EH 2000.297 A sajtójogi felelősség nem kerülhető meg úgy, hogy a valótlan tényállítás közlése mások vélekedésére hivatkozva történik [Ptk. 79. § (1) bek., PK 14. szám].

A felperesek mint az F. Párt vezetői keresetükben sajtó-helyreigazítás közzétételére kérték kötelezni az alperest, az általa szerkesztett É. I. című hetilap 1999. augusztus 20-i számában "Fiúk a bányában" főcímmel és "Az O. család vállalkozásai" alcímmel megjelent sajtóközlemény személyükre vonatkozó valótlan tényállításai miatt. Kereseti álláspontjuk szerint a sajtóközlemény valótlanul híresztelte azt, hogy "az F. Párt jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét (párt-) székházakból származó pénzek alapozták meg".

A jogerős ítélet - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - a felperesek sajtó-helyreigazítás iránti keresetét azért utasította el, mert a felperesek által kifogásolt sajtóközlemény egy "értékítélet alakjában jelentkező következtetés", amely tényállítást nem tartalmaz. Tényállításnak az minősül, hogy volt-e ilyen vélekedés, ezt pedig a felperesek nem vonták kétségbe, hanem csak a vélekedés tartalmát kifogásolták. Ezzel azonban egy vélemény helyreigazítását kérték, amelyre a Ptk. 79. §-a nem ad lehetőséget.

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adó első fokú ítélet helybenhagyását kérték. A felperesek felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletet azért tartotta jogszabálysértőnek, mert tévesen foglalt állást a kifogásolt sajtóközlemény jellegét illetően, a helyreigazítással érintett sajtóközleményt tévesen minősítette véleménynek és nem valótlan tények híresztelésének.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, fenntartva azt a jogerős ítélet által elfogadott álláspontját, hogy a kifogásolt sajtóközlemény tényként csak azt közli, hogy a székház eladásából származó pénzek sorsával kapcsolatban kialakult egy vélekedés. A vélekedés tartalma, mely szerint e pénzek alapozták meg az F. Párt jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét, tényekből levont következtetés, tehát vélemény, amely a sajtó-helyreigazítást nem alapozza meg.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján sajtó-helyreigazítási keresetet indítani csak valótlan tény közlése, híresztelése, illetőleg való tény hamis színben való feltüntetése esetén lehet. A sajtó-helyreigazítás, mint sajátos személyiségvédelmi eszköz vélemény, értékítélet és bírálat esetén nem vehető igénybe. A felülvizsgálati kérelem alapján eldöntendő kérdés ezért az volt, hogy a jogerős ítélet az újságcikknek a felperesek által kifogásolt közlését helyesen minősítette-e véleménynek, amely a sajtó-helyreigazítást önmagában kizárja. A jogerős ítéletnek e kérdésben való tévedése ugyanis alapul szolgálhatott annak megállapítására, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő.

A Legfelsőbb Bíróság a kérdés elbírálásánál a következőket tartotta szem előtt: a felperesek sajtó-helyreigazítási kérelme és keresete annak közlését sérelmezte, hogy az F. Párt jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg. A felperesek helyreigazítási kérelme nem az újságcikk egy határozottan megjelölt mondatára, kifejezésére koncentráltan fogalmazódott meg, hanem az újságcikk egészére utalva általánosságban kifogásolta, hogy az valótlan tényállítást tartalmaz a párt jelenlegi vezetőire nézve. Ezért az újságcikk egészét tekintve kellett értelmezni, hogy mi volt a sajtóközlemény mondanivalója, az újságolvasó az újságcikk alapján levonhatta-e a felperesek által kifogásolt tényekkel kapcsolatos következtetést. (Annak közlése ugyanis, hogy valaki más pénzét saját céljaira használta fel, nem vélemény, hanem tényállítás.) Ehhez képest kellett vizsgálni, hogy az ilyen következtetések alapjául szolgáló tények a valóságnak megfelelnek-e. A valótlan tényállításon alapuló, további tényekre vonatkozó következtetések és a vélemény formájában kifejezett burkolt tényállítások ugyanis a sajtó-helyreigazítást ugyanúgy megalapozzák, mint ahogy az a körülmény is, ha a sajtóközlemény csak feltételezésekbe, vélekedésekbe bocsátkozik, célzásokkal, utalásokkal kelti események megtörténtének látszatát. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az újság másoknak bizonyítatlan tényeken alapuló következtetéseit adja közre.

A "Fiúk a bányában" című sajtóközlemény bevezető része egyértelművé teszi, hogy "a riport annak járt utána: játszott-e szerepet az O. família polgárosodásában az a tény, hogy a család egyik tagja az elmúlt 10 évben a magyar politikai élet egyik meghatározó személyisége lett…, vagy csupán egy szokványos vállalkozói sikertörténetről van szó". A sajtóközlemény megfogalmazott célja tehát nem kétségesen az volt, hogy a II. r. felperes családjának vállalkozásairól a II. r. felperes politikai tevékenységével összefüggésben tájékoztassa az olvasót. Egyben közli is az újság azt a feltevését, hogy a család gazdasági felemelkedésében a II. r. felperes politikai szerepvállalása meghatározó jelentőségű lehetett.

Ennek a feltevésnek az alátámasztására az újságcikk informátorokra általánosságokban hivatkozva vázolja, hogy az F. Párt székház értékesítéséből származó bevételből milyen gazdasági társaságok részesedtek, és utal egy 1993-ban tartott F. pártrendezvényen kialakult és "a mai napig is fennálló" vélekedésre, mely szerint az F. Párt jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a "székházakból" származó pénzek alapozták meg. Az újságcikk a Gazdaság, politika alcím alatt megismétli azt a feltételezést, hogy "a pénzügyi manőverek" a vezetők személyes érdekeit és nem a párt gyarapodását szolgálták, és ennek igazolását véli abban látni, hogy "az F. Párt pártnak több vállalkozása" szerepet vállalt a II. r. felperes családjához kötődő privatizációs tranzakciókban. A befejező részben a Titkok világa alcím alatt ugyanezt a feltételezést fogalmazza meg: … "az F. Párt vezetőjének esetében - legalábbis a kezdeti időszakban - nem volt éles a határvonal a párt számára végzett tevékenység és a személyes gyarapodás között".

A kifogásolt sajtóközlemény fő mondanivalója tehát az a feltételezés, hogy az F. Párt székházának értékesítéséből befolyt ellenérték a párt vezetőinek magánvagyonát gyarapította, vagyis a párt pénzét a felperesek saját céljaikra használták fel. Ez pedig nem vélemény és értékítélet, hanem tényállítás, melynek forrásaként jelenik meg egyes meg nem nevezett párttagok vélekedése.

Mások (valamely esemény megtörténtének látszatát keltő vélekedésének közreadása mint híresztelés azonban ugyanúgy alapul szolgál sajtó-helyreigazítási kereset indítására, mint amikor a sajtó a saját megalapozatlan megállapításait közli (BH 1990/468. sz.). Ettől különbözik az alperes fellebbezésében említett eset, amikor a sajtó valamely büntetőeljárásról tudósít. Ilyenkor a PK 14. sz. állásfoglalás II. és III. pontjában foglaltak az irányadóak. Tévedett tehát a jogerős ítélet, amikor a terjedelmes sajtóközleménynek egyetlen mondatára koncentráltan, egy pártrendezvény résztvevőinek hírforrásként kezelt vélekedését ténytartalmat nélkülöző véleménynek tekintette, és emiatt az alperes sajtójogi felelősségét kizárta.

A Legfelsőbb Bíróság több határozatában kifejtette, hogy a tömegtájékoztatási eszközök (a sajtó, rádió, televízió stb.) a társadalom életében fontos szerepet töltenek be. Kielégítik az ember természetes érdeklődési igényeit, befolyásolják a közgondolkodást. Társadalmi rendeltetésüket azonban csak akkor tudják betölteni, ha híven tájékoztatnak a valóságról, és közléseikkel nem sértik mások személyiségi jogait és érdekeit (BH 1989/352. sz.). Ezért a sajtó-helyreigazítási keresettel szemben az alperesnek kell bizonyítani a sajtóközleményben állított tény valóságát (Pp. 345. § (2) bek.). A perben vitás tényt, vagyis hogy az F. Párt székház értékesítéséből származó ellenértéket az F. Párt vezetői saját céljaikra, saját vagyonuk gyarapítására fordították, az alperesnek kellett volna bizonyítania. Az alperes ennek a ténynek a bizonyítására alkalmas bizonyítékot nem ajánlott fel. Az újságcikk is csak általánosságban utal informátorokra, a perben pedig más sajtóközleményekre hivatkozott az alperes, amelyek ugyancsak foglalkoztak az F. Párt székház értékesítésének körülményeivel, illetve különböző gazdasági társaságok üzleti kapcsolataival. Az informátorokra általánosságban való utalás, illetve más sajtóorgánumok tartalmára való hivatkozás azonban önmagában nem alkalmas a perbeli sajtóközleményben állított azon tény bizonyítására, hogy a székházból származó bevételeket az F. Párt vezetői saját céljaikra fordították.

A fentiekből következik, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértést követett el, amikor a sajtó-helyreigazítási kereset kizártságára tekintettel az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.367/2000. sz.)