:

a) a szállítókkal szembeni egyenlő bánásmód és az átláthatóság elve nem sérül, ha az ajánlatkérő:

- a beszerzési dokumentációban előre előírja a szállítók szakmai kapacitásainak halmozására vonatkozó általános lehetőséget, de nem határozza meg az említett lehetőség végrehajtásának rendszerét;

- ezt követően, a közbeszerzési eljárás során a szállítók szakmai kapacitásainak halmozására vonatkozó egyes korlátozások előírásával közelebbről meghatározza a szállítók minősítésének értékelését illető követelményeket;

- a minősítési követelmények pontosabb meghatározása miatt meghosszabbítja az ajánlattétel benyújtási határidejét, és ezt a határidő-hosszabbítást a Hivatalos Lapban közzéteszi?

b) a szállítók kapacitásainak halmozására vonatkozó korlátozást nem kell világosan előre feltüntetni, ha az ajánlatkérő tevékenységének adott jellege és a közbeszerzési szerződés különös jellemzői miatt ez a korlátozás előrelátható és indokolható?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

25 A litván kormány az írásbeli észrevételeiben, valamint a Bíróság előtti tárgyaláson azzal érvelt, hogy a feltett kérdések megválaszolása érdekében nemcsak a 2004/17 irányelvet kell figyelembe venni, hanem a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2014. L 94., 243. o.; helyesbítés: HL 2014. L 327., 9. o.) is, mivel a litván jogalkotó úgy döntött, hogy még a 2014/25 irányelv elfogadása előtt annak egyes rendelkezéseit, és különösen az alvállalkozásra vonatkozó 79. cikkének (3) bekezdését felveszi a belső jogába.

26 Ezzel szemben az Európai Bizottság azzal érvelt, hogy nem szükséges értelmezni sem a 2004/17 irányelvet, sem pedig a 2014/25 irányelvet, hanem az EUM-Szerződés alapvető szabályaira és alapelveire tekintettel kell megválaszolni a feltett kérdéseket.

27 Először is a 2014/25 irányelvet illetően mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az alkalmazandó irányelv főszabály szerint az, amelyik abban az időpontban van hatályban, amikor az ajánlatkérő szerv kiválasztja az általa követendő eljárást, és véglegesen eldönti, hogy fennáll-e előzetes versenyeztetési kötelezettség a közbeszerzési szerződés odaítélésénél. Ezzel szemben nem alkalmazandók azon irányelv rendelkezései, amely átültetésének határideje ezen időpontot követően járt le (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7-iPartner Apelski Dariusz ítélet, C-324/14, EU:C:2016:214, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 Márpedig a jelen ügyben az alapügyben szóban forgó ajánlati felhívást 2014. április 2-án tették közzé, miközben a 2014/25 irányelv 2014. április 17-én lépett hatályba, és 2016. április 18-i hatállyal helyezte hatályon kívül a 2004/17 irányelvet, mikor is lejárt az átültetésének határideje. Ezenkívül, noha a litván kormány azt állítja, hogy a 2014/25 irányelv egyes rendelkezéseit még az irányelv elfogadását megelőzően felvette belső jogába, e kormány az írásbeli észrevételeiben azt is elismerte, hogy az alapügyben szóban forgó releváns tények bekövetkezésének időpontjában ezen irányelvet még nem ültették át a belső jogba.

29 E körülmények között a 2014/25 irányelv a feltett kérdések megválaszolása érdekében nem vehető figyelembe.

30 Másodszor a 2004/17 irányelvet illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó szerződés értéke nem éri el a 2004/17 irányelv 16. cikkének b) pontjában előírt 5186000 eurós értékhatárt. Ennélfogva ezen irányelv a szerződésre nem alkalmazható (lásd analógia útján: 2015. április 16-iEnterprise Focused Solutions ítélet, C-278/14, EU:C:2015:228, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal azon az állásponton van, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a feltett kérdések eldöntésére, és hogy az említett irányelv rendelkezéseinek értelmezését igazolják a jelen ítélet 23. pontjában kifejtett indokok.

32 A Bíróság előtti tárgyaláson a litván kormány, amely egyetért a kérdést előterjesztő bíróság elemzésével, kifejtette, hogy a litván jogszabályok értelmében az ajánlatkérő szerv választhat, hogy egy olyan szerződés odaítélésére vonatkozó eljárást, amelynek értéke nem éri el a fent említett értékhatárt, vagy a 2004/17 irányelvben megállapított szabályoknak veti alá, vagy pedig a nemzeti jogban az ilyen típusú szerződésekre előírt egyszerűsített eljárást folytatja le. E kormány szerint az említett szerv, amennyiben - amint a jelen ügyben is - az első lehetőséget választja, köteles teljes mértékben alkalmazni ezen irányelv rendelkezéseit.

33 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely nemzeti jogszabály az érintett uniós jogi aktus hatálya alá nem tartozó helyzetekre adott megoldásaiban összhangban van az e jogi aktussal elfogadott megoldásokkal, az Uniónak kétségtelenül érdeke fűződik ahhoz, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések elkerülése érdekében egységesen értelmezzék az említett jogi aktusból átvett rendelkezéseket (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18-iNolan ítélet, C-583/10, EU:C:2012:638, 46. pont; 2013. november 7-iRomeo ítélet, C-313/12, EU:C:2013:718, 22. pont).

34 Így igazolt valamely uniós jogi aktus rendelkezéseinek értelmezése olyan helyzetekben, amelyek nem tartoznak e jogi aktus hatálya alá, ha e rendelkezéseket a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen helyzetekre, az e helyzetek és az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetek azonos módon történő kezelésének biztosítása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18-iNolan ítélet, C-583/10, EU:C:2012:638, 47. pont; 2013. november 7-iRomeo ítélet, C-313/12, EU:C:2013:718, 22. és 23. pont; 2016. január 14-iOstas celtnieks ítélet, C-234/14, EU:C:2016:6, 20. pont).

35 Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlatból következik továbbá az is, hogy amikor a jelen ítélet előző két pontjában említett feltételek nem teljesülnek, a Bíróság annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatalra kérdést előterjesztő bíróság részére hasznos választ adjon, figyelembe veheti az uniós jog olyan normáit, amelyekre e bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében nem hivatkozott (2015. április 16-iEnterprise Focused Solutions ítélet, C-278/14, EU:C:2015:228, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Közelebbről egy olyan szerződés odaítélését illetően, amely az értékére tekintettel nem tartozik a 2004/17 irányelv hatálya alá, a Bíróság figyelembe veheti az EUM-Szerződés alapvető szabályait és általános elveit, különösen e Szerződés 49. és 56. cikkét, és az azokból eredő egyenlő bánásmód elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az átláthatósági kötelezettséget, amennyiben a szóban forgó szerződés egyértelműen határokon átnyúló érdeket képvisel. Az ilyen szerződéseknek ugyanis, noha nem esnek a 2004/17 irányelv hatálya alá, továbbra is tiszteletben kell tartaniuk e szabályokat és elveket (lásd ebben az értelemben: 2009. december 23-iSerrantoni és Consorzio stabile edili ítélet, C-376/08, EU:C:2009:808, 22-24. pont; 2014. december 18-iGenerali-Providencia Biztosító ítélet, C-470/13, EU:C:2014:2469, 27. pont; 2016. október 6-iTecnoedi Costruzioni ítélet, C-318/15, EU:C:2016:747, 19. pont).

37 A fentiek fényében kell minden egyes feltett kérdés vonatkozásában megvizsgálni, hogy a jelen ítélet 33. és 34. cikkében kifejtett megfontolásokra tekintettel a jelen ügyben a 2004/17 irányelv rendelkezéseinek értelmezése indokolt-e, vagy pedig az ezen ítélet 35. és 36. pontjában szereplő megfontolásokra figyelemmel az EUM-Szerződés fent említett alapvető szabályai és általános elvei fényében kell megválaszolni e kérdéseket.

Az első kérdés a) pontjáról

38 Első kérdésének a) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2004/17 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés, mint a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése, amely előírja, hogy ha valamely építési beruházásra irányuló szerződés teljesítéséhez alvállalkozót vesznek igénybe, az ajánlatkérő szerv által fő munkaként meghatározott munkákat magának a nyertes ajánlattevőnek kell elvégeznie.

39 Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy alvállalkozás igénybevételét illetően a 2004/17 irányelv a 37. cikkében és XVI. mellékletében csupán a tájékoztatással és az ajánlattevő felelősségével kapcsolatban ír elő bizonyos kötelezettségeket. A 38. cikkében hozzáteszi, hogy az ajánlatkérő szerv különleges feltételeket állapíthat meg a szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve különösen, hogy e feltételek összeegyeztethetők az uniós joggal.

40 Amint azonban arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott, ezen irányelv egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amelynek tartalma megfelelne a közbeszerzési törvény 24. cikke (5) bekezdése tartalmának. Ezenkívül e bíróság szerint a litván jogalkotó nem utalt arra, hogy ez utóbbi rendelkezés elfogadásakor figyelembe vette az említett irányelvet.

41 E körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése, amikor e rendelkezést a 2004/17 irányelv hatálya alá nem tartozó szerződésekre kell alkalmazni, közvetlen és feltétel nélküli utalást tesz ezen irányelvre a jelen ítélet 34. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat értelmében (lásd analógia útján: 2011. július 7-iAgafiţei és társai ítélet, C-310/10, EU:C:2011:467, 45. pont).

42 Ebből következik, hogy az első kérdés a) pontjának megválaszolása érdekében nem indokolt ezen irányelv értelmezése.

43 Ugyanakkor, amint a jelen ítélet 35. és 36. pontjában kifejtésre került, a Bíróság annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatalra kérdést előterjesztő bíróság részére hasznos választ adjon, figyelembe veheti az EUM-Szerződés alapvető szabályait és általános elveit, különösen e Szerződés 49. és 56. cikkét, és az azokból eredő egyenlő bánásmód elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az átláthatósági kötelezettséget, amennyiben a szóban forgó szerződés egyértelműen határokon átnyúló érdeket képvisel.

44 Valamely szerződés ilyen érdeket képviselhet különös tekintettel értékének bizonyos nagyságrendjére, továbbá sajátos jellemzőire, illetve az építési beruházások kivitelezésének helyére is. Figyelembe vehető továbbá a más tagállamokban található gazdasági szereplők ahhoz fűződő érdeke, hogy részt vegyenek e közbeszerzési eljárásban, feltéve hogy ezen érdek valódi, és nem fiktív (lásd ebben az értelemben: 2015. április 16-iEnterprise Focused Solutions ítélet, C-278/14, EU:C:2015:228, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45 Márpedig a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az alapügyben szóban forgó szerződés egyértelműen határokon átnyúló érdeket képvisel. Amint a főtanácsnok az indítványának 37. pontjában rámutatott, e szerződés értéke, noha nem éri el a 2004/17 irányelv 16. cikkének b) pontjában megállapított értékhatárt, viszonylag jelentős. Ezenkívül, amint a litván kormány hangsúlyozta, az említett szerződés a nemzetbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű tengeri kikötő rakpartjának építésére vonatkozik. Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy két külföldi vállalkozás - köztük a nyertes ajánlattevő - is részt vett a közbeszerzési eljárásban.

46 Ebből következik, hogy az első kérdés a) pontját az EUM-Szerződés alapvető szabályai és általános elvei, különösen e Szerződés 49. és 56. cikke fényében kell megválaszolni. A kérdést előterjesztő bíróságnak adandó hasznos válasz érdekében különösen azt kell megvizsgálni, hogy egy olyan nemzeti szabályozás, mint a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése, nem minősülhet-e a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága indokolatlan akadályának.

47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel ellentétes minden olyan nemzeti intézkedés, amely - legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó - alkalmas arra, hogy megtiltsa, megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását (2005. október 27-iContse és társai ítélet, C-234/03, EU:C:2005:644, 25. pont; 2009. december 23-iSerrantoni és Consorzio stabile edili ítélet, C-376/08, EU:C:2009:808, 41. pont; 2016. szeptember 8-iPolitanò ítélet, C-225/15, EU:C:2016:645, 37. pont).

48 A közbeszerzési szerződéseket illetően az Uniónak az az érdeke, hogy a közbeszerzés a lehető legszélesebb versenynek nyíljon meg, ideértve a 2004/17 irányelv hatálya alá nem tartozó szerződéseket is (lásd ebben az értelemben: 2014. július 10-iConsorzio Stabile Libor Lavori Pubblici ítélet, C-358/12, EU:C:2014:2063, 29. pont; 2016. január 28-iCASTA és társai ítélet, C-50/14, EU:C:2016:56, 55. pont). Az alvállalkozásba adás hozzájárul e célkitűzéshez, mivel alkalmas arra, hogy elősegítse a kis- és középvállalkozásoknak a közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférését.

49 Márpedig egy olyan nemzeti rendelkezés, mint a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése, alkalmas arra, hogy megtiltsa, megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplők olyan közbeszerzési eljárásban vagy olyan közbeszerzési szerződés teljesítésében való részvételét, mint amelyről a jelen ügyben szó van, mivel megakadályozza e gazdasági szereplőket vagy abban, hogy harmadik személyeknek alvállalkozásba adják az ajánlatkérő szerv által "fő" munkáknak minősített munkák egészét vagy egy részét, vagy pedig abban, hogy saját szolgáltatásaikat alvállalkozóként ajánlják fel a munkák e részére vonatkozóan.

50 Ennélfogva az említett rendelkezés a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül.

51 Mindazonáltal az ilyen korlátozás igazolható, amennyiben jogos közérdekű célkitűzést követ, és tiszteletben tartja az arányosság elvét, azaz alkalmas e célkitűzés megvalósításának biztosítására, és nem megy túl az annak eléréséhez szükséges mértéken (lásd ebben az értelemben: 2005. október 27-iContse és társai ítélet, C-234/03, EU:C:2005:644, 25. pont; 2009. december 23-iSerrantoni és Consorzio stabile edili ítélet, C-376/08, EU:C:2009:808, 44. pont).

52 Az alapügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik egyrészt, hogy a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése a munkák megfelelő kivitelezését kívánja biztosítani. Így e rendelkezést különösen azzal a céllal fogadták el, hogy megakadályozzák azt a fennálló gyakorlatot, hogy az ajánlattevők kizárólag azért hivatkoznak szakmai kapacitásokra, hogy elnyerjék a szóban forgó szerződést, noha szándékuk nem arra irányul, hogy a munkákat saját maguk végezzék el, hanem arra, hogy azok nagy részének vagy szinte egészének elvégzésével alvállalkozókat bízzanak meg, amely gyakorlat érinti a munkák minőségét és megfelelő kivitelezését. Másrészt a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése, azáltal hogy az alvállalkozásba adás lehetőségét a "nem fő" munkáknak minősített munkákra korlátozza, arra kívánja ösztönözni a kis- és középvállalkozásokat, hogy gazdasági szereplők csoportján belüli társajánlattevői minőségben, ne pedig alvállalkozóként vegyenek részt a közbeszerzési szerződések teljesítésében.

53 Először is, ami a munkák megfelelő kivitelezésének célkitűzését illeti, azt jogszerűnek kell tekinteni.

54 Azonban, noha nem kizárt, hogy e célkitűzés igazolhat bizonyos, az alvállalkozásba adásra vonatkozó korlátozásokat (lásd ebben az értelemben: 2004. március 18-iSiemens és ARGE Telekom ítélet, C-314/01, EU:C:2004:159, 45. pont; 2016. július 14-iWrocław - Miasto na prawach powiatu ítélet, C-406/14, EU:C:2016:562, 34. pont), úgy kell tekinteni, hogy egy olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés, mint a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése, túllépi az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket, mivel általánosságban tiltja meg az ajánlatkérő szerv által "fő" munkáknak minősített munkák vonatkozásában alvállalkozók igénybevételét.

55 E tilalom ugyanis a szóban forgó szerződéssel érintett gazdasági ágazattól, a munkák jellegétől, valamint az alvállalkozók képességeitől függetlenül alkalmazandó. Ezenkívül az ilyen általános tilalom nem hagy teret az említett szerv által elvégzendő eseti mérlegelésre.

56 Kétségtelen, hogy az ajánlatkérő szerv továbbra is szabadon meghatározhatja a "fő" munkáknak minősítendő munkákat. Ugyanakkor minden szerződés vonatkozásában elő kell írnia, hogy e munkák egészét magának az ajánlattevőnek kell elvégeznie. Így a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése az említett munkák vonatkozásában megtiltja az alvállalkozásba adást, ideértve azon eseteket is, amikor az ajánlatkérő szerv meg tudja vizsgálni az érintett alvállalkozók kapacitását, és e vizsgálatot követően meg tudja állapítani, hogy e tilalom nem szükséges a munkák megfelelő kivitelezéséhez, különös tekintettel azon feladatok jellegére, amelyek elvégzésével az ajánlattevő az említett alvállalkozókat kívánja megbízni.

57 Amint a főtanácsnok az indítványának 51. pontjában rámutatott, a követett célkitűzés elérését biztosító, kevésbé korlátozó alternatív intézkedés lehetett volna annak előírása, hogy az ajánlattevők ajánlatukban jelöljék meg a szerződés azon részét és azon munkákat, amelyeket alvállalkozásba kívánnak adni, valamint a javasolt alvállalkozókat és azok kapacitását. Többek között az is elképzelhető lehet, hogy az ajánlatkérő szerv megtilthatja az ajánlattevőknek, hogy módosítsák az alvállalkozóikat, amennyiben e szerv előzetesen nem tudta ellenőrizni ez utóbbiak kilétét és kapacitását.

58 Végül, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság és a litván kormány azzal érvel, hogy a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdését azért fogadták el, hogy megakadályozzák azt a fennálló gyakorlatot, hogy az ajánlattevők kizárólag azért hivatkoznak szakmai kapacitásokra, hogy elnyerjék a szóban forgó szerződést, noha szándékuk arra irányul, hogy a munkák nagy részének vagy szinte egészének elvégzésével alvállalkozókat bízzanak meg, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés nem konkrétan e gyakorlatra irányul. Így az megtiltja az ajánlattevőnek, hogy az ajánlatkérő szerv által "fő" munkáknak minősített bármely munka kivitelezését továbbadja, ideértve olyan feladatokat is, amelyek arányaiban véve csak kis részét teszik ki e munkáknak. Ennélfogva az említett rendelkezés meghaladja a fent említett gyakorlat megakadályozásához szükséges mértéket.

59 Másodszor az arra alapított igazolást illetően, hogy arra ösztönözzék a kis- és középvállalkozásokat, hogy ne alvállalkozói minőségben, hanem társajánlattevőként vegyenek részt a szerződésekben, kétségtelenül nem kizárt, hogy e célkitűzés bizonyos körülmények között és bizonyos feltételekkel jogszerű célkitűzésnek minősülhet (lásd analógia útján: 2007. október 25-iGeurts és Vogten ítélet, C-464/05, EU:C:2007:631, 26. pont).

60 Mindenesetre a Bíróság rendelkezésére álló elemek egyikéből sem tűnik ki azonban, hogy e célkitűzés eléréséhez miért szükséges egy olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés, mint a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése.

61 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 2004/17 irányelv hatálya alá nem tartozó, azonban egyértelműen határokon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződés esetén az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés, mint a közbeszerzési törvény 24. cikkének (5) bekezdése, amely előírja, hogy ha valamely építési beruházásra irányuló szerződés teljesítéséhez alvállalkozót vesznek igénybe, az ajánlatkérő szerv által fő munkaként meghatározott munkákat magának a nyertes ajánlattevőnek kell elvégeznie.

A második kérdésről

62 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2004/17 irányelvet, és különösen az ezen irányelvből fakadó egyenlő bánásmód elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az átláthatósági kötelezettséget úgy kell-e értelmezni, hogy azok lehetővé teszik, hogy az ajánlatkérő szerv a hirdetmény közzétételét követően módosítsa az ajánlattételhez szükséges dokumentáció bizonyos olyan kikötéseit, mint az alapügyben szóban forgó 4.3 kikötés, amennyiben e szerv az elvégzett módosítások miatt, amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétettek, meghosszabbította az ajánlattételi határidőt.

63 Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy a közbeszerzési törvény 27. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi a közbeszerzési dokumentáció módosítását.

64 Márpedig, amint a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében hangsúlyozta, a 2004/17 irányelv e tekintetben semmilyen rendelkezést nem tartalmaz.

65 E körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy a közbeszerzési törvény 27. cikkének (4) bekezdése, amikor e rendelkezést a 2004/17 irányelv hatálya alá nem tartozó szerződésekre kell alkalmazni, közvetlen és feltétel nélküli utalást tesz ezen irányelvre a jelen ítélet 34. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat értelmében (lásd analógia útján: 2011. július 7-iAgafiţei és társai ítélet, C-310/10, EU:C:2011:467, 45. pont).

66 Ebből következik, hogy a második kérdés megválaszolása érdekében nem indokolt az említett irányelv értelmezése.

67 Ugyanakkor annak érdekében, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ adjon, a jelen ítélet 43-45. pontjában kifejtett okokból e kérdést az EUM-Szerződés alapvető szabályai és általános elvei fényében kell megválaszolni, amelyek között szerepel a különösen az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkből eredő egyenlő bánásmód elve, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és az átláthatósági kötelezettség, és e bíróság kérdése konkrétan ezekkel kapcsolatos.

68 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ezen elvek és e kötelezettség többek között megköveteli, hogy az ajánlattevők az ajánlatuk elkészítésének időpontjában egyenlő helyzetben legyenek. Az átláthatósági kötelezettség különösen arra irányul, hogy biztosítsa az ajánlatkérő szerv részéről való részrehajlás és önkényesség hiányát (lásd ebben az értelemben: 2014. november 6-iCartiera dell'Adda ítélet, C-42/13, EU:C:2014:2345, 44. pont; 2016. július 14-iTNS Dimarso ítélet, C-6/15, EU:C:2016:555, 22. pont).

69 Az említett elvek és az említett kötelezettség megköveteli különösen azt, hogy az érintett szerződés odaítélésének tárgya és szempontjai már a közbeszerzési eljárás elején egyértelműen meg legyenek határozva, és hogy a közbeszerzési eljárás feltételei és részletes szabályai világosan, pontosan és egyértelműen legyenek megfogalmazva a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban oly módon, hogy egyfelől minden, észszerű mértékben tájékozott, általános gondossággal eljáró ajánlattevő megérthesse annak pontos jelentését, és azt ugyanúgy értelmezhesse, másrészt pedig azért, hogy az ajánlatkérő szerv ténylegesen ellenőrizhesse, hogy a benyújtott ajánlatok megfelelnek-e az említett szerződésre irányadó szempontoknak (lásd ebben az értelemben: 2012. május 10-iBizottság kontra Hollandia ítélet, C-368/10, EU:C:2012:284, 56., 88. és 109. pont; 2014. november 6-iCartiera dell'Adda ítélet, C-42/13, EU:C:2014:2345, 44. pont; 2016. július 14-iTNS Dimarso ítélet, C-6/15, EU:C:2016:555, 23. pont). Az átláthatósági kötelezettség azt is jelenti, hogy az ajánlatkérő szerv a szerződés odaítélésének tárgyát és szempontjait köteles megfelelően nyilvánosságra hozni (lásd ebben az értelemben: 2008. január 24-iLianakis és társai ítélet, C-532/06, EU:C:2008:40, 40. pont).

70 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik az is, hogy az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárás során főszabály szerint nem módosíthatja a szerződés alapvető feltételeinek tartalmát, amelyek közé a műszaki leírás és az odaítélési szempontok is tartoznak, és amely feltételekre az érdekelt gazdasági szereplők jogszerűen alapították az ajánlatuk benyújtásának előkészítésére, vagy épp ellenkezőleg, az érintett közbeszerzési eljárásban történő részvételtől való tartózkodásukra vonatkozó döntésüket (lásd ebben az értelemben: 2012. május 10-iBizottság kontra Hollandia ítélet, C-368/10, EU:C:2012:284, 55. pont; 2015. április 16-iEnterprise Focused Solutions ítélet, C-278/14, EU:C:2015:228, 27-29. pont).

71 Ebből ugyanakkor nem következik az, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció bármely, a hirdetmény közzétételét követő módosítása főszabály szerint és minden körülmények között tilos lenne.

72 Így az ajánlatkérő szerv kivételesen kijavíthatja vagy kiegészítheti az ajánlattételhez szükséges dokumentációban foglalt adatokat, amennyiben azok csak egyszerű pontosítást igényelnek, vagy ha nyilvánvaló tárgyi tévedések kijavítása érdekében ez szükséges, feltéve hogy erről valamennyi ajánlattevőt tájékoztatják (lásd analógia útján: 2012. március 29-iSAG ELV Slovensko és társai ítélet, C-599/10, EU:C:2012:191, 40. pont).

73 Azt is lehetővé kell tenni, hogy e szerv az ajánlattételhez szükséges dokumentációban bizonyos módosításokat eszközölhessen különösen a szakmai kapacitások halmozásának feltételeire és részletes szabályaira vonatkozóan, feltéve hogy tiszteletben tartják a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, az egyenlő bánásmód elvét és az átláthatósági kötelezettséget.

74 E követelmény először is azt jelenti, hogy az érintett módosítások, noha jelentősek lehetnek, nem lehetnek annyira lényegesek, hogy felkeltsék olyan potenciális ajánlattevők figyelmét, akik e módosítások hiányában nem tudnának ajánlatot benyújtani. Erről lehet szó különösen akkor, ha a módosítások a szerződés jellegét az eredetileg megfogalmazott szerződéshez képest érzékelhetően megváltoztatják.

75 Másodszor az említett követelmény értelmében e módosításokat úgy kell megfelelően nyilvánosságra hozni, hogy minden, észszerű mértékben tájékozott, általános gondossággal eljáró potenciális ajánlattevő ugyanazon feltételek mellett és ugyanabban az időpontban szerezhessen tudomást róluk.

76 Harmadszor ugyanezen követelmény feltételezi továbbá egyrészt azt, hogy az említett módosításokra az ajánlatoknak az ajánlattevők általi benyújtását megelőzően kerül sor, másrészt pedig azt, hogy ezen ajánlatok benyújtásának határidejét meghosszabbítják, amennyiben e módosítások jelentősek, továbbá hogy e hosszabbítás időtartama az említett módosítások jelentőségéhez igazodik, és hogy ezen időtartam elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye az érdekelt gazdasági szereplők számára az ajánlatuk ennek megfelelő kiigazítását.

77 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/17 irányelv hatálya alá nem tartozó, azonban egyértelműen határokon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződés esetén a különösen az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikkből eredő egyenlő bánásmód elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az átláthatósági kötelezettséget úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy az ajánlatkérő szerv a hirdetmény közzétételét követően módosítsa az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak a szakmai kapacitások halmozására vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat érintő olyan kikötését, mint az alapügyben szóban forgó 4.3 kikötés, feltéve hogy először is az eszközölt módosítások nem annyira lényegesek, hogy felkeltsék olyan potenciális ajánlattevők figyelmét, akik e módosítások hiányában nem tudnának ajánlatot benyújtani, másodszor az említett módosításokat megfelelően nyilvánosságra hozzák, harmadszor e módosításokra az ajánlatoknak az ajánlattevők általi benyújtását megelőzően kerül sor, ezen ajánlatok benyújtásának határidejét meghosszabbítják, amennyiben az érintett módosítások jelentősek, továbbá e hosszabbítás időtartama e módosítások jelentőségéhez igazodik, és ezen időtartam elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye az érdekelt gazdasági szereplők számára az ajánlatuk ennek megfelelő kiigazítását, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

Az első kérdés b) pontjáról

78 Első kérdésének b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2004/17 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az ajánlattételhez szükséges dokumentáció olyan kikötése, mint az alapügyben szóban forgó 4.3 kikötés, amely több ajánlattevő által benyújtott közös ajánlat esetén megköveteli, hogy az egyes ajánlattevők által a szakmai kapacitásra vonatkozó követelményeknek való megfelelés érdekében nyújtott hozzájárulás arányos legyen a munkák azon részével, amelyet az egyes ajánlattevők az érintett szerződés odaítélése esetén ténylegesen elvégeznek majd.

79 Előzetesen a kikötőhatóság a Bíróság előtti tárgyaláson lényegében kifejtette, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.3 kikötését e dokumentáció 4.2.3 kikötésével együttesen kell értelmezni. Ez utóbbi kikötésnek megfelelően a közös ajánlatot benyújtani kívánó ajánlattevőknek az együttműködési megállapodásban meg kell jelölniük a munkák azon részét, amelynek elvégzésére az egyes ajánlattevők kötelezettséget vállalnak, hozzátéve, hogy az ajánlattevők e megosztást szabadon határozzák meg. Az említett 4.3 kikötés lehetővé teszi, hogy az említett hatóság az ajánlatok megvizsgálásakor ellenőrizze, hogy az egyes érintett ajánlattevők rendelkeznek-e a munkák azon részével arányos szakmai kapacitással, amelynek elvégzésére e szerződésnek megfelelően kötelezettséget vállaltak, és amelyet a közbeszerzési szerződés odaítélése esetén ténylegesen elvégeznek majd.

80 Így, amint arra a főtanácsnok az indítványának 56. pontjában rámutatott, az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.3 kikötése a szerződés odaítélésével, és különösen annak lehetőségével függ össze, hogy a közös ajánlatot benyújtó ajánlattevők az ezen ajánlattételhez szükséges dokumentáció követelményeinek való megfelelés érdekében halmozhassák szakmai kapacitásaikat.

81 A közbeszerzési törvény 32. cikkének (3) bekezdése rendelkezik e lehetőségről.

82 Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e rendelkezés, amely értékétől függetlenül valamennyi építési beruházásra irányuló szerződésre alkalmazandó, hűen átveszi a 2004/17 irányelv 54. cikke (6) bekezdésének tartalmát. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott arra, hogy ezen irányelvnek a litván jogba való átültetésekor a nemzeti jogalkotó úgy döntött, hogy az irányelv bizonyos rendelkezéseit kiterjeszti az említett irányelv 16. cikkének b) pontjában megállapított értékhatárokat el nem érő értékű szerződésekre is, többek között úgy, hogy ugyanezen irányelv rendelkezéseivel expressis verbis analóg rendelkezéseket ír elő.

83 E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a közbeszerzési törvény 32. cikkének (3) bekezdése közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette a 2004/17 irányelv 54. cikkének (6) bekezdését az ezen irányelv hatálya alól kizárt szerződésekre.

84 Ennélfogva a jelen ítélet 33. és 34. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel az első kérdés b) pontját a 2004/17 irányelv 54. cikke (6) bekezdésének fényében kell megvizsgálni.

85 E rendelkezés elismeri, hogy amennyiben az ajánlatkérő szerv a műszaki vagy szakmai alkalmasságra vonatkozó követelményeket tartalmazó minőségi kiválasztási szempontot állapít meg, minden gazdasági szereplőnek joga van valamely meghatározott szerződés tekintetében egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodni, a közötte és az e szervezetek között fennálló kapcsolat jogi jellegétől függetlenül, amennyiben az ajánlatkérő szervnek bizonyítják, hogy az említett szervezeteknek a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrásai ténylegesen az ajánlattevő rendelkezésére fognak állni (lásd analógia útján: 2016. április 7-iPartner Apelski Dariusz ítélet, C-324/14, EU:C:2016:214, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanezen rendelkezésnek megfelelően e jog a gazdasági szereplők közös ajánlatot benyújtó csoportjait is megilleti, amelyek ugyanezen feltételek mellett támaszkodhatnak a csoport tagjainak vagy más szervezeteknek a kapacitására.

86 Ugyanakkor a 2004/17 irányelvvel nem ellentétes az, hogy rendkívüli körülmények fennállása esetén korlátozzák az irányelv 54. cikkének (6) bekezdésében foglalt jog gyakorlását (lásd analógia útján: 2016. április 7-iPartner Apelski Dariusz ítélet, C-324/14, EU:C:2016:214, 39. pont).

87 Különösen nem zárható ki, hogy különleges körülmények között, tekintettel valamely meghatározott szerződés jellegére és céljaira, valamint az érintett munkákra, a harmadik szervezet rendelkezésére álló, e szerződés teljesítéséhez szükséges kapacitást nem lehet átadni az érintett ajánlattevőnek, és ily módon ez utóbbi csak akkor hivatkozhat e kapacitásra, ha az említett szervezet közvetlenül és személyesen részt vesz az említett szerződés teljesítésében (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7-iPartner Apelski Dariusz ítélet, C-324/14, EU:C:2016:214, 41. pont).

88 E körülmények között az ajánlatkérő szerv e szerződés megfelelő teljesítése érdekében a szerződési dokumentációban kifejezetten megjelölheti azon pontos szabályokat, amelyek szerint a gazdasági szereplő egyéb szervezetek kapacitására hivatkozhat, amennyiben e szabályok kapcsolódnak az említett szerződés tárgyához és céljához, és azzal arányban állnak (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7-iPartner Apelski Dariusz ítélet, C-324/14, EU:C:2016:214, 54-56. pont).

89 Ugyanígy nem lehet eleve kizárni azt, hogy sajátos körülmények esetén az érintett munkák jellegére, valamint a szerződés tárgyára és céljaira tekintettel a gazdasági szereplők közös ajánlatot benyújtó csoportja különböző tagjainak kapacitásai, amelyek szükségesek az említett szerződés megfelelő teljesítéséhez, nem alkalmasak arra, hogy azokat e tagok egymásnak átadják. Ebben az esetben az ajánlatkérő szerv így jogosan követelheti azt, hogy az említett tagok mindegyike végezze el a saját kapacitásának megfelelő munkákat.

90 A jelen ügyben a kikötőhatóság és a litván kormány lényegében azzal érvel, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.3 kikötése annak megakadályozására irányul, hogy az ajánlattevők a szerződés elnyerése érdekében olyan kapacitásokra hivatkozzanak, amelyeket nem szándékoznak igénybe venni, és fordítva, hogy az ajánlattevők úgy nyerhessenek szerződést, és úgy végezhessék el a munkák egy részét, hogy nem rendelkeznek az e munkák megfelelő teljesítéséhez szükséges kapacitással és erőforrásokkal.

91 E tekintetben kétségtelenül nem zárható ki, hogy az alapügyben szóban forgó munkák technikai jellegére és jelentőségére figyelemmel a munkák megfelelő kivitelezése megköveteli, hogy a több ajánlattevő által benyújtott közös ajánlat esetén e munkák vagy feladatok tárgyára vagy jellegére tekintettel mindegyikük elvégezze a saját szakmai kapacitásának megfelelő konkrét feladatokat.

92 Úgy tűnik azonban, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.3 kikötésének nem ilyen a tartalma. Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 63. és 64. pontjában lényegében rámutatott, e kikötés csupán azt követeli meg, hogy az egyes érintett ajánlattevőknek a szakmai kapacitásra vonatkozó követelmények teljesítéséhez való hozzájárulása, és a munkák azon része között, amelynek kivitelezésére ezen ajánlattevő kötelezettséget vállal, és amelyet a szerződés odaítélése esetén ténylegesen elvégez majd, pusztán számtani egyezés legyen. E kikötés azonban nem veszi figyelembe az egyes ajánlattevők által elvégzendő feladatok jellegét, sem saját műszaki alkalmasságukat. E körülmények között az említett 4.3 kikötés nem akadályozza meg azt, hogy az érintett ajánlattevők valamelyike olyan konkrét feladatokat végezzen el, amelyek vonatkozásában valójában nem rendelkezik tapasztalattal vagy a megkövetelt kapacitással.

93 Egyébiránt a kikötőhatóság és a litván kormány hangsúlyozta, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.3 kikötése nem akadályozza meg az érintett ajánlattevőket abban, hogy a "nem fő" munkáknak minősített munkák kivitelezését alvállalkozásba adják, és hogy e dokumentáció 4.4 kikötése értelmében az alvállalkozók szakmai kapacitását nem ellenőrzik. Amennyiben ez az eset áll fenn, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, meg kellene állapítani, hogy az említett 4.3 kikötés egyrészt nem biztosítja azt, hogy az ajánlattevők ténylegesen azokat a kapacitásokat veszik igénybe, amelyeket a közbeszerzési eljárásban bejelentettek, és amelyeket a kikötőhatóság az ajánlatok vizsgálatakor figyelembe vett. Másrészt e kikötés nem zárja ki azt, hogy a "nem fő" munkáknak minősített munkákat olyan alvállalkozók végezzék el, amelyek nem rendelkeznek a megkövetelt szakmai kapacitással.

94 Ebből következik, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.3 kikötése nem alkalmas a követett célkitűzések elérésére.

95 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 2004/17 irányelv 54. cikkének (6) bekezdésében biztosított jog e kikötésből eredő korlátozását nem igazolja az alapügyben szóban forgó szerződés tárgya és célkitűzései.

96 E körülmények között az első kérdés b) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 2004/17 irányelv 54. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ajánlattételhez szükséges dokumentáció olyan kikötése, mint az alapügyben szóban forgó 4.3 kikötés, amely több ajánlattevő által benyújtott közös ajánlat esetén megköveteli, hogy az egyes ajánlattevők által a szakmai kapacitásra vonatkozó követelményeknek való megfelelés érdekében nyújtott hozzájárulás arányos legyen a munkák azon részével, amelyet az egyes ajánlattevők az érintett szerződés odaítélése esetén ténylegesen elvégeznek majd.

A költségekről

97 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2013. december 13-i 1336/2013/EU bizottsági rendelettel módosított, a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról [helyesen: a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatások területén a közbeszerzési eljárások összehangolásáról] szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá nem tartozó, azonban egyértelműen határokon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződés esetén az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés, mint a Lietuvos Respublikos viešųjų pirkimų įstatymas (a közbeszerzési szerződésekről szóló litván törvény) 24. cikkének (5) bekezdése, amely előírja, hogy ha valamely építési beruházásra irányuló szerződés teljesítéséhez alvállalkozót vesznek igénybe, az ajánlatkérő szerv által fő munkaként meghatározott munkákat magának a nyertes ajánlattevőnek kell elvégeznie.

2) Ilyen közbeszerzési szerződés esetén a különösen az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikkből eredő egyenlő bánásmód elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az átláthatósági kötelezettséget úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy az ajánlatkérő szerv a hirdetmény közzétételét követően módosítsa az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak a szakmai kapacitások halmozására vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat érintő olyan kikötését, mint az alapügyben szóban forgó 4.3 kikötés, feltéve hogy először is az eszközölt módosítások nem annyira lényegesek, hogy felkeltsék olyan potenciális ajánlattevők figyelmét, akik e módosítások hiányában nem tudnának ajánlatot benyújtani, másodszor az említett módosításokat megfelelően nyilvánosságra hozzák, harmadszor e módosításokra az ajánlatoknak az ajánlattevők általi benyújtását megelőzően kerül sor, ezen ajánlatok benyújtásának határidejét meghosszabbítják, amennyiben az érintett módosítások jelentősek, továbbá e hosszabbítás időtartama e módosítások jelentőségéhez igazodik, és ezen időtartam elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye az érdekelt gazdasági szereplők számára az ajánlatuk ennek megfelelő kiigazítását, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

3) Az 1336/2013 rendelettel módosított 2004/17 irányelv 54. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ajánlattételhez szükséges dokumentáció olyan kikötése, mint az alapügyben szóban forgó 4.3 kikötés, amely több ajánlattevő által benyújtott közös ajánlat esetén megköveteli, hogy az egyes ajánlattevők által a szakmai kapacitásra vonatkozó követelményeknek való megfelelés érdekében nyújtott hozzájárulás arányos legyen a munkák azon részével, amelyet az egyes ajánlattevők az érintett szerződés odaítélése esetén ténylegesen elvégeznek majd.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: litván.