BH 2000.1.10 Adott fogyasztási helyre már létező közüzemi szerződés kizárja, hogy a díjfizetési kötelezettség elmulasztását követően belépő új bérlő a hátralék rendezése nélkül újabb szerződéses kapcsolatot hozzon létre [Ptk. 387. §, 38/1995. (IV. 5.) Korm. r. 1. §, 9. §].

A perbeli ingatlant a tulajdonos kft. bérbeadás útján hasznosította. A bérlő 433 478 forint összegű víz- és csatornadíjat nem fizetett meg az alperesnek, az alperes ezért 1996 elején a szolgáltatás szüneteltetését rendelte el. Az ingatlant 1996. április 1-jétől a felperes bérli. Az alperes a vízszolgáltatást nem állította helyre, azt a hátralékos vízdíjnak a tulajdonos általi kifizetéséhez kötötte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek között közüzemi szerződést hozott létre, a következő tartalommal: "Az alperes1996. év június hó 1. napjától biztosítja a vízellátást a felperes által bérelt ingatlanon. A felperes köteles az alperes által meghatározott időpontban a szolgáltatás ellenértékét megfizetni." Az ítélet indokolása szerint a 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (Kr.) 1. §-ában arra kötelezi a szolgáltatást végzőt, hogy a vízi közműhálózatba bekötött ingatlan tulajdonosának, illetőleg egyéb jogcímen használójának ivóvizet biztosítson. Miután a Ptk. 387. §-a is kimondja a közszolgáltató alperes szerződéskötési kötelezettségét, az elsőfokú bíróság a Ptk. 206. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással létrehozta a felek között a szerződést és meghatározta annak tartalmát is.

Az alperes fellebbezésére a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a víz szolgáltatására irányuló közüzemi szerződést az alperes a perbeli ingatlan tulajdonosával kötötte meg, az akkor hatályos 27/1975. (X. 30.) MT rendelet (Mr.) I. számú mellékleteként kiadott, a közművek vízellátásról szóló szabályzat 7. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A szabályzat 34. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgáltatott vízért - fő szabályként - a tulajdonos köteles vízdíjat fizetni. A tulajdonos és az alperes között fennálló szerződéses jogviszonyra figyelemmel a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget arra, hogy az új bérlő a maga személyében egy önálló szerződés létrehozását kérhesse. Az indokolás szerint az alperesre súlyosan méltánytalan lenne, ha az újabb bérlő az előző bérlő díjtartozásától függetlenül követelhetne teljesítést.

A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor nem vette figyelembe azt, hogy új bérlőként a felperes egyúttal új fogyasztó is, akivel a szolgáltató alperes egy új szerződést köteles megkötni. A Kr. 1. §-ának (1) bekezdésében a jogalkotó nemcsak az ingatlan tulajdonosát, hanem annak egyéb jogcímen alapuló használóját is fogyasztóként jelöli meg. A Ptk. 387. §-ából következően ezért az alperes vele mint bérlővel is köteles a szerződést megkötni. Miután a felperesnek nincsen díjtartozása az alperessel szemben, a szolgáltatást vele szemben nem jogosult szüneteltetni.